mind ismerjük amikor az állatvédők szorgoskodnak és segítenek és sokan köztük én is nagyra értékelem amit tesznek. Ám mi van akkor amikor egyesek ezt túlzásba viszik és olyan radikális baromságokat csinálnak ami több rosszat tesz mint jót.
Példának okáért 1-es helyeken kávézókban, háztartásokban stb az átlagosnak számító tehéntej helyett elvből, mert ők nem isznak állati származékú terméket szójatejet favorizálják. Ami önmagában lehet hogy az elvekben 1 jó megközelítés, ám aki kicsit is ért a dolgokhoz az tudja hogy ez nagy balgaság. Ugyanis míg a tehén tejhez elég 1 tehén és annak az ellátását finanszírozni, ami az esetek többségében mezőgazdasági melléktermék, addig a szójatejhez szükséges szójának termőterületet kell biztosítani, ami erdőirtásokat követel, öntözni kell ami a vízkészletet gyéríti, permetezni, aratni, vetni ami pedig gépekbe kerül és az fosszilis energiát emészt fel.
Ezek fényében kérdem én megéri-e szójatejet inni így, hogy tudjuk mi az ára???
ilyen és ehhez hasonló kérdésekre szeretnék véleményeket várni, kérdéseket felvetni stb.
Nem én kezdtem, csak válaszoltam off beírásra. Azt sem írtam, hogy zavar mások offolása a magamé mellett. Figyeld meg a ragozást is! Abban én is benne vagyok.
Az állatvédőknek inkább arra kellene koncentrálniuk, hogy a tenyésztett állatokat milyen körülmények közt élnek. Ti. az oroszlán is megöli a gazellát - ki ítélné el ezért? - de nem tartja előtte nyomorúságos körülmének között.
A másik legegészségesebb nép az inuitoké volt, már ameddig nem részesültek a nyugati kultúra és tudomány áldásaiból .Ők némi zuzmót leszámítva kizárólag fókán és halon éltek.
Egyre biztosabb, hogy nem értettelek félre. Valóban rossz érzés átérezni egy állat halálát, vagy szenvedését, de gondoljunk bele kicsit jobban. Az általad említett fácánok puszta léte a vadászatuktól függ. Ez a faj/fajta fennmaradásának ára. Ha nem lövöldöznek rájuk, akkor nem is tenyésztik, ezért nem is léteznek majd. Részemről nagyobb kegyetlenségnek érzem elérni azt, hogy az angol vadászfácántól a viador bikáig fajták százai tűnjenek el (pár mutogatni való példányt leszámítva) csak azért, hogy a széplelkű állatvédők egy pillanatra megnyugodjanak, aztán újabb célpontot találjanak mozgalmárságuk számára.
"kérdem én megéri-e szójatejet inni így, hogy tudjuk mi az ára???"
Mindennek ára van, annak is (a Föld számára), hogy egy véletlensorozat eredményeképp, sok millió más élő faj között az önmagát embernek nevező is kialakult, aztán elburjánzott. Az évmilliók léptékében mérve nyugodtan tekinthetjük átmeneti állapotnak.
"Két bolygó találkozik. - Rosszul nézel ki mostanában. - Képzeld: civilizációm van! - Oda se neki! A többiek is kinőtték!"
A magunk módján mindegyikünk normális. Van, aki a beléje nevelt ízlés rabja, és nem tud szabadulni attól a szokásától, hogy azt egyen, amit szeret. És van, aki azt eszik, amit helyesnek lát, vagy amihez hozzá tud jutni. Én bármennyire is szeretem a cseresznyelekváros palacsintát, amivel anyám kissé elkényeztetett kölökkoromban (mivelhogy volt néhány cseresznyefánk), az utóbbi évtizedekben alig jutok hozzá, errefelé, ahová elköltöztem a fővárosból, nem is ismerik a cseresznyelekvárt, de mégis kibírom anélkül, hogy a beszerezhetőségi probléma rabja lennék. Cseresznyefa van, több is, a mostani lakhelyemen, de nem értek a lekvárfőzéshez, ezért kénytelen vagyok a gyümölcsöt egyenest a fáról lelegelni, nem törődve az esetleg benne lakozó kukacok sorsával, bizonyítva ezzel, hogy nem vagyok szélsőséges, elvakult állatvédő.
Nem baj, ha nem mindenben értünk egyet: több szem többet lát, és legalább tanulhatunk egymástól.
Ám nem biztos, hogy az a lényeg, hogy Tenálad, vagy nálam mit jelent a vegyes táplálkozás, inkább az a fontos, hogy milyen étrend az alapja a legegészségesebb és a lehető leghosszabb életnek. És itt vigyáznunk kell a divathullámokkal, mert változók! Az ipari forradalom idején terjedt el az a nézet, hogy minél több zsír a fontos, mert az adja az energiát a melósnak. Aztán fél évszázada az volt a trendi, hogy a minél több fehérje a fontos. Kicsit később a vitaminok jelentőségét tartottuk nagyra, majd az ásványi anyagokét és a nyomelemekét. Volt vércsoporttól függő táplálék-összetételi divathullám úgy húsz éve, mostanában meg a paleolit-étrend hódít.
Nekem mégis inkább az a rövid cikk keltette föl leginkább az érdeklődésemet, amelyik elsősorban a rosszindulatú megbetegedések és a táplálkozás helyi szokásai közötti összefüggés több éves, egész Földre kiterjedő adatgyűjtésének eredményét ismertette, és ha jól emlékszem az Amerikai Tudomány (néhány évig magyarul is kiadott havilap volt a '80-as évek végén) egyik számában jelent meg. Ott egy óceániai sziget lakosait találták a világ legegészségesebb embereinek, akik annak ellenére, hogy körülöttük a halászható vízfelület, a többi környező sziget lakóitól eltérően kizárólag növényi eleséget fogyasztanak, méghozzá összesen négy-öt félét, amit a sok különböző fűszer- és gyógynövényeikkel változatosabb módon képesek elkészíteni, mint amilyen repertoárt a francia konyha produkálni képes.
Én ehhez képest tojással, tejjel, gombával és szójával készített ételeken is élek, a gyümölcsökön és zöldségeken kívül, és mivel ma már tudjuk, hogy nem a komplett fehérjék a fontosak a szervezetünk számára, hanem azok az aminosavak, amelyek bennük találhatók, és amiket az említett anyagokból is megkaphatunk, sőt: tudjuk, hogy fehérjéből is csak a szükséges mennyiséget szabad fogyasztanunk, mert a fölösleg a mindannyiunkban jelen lévő ráksejteket hizlalja, hát nem csoda, hogy jól el lehet lenni a két- és négylábúak levágása nélkül is.
Félreértettél. Nem elpusztításról írtam, hanem a fölösleges szaporítás abbahagyásáról, mint esetleges megoldások egyikéről. Szokás mondani, hogy hiszen a táplálékállatokat azért tenyésztik, hogy majd levágjuk őket. Csakhogy ezt az állatok nem tudják. Többször láttuk, hogy a siklórepülő gyakorlódombunk közelében, pl. a szomszéd dombon, miképp mészárolták halomra a dicső és hős, külföldről hívott vadászok a ("természetesen") direkt e nemes célból tenyésztett fácánokat, miután a hajtók néhány méterre a puskacsövek elé terelték a fellelhető állományt. Aztán a tetemek négyzetrácsos elrendezésben a földre lettek helyezve, hogy a vadászokkal együtt szerepeljenek az emlékfotókon.
És láttam, hogyan terelik a "vágásérett" szarvasmarhákat a szállító kocsikra, méteres dorongokkal püfölve őket, hogy az ordításuktól zengett a környék. Láttam más dolgokat is az ember és az állat viszonyából, amit nem lehetne eléggé irodalmi stílusúvá fogalmazni anélkül, hogy el ne veszítené a lényegét. Nem csak egészségmegőrzés végett szoktam le a vágóállatok húsának evéséről...
Igaz lehet, hogy az állatvédők is túlzásokba esnek időnként elképzeléseik kivitelezése terén, de az állatokat felhasználók szinte mindig. Pedig lehetne az életünk egész másmilyen is, akár a mienk, akár az állatoké.
A vegyes üzemmód nálam azt jelenti, hogy képes növényi és állati eredetű táplálékból is kinyerni a tápanyagot. Az állatinál viszont ne feltétlenül értek veled egyet. Az örlőfogaink a sertésével azonosak. A sertés, ha teheti nem csak bogarat eszik, hanem madárfiókát is. A nagyanyámnak volt egy disznója, amelyik szó szerint vadászott a kiscsirkékre
Amit te írsz, az nem a nem akart, de nyomás hatására mégis megszületett gyerekekről szól. De most már vagy az offolást kellene abbahagynunk vagy a topic címét átíratni.
Nem értek egyet veled. Van jónéhány ismerősöm, akik az abortuszt választották. Ismerem őket, nem gyermekgyűlölő, gonosz emberek. Megtehették volna, hogy vállalják a gyereket, csak lemondással járt volna. Túl fiatalok voltak, nem volt saját lakás, stb. - indokot mindig lehet találni, amivel megnyugtatjuk (?) a lelkiismeretünket. Aztán közülük, van olyan, akinek évekkel később gyereke született, akit imád. Van, aki közel a 40-hez gyermektelen, nem hiszem, hogy túl boldog. És van, aki fiatalon, utód nélkül halt meg.
"az állattenyésztés visszaszorulna a vele kapcsolatos problémákkal együtt, és kevesebb lenne az állatokkal szemben elkövetett bűncselekmények száma is"
Ebben ölt testet az állatvédő radikális baromság. Ha nem léteznek állatok, nem is szenvednek. Pusztítsuk el mindet. Gratulálok.
A következő beírás már valami süteményrecept lesz vagy hogy jön ide mindez?
De ha már írod: Benedek István szerint két olyan dolog van, amiért a nő bármit bármi áron(!) megtesz: hogy legyen gyereke vagy hogy ne legyen. Ha már úgy dönt, hogy ne legyen, akkor szerintem jobb, ha többé-kevésbé biztonságos körülmények között kerül sor a beavatkozásra. Ez a lehetőség viszont nem ad erkölcsi felmentés a felelőtlen életvitel alól. De erőszakkal nem lehet egy nőt a nem kívánt terhesség kihordására. Azt mondod, a magzatnak is vannak jogai. És milyen élete lesz annak, akit nem akarnak, de megszületik? Milyen? Szerinted? Mi az általános? Elárulom: örömtelen, magányos, fájdalmakkal teli. Nagyon, nagyon ritka kivétel az, amikor nem így történik. És mi legyen azzal a nővel, akit megerőszakolnak, és így lesz terhes? Az is áldott állapot? Azt a magzatot is ki kell hordania? Vannak, akik szerint igen. Szerintem meg nem! Súlyosan meg kell büntetni azt, aki a terhes nőre olyan nyomást gyakorol, hogy a gyermekét elvetesse, pedig nem tenné. Legyen ez a nyomásgyakorlásnak bármiféle módja. De nem zárnám el teljesen előle annak a lehetőségét, hogy ha nem akarja megtartani a magzatát, akkor lehetőleg ellenőrzött, szakszerű és lehetőség szerint biztonságos körülmények között történjen meg a beavatkozás.
"de nagy bajt képez pl az ... abortuszellenesség. is,"
Eléggé általános, mondhatni filozofikus jellegű a hozzászólásom, de a legnagyobb baj az az extrém értékrend (az érték itt idézőjelben), amely az állatokat lassan már nem hogy egyenértékűnek, hanem szinte magasabb rendűnek tekinti az embereknél! Félreértés ne essék: én teljesen egyetértek azzal, hogy az ember felelősségteljesen gondolkodjon az élővilággal kapcsolatban, illetve magam még egy rovar szenvedését sem szívesen látom; de agyrémnek tartom, hogy ma már akár kisebb büntetéssel meg lehet úszni egy emberölést, mint egy állatét. -Az állatvédők, úgy tűnik az emberi szenvedésekkel szemben sokkal közömbösebbek, mint az állatokéval. De nem hiába a felső sort idéztem be: Miközben egy gondjainkra bízott gerinces, (mondjuk egér) kínzását 2 évvel is büntethetik (illetve a magára hagyást is), egy olyan kis gerinces élőlényt, amelynek emberi magzat a neve, (és szív-és agyműködése ma már kimutatható) nyugodtan meg lehet ölni egy kínzással járó procedúra segítségével, miközben még azt a méltóságot is elvesszük tőle, hogy ezt ölésnek, gyilkolásnak nevezzék! Egy egért meg lehet ÖLNI, de még egy szúnyogot is, egy magzatot viszont szépen csak ELVESZNEK! A fenti idézet szerint azonban szép új világunkban nem ez a hozzáállás és gyakorlat a baj, hanem az ellenvélemény! (Megjegyzem, ehhez még vallás sem kell, csak egy kis elgondolkodás!
csakhogy azt felejted el h a 2-ő 1ütt van nem pedig külön külön. a kulcs pedig a vetésforgó. ugyanis 1 terület nem tud ugyanabból a növényből egymás után sokat termelni, ezért mást is szoktak ültetni oda pl takarmánynövényeket amik javítják a talaj N ellátottságát.
nos kína annó megtette, amikor bevezették az 1 gyermekes családi reformot. de nagy bajt képez pl az egyház abortuszellenesége is, ami igaz a mai napra már majdnem eltűnt, de korábban komolyan befolyásolta ezt a helyzetet és sztem nem mondok nagy számot ha több 100 millió ember a vallása miatt vállat olyan sok gyermeket, mint Monthy Piton az élet értelme c komédiájában ezt olyan jól kifigurázta.
Szerintem a legreálisabb megoldás az lenne, ha az 1. szülés után a nőt meddővé tennék. ÉS mellékesen ez még magyarország kissebségi problémáját is megoldani...
Szemléltetésül arra, hogy mennyire igaz, amit az élelmiszeriparról írsz, álljon itt egy kis leírás:
A pokoli tűzben és hőségben mozsarak csengettek, aprítókések kattogtak, húsverő buzogányok duhogtak, közben kásarotyogás és pecsenyesistergés, füst, gőz és ételillatok. Egy nyúlánk apród kiabálva magyarázott a többinek: - Én itt voltam elejétől, de még a göbölyt sem úgy sütik itten, mint máshol. A tűz forró lehelete elárasztotta a kis udvart, és megpirosította az arcokat. Gergely is csakhamar kipirultan állt a többi között, és szórakozottan hallgatta az apród elbeszélését. - Itt ám - folytatta a fiú - egy egész borjút varrtak a göbölybe, a borjúba hízott kan pulykát, a pulykába fogolymadarat tettek. - Hát a fogolyba? - kérdezte egy sárga ruhás, bamba kis apród. - Abba - felelte komolyan az előadó - gúnártojást. A legfiatalabb apródnak kell azt megennie. Kacagtak. A kis apród szégyenkezve vonult hátrább, s ott is hagyta őket. Félóra múlva csakugyan nekiállt a sütőmester: kibontotta az ökröt, és kivett belőle egy félig megsült pulykát. Majoránnaillat áradt a nézők orra alá, s étvágyra gerjesztette a nem éheseket is. Még nem sült meg. Visszatolták a parazsat a göböly alá, és tovább forgatták.
Ez az "ösztön" alighanem már akkor előjött az embernél, amikor a mi számunkra már ősi időknek számító korban az előember lejött a fákról (vagy a "vízimajom" kijött a vízből) és a talajra érve elkezdte a globalizációt. Aztán, mivel nem hagyta abba a kontrollálatlan utódnemzést (vagy talán épp ekkor alakult ki az évszaktól és egyéb körülményektől független ivarképesség, az alapvető hiba), eleinte nagyon lassan, majd egyre inkább felgyorsulva kezdtük túlnépesíteni ezt a picike bolygót. A legendabeli "özönvíz" után még indokolt lehetett a bibliai utasítás a sokasodásra, de idejében észbe kellett volna kapni, és leállni róla, most már alighanem késő, hamarosan állattenyésztéssel se lehet majd elegendő élelmet előállítani. Kétes humanitású reményt csak egy globális természeti csapás (igazán tömegpusztító járvány, vagy kisbolygó-becsapódás, a Nap energetikai megingása, vagy közeli szupernova) hozhat. Ezeken a szomorú lehetőségeken kívül szóba jöhetne ugyan egy Nagy Civilizációs Összefogás, de arra alighanem alkalmatlanok vagyunk jelenkori értelmi fejletlenségünk mellett.
köszönöm:) egyébként ilyen és ehhez hasonló okok miatt vélem azt, hogy az állatvédő ligák nagyon sokszor nem értékelik tetteik hosszútávú következményét. de nem csak az állatvédő ligák, hanem a hétköznapi ember is hasonló hibákba esik. a Minap néztem a NGC-t és néztem az őslakosok házonkívül c műsort. Abban 1 mondat megfogta a figyelmem a nyúlvadászatról. Hiába van rengeteg nyúl nagybritaniában. hiába jó a húsa és hiába remek kabát alap a szőre az emberek nem vesznek ilyen szőrmét mert állatkínzásnak tartják. Csak azt felejtzik el, hogy a legnagyobb kártevők közé tartozik a magas szaporodási képessége miatt.
