Ilyen középszintű, droid jellegű programozókká át lehet képezni embereket/bölcsészeket, de h a kódjuk meg a gondolkozásuk is olyan lesz az is tuti! Az előző munkahelyemen volt 1-2 ilyen "bölcsészprogramozó" . Na azok sztem onnan mennek nyugdíjba kb. egész életükben felületet hekkelgetve!
A programozás abban is különleges, hogy sokszor az ember nem team-ben dolgozik, hanem egyedül. Az ámítástechnika meg nem magáért való, annak van valamilyen témája.
Ha könyvelő programot írsz, akkor meg kell fontolni, hogy egy programozáshoz is értő könyvelő, vagy egy könyvelni tudó programozó csinálja.
A környékünkön volt egy olasz vállalat, aki "mérnöki(?)" munkára olaszul beszélő bölcsészeket vett fel. Mondván, könnyebb megtanítani őket "mérnökségre", mint a mérnököket olaszra.
( Mondjuk az ilyen multiknál a mérnöki munka abból áll, hogy el kell tudni olvasni az utasításokat és meérteni a főnöki ukázokat. Azért idézőjelben a mérnök.)
Ez alapvetően igaz, de lehetnek kivételek, amikor a végzettség is fontos. Cégünk rendszeresen pályázik, s minden alkalommal le kell írni azt, kik, milyen végzettséggel végzik a munkát.
Ez azért így ebben a formában nem igaz. De előfordulhat hogy a referenciák és a minősítések (Pl. a microsoftosak) fontosabbak. Viszont akiknek ez utóbbi van annak általában diplomája is akad.
"versenyszférában csak szükséges, de nem elégséges. (a végzettség)"
Hatalmas tévedés, a versenyszférában leszarják a végzettséget, még egyszer sem kellett bemutatnom a diplomám vagy bármilyen más papírom, ha jól végzed a feladatod maradsz, ha nem, repülsz. Ezért versenyszféra.
Az alapvető gond szvsz leginkább majd a következő generációkkal lesz. A barátnőm tanítónő, és meséli hogy mennyire megváltozott a gyerekek és főleg a szülők hozzáállása az iskolához és a tanuláshoz az elmúlt 20 évben... És valahol igaza is van: 30 éve nem igazán fordult volna elő hogy egy koszos ork odamegy a gyerekét tanító tanárhoz és felpofozza. Ma meg minden hónapban van ilyen - igaz, akkortájt az orkokat nem is nevelték a gyerekekkel egy csapatban. Csak most már ugye tilos a megkülönböztetés, a cél hogy az összes gyerek legyen egyformán hülye.
Nem tudom, én tanultam ilyeneket, de igazából a programozásban csak minimális hasznát veszem ezeknek. Számelmélet, valószínűségszámítás, halmazelmélet az amit esetleg használ az ember, de ezeket is csak erősen szőrmentén. Egy adatbázis megtervezésekor az ember nem halmazokban gondolkodik hanem táblákban és relációkban, és az objektumszerkezetet is leginkább érzés alapján rakja össze az ember. Programozást kb. ugyanúgy nem lehet tanítani mint versírást. Elvek persze vannak ahogy a versírásnál is, de az irodalomkönyv átrágása aligha elég a Kossuth-díjhoz.
A suli leginkább arra volt jó anno, hogy megtanított tanulni. Illetve arra, hogy a HR-esnek egy mankó, amivel ki tudja szórni azokat akik még egy egyetem vagy egy főiskola végigülésére is alkalmatlanok.
Történeted egy messziről jött ember története, még ha igaz is, akkor sem bizonyít semmit, és a tárgyalt dologban nincs jelentősége. Nem lehet ilyen módon általánosítani és ökölszabályokat felállítani.
Egyszer bejött egy új programozási nyelv. Megkaptuk hozzá az eredeti dokumentációt, 6 vaskos kötet. Szépen olvasgattuk is, de sehogy sem akart egyetlen program sem elindulni.
Végül szereztünk oktatókat is. Kiderült, hogy itt a program első két sora kötelezően comment sor. Később meg is találtam a doksiban, valahol csak úgy odavetve. Nekünk meg volt vele 1-2 hét kinlódás.
Kétségtelen, hogy akkor is jó az oktatás, ha megvan minden írásban, mert lehetősége van az oktatónak a saját tapasztalatai szerint fontos dolgokat kihangsúlyozni, a kevésbé fontosakat meg hanyagolni.
A szervezett oktatás a legtöbb ember számára a tudás megszerzésének a legcélszerűbb módja. De mint sok mindent, ezt sem szabad fétisizálni.
Nemtom az informatikusoknál hogy van ez, amikor azt csináltam, még nem nagyon tanították (eredeti fölhalmozás időszaka). De erről az 5%ról az jut az eszembe, hogy egyszer elmentem inszeminátor-képzésre (be kellett tolni a zsetont rája) a magyaróvári egyetemre. Amit tanultunk, az mind le volt szépen írva a jegyzetekben, a kapott írásos anyagokban, illetve hegyekben áll erről a szakirodalom több helyen, szóval lehetett volna autodidaktálni. De azér a néhány órás előadásért, amit a biotechnológia állomás potentátja tartott, a többszörösét is megérte volna fizetni (ez persze csak utólagos konzekvencia). Pedig még abban is csak néhány fontos mondat volt, a többi meg a szórakozás. Szóval nem mindig lehet azt előre tudni.
"A autodidakta tanulás akkor ér valamit, ha valamilyen módszertan szerint tanulsz. Programozó vagy, oké. Tanultál számelméletet? Algebrát? Analízist? Valószínűségszámítást? Numerikus analízist? Lineáris algebrát? Operáció kutatást? Nem egyetemen, nem. Otthon, magadtól. Vagy programozást? Programtervezést? Csak úgy, autodidakta módon, nem iskolapadban, meg nem vizsgázgatva belőle. Vagy hogyan tanultál programozni? Miért vagy abban biztos, hogy a te tudásod minden területen olyan, mintha jártál volna mondjuk progmatra?"
Erre van egy jó történetem. A egyetemen, amit az előzőekben említettem, szükségessé vált egy belső használatú program megírása.Természetesen 2 egyetemi tanár felajánlotta a szolgálatait, hiszen ki lenne jobb programozó, annál, aki tanítja és komoly papírjai is vannak róla.El is készült a program kb. 9-10 hónap alatt. Igen ám csak gyakorlatilag használhatatlan volt, a felhasználói visszajelzések borzalmasak voltak. Így használták egy évig, aztán felkértek engem, hogy ugyan már javítsam ki a program hibáit. Hát belenéztem a forráskódba...nem kellett volna. Tökéletes, hibátlan volt, úgy volt kódolva az egész, ahogy a nagykönyvben meg volt írva, valamikor a kilencvenes évek derekán. Csak egy példát említek, a kódoláshoz értő topictársaknak, ez egy PHP nyelven írt program, bizonyos helyen MySQL adatbázist használtak a készítők, bizonyos adatokat meg szövegfájlban!!! tároltak. Én mondtam, hogy nem vagyok hajlandó átírni, de újat -az én logikám szerint- hajlandó vagyok írni. Meg is írtam 3 hónap alatt, negyed annyi pénzért és azóta is nagy megelégedéssel használják.
Ez a különbség a versenyszféra, meg az állami tengi-lengi között...
"Táskányi bizonyítvánnyal, referenciákkal rendelkezem, s még soha nem sikerült állást kapnom. Minden alkalommal csak az számított, kinek a kicsodája vagyok. "
talan azert mert szart sem er sem a papirod, sem a referenciad.
En minden allasomat ismerettseg nelkul szereztem. Az csaladom es az ismeroseim is.
Gondolom itt a politikusokra is gondolsz, akiknek nincs "politikai végzettségük"..és béna amatőrök, lsd. Gyurcsány, Bajnai, Lendvai, Kuncze, Kóka, meg a többi faszkalap
Gondolom senkinek sincs ideje/pénze kivárni amíg kiderül mekkora májer vagy. A papír egy igazolás arról, hogy legalább szagolgatod a témát és nem csak az időt pocsékolják veled.
Nem tér el, mert minden tele van féltudású ifjú műmenekkel. Majd szólok, ha azok az 50 feletti nagy gyakorlattal és most szopóágon lévő mérnökök, akiket ismerek, újra az ismereteiknek és képességeiknek megfelelő munkához jutnak. Nem vagyok optimista.
Tökéletesen igaz. És a munkád minőségét nem fogja befolyásolni, hogy, ha el is végezted az iskolát, azt milyen eredménnyel tetted. A mai oktatás a középszerre van belőve. Se felülről se alulról nem lehet belepréselni a hallgatókat.
Az az állítás, hogy a végzettség számít, nem a tudás-tehetség. Ennek egyik mellékvágánya az, hogy kell-e a papír. Szerintem sem kell a papír, de jó, ha van.
nem írok programokat, sehol se írtam hogy programozó vagyok :) ezek csak a te rossz következtetéseid
de hogy jön ez ide? állította itt bárki is, hogy akinek papírja van az semmihez se ért? és hogy minden jó szakember papír nélküli? mire fel ez a kötözködési vágyból elkövetett témaferdítés?
