Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Az említett filmek többsége örömjáték a színészeknek, igazából már nincs tétje, amit eddig tudott vagy akart letett az asztalra, ezekben simán vissza/kikacsintanak az életmű részeire.
és lesz is ünnepek alatt. Nem az űrutazós része fogott meg, hanem az öregfiúk "bolondozása".
Az utolsó előtti kérdésedre meg a saját példámmal jövök, amikor autó vásárlás előtt álltunk és már meg volt a típus, meg a szín is, azt vettem észre, hogy az utakon egyre több ilyen autó jön szembe, kinyílt rá a szemem :) biztosan más van ezzel így.
A százéves könyvben ezerszerte jobb volt, mint filmen. Nem tudták átvinni vászonra a humorát, kb mint Rejtőből filmet csinálni.
Érdekes egybeesés, hogy tegnap egy idős nőkről szóló film (Könyvklub) utolsó negyven percét láttam. Azért kissé valószínűtlen, hogy az ilyen korú nők egytől-egyig lovagias, fiatalos kinézetelű társat találjanak maguknak, ennek a statisztika mond ellent. Bár, ki tudja?
Viszont elgondolkodtam, arra alkalmas a helyzet. Többek között azon, hogy vajon mi az oka annak a jelenségnek, hogy a könyvekben és filmekben egyaránt megszaporodott az idős emberekről szóló történet. Állítólag a hetven az új ötven, bár ebben nem vagyok egészen biztos.
A könyvek közül több is eszembe jutott, ilyen a Százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, a Férfi, akit Ovénak hívtak, Rablás uzsonnára, .a Hajtsd ekédet a holtak csontjain át, Két vén bolond otthonra talál, Ezekből az első három, a skandinávok a kedvenceim. Ilyen az Itt járt Brit-Marie is, de ez inkább egy kissé szabványos helyzet, de nagyon érdekes és újszerű módon feldolgozva A történet arról szól, hogy a férj elhagyja a feleségét egy fiatalabbért. A nőnek viszont emellett még munkát is kell keresnie, mi több, találnia is.
A többnyire tévében látott filmek között is elég sok az ilyen. Például a Red (mindkét rész) a Feláldozhatók, (az összes) a Bakancslista, és nemrégiben láttam a Vén rókákat. Ide tartozik.még a Furcsa pár II, és a Szomszéd nője mindkét része. Azért az első kettő szuperhőseit némileg eltúlzottnak találom, sebaj.
Ami engem illet, ezt csak helyeselni tudom, de van-e valami különös oka?
Esetleg az, hogy egy csomó remek színész van ebben a korban?
A Pecsába én is elég sokat jártam, ha szerencsém volt, a bolhapiacot összekötötzem a kisállatkiállítással. Általában vettem valamit, mind a piacon, mind a kiállításon. Ez utóbbin általában macskatápot, esetleg valami szép növényt.
Én speciel azért nem neveztem meg, mert nem tudom, hogy per pillanat mi a neve :-) Anno Évá-ának ismertük, aztán visszakapta az Éva előtti nevét: Caflisch, és most bevallom hősiesen, hogy gőzöm sincs, milyen néven fut :-( Pedig nem egy eldugott helyen van, a belvárosban, a Király utca közepén, a régi Belvárosi Áruházzal szemben, ami most Nappali néven fut, - de már nem áruház, hanem vendéglátó-hely :-)
Szóval ezért használtam az "ikonikus" jelzőt, a megnevezés helyett :-)
Egy bolhapiacért érdemes utazgatni. Anno az ecseri, majd a pecsás, szombat délelőttönként, na nem rendszeresen, évente alig párszor, hogy megmaradjon a varázsa :) Azóta ha ilyenbe akadok bárhol, eszembe sem jut kikerülni, tavaly még Szlovéniában is azon gondolkoztam, ha vennék valamit, hogy cipelnénk az autóig, mert a városba nem lehetett behajtani. De végül is csak a szememet lakattam jól, hasonlóan hozzád.
A kávéfőző-burkolat valóban egy ikonikus tárgy volt, egy ikonikus cukrászdában :-) Már olvastam helyi hírekben, hogy visszakerült ez eredeti cukiba, - köszönet érte az adományozónak!
Sajnos én sem tudom pontosan, merre vannak? A kukacot már kerestem a Bem rakparton, közeli fotó háttere alapján (emlékezetből) próbáltam megtalálni, de nem sikerült. Majd megkeresem a többit is, ezt az újat meg megnézem, kivételesen ismerem az épületet. :-)
Viszont jó hogy említetted ezt a másik két cikket, akkor nem néztem meg, tényleg klassz!
De nagyon jók :-) Ezekről eddig nem is tudtam, köszönet a linkért :-)
Továbbá azért is, hogy a cikk mellett levő kis képre (A szecessziós Kőrösyí villa....) kattintva, a cikkből eljutottam egy csodás összeállításhoz, a budapesti Zsolnay-épületkerámiákhoz :-) Mivel pécsi vagyok, Zsolnay nekem egy kicsit olyan, mint egy barcelonai-nak Gaudi :-) Most élvezkedek egy kicsit a fotelból :-)
Nemrégiben felpanaszoltam, hogy rendezvényhiányom van. Ezt enyhítendő, ellátogattam a budaörsi zsibvásárra. Igaz, voltam olyan előrelátó, hogy előtte megnéztem, nyitva lesz-e? Örömmel állapítottam meg, hogy igen!
Szerencsém volt, mert bár eleinte elég hűvös volt, később szépen kisütött a nap.
Amit először megláttam, az egy zöldséget áruló sátor volt. Némi nosztalgiával emlékeztem vissza, hogy a mikor itt utoljára itt jártam, nagy szemű, finom epret vettem. Most meg szintén elég nagy szemű és finom pucolt diót.
Ahogy vártam, sokan jártak arra, de a legtöbbjük csak nézelődött, és bőven volt mit! Az egyik beszélgetés során hallottam is, hogy az árusok megemlítik, hogy valamivel karácsony előtt elég sok ember rájön, hogy még nem vett semmit, ilyenkor indul a roham.
Képtelenség mindazt felsorolni, amit árultak, meg sem próbálom. Ahogy minden bolhapiacon, itt is rengeteg használt ruha volt, egyiket sem szívesen vettem volna kézbe, Porcelán nippek, tökéletes giccskollekció, legalábbis a többségük.
Viszont egy helyen Star Wars holmikat kínáltak eladásra, plakátokat, posztereket, minden részéről kapható volt néhány. Amit érdekesnek találtam, hogy az első (a későbbi negyedik) részből rajzolt képregény is ott volt, de nem ám az eredeti, hanem egy A4 papír nagyságú változata. Az árát meg sem mertem kérdezni, de amúgy sem vettem volna meg.
Rendes piachoz illően itt is volt lángos, no meg kávé. A hely kutyabarát, és amíg a gazdi sorban állt, egy aprócska eb roppant élethűen utánozta a nyikorgó ajtót, ezzel közderültséget okozva.
Három olyan tárgy volt, ami fölkeltette az érdeklődésemet. Ebből az egyik egy bronzból készült, oroszlánfejes kopogtató, nagyon megtetszett, de ugyan mihez kezdjek vele? Ugyanott jó néhány sárgaréz tál, egész jók, csak nagyon rájuk fért volna egy kis Szidol. Rézmozsár is, de az nekem is van!
A másik pedig az ágymelegítő volt, méghozzá kettő, sárgarézből, jó hosszú nyéllel. Eszembe jutott egy film, amit nagyon rég láttam, a Fogadó az örök Világossághoz, abban szinte főszerepet játszott egy ilyen. Azt hiszem, ebben a hotelben nem szívesen szálltam volna meg!
Noná, hogy rengeteg könyv is volt, de egyik sem érdekelt különösebben.
A harmadik egy hárompolcos valami, aminek az eredeti rendeltetésér nem tudtam rájönni, de tetszett!
Csöndes mosollyal vettem észre, hogy tényleg hiányérzetem lehetet, mert három órát utaztam oda-vissza, azért hogy másfél órát nézelődhessek. Megérte!
Ötletes emberek voltak a tervezők, és ügyesek a megvalósítók. Éppen ma láttam, hogy francia régészek középkori technikával építenek fel egy várat. Öt év, amire kész lesz, a határidő 2021-re jár le. Na jó, a ruhájuk nem korabeli, a a technika annál inkább! Nem hittem volna, hogy az építkezés egyik legfontosabb embere a kovács volt, hiszen a vésők, kalapácsok fűrészek gyakran elkoptak vagy eltörtek, mindig kellett az utánpótlás.
Kimaradt a Rumpedli zenekar, ez gyerekeknek szól, és Csilla is gitározik benne. :-) Róluk nemrég hallottam először, sajnos megnézni/meghallgatni nem tudtam őket más program miatt. Amúgy Annáék minden formációban alapvetően saját számokat adnak elő, a stílust nem tudnám belőni, nevezzük úgy, hogy dalok.
Érdekesnek tűnik, biztosan tetszene nekem is. Sajnos a könyvet sem olvastam.
Ilyenkor döbbenek rá anyanyelvünk kifejező voltára, ami a gyakorító igéket illeti. Aki hegedülget, az nem zenész, aki festeget, az nem festő, aki pihenget, az nem pihen!
Ehhez van egy történetem. :-)
Mivel gyakran járok "kis" koncertekre, az előadókkal és a velük együtt lévő ismerőseikkel* is szoktunk beszélgetni a koncert után. Egyszer a Szimpla Kertben Szlávics Annáék koncertje után is felmentünk sörözgetni (ami ugye nem sörözés :D). Az egyik - szintén zenész - lány meséli, hogy néha fest ezt-azt. Egy másik lány szavaiból úgy vettem ki, hogy nem áll tőle messze ez a művészeti ág, megkérdeztem, hogy ő is szokott-e festegetni? Húúúú, de ki volt akadva. :D Ugyanis ő festő (Ruzics Csilla), nem sokkal később a MOHA-ban volt kiállítása. :-)))
Ez a megnyitó tavaly októberben, Annáék (most Cirkusz-KA, valamint Anna és Márton) zenélnek (gitározik Rock Tamás, tényleg így hívják :D), Csilla az egyik képe előtt ül.
*És ez - mivel az ismerősök között sok a zenész és egyéb művész - persze azzal is együtt jár, hogy "na és te hol zenélsz?" kérdés után, jön a "majd megnézlek téged is, hol lépsz fel legközelebb?", és így egyre bővül a programkör. :D
Moziba érdemes menni, mert alig vannak, nem hogy mellettünk nem ült senki, de a sorban is csak mi voltunk. Az art mozikat most nem tudom, kisebb teremre nem vállalkoztunk. Máskülönben egész fura volt pláza mozizni, sok éve már nem jártunk.
Tegnap megnéztem a Pilátus című tévéjátékot. Sokat olvastam róla, tudom, hogy egy tucat díjat söpört be, ezért fokozott érdeklődéssel ültem le a tévé elé. Szabó Magda rajongója vagyok, ezért aztán voltak fenntartásaim, de ezek gyorsan elmúltak. A történetet kissé aktualizálták, a film nem maradt teljesen hű a könyv cselekményéhez, de annál inkább a szelleméhez! Egy naív és kedves vidéki asszony szeretett férje halála után a gyakorlatias, értelmes, de nem túl empatikus orvos lányához kerül Pestre.
Újak a körülmények, az embereket nem ismeri, a város, a gépek, minden-minden új.
Ráadásul világéletében munkához szokott, itt házvezetőnő van, nincs teendője, egyszerűen unatkozik. Iza, a lánya szerint csak pihengessen.
Ilyenkor döbbenek rá anyanyelvünk kifejező voltára, ami a gyakorító igéket illeti. Aki hegedülget, az nem zenész, aki festeget, az nem festő, aki pihenget, az nem pihen!
Suta barátkozási kísérlete kudarcba fullad, sajnos egy iszákos, kétes múltú nővel próbál beszélgetni, mi több, meg is hívja magához. Azért Iza, a lánya alaposan túlreagálja a dolgot,
Mint kiderül, azzal tölti a napot, hogy megállás nélkül oda-vissza utazik a villamoson, ez engem a ketrecbe zárt állatok kényserű körben járására emlékeztet.
A végén felcsillan menekülés reménye, a lánya elvált férje, aki anyjaként szereti, meghívja, költözzön vissza a régi házába, a bútorai közé, a megszokott életébe, csakhogy ez már későn jön.
A Szűcsnét alakító színésznő zseniális, mindig is így képzeltem el Etelkát.
Viszont Iza alakítójával nem tudtam összebékülni, valahogy intellektuálisabb külsejűnek képzeltem. Viszont lehet, hogy ez az én hibám, hiszen mindenki másnak képzelheti egy könyv hőseit.
Ami még csodálatos, az az operatőr munkája, hangulatos, remek.
Annyira hatott rám a film, hogy utána már nem is kívántam mást nézni, lekapcsoltam a tévét.
A könyvet is csak ma reggel vettem elő, érdemes lesz újraolvasni. Először vagy negyven éve olvastam akkor kissé közelebb állt hozzám Iza, most – nem túl meglepő módon – jobban értem Etelka érzéseit is tetteit.
Én az utóbbi időben több kortárstánc előadáson is voltam (Nemzeti Táncszínház, Trafó MU Színház, ez utóbbiban tegnap is), ezeken is "ritkított" nézőtér van, és így eleve kb. fele/harmada jegyet adnak el. Emiatt néha igyekezni is kell a jegyvásárlással. Ahol szóló székek vannak (MU), ott eleve egymástól távolabb teszik a székeket, de van pár egymás mellett is az együtt érkezőknek (nekik már úgyis mindegy :D), a beépített székeknél meg A4-es papírok vannak a kihagyandó székeken. És természetesen maszk mindenkin, az előadás alatt és az előtérben is.
Ezek között vannak kisebb-nagyobb mértékben interaktív előadásokon is, ezek sajnos csorbulnak a nagyon közeli vagy akár érintéssel járó elemek kihagyása miatt.
És arra is panaszkodnak az előadók, hogy a maszk miatt nem igazán látják a reakciókat, pedig ebben a műfajban ennek elég nagy a jelentősége. Az amúgy is kisebb közönség (még a vírusmentes időszakra gondolok, eléggé rétegműfaj) és egyes előadásokon a közelség miatt ez jobban látszik, és elég sok teret engednek az improvizációnak, ami pont erre épít.
Én ezért merek elmenni ide-oda, mert erősen sanszos, hogy nem ülünk majd egymás hegyén hátán :-)
A fellépők meg szerintem tisztában vannak azzal, hogy most kizárt a telt-házas előadás, de azért csak-csak jó Nekik is, hogy van visszajelzés a közönség részéről.
Múltkorában voltam Csányi Vilmos előadásán, hát ott sajnos még félház sem volt, és nem az érdektelenség miatt. És mindig érdekesen és figyelem fogóan beszélt. 85 éves!
