A gyakran felmerülő helyesírási-nyelvhelyességi kérdések számára nyitom ezt a topikot, felzárkóztató jelleggel. Nemzeti elkötelezettségű, magyarkodó olvtársaink számára lehet különösen hasznos ez a rovat, hiszen közülük nagyon sokan érzik szívügyüknek az anyanyelv ápolását. Egyfajta felnőttoktatásként is felfogható a téma, "idősebbek is elkezdhetik" címszóval. Szükség esetén az alapokig lenyúlva (alany-állítmány egyeztetése, központozási tudnivalók, hány j-vel írják azt, hogy Siófok stb.) igyekszünk gyorssegélyt biztosítani a rászorulóknak.
Jobb vagy, mint a google ellenőr!:-) Odatettem kötőjelet ahova nem kell, ahova meg kellett volna, nem. A gép sem segít, mert bizony segédnick mindent észrevesz.:-) A kifogásolt "magyarkodás" kifejezést talán azért említi segédnick, mert valahol igaznak is tűnhet! Az egyik reggeli tévés műsorban három újságíró kérdezi egy párt bizottsági elnökét viselt dolgairól. Szkinhed or nát szkinhed?!:-) A legértelmesebb válasz úgy hangzott, hogy "őŐŐö, hát nem őőő hanem édesanyám ":-))) És a többi . Ez ám a "kulturáltsági műveltség":-)) "Rechtsradikal "
Mit jelent az, hogy magyarkodó ? Főként, az "ún.magyarkodó" ? Létezik más nyelvben franciálkodó,angolkodó, vallonkodó, etc.? Lefordítható ez a kifejezés - nem etimológiailag, hanem értelmileg - más nyelvre, avagy sajátos, csak a magyar nyelvet értő valakik fejében élő fogalomról van szó ?
Az ún. magyarkodók számára a magyar nyelv ápolásának ügye kiemelt jelentőséggel bír, ezért gondoltam, hogy gyorssegélyt nyújtok nekik. Persze nem kötelező elfogadni...
Igen. "Nemzeti elkötelezettségű, magyarkodó olvtársaink sz" Mi szükség van erre? Különösen a "magyarkodó" kifejezésre? A gépi helyesírás ellenőrző is helyteleníti ezt a kifejezést!!!!! Provokál segédnick , de ő tudja, hogy miért. Szíve- joga.:-D Az idézett honlapon a kissé alul műveltek számára minden megtalálható, amely a magyar helyesírás szabályaival kapcsolatos. Ezért idéztem a honlapot. A "magyarkodásra" meg valóban nincs szükség!
Biztos igazatok van. Èn is inkàbb a szabàlyok hive vagyok, mint a szabàlytalansàgoké.
Ezen a "tu"zijàték szòn még ràgòdtam tegnap kicsit. Elôvettem egyetlen szòtàramat (magyar-francia) és végignéztem az összes tu"z-zel kapcsolatos szòt, hogy milyen logikàt fedezek föl bennük. Azt vettem észre, hogy minden szòban, ami a tu"z+toldalékok = az ü lerövidül. Pl.: tüz-el, tüz-elés, tüz-elô, tüz-ér, tüz-es...stb. Ha összetett szòròl van szò, vagyis tu"z+ egy màsik szò, akkor megmarad a hosszu u", pl.: tu"z-hely, tu"z-hànyò, tu"z-harc, tu"z-kàr, ...stb, mindegyiknél kivétel nélkül. Néhàny olyan szavunk van, amelyben (pl.a tu"z-i-fa és a tu"z-i-jàték ...) hosszù marad az u". Ezek nem illenek be sem az elsô csoportba, mert összetett szavak; de a màsodikba sem, mert nem a tu"z+ valamibôl tevôdnek össze, hanem a tu"zi + valamibôl. Tehàt szerintem akàr az elsôbe, akàr a màsodikba is sorolhatnànk ôket, ha csak a logikàt nézzük. De bizonyàra valaki valamikor eldöntötte, hogy a màsodikban legyenek. Ugyanez a helyzet a <vìz> szavunkkal is: vizes, vizel, vizenyô; vìzfelület, vìzfesték... és ugyanùgy minden vìzi- és ennek képzôdményei: vìzierô, vìzimalom... De az is igaz, hogy az utòbbi öszetett szavak kiejtésében hajlamosak vagyunk a rövidìtésre (pl. vizierô, vizimalom - mondjuk).
Ami a franciàt illeti, sajnos nem elég néhàny szabàlyszerûség megtanulàsa ( s itt nem csak a kiejtésre gondolok), ugyanis rengeteg a kivétel. A fr. nyelv is olyan nehézségekkel küzdhetett, amikor a nyelvet le kellett irni a latin abc-vel, hogy több hangra nem volt betû. Ezért több betûbôl kellett kitalàlni egy hang leiràsàt. Pl. a hosszù O-hang leiràsàhoz hasznàljàk az "eau" -t (eau-viz), de az "aux"-t (chevaux-lovak)is, meg lehet "ot" is (Lançelot, Margot)...Az "au" lehet hosszan is kiejtve, pl. "landau", de röviden is, amikor ba-be-t jelent prepoziciòként. Néhàny évvel ezelôtt tervezte az Akadémia, hogy némely szònak megvàltoztatjàk az iràsàt. Most csak az "oignon" jut eszembe, melyet ùgy ejt màr mindenki, hogy "onyo(n)" - azelôtt oanyonnak ejtették - , tehàt az "i"-t ki lehetne ejteni az iràsbòl is (ognon). Szerintem a nyelvtannak követnie kellene az emberek kiejtésbeli hangfejlôdését is egy kicsit, nem?
Abban igazad van, hogy az angol jobb példa lett volna, viszont azt nem ismerem eléggé.
"miért kell eltériteni a nyelvtani szabàlyt a magyar nyelvnek attòl a jòl bevàlt szokàsàtòl, hogy: ahogy mondjuk ùgy irjuk ?"
Milyen "jól bevált szokásra" gondolsz?
A nyelvújítás kora előtt gyakorlatilag mindenki tetszése szerint írta le a magyar kifejezéseket, legalábbis nem voltak olyan értelemben kiforrott szabályok, mint annak utána. Horvát István szavaival élve akkoriban még "ingó-bingó volt ortográfiánk". Ennek a rendezetlenségnek vetett véget a nyelvújítás, amely tulajdonképpen Révai és Verseghy durva személyeskedésbe hajló vitájával indult el (Révai egyik vonatkozó könyve az OSZK honlapjáról letölthető). A polémia lényege abban állt, hogy alapvetően a kiejtéshez igazodva írjuk-e le a szavainkat, mint Verseghy javasolta, vagy pedig a történeti nyelvészetet segítségül híva a szóelemző írásmód szerint. Végül Révaiék álláspontja győzött.
A szabályalkotás egyúttal persze a köznyelviesülés irányába hatott, s a hétköznapi életben ennek a köznyelvnek a szabályait kell szem előtt tartanunk, csak rendkívüli esetekben (szépirodalom, nyelvjárási adatgyűjtés stb.) térve el azoktól. Nézetem szerint a tűzijáték összetételnél is egyszerűen a szóelemzés szabályai az irányadóak, amelynek alkalmazásakor tudomásul kell venni, hogy a köznyelvi ejtés nem mindig követi a megállapított írásmódot, ez utóbbi viszont illeszkedik egy logikusnak mondható rendszerbe, melynek segítségével a szóképzés folyamata elég jól visszakövethető. A Verseghy által javallott szisztémáról ugyanezt nem lehetne elmondani, ott az írás valóban csak szimplán követi az ejtést, és kész.
"pl. a franciàban szinte semmit sem ùgy olvasunk, ahogy irva van"
Ezt hogy érted? Szerintem néhány szabályszerűség alapján a francia kifejezések elég könnyen kiolvashatók, ejtésük magától értetődően következik a néhány szabályból. Sokkal jobb példa lett volna a pronunciációs következetlenségekre és önkényességre az angol, amelyben szintén létezik egy logikus vonulat, de a nyelvet tanulókat sokszor nagy meglepetések érik e téren.
Szabàly ide, szabàly oda - én is éppen arra gondoltam, hogy pl. a < tu"zijàték > szònàl (ugyebàr igy kell helyesen irni: hosszù u"vel) vajon ti hogyan ejtitek ki? Mert én röviden: tüzijàték. Nem is tudnàm ùgy mondani, hogy tûzijàték. Tehàt a kérdésem: miért kell eltériteni a nyelvtani szabàlyt a magyar nyelvnek attòl a jòl bevàlt szokàsàtòl, hogy: ahogy mondjuk ùgy irjuk ?[ Persze nem teljesen (nem mongyuk), de a többi nyelvhez képest (pl. a franciàban szinte semmit sem ùgy olvasunk, ahogy irva van), sokkal inkàbb.] Mennyivel egyszerûbb lehetett ròni! Nem kéne visszatérni? :-)
Úgy van tovább is: vizel és nem vízel, mert mindkettő mást jelent kezel, és nem kézel, mert ezek is mást jelentenek, fazekazik és nem fazékozik, ezek is mást jelentenek túrót és nem túrot, mert az is más és más
Tehát én más jelenséget is látok, mint amit említettél. Hallgasd csak a változataimat a belső füleddel (ott ahol a fogalmak még éppen megjelennek).
Ezért veszélyes a belső(fogalmi) nyelvre a rengeteg pongyolaság,anlicizmus, amerikanizmus,germanizmus, továbbá a helyesírás elhanyagolása az iskolákban sajtóban trc. mert ezek a finom disztinkciók elvésznek az illetők számára, illetve egy bizonyos tömeg elérése esetén (:vajh' ne legyen igazam:) a közösség számára, mintahogy némely előző századi szöveget - melyek dallamosak, korrektek, pontosak, magyarok - némelyek hajlandók dagályosnak, nehezen érthetőnek minősíteni, s ehhez megfelelő hátszelet is kapnak a nyelvi primitivizmus "kifejlődésének"óhajtói részéről. "uff"
A "kézszabállyal" csak az a baj, hogy sehonnan se levezethető, azaz nem logikai alapokon nyugszik, hanem megállapodás (jelen esetben "felsőbb utasítás") az eredete, vagyis az öregedéssel járó memóriaromlás nem kedvez a betartásának. Kölyökkoromban kb. jeles voltam nyelvtanból, ma már azonban állandóan a MHSz-t lapozgatom, és így is gyakran tanácstalan vagyok...
gyerekek, esküszöm ez a legértelmesebb téma az összes közül! Már nagyon régen nem foglalkoztam nyelvtannal (felvételi óta), de megrohantak az emlékek :-) Senki sem érti a környezetemben, miért imádtam régen, és az utóbbi időben már magam sem értettem.. Újra előveszek pár könyvet azt hiszem
Ùjra kéne tanulnom a szabàlyokat...Olyanokat meg fôleg nem tudok, amikor egy idegen nyelvbôl àtvett szòhoz toldalékokat tesz a magyar nyelv..(az utolsò 30 évben nem követtem a vàltozàsokat, mivel idegen földön élek)...:-(
Ugyanakkor a <sekély vizû> -nél a < vìz>-ben az ì lerövidül, amit jòl tudtam; de akkor a <tu"zijàték>-nàl miért nem rövidül le a tu"z <u">-je tüzijàték-kà?
Eszméletlen! 50 hibàt vétettem! Ez az egybeiràs, különiràs, kötôjel kemény diò szàmomra. Talàltam viszont egy logikàtlan dolgot. Talàn valaki meg tudja magyaràzni az okàt, miért ìrjuk ìgy: tu"zijàték, hosszù ûvel?