Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Nekem nem csak a napi többszöri séta lenne a problémám: ha velem bármi történik, akár csak belázasodom, beáll a derekam, hogy súlyosabb szitukat ne is említsek, mi lenne szerencsétlen kutyával?
Ezért csodás a számomra a lehetőség a klubban, ahol kiélhetem a kutyák iránti rajongásomat.
A vasárnap nem csak ennyiből állt, mert megnéztem egy vasútmodell kiállítást is. Szerencsére a kettő nem volt túl messze egymástól. Az utam a Deák téren keresztül vezetett, volt már néhány árusbódé. Főleg italokat, édességféléket árultak. No meg lángost is, meglepetésemre volt lazacos is. Ezt nem is nehezményeztem, én csak a nutellástól vagyok kiborulva.
A modellkiállításon jó sokan voltak, három szinten lehetett nézegetni, a földszinten kezdtem, de ott nem volt túl sok látnivaló. Legalábbis először azt hittem. Viszont az emeleten annál inkább, vasutak mindenféle méretben, a kedvencem itt is egy gőzmozdony volt, a hozzá kapcsolt szeneskocsival együtt. Némi meglepetéssel értesültem arról, hogy van japán-magyar vasútmodellező szakkör, itt a szuperexpresszben lehetett gyönyörködni, meg is tettem. Volt olyan is, hogy a terepasztal a közúti közlekedést modellezte, a teherautók dícséretes precizitással tartották a követési távolságot, és fegyelmezetten megálltak a piros jelzésnél.
Érdekelt, amit láttam, de a hely zsúfolt volt, zajos, és nagy volt a tolongás, kezdett egy kicsit megfájdulni a fejem, no meg némi légszomjam is lett, ezért aztán a hazamenetelt fontolgattam. Ezért lemernem a földszintre, ahol egyrészt felfedeztem, hogy ki lehet menni az udvarra, amit meg is tettem. Aztán azt is, hogy az alagsorban is akad látnivaló, persze, hogy azt sem hagytam ki! Meg is érte, mert újabb érdekes modelleket láthattam, itt is többféle méretben szemlélhettem a modelleket, őszinte örömömre itt is volt gőzmozdony!
Délfelé valamivel kevesebben lettek, gondolom, egy részük most ment ebédelni, és így valamit javult a helyzet.
Most alkalmam nyílt újra találkozni Shangri-la-val, elbeszélgettünk egy kicsit, érdekes dolgokat tudtam meg. Bevallom, kissé elfáradtam, ezért igyekeztem hazafelé. A kijáratot keresve felfedeztem, hogy egy kis mellékszobában újabb látnivaló, ennek sem álltam ellen.
Persze hogy eszembe jutott a budafoki kiállítás, de az összehasonlítás csak azt jelenti, hogy ott nem volt ekkora tolongás, és lehetett a kiállítókkal beszélgetni. Itt is lehetett volna, ha a zajban egymás szavát hallottuk volna.
Meg kell adni, érdekes nap volt, de ezen a héten egészen szombatig nem lesz kölönö9sebb programom, kipihenem a „viszontagságaimat”.
Vasárnap sem maradtam kiállítás nélkül, sőt! Az Akva-terra vásárral kezdtem.
Belépve csak kapkodtam a fejem, annyi látnivaló akadt. Elsősorban hüllők, néhány kétéltű is. A kígyók általában elég kicsik voltak, egyikük nagyjából akkora, mint egy átlagos földigiliszta, viszont a színösszeállításuk mindegyiknek nagyon szép. Az is meglepett, hogy mennyire csillog a szemük, ha nem is mindegyiké, de a legtöbbjüké. A gekkók és a kamélonok is szép számban képviseltették magukat, és akadt néhány igen érdekes gyík is. Az egyiküknél azt hittem, hogy vedlik, de aztán rájöttem, hogy valami lebenyféle, ezt kiterjesztve igyekszik gyíkocskánk nagynak és félelmetesnek látszani. Volt viszont egy kedvenc kígyófajtám, a tojásevő kígyó. Mellette egy-egy fürjtojás hevert, Ez a kígyó sem volt valami nagy, el nem tudom képzelni, hogy is tudta lenyelni, de a jelek szerint megoldotta! Ha valaha is kígyót tartanék, akkor ez a fajta lenne! Nem kell takarmányállatot tartani mellette.
Aztán láttam néhány békát, az aprócska, csodás színű nyilméregbékákat, de itt is akadt egy kedvencem, ez egy nagyobbfajta béka volt, a dobozára az apricot szót írták, és meg kell adni, a színe ezt tökéletesen indokolttá tette!
Aztán sorra kerítettem a kis szőrösökre, bár egy részük inkább tüskés volt, igen, a törpesünökre gondolok, nagyon tetszenek nekem! Egy részük a hálózsákjába húzódott, de jó néhányan fent voltak, és hagyták magukat simogatni, amit persze illő óvatossággal tettem. Itt is volt újdonság, éspedig a madagaszkári sün, a tanrek. A kiállítója elmondta, hogy a kis jószág remekül mászik fára, ha egy ízletes kukacot vagy pláne madárfészket szimatol, A mászást rögtön be is mutatta, sünike a hátsó lábaival kapaszkodott a gazdi tenyerébe, és úgy lógott. Nem kényszerítették rá, magától helyezkedett el így. A kiállító pedig óvatosan aláhelyezte a másik tenyerét, mert ami biztos, az biztos.
Jó néhány táplálékállat is akadt, egér, patkány, no meg ilyen-amolyan rovarok, illetve lárvák. Akadt néhány tengerimalac is, őket persze házikedvencnek szánták, ugyanúgy, ahogy a törpenyulat is. A név találó, mert kb. akkora volt, mint a mellette lévő tengerimalac.
Aztán elbűvölve figyeltem az ecsetfarkú peléket. Akkorák, mint egy fehéregér, de sokkal, de sokkal elbűvölőbbek!
A halakat néhány szépséges betta (sziámi harcoshal) képviselte, de akadt néhány tarisznyarák is, de ezen fajták közül legjobban a remeterák tetszett, ebből is jó néhány akadt, mindegyikük egy csigahéjban lakott. Akadt teknős is, főleg szárazföldi, ezek valami pitypanglevél-félét rágcsáltak. Viziteknős is, de ebből jóval kevesebb. Örömömre növényeket is láthattam, de hősi lélekkel megálltam, és nem vettem belőlük. Csodás, trópusi növényekkel berendezett terráriumot láttam, kúszónövényekkel és broméliával, olyan szép volt, hogy a hüllőhöz nem is ragaszkodtam volna!
Miután kigyönyörködtem magam, továbbindultam a következő kiállításra.
A legtöbb embernél már így is jóval több macskafajtát ismersz!
Igen, a ketrecekre ki volt írva, milyen fajta, de azért a legtöbbet anélkül is megismertem.
Sajnos, a kedvenc fajtám, a tonkinéz olyan ritka, hogy alig-alig látni a kiállításokon. Ha mégis, akkor negyedórán keresztül olyan révült csodálkozással bámulom, hogy arra mindenki felfigyel.
Macskás vagyok, illetve csak voltam, mert most már nincs, és nem is lesz.
A kutyákat is szeretem, de nem fér a napirendembe a napi többszöri séta, ezért szívesen elnézegetem őket, és ha tehetem, akkor próbálok barátkozni velük.
Én az itt felsorolt programkínálat közül végül egyikkel sem éltem - helyettük szombat délután Gerendás Péter koncertjén voltam, ahol a legismertebb dalait mind meghallgathattuk! Hogy csak 2 emblematikusat említsek, amiket talán Ti is ismertek: "Szép Júlia" + a "100 éves pályaudvar"
Utóbbit Bródy János szövegére írta, nagyszerű, ezért ide is hozom:
Ma este pedig színházban voltam: a 6Szín Teátrumban "A kódfejtő"-t láttam, Simon Kornéllal a címszerepben.
Töredelmesen be kell vallanom, fogalmam se volt róla, hogy Simon Kornél ilyen zseniális színész! Eddig csak filmekben láttam, nem hagyott maradandó emléket bennem egyikben sem. Most viszont egy angol matematika tudós zsenit játszik, aki megfejtette az Enigma, a hitleri német hadsereg II. vh-ban használt kódját, ami által sikerült legyőzni őket! A tudós dadog, homoszexuális, sokan hóbortos bolondnak tartják, mert arról beszél, hogy a gépek egy bizonyos fejlettségi fokon gondolkodni is fognak tudni. Mindezt lenyűgöző módon jeleníti meg!
A szombat délelőtt egy részét az év utolsó macskakiállításán töltöttem, és milyen jól tettem! Legalább kigyönyörködtem magam a szebbnél-szebb macskákban. A legtöbb volt a Maine coon, ezek között a legnépszerűbb egy olyan ketrec volt, amiben 9, azaz kilenc kismacska szerepelt. No meg az anyjuk, mint tizedik. A kölykök kisebbik része aludt, esetleg szopott, vagy legalábbis úgy tett, viszont legalább négy a tesókával játszott! Mondtam is, hogy ne vesződjünk a részletekkel, ide az összeset! Azért nem biztos, hogy egy nappal később is ugyanennyire el lettem volna ragadtatva…
Ami a Maine coon fajtát illeti, ahogy az végig tudja mérni az emberi fajt, attól állandó és jól indokolt kisebbrendűségi érzésem van tőle.
A félhosszú szőrű „hidegtűrő” macskafajták voltak többségben, a már említetten kívül volt norvég erdei, illetve szibériai is.
A rövidszőrűek közül volt brit rövidszőrű, bengáli, skót lógófülű, de sajnos csak egy thai macska. Viszont a rex macskából mind a két fajta.
Voltak persze eladók is, az egyik pulton tollból készült ékszereket láttam. A kedvencem egy olyan macskaszem álarc volt, amit szintén tollakkal díszítettek. No meg egy pávaszobor!
Jól kibámészkodtam magam, és sikerült az egyik, a ketrec tetején méltóságteljesen nyújtózkodó macskát megsimogatnom, nem kifogásolta sem ő, sem a kiállító.
Karácsony Gergely főpolgármester Budapest születésnapja alkalmából idén is átadta a főváros kitüntetéseit. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban rendezett ünnepségről Karácsony egy posztban is beszámolt a Facebook-oldalán, ebben azt írta:
„Budapest, ez a szabadságához makacsul ragaszkodó város a díszpolgári címmel, a Budapestért-díjjal és a Pro Urbe Budapest elismeréssel mond köszönetet a szabad embereinek, legkiválóbb polgárainak.”
Budapest díszpolgára címet kapott idén:
Bródy János zeneszerző, szövegíró, előadóművész;
Daróczi Ágnes kultúraszervező;
Korniss Péter fotográfus;
Pogány Judit, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-, Jászai Mari- és Hazám-díjas színművész, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja;
Török András várostörténész;
Zoboki Gábor, Kossuth- és Ybl-díjas építész, egyetemi tanár.
Két művész posztumusz kapta meg az elismerést:
Benedek Miklós, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, színházi rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja;
Tompos Kátya, Jászai Mari- és Junior Prima díjas előadóművész.
Egy biztos: miután lehet, hogy ez az utolsó nagyobb mínusz és csapadék-mentes hétvége, a programkínálat a bőség zavara - oszt' ki-ki eldöntheti, hová, melyikre megy el.
Az teljesen más volt. Eleve van két igen aktív klub, akik rendszeresen szerveznek kiállítást, de mindkettőé más átfedés nélkül, a saját dolgaikkal mennek. Azt hiszem a Klauzál házas a 424-es klub volt. Ők is lesznek megint egy vagy két hét múlva Újpesten, de itt is lesz ahhoz képest új dolog. Én pont azért nem mentem akkor, mert az amerikai akkor nem volt kint, most megyek majd.
Ez egy vegyes kiállítás lesz, sok terepasztallal (3 szinten), interaktív játékokkal, kis házakat lehet összeragasztani stb.. A célközönség a fiatal korosztály, hogy ismerkedjenek a vasútmodellezéssel. Nem tudom, hogy a Klauzálosból lesz-e itt valami? A mi modulunk is más lesz ahhoz képest, amit csimpolya látott Hűvösvölgyben, most ez rövidebb lesz, de lesz tőlünk két kis H0-ás asztal megy egy kis kertivasút.
Különböző mérések, tanácsadás, műsoros és egyéb szórakoztató programok.
Az Egy Csepp Figyelem Alapítvány számos programot és eseményt szervez egész évben az ingyenes szűrésektől az diabétesz oktatásokon át a Magyarország Cukormentes Tortája versenyig. 2024. november 17-én a MOM Sportban lesz az alapítvány ingyenes családi egészségnapja, az Egy Csepp Világnap, melyet a nemzetközi diabétesz világnaphoz kapcsolódóan rendez meg. Az ingyenes szűrések és tanácsadások mellett izgalmas gyermekprogramokkal, talkshow-kal, koncertekkel várják a látogatókat az eseményre délelőtt 10 órától este 18 óráig. A rendezvény háziasszonya Erős Antónia.
Hellonak inkább a 9-es buszt javaslom, kb. 50 méterrel messzebb van a megállója (legalábbis a központból kifelé, át kell menni az úttesten), de az alacsonypadlós. A 28-as vonalán Tátra jár, talán neki a legmagasabb a lépcsője.
Továbbra sem volt időm a korábbiakra képekkel reagálni. :(
Most csak egy gyors program ajánló a hétvégére. Szombat-vasárnap 10 és 17 óra között lesz egy nagy vasútmodell kiállítás az FMH-ban a Fehérvári úton. (A Csonka János téri megálló, a 17-es járaton általában alacsonypadlós CAF villamos van) Három szinten rengeteg terepasztal és egyéb. Lift van, nem kell lépcsőt mászni.
Mi az alagsorban a nagyteremben hátul leszünk kék vagy zöld egyenpólóban. :D
Igen, kellemes meglepetés, hogy ezúttal a feketeségekkel nem kellett megküzdenem. Kíváncsi leszek, a harmadik milyen lesz - egyébként januárban átépítik a műtőt, ezért 8-a helyett kb. 2 héttel később kerül rá sor. De már az első után is sokkal tisztábban láttam az apró betűket. Nem tudom, mi ez a szérum, de nagyon tudja a dolgát!
Szerencséd volt, hogy elcsípted ezt az előadást, ezek a dalok valóban sokak számára meghatározó élmények voltak!
Ami az Eiffel Műhelyházat illeti, az a Kőbányai út 30 alatt van, a 28, illetve 28A villamos pont előtte áll meg. Többek között ezért is néztem meg. Egyébként szép hely, a parkja is gondozott. Magában az épületben pedig a ház makettje látható, érdemes nézegetni.
Még azzal a beszámolóval tartozom, hogy tegnap megkaptam a szemembe a második injekciót - kellemes meglepetésként ezúttal nem kísérte a tenyérnyi úszó feketeség, hanem azonnal normálisan láttam, mindössze csípte a rengeteg belecsöpögtetett mindenféle.
Hazaérve viszont lefeküdtem jót aludni: egyrészt úgy ezt nem éreztem, de meg a hajnali felkelést is kompenzáltam általa.
Természetesen 4 óránként szorgalmasan csöpögtetem a gyógyszert bele, és örömmel konstatálom, hogy jól látok vele!
Most olvastalak végig, mert "változatosság kedvéért" tegnap megint színházban voltam.
Ezúttal "Egyedül nem megy"címmel Presser Gábor könyve alapján készült, nagyon sajátos összeállítású előadást láttam. 2 női és 5 férfi, nem annyira közismert, viszont kiválóan éneklő színész, valamint 4 tagú, nagyon profi zenekar jelenítette meg az élete különböző jelentős epizódjait, és közben, nagyon pontosan beillesztve az oda illő dalokat, az Omega és az LGT idejéből származó, valamint a musicaljaiből (Popfesztivál, 30 éves vagyok, Padlás, Szt. István körút 14.) való részleteket adtak elő, kiválóan!!!
Egészen sajátos érzés volt kvázi visszarepülni általuk annyi évtizedet, amikor ezeket a műveket - akkor nagy szenzációként - a Vígszínházban először, még az eredeti szereposztásokkal bemutatták, és nem sokkal a premierjük után láthattam is őket!
Majd minden dalt csendesen velük énekeltem - az én fiatalságom is ezekkel a dalokkal telt, naná, hogy jól ismerem mindegyiket.
Mint ma utánaolvastam, 2022-ben volt ennek az előadásnak a bemutatója Szolnokon. Ez a tegnapi egy egyszeri alkalom volt, hogy a 6Szín Teátrum műsorra tűzte. Szerencsésen böktem ki a műsorfüzetükből, és kaptam is jegyet rá.
Visszatérve a Te Eiffel házi látogatásodra: először is, olvastam ugyan már róla, de fogalmam sincs egész pontosan, hol is van, és persze mivel lehet odajutni! Nem győzlek csodálni ezekért a programjaidért, és pláne az ez irányú, kiapadhatatlan érdeklődésedért!
A Shuk Shuk karácsonyi design vásárán kerámiákkal, printekkel, kiegészítőkkel és sok más izgalmas termékkel várunk titeket. Ha szeretnéd egyedi ajándékkal meglepni szeretteidet az ünnepek alatt, akkor tarts velünk és válogass a különleges márkák kínálatából!
Ma délelőtt ellátogattam az Eiffel-műhelyházba, mert vásárt hirdettek, és ez nagyon érdekelt. Maga az épület az Eiffel mérnöki iroda tervei szerint készült, és nem túl meglepő módon Zsolnay-kerámiával borították. A Műhelyházban most az Opera egyik kirendeltsége működik, balett és opera előadásokat rendeznek benne, most 11-kor is volt egy gyerekelőadás. Engem viszont a vásár érdekelt. Afféle előrehozott karácsonyi ajándék vásárnak szánták, de meg kell adni. ha nem is volt túl sok kiállító, ezek mindannyian egyedi, kézzel készült, szép holmikat kínáltak eladásra.
Párat felsorolok. Enyhén steampunk stílusú robot, illetve macskafigurák. Számítógép alkatrészekből készült ékszerek. Kerámia bögrék, a legtöbből azonos mintázatú teás, illetve kávésbögrék is voltak. Kabátok, sálak, pólók, kesztyűk. Fura mintájú és színkombinációjú zoknik.
Kézműveskedőknek hímzőkeretre feszített vászon, a hozzá illő kellékekkel, csináld magad alapon. A kedvencem egy pillangó, a teste egy bronz (vagy bronzszínű) kulcs, a szárnyai hímzettek, és gyöngyözöttek. Már majdnem elcsábultam, de aztán hősi lélekkel ellenálltam. Úgy látom, a makramé újra kezd divatba jönni, láttam néhány érdekeset.
Egy pulton könyv is akadt, továbbá jó néhány érdekes képes levelezőlap, ezek jó része inkább érdekes volt, mint tetszetős! Nem is küldök ilyet a barátaimnak! Akadt egy festő is, nem is voltak rosszak a képei, de valahogy még a Budapest Körszállót is furán torznak láttam. Sebaj, nem kötelező együtt laknom vele!
Viszont csodás nyakéket láttam, kb. mutatóujj nagyságú, ezüstből készült csikóhal, no ezt szívesen viselném!
Az ételekből ezúttal csak kettő szerepelt, kolbászt, illetve mézet kínáltak, bár a büfénél többféle péksütemény volt, az udvaron meg churros és hamburger is.
Bent a csarnokban kiállítottak egy nemzetközi étkezőkocsit, úgy gondolom, a harmincas évekből. Előtte egy mozdony. Mindkettőt többször körüljártam, sajnos, nem lehetett a kocsiba bemenni, holott érdekelt volna! Vigasztalódtam egy másik, az előzőnél jóval nagyobb mozdonnyal, ez az udvaron volt kiállítva, és ahol nem volt fekete, ott csillogott-ragyogott.
Mindent összevetve, kellemes volt az ott töltött idő.
Inkább csak nézelődöm, nem nagyon szoktam vásárolni, bár volt, hogy itt vettem meg a karácsonyi ajándékot, már ha annak számít néhány nagyon szép karácsonyi üdvözlölap.
