az oroszok és az ukránok között most nagy ellentét van, szinte háborús helyzet. gondolom ezért kell szétszakadnia az egyháznak is, hogy majd nyugodtabb lelkiismerettel tudják ölni egymás a háborúban... a papok meg majd jól meg is magyarázzák az egészet...
Pünkösdkor az ortodoxok a Szent Liturgiával egybekötött Esti Istentiszteletkor (amely így nem éppen este kerül bemutatásra) a következő ún. "Térdeplő imákat" mondják, amely alatt mindenki térdre borul:
Tisztaságos, szeplőtelen, kezdet nélkül való, láthatatlan, felfoghatatlan, kifürkészhetetlen, változhatatlan, felülmúlhatatlan, megmérhetetlen, nagytürelmű Urunk, aki egyedül bírod a halhatatlanságot s a megközelíthetetlen fényben lakozol; aki alkottad az eget és a földet és a tengert és az azokban élő minden teremtményeket aki már a kérés előtt teljesíted mindenkinek a kérelmeit; - Tehozzád könyörgünk és Téged kérlelünk, embereket szerető Uralkodónk, aki Atyja vagy Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak, Istenünknek és Üdvözítőnknek, aki pedig miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt a mennyekből és megtestesült a Szent Lélektől és az Örökszűz Máriától, Istennek dicsőséges Szülőjétől; és előbb igéivel tanított, majd pedig - midőn a megváltó szenvedéseket kiállotta - cselekedetben is példát mutatott nékünk, a Te gyarló, bűnös és méltatlan szolgáidnak, hogy fejet és térdet hajtva ajánljunk fel könyörgéseket saját vétkezéseinkért és a nép tudatlanságáért. Temagad tehát, óh Nagyirgalmú és Emberszerető, hallgass meg minket bármely napon hívunk is segítségül Téged; különösképen pedig a Pünkösdnek ezen a napján, amelyen a mi Urunk Jézus Krisztus, miután a mennyekbe ment és Néked, az Istennek és Atyának jobbjára ült, leküldte a Szent Lelket az Ő szent tanítványaira és apostolaira, s Az reászállt mindegyikükre, ők pedig elteltek az Ő kimeríthetetlen kegyelmével, idegen nyelveken hirdették a Te magasztos dolgaidat és prófétáltak. Most tehát hallgass meg minket, kik könyörgünk Hozzád, és emlékezz meg rólunk, gyarlókról és elítéltekről, és térítsd vissza a mi lelkünket a száműzetésből, lévén ebben szószólónk a Te tulajdon részvéted. Fogadj be minket, kik leborulunk Előtted és így kiáltunk Hozzád: Vétkeztünk. Tehozzád tartozunk az anyaméhtől fogva, anyánk öléből Te vagy a mi Istenünk. De mert hívságokban fogyatkoztak meg napjaink, megfosztattunk a Te segítségedtől és minden védelmet nélkülözünk. Mégis, a Te könyörületedben bízva, így kiáltunk Hozzád: Ifjúságunk bűneit és tudatlanságát ne tartsd számon, és álnokságainktól tisztíts meg minket. Ne vess el bennünket öregségünk idején; amikor erőnk megfogyatkozik, ne hagyj el minket. Mielőtt visszatérnénk a földbe, méltass minket arra, hogy megtérjünk Hozzád, és tekints reánk jóindulattal és kegyelemmel. Mérd hozzá törvényszegéseinket a Te könyörületedhez, vétkeink sokaságával helyezd szembe könyörületed mélységét. Tekints le, Urunk, szent magasságodból a jelenlévő népedre, mely várja a Te bőséges irgalmadat. Látogass meg minket a Te jóságodban, szabadíts meg minket az ördög zsarnokságától, életünket tedd biztonságossá a Te szent és isteni törvényeiddel. Hűséges őrangyalt rendelj a Te néped mellé; gyújtsd össze mindnyájunkat a Te Országodban; adj bűnbocsánatot azoknak, kik Benned reménykednek; bocsásd meg nekik és nekünk is vétkezéseinket; tisztíts meg minket a Te Szent Lelked erejével; oszlasd el az ellenségnek ellenünk való mesterkedéseit.
Áldott vagy Urunk, mindenható Uralkodónk, aki világossá tetted a nappalt a napnak világával, s az éjszakát derűssé tetted a tűznek fényeivel; aki arra méltattál bennünket, hogy áthaladjunk a nap hosszán és elérjük az éjszaka kezdetét. Hallgasd meg könyörgéseinket és a Te egész néped könyörgéseit, és megbocsátva valamennyiünk szándékos és szándéktalan vétkeit, fogadd el esti esedezéseinket, és áraszd a Te irgalmad és könyörületed sokaságát a Te örökségedre. Erősíts minket körül szent angyalaiddal, fegyverezz föl minket a Te igazságosságod fegyverével, végy minket körül a Te igazságoddal, őrizz meg minket a Te hatalmaddal, szabadíts meg minket minden nehéz helyzettől, és az ellenség minden gonosz szándékától. Add pedig, hogy ez az est a közelgő éjszakával együtt számunkra tökéletes, szent, békességes és bűntelen, kísértésektől és látomásoktól mentes legyen, valamint életünknek minden napjai; Isten Szent Szülőjének és minden szenteknek közbenjárásai által, akik időtlen időktől a kedvedben jártak.
Jézus Krisztus Urunk Istenünk, aki a Te békeségedet és a Szent Lélek ajándékát adtad az embereknek, és életünkben velünk is együtt lévén, maradandó örökségül adod azt mindenkor a hívőknek; aki ezt a kegyelmet még nyilvánvalóbban árasztottad a mai napon a Te szent tanítványaidra és apostolaidra, és ajkaikat lángnyelvek által tetted ékesen szólóvá, s általuk mi is, az emberek minden nemzetsége, saját nyelvünkön fogadván be fülünk hallásával az Isten ismeretét, a Lélek világosságával megvilágosodtunk és a tévelygéstől mint a sötétségtől megszabadultunk, s az érzékelhető és a tüzes nyelvek szétoszlása és természetfeletti hatása által megtanultunk hinni Tebenned és megvilágosodtunk afelől, hogy Téged az Atyával és a Szent Lélekkel együtt egy Istenségnek és Erőnek és Hatalomnak valljunk; - Temagad tehát, az Atyának kisugárzása, az Ö lényegének és természetének megmásíthatatlan és változhatatlan jellege, az üdvösség és a kegyelem forrása, nyisd meg az én bűnös ajkaimat is; és taníts meg, miképpen és kikért kell imádkoznom. Mert Te ismered bűneimnek nagy sokaságát, de könyörületed legyőzi azok rengetegét. Íme tehát, félelemmel jelenek meg Előtted, irgalmad tengerébe vetve lelkem kétségbeesését. Kormányozd életemet, ki az egész teremtést bölcsességed kimondhatatlan szavának hatalmával kormányozod, és ki csöndes révpartja vagy a viharverteknek; mutasd meg nékem az utat, amelyen járjak. Add gondolataimnak a Te bölcsességed Lelkét, az értelem Lelkét ajándékozva az én oktalanságomnak; a Te félelmed Lelkével árnyékozd be cselekedeteimet; és az igaz lelket újítsd meg bensőmben; és a vezérlő Lélekkel szilárdítsd meg tétova elmémet, hogy a Te jóságos Lelked által naponként a jóra vezettetve, méltó legyek a Te parancsolataid teljesítésére és arra, hogy mindenkor megemlékezzem a Te dicsőséges eljöveteledről, amelyen megvizsgálod cselekedeteinket. És ne engedd, hogy elcsábítsanak engem a világ múlandó gyönyörei, hanem adj erőt arra, hogy az eljövendő kincsek élvezetére törekedjem. Mert Te mondottad, Uralkodóm, hogy amit valaki a Te nevedben kér, azt akadálytalanul el is nyeri a Veled együtt örökkévaló Istentől és Atyától. Ezért én bűnös is, a Te Szent Lelked alászállásakor így esedezem a Te jóságodhoz: Amiért imádkoztam, add meg nékem üdvösségemre. Igen, Uram, minden jótétemények jóságos és bőkezű Adományozója -hiszen bőségesen megadod mindazt, amit kérünk - Te vagy az együttérző, az irgalmas, aki bűn nélkül lettél részesévé a mi testünknek, és könyörülettel lehajolsz azokhoz, akik térdet hajtanak Előtted, és engesztelésévé lettél a mi bűneinknek. Add tehát, Urunk, könyörületedet a Te népednek; hallgass meg minket szent mennyedből; szentelj meg bennünket a Te üdvözítő jobbod erejével; takarj be minket szárnyaid takarójával; ne vesd meg kezeidnek alkotásait. Egyedül Teellened vetkeztünk, de egyedül Néked szolgálunk is; nem tudunk idegen istennek hódolni, sem más istenhez emelni kezeinket, óh Uralkodónk. Engedd el vétkeinket, és elfogadván térdenállva mondott könyörgéseinket, nyújtsd mindnyájunknak segítő kezedet. Fogadd mindnyájunk imádságát mint kellemes tömjénfüstöt, amely a Te jóságos uralmad elé száll. Urunk, mi Urunk, aki megmentettél minket a nappal száguldó minden nyíltól, ments meg minden olyan dologtól is, amely a sötétségen halad át. Fogadd el esti áldozatunkat, kezeinknek fölemelését. Méltass minket arra, hogy az éjszakát feddhetetlenül töltsük el, a gonosztól meg nem kísértve, és óvj meg minket minden ördögi háborgatástól és rettegéstől. Ajándékozz a mi lelkünknek áhítatot, és elmélkedéseinknek a Te félelmetes és igazságos ítélkezéseden való számadás gondolatát. Szegezd le testünket a Te félelmeddel, és ernyeszd el földi tagjainkat, hogy az álom csöndjében is gyönyörködhessünk ítélkezéseid látásában. Tarts távol tőlünk minden illetlen képzelődést és ártalmas vágyat. Kelts fel minket az imádság idejében szilárdan a hitben és gyarapodva a Te parancsolataid teljesítésében.
Örökké csörgedező, éltető és megvilágosító Forrás, az Atyával együtt öröktől fogva való teremtő Erő, a halandók megváltásáért való minden gondoskodást a legnagyobb jósággal betöltő Krisztus Istenünk, aki szétszakítottad a halál feloldhatatlan kötelékeit és széttörted az alvilág zárjait, a gonosz szellemek sokaságát pedig eltiportad; aki önmagadat érettünk való feddhetetlen áldozatként ajánlottad fel, engesztelésül tisztaságos testedet adva, amely minden bűntől érintetlen és a bűn számára hozzáférhetetlen volt, és aki e félelmetes és elmondhatatlan szent cselekedet által örök életet ajándékoztál nekünk; aki alászálltál az alvilágba, széttörted az örök bilincseket, és az ott lévőknek megmutattad a felvezető utat, a mélységben lakozó ősgonosz sárkányt pedig isteni bölcsességed csalétkével horogra kerítetted, majd a sötétség láncaival megkötözvén őt, az alvilágban, a kiolthatatlan tűzben és a külső sötétségben tartod fogva végtelenül hatalmas erőddel; az Atyának nagy nevű Bölcsessége, aki nagy pártfogója vagy az üldözötteknek, és megvilágosítottad a sötétségben és a halál árnyékában lévőket; - Temagad, örök dicsőségnek Ura és a Magasságos Atyának szerelmetes Fia, örök Világosságból való örök Világosság, igazságosság Napja, hallgass meg minket, kik Hozzád könyörgünk, és nyugosztald a Te szolgáid, az előttünk elhunyt atyáink és testvéreink és a többi test szerint való atyánkfiai és hittestvéreink lelkét, akikről most megemlékezünk. Mert Tebenned van a mindenek hatalma, és Te tartod kezedben a föld határait. Mindenható Uralkodó, atyáinknak Istene és irgalomnak Ura, halandó és halhatatlan lényeknek és minden keletkező és újra feloszló emberi természetnek, életnek és halálnak, evilági és másvilági létnek Teremtője, aki számlálod az élők éveit és ismered a halál idejét, leviszel az alvilágba és újra felhozol, betegséggel lekötsz és egészségesen bocsátasz el, aki a jelenvaló dolgokat hasznosan rendezed el és az eljövendőket célszerűen igazgatod, aki a halál fullánkjától sebzetteket a feltámadás reménységével éleszted; - Temagad, mindeneknek Uralkodója, Üdvözítő Istenünk, a föld minden végein és a messzi tengereken lévőknek Reménysége, aki ezen az utolsó, nagy és üdvösséges napon, a Pünkösd ünnepén felmutattad nekünk a szent, egylényegű, együttesen örökkévaló, oszthatatlan és összevegyíthetetlen Háromság misztériumát, és lángnyelvek alakjában véghezvitted a Szent és Éltető Lelked alászállását és megjelenését a Te szent apostolaidra, és őket a mi istenes hitünk örömhírnökeivé tetted, s az Istenről való igaz tanítás hitvallóivá és hirdetőivé avattad; aki ezen a legtökéletesebb és üdvösséges ünnepen elfogadni kegyeskedtél az alvilág foglyaiért való engesztelő esedezéseket, nagy reménységet nyújtva nekünk, hogy az ott sínylődök gyötrelmeik enyhülését és felüdülést nyernek Tőled; - hallgass meg minket, gyarló és szánalmas esedezőidet, és nyugosztald az előttünk elhunyt szolgáid lelkét fényes helyen, virányos helyen, a felüdülés helyén, ahonnan száműzetett minden fájdalom, bánat és sóhajtás; és helyezd az ő lelküket az igazak hajlékaiba, és adj nekik békességet és nyugodalmat. Mert nem a holtak dicsérnek Téged, Urunk, sem pedig az alvilágban lévők nem bátorkodnak vallomást felajánlani Néked; hanem mi, élők áldunk Téged és esedezünk Hozzád, és engesztelő imádságokat és áldozatokat ajánlunk fel Néked az ő lelkűkért.
Nagy és örökkévaló, szent és embereket szerető Isten, aki arra méltattál minket, hogy ebben az órában is a Te megközelíthetetlen dicsőséged színe elé álljunk a Te csodálatos dolgaid dicséretére és magasztalására, könyörülj rajtunk, a Te méltatlan szolgáidon, és add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy töredelmes szívvel, alázatosan ajánlhassuk fel Néked a Háromszorszent Dicsérőéneket és a hálaadást mindazokért a jótéteményekért, amelyeket cselekedtél és mindig cselekszel velünk. Emlékezz meg, Urunk, a mi erőtlenségünkről, és ne pusztíts el minket törvényszegéseinkkel együtt, hanem cselekedj gyarlóságunkkal nagy irgalmasságot, hogy elkerülve a bűn sötétségét, az igazságosság napfényében járjunk, és felöltvén a világosság fegyverzetét, védelmet találjunk a gonosznak minden támadásával szemben, és bizodalommal dicsőítsünk mindenekért Téged, az egyedülvaló igaz és embereket szerető Istent. Mert, mindeneknek Ura és Alkotója, Tied a valóban nagy misztérium, a teremtmények ideiglenes feloldása, majd újból való összetevése és örök megpihentetése. Hálát adunk Néked mindenekért: a világra való jövetelünkért és az innen való távozásunkért, amik a Te igaz ígéreted szerint előre igazolják a feltámadásról és az örök életről való reménységünket, melyeknek a Te leendő második eljöveteledkor leszünk részesei. Mert Te vagy a mi feltámadásunk Kezdeményezője s az életből távozottak pártatlan és embereket szerető Bírája is, és korlátlan Ura a jutalmazásnak, aki mérhetetlen leereszkedésedben részese lettél közöttünk a mi testünknek és vérünknek, és önként vállaltad elkerülhetetlen szenvedéseinket kegyelmes könyörületedben. És míg magad kísértéseket szenvedtél el, nekünk, a megkísértetteknek Önként lettél segítőnkké, s így a Te sérthetetlenséged részeseivé tettél minket. Fogadd hát, Uralkodónk, könyörgéseinket és esedezéseinket. és nyugosztald elhunyt atyáinkat és anyáinkat, testvéreinket és gyermekeinket, és a nemzetségünkhöz tartozó valamennyi rokonunkat, és a feltámadás és az örök élet reményében eddig elhunyt minden lelkeket. Sorold őket és az ő nevüket az élet könyvébe, és helyezd őket Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak ölébe, az élők földjére, a Mennyek Országába, a gyönyörűség Paradicsomába, tündöklő angyalaiddal vezérelve valamennyiüket a Te szent hajlékaidba. Támaszd fel a mi testünket is azon a napon, melyet megjelöltél a Te szent és hamistalan ígéreted szerint. Hiszen nem halál az számunkra, a Te szolgáid számára, Urunk, amikor kiköltözünk a testünkből és Tehozzád az Istenhez megtérünk, hanem átmenetel a szomorúságból a jóba és a kellemesbe, megpihenés és öröm. Ha pedig vetkeztünk Ellened, légy könyörületes hozzánk és hozzájuk; hiszen senki sem tiszta Előtted a szennyfoltoktól, még ha egyetlen nap is az ő élete. Mert egyedül Te mutatkoztál meg a földön bűn nélkül, Jézus Krisztus Urunk, aki által mindnyájan reménykedünk az irgalom elnyerésében és a bűnök bocsánatában. Ezért, mint jóságos és embereket szerető Isten, nekünk is és azoknak is nézd el, engedd el és bocsásd meg vétkezéseinket, amelyeket szándékosan vagy szándéktalanul. tudattal vagy tudattalanul, nyilván, titkon, cselekedetben, gondolatban vagy szóban, bármely forgolódásunkkal vagy megmozdulásunkkal elkövettünk. Azoknak, akik előbb költöztek Hozzád, ajándékozz szabadságot és nyugodalmat, minket pedig, akik itt jelen vagyunk, áldj meg, jó és békességes véget adva nekünk és a Te egész népednek, és megnyitva előttünk irgalmas és emberszerető kebledet a Te rettentő és félelmetes eljöveteledkor; és tégy minket méltóvá a Te Országodra.
Nagy és magasságos Isten, aki egyedül bírod a halhatatlanságot, aki megközelíthetetlen fényben lakozol, aki az egész teremtést bölcseségben alkottad, aki elválasztottad a világosságot a sötétségtől, és a napot a nappal uralására, a holdat és a csillagokat pedig az éjszaka uralására helyezted el, aki minket, bűnösöket arra méltattál, hogy ebben az órában is bűnbánattal a Te orcád elé járuljunk és esti dicsérőéneket ajánljunk fel Néked; - Temagad, embereket szerető Urunk, irányítsd a mi imádságunkat mint a tömjénfüstöt magad elé, és fogadd azt kellemes illat gyanánt. Nekünk pedig add, hogy ez az est és a közelgő éjszaka békességes legyen; öltöztess minket a világosság fegyverzetébe; szabadíts meg minket az éjszakai félelemtől és minden dologtól, mely a sötétségben jár; és add, hogy álmunk, amelyet fáradtságunk kipihenésére ajándékoztál, mentes legyen minden ördögi képzelettől. Igen, mindeneknek Uralkodója és a javaknak Adományozója, add, hogy ágyainkon lepihenve is megemlékezzünk az éjszakában a Te nevedről, és a Te parancsolataid tanulásával foglalatoskodva, a léleknek örvendezésével keljünk fel újra a Te jóságod dicséretére, könyörgéseket és esedezéseket ajánlva fel a Te könyörületességednek a mi bűneinkért és a Te egész néped bűneiért, melyet is látogass meg irgalmadban, Isten Szülőjének közbenjárásai által.
Nálunk most lett Húsvét (ráadásul nevem napja is ma van :) ). Hogy mi az ortodoxoknak a Húsvét, azt nem lehet leírni, abban részt kell venni, és mivel úgysem tudnék jobbat írni, mint Aranyszájú Szent János Húsvéti prédikációja, álljon ismét az itt. A világ egyre abszurdabb, de Krisztus most se hagy el minket, hanem legyőzi az ellenfelet!
Aki jámbor és istenszerető, élvezze ezt a szép és derüs ünnepséget.
Aki hálás szolga, örvendezve lépjen be az ő Urának örömébe.
Aki a böjtölésben megfáradt, élvezze most a jutalmát.
Aki az első órától munkálkodott, nyerje el ma igazságos bérét.
Aki a harmadik után jött, hálásan ünnepeljen.
Aki a hatodik után érkezett, egyáltalán ne kételkedjék, mert semmiben sem károsodik meg.
Aki a kilencedik óráig késlekedett, jöjjön, egyáltalán ne habozzék.
Aki csak a tizenegyedikben érkezett, az se féljen késlekedése miatt; mert bőkezű az Úr: az utolsót éppúgy fogadja, mint az elsot, a tizenegyedik órában érkezettet éppúgy megpihenteti, mint azt, aki az elsőtől fogva dolgozott; a későbbit is kegyelmébe fogadja és az elsőt is megbecsüli; annak is ad, ezt is megajándékozza; a cselekedeteit is elfogadja és a szándékát is üdvözli, a munkáját is megbecsüli és az elhatározását is megdicséri.
Lépjetek hát be mindannyian a mi Urunk örömébe; elsők és másodikok, élvezzétek jutalmatokat.
Gazdagok és szegények, együtt ujjongjatok.
Mértékletesek és könnyelműek, tiszteljétek ezt a napot.
Akik böjtöltetek és akik nem böjtöltetek, vigadjatok ma.
Tele az asztal, tobzódjatok valamennyien.
Sok a borjú, senki se távozzék éhesen.
Mindannyian élvezzétek a hit lakomáját.
Mindannyian élvezzétek a jóság bőségét.
Senki se siránkozzék szegénysége miatt, hiszen megjelent a közösség országa.
Senki se bánkódjék vétkezései miatt, hiszen bűnbocsánat kelt ki a sírból.
Senki se féljen a haláltól, hiszen megszabadított minket tőle az Üdvözítő halála.
Eltörölte azt, amikor alávetette neki magát.
Leigázta az alvilágot Az, aki alászállt az alvilágba.
Megkeserítette azt, amikor megízleltette vele az Ő testét.
És ezt látván előre Ézsaiás, így kiáltott fel: Az alvilág – úgymond – megkeserült, amikor ott lenn találkozott Veled.
Megkeserült és megrontatott.
Megkeserült és megcsúfoltatott.
Megkeserült és megöletett.
Megkeserült és megsemmisült.
Megkeserült és megbilincseltetett.
Testet ragadott meg és Istent talált.
Földet ragadott meg és a mennyel került szembe.
Olyat ragadott meg, amit látott, és oda hullott alá, ahonnan nem látott.
Óh halál, hol van a te fulánkod?
Alvilág, hol van a te győzelmed?
Feltámadott Krisztus, és lehullottak a démonok.
Feltámadt Krisztus, és örvendeznek az angyalok.
Feltámadt Krisztus, és senki halott nincs a sírban.
Mert feltámadván Krisztus a halottaiból, első zsengévé lett az elhunytak közül.
Övé a dicsőség és a hatalom mindörökön örökké. Ámin.
Sajnos teljes terjedelmében sem a kis sem a nagy filokáliát, sem a Patrest nem ismerem, de talán valaki más meg tudja ezt válaszolni. A Kis Filokália legjobb tudomásom szerint egy kevesebb művet tartalmazó gyűjtemény.
Na végre valaki tanúságot tesz ezekről is. :) Mármint arról, hogy ezek működő dolgok.
Nem is kell ezekben hinni, mégis működnek. Mert annak a hitére adja meg Isten, aki imádkozott érte.
>megtűrte az ikonjaimat, és így máris más hangulata lett a szobánknak.<
Az életünkhöz hozzátartozik a lakásunk is. Ha az éltünket átadtuk Jézusnak, a lakásunkat is át kell adnunk. Ha a lakásunk világi tárgyakkal vannak teli akkor a világnak a szellemét sugározzák felénk. Ha boddhával rakjuk körül magunkat akkor a buddhizmus szellemét sugározzák felénk. Ha Jézust ábrázoló ikonokat, képeket rakunk ki, vagy keresztet, akkor Jézus uralmát, győzelmét, a keresztény "szellemiséget" sugározza felénk.(lehet, hogy nem jól írom a szellemiséget, de remélem érted mit akarok ezzel kifejezni)
Olvastam egy protestáns pásztorról, aki evangelizálással sokat utazik, és az írta a könyvében, hogy ha betér egy szállodába, először is letakarja a TV-t és oltárt készít belőle. Ráteszi a bibliáját, Jézus képet, vagy keresztet.Aztán imádkozik, hogy az ebben a szobában jogosan tartózkodó démonok hagyják el a helyiséget, és Jézus vegye át az uralmat a szobában. Jézus uralma alá helyezi a helyiséget.
Nekünk is Jézus uralma alá kell helyeznünk a lakásunkat, kocsinkat, hétvégi házunkat, vagy amink van.
>Otthon megkentem magam és éreztem, hogy ez nem egy hagyományos olaj, tényleg éreztem, hogy egyfajta megszentelő erő árad rám, és amikor ezt tettem, egész nap ellen tudtam állni a rossz szokásaimnak! Annyira egyértelmű volt a pozitív gyümölcs, hogy még én is meglepődtem!<
Ez így van! Ezek így működnek. Hasonlít a szentelt vízhez. Az ima amit a pap imádkozik mikor megszenteli a vizet és a sót, annak van ható ereje. Hogy aki ezt használja, arra áradjon ki Isten szabadító ereje.
A szentelményeket az ördög messziről kerüli. Így még a kísértés is megszűnik, vagy lényegesen kevesebb.
Ezek a szentelmények nagy segítségünkre vannak a gonosz elleni harcban.
Mert ugye mi Jézussal járunk ugyan, de a körülöttünk élő emberek nem mind. Azokhoz bizony tapadnak a démonok. Vagy egy munkahelyen. Vagy bárhol ahol megfordulunk. Ezek viszont ránk tapadva kísérthetnek bennünket. (ezeket átugráló lelkeknek hívják) De egy szentelt kereszt a nyakunkba, megtorpanásra készteti őket. Mert Jézus uralmát jelenti ki számukra.
Nálunk ez az olajjal való megkenés a betegek kenetére emlékeztet. De azt nem mondom, hogy esetleg valamelyik szenttől nem lehet ilyen, csak én nem tudok róla.
Én inkább a gyógyvizeket ismerem. Pl. a Lourdiy gyógyvíz.
Még 2005-ben kint voltam Lourd-ba és hoztam gyógyvizet. Eltettem, hogy majd jó lesz valamire.
Mikor egyszer nagyon fájt a térdem, eszembe jutott a víz. Elővettem és bekentem a térdem. Közben imádkoztam, hogy az Úr azért adta a vizet, hogy gyógyuljunk ez által is, akkor most árassza ki gyógyító kegyelmét rajta keresztül és gyógyítsa meg a térdemet.
Talán 3x kellett bekenni és a elmúlt a fájdalom.
Dicsőség az Úrnak gyógyításáért!
Mint ahogy írod is, az ima és az olaj együtt hat.
Visszatérve egy picit még a szenteltvízre, mikor én voltam nagy harcban a belém költözött démonnal, bizony szentelt vízzel mosogattam a homlokom, a nyakam, sokszor az egész fejem, hogy fel ne menjen a fejembe, mert el akarta foglalni a normális tudatomat. Szentelt rózsafüzérrel a nyakamban jártam. Meg persze reggeltől estig imádkoztam.
Ehhez kötődően szeretnék mégegy érdekességet megosztani. Én a főbb keleti ortodox mentalitásból egy kissé eltolódtam a protestánsabb/szellemibb beütés irányába olyan formában, hogy míg a szentségeknél fontosnak tartom azok anyagi vetületét is, addig a lelki élet egyéb területén nem tartom ezt olyan fontosnak (pl. otthon nem ikon előtt imádkozok, nincs kereszt a nyakamban, nem tulajdonítok nagyobb "erőt" megszentelt tárgyaknak, mint az ima erejének). Ikonok eddig is csak eldugva voltak a lakásunkban, mivel a feleségem református. Viszont most csináltunk 2 polcot - egyet magamnak, egyet neki, ahol az enyémen maradt egy teljes polcnyi üres hely, ahol megtűrte az ikonjaimat, és így máris más hangulata lett a szobánknak. De még lényegesebb, hogy templomunkban az utóbbi hónapokban számos ereklye, szent olaj, stb. érkezett ajándékba határontúli ortodox püspököktől, illetve a csodatévő Istenszülő-ikonnak is egyre aktívabb tisztelete kezdett kialakulni. A számos megszentelt olajat tartalmazó üvegből én is vittem haza - mint mások is. Otthon megkentem magam és éreztem, hogy ez nem egy hagyományos olaj, tényleg éreztem, hogy egyfajta megszentelő erő árad rám, és amikor ezt tettem, egész nap ellen tudtam állni a rossz szokásaimnak! Annyira egyértelmű volt a pozitív gyümölcs, hogy még én is meglepődtem!
Valószínűleg az a szent, akinek ereklyéjéből az olaj származik, vagy a püspök, aki megszentelte az olajat, imádkozott azért, hogy akihez eljut ez az olaj, azt Isten részesítse különös kegyelemben. (A hatásból egyértelműen nem tulajdoníthatok sokat magamnak vagy önszuggesztiónak vagy képzelgésnek, vagy másnak, csak a szent és Isten érdeme lehet, mivel tökre másképp gondolkodtam, mint említettem.) Egyébként pont ezután kérdezte meg a gyónáskor a pap, amikor már ezredszerre gyóntam meg ugyanazt a rossz szokásomat, hogy látok-e valami megoldást, hoyg ez változik? Erre én azt feleltem, hogy amikor megkentem magam a templomból hazavitt szent olajjal, akkor egész nap mentes tudtam maradni a bűntől. Erre a pap mosolygott, hogy akkor csak kenjem magam! (Egyébként még annyi megjegyzés, hogy egy korábbi gyónáskor beszéltük azt, hogy a szentatyák elmondása szerint sokszor Isten pont a gőgösöknek szokta hagyni, hogy bizonyosfajta eléggé égő bűnöket kövessenek el. Ha az olajjal való megkenéssel küzdök a bűn ellen, akkor viszont egyértelműen nem magamnak tudom be a győzelmet, így két legyet ütünk egy csapásra: felszíni és mély gyógyulás egyszerre.)
Elkezdtem tehát gondolkodni ezen a jelenségen, és eszembejutott, hogy az ÓSZ-ben számos alkalommal ugyanígy működött a dolog a prófétáknál, még maga Krisztus is egyszer sarat csinált, de még a legtöbb esetben is (egyedül talán a pogányok képeztek kivételt, bár abban az esetben is elment Krisztushoz a betegért közbenjáró kananeus vagy római) az Ő személyes jelenléte, testének érintkezése a beteggel, stb. kellett, hogy a csoda megtörténjen. A gyógyulni vágyók vagy azok, akik hozták a betegeket, lehet, hogy távolról imádkozva is meggyógyultak volna, de nem ezt a gyakorlatot állítja elénk példaként az Írás: hosszú fáradozással vitték oda a betegeket, a tömeg ellenére is Krisztushoz akartak jutni, még a háztetőt is megbontották, hogy Krisztushoz vigyék a bénát, vagy a leprások személyesen mentek oda, még Péter árnyékát is a gyógyíulás feltételének tekintették inkább, mint egy puszta távoli imát. Vajon hitetlenek lettek volna mind? Egyértelműen nem, hiszen a hitük gyógyította meg őket, csak úgy gondolkodtak, mint egy ember: aki test és lélek egysége. Ha kizárólag testileg nézzük, nyílván pl. az árnyéknak nincs semmiféle fizikális gyógyító hatása önmagában, ugyanakkor azt se gondolták, hogy nem szükséges egyáltalán valamilyan szinten a testi kapcsolat is a szenttel, hiszen akkor nem igyekeztek volna annyira Krisztushoz és az Apostolokhoz fizikálisan! Ez a fajta igyekvés a "zörgessetek és megnyittatik néktek" elvvel is összhangban van, amikor valaki tényleg komolyan gondolja a gyógyulást, lelkileg és testileg is tesz azért, hogy meggyógyuljon az illető. És ez nem ÓSZ, hanem ÚSZ, ahol tudjuk azt is Jak 5: 15 nyomán, hogy az apostolok is úgy gondolták, hogy az imádkozás és az olajjal való megkenés együtt jár, vagyis a testi és lelki oldal is szükséges. Hányan követik vajon ezt a biblikus gyakorlatot? A Bibliában egy olyan emberi gondolkodást látunk Isten és az emebrek részéről is, amelytől sokan elszakadtak, mintha nem emberek lennének!
Ha valaki azt veti ellen, hogy a testi gyógyulásnak szükséges a fizikai oldala, a lelkinél viszont elég az ima, akkor az még mindig el van távolodva ettől az alapvető biblikus emberi látásmódtól. Ha a végsőkig sarkítom ezt a gondolatot, akkor abból az is lejöhet, hogy krisztusnak egyáltalán nem kellett volna megtestesülnie a mi üdvösségünk érdekében, csakhogy nem ez történt! Isten bölcsebb nálunk és jobban ismer minket, mi mi magunkat! Ha a jakabi idézetben az ima és az olaj együtt szerepel a testi gyógyulás érdekében (vagyis itt is van lelki oldal), akkor miért kellene a lelki gyógyulás érdekében csak az egyik dimenziót bevonni az embernél? Vajon a lelki mozzanatoknak nem volt-e ugyanúgy mindig fizikai dimenziója az egész Bibliában? Mózes hegyi jelenete, Mózes bottal üt rá a tengerre és a sziklára, az ÓSz-i áldozat, amely Krisztus valóságos feláldozásával koronázódik meg és az Eucharisztia szentségében él tovább, Krisztus rálehel tanítványaira, a Szentlélek látható formában jön el, az apostolok kézrátétellel adják tovább a papi szentséget, stb. stb. Ha megnézzük, a Bibliában minden testileg és lelkileg megy végbe egyszerre, az emebr harmonikus egységében, nem félmegoldásokkal, ahol a test és a lélek "szétcsúszása" (pl. a Gecsemáné kertben az elalvó apostoloknak mondott mondatban, vagy amiről Pál Apostol ír) már nem a normális állapot, (akárcsak pl. a száj és szív eltávolodása). Korábban én is fontosnak tartottam az embernek ezt az egységét, ahogy Isten is tekint ránk, de nem tudatosult bennem annyira, hoyg a vallás egyes területein mégis szétcsúszok, ami hibás. Egészen addig, amíg nem tapasztaltam önmagamon, hogy igenis a Szent olaj és a megszentelt tárgyak is erről a végső harmóniáról tanúskodnak a szentségeknél kevésbé fontos egyházi életben is. Igenis az ember sokkal érzi Isten jelenlétét és teljesebben árad belé a kegyelem, ha együtt cselekszik mindenben a teste és a lelke - mindkét világban, és nem véletlen, hogy a szent, akitől az olaj származik, külön imádkozott azokért, akik megkenik magukat az olajjal: mert azok valóban komolyan gondolják a gyógyulást, valóban megtesznek érte mindent testileg és lelkileg is - nem szétcsúszott emberként félszívvel, mert csak emberként tudunk üdvözülni, ezért lett az Ige testté!
Mindszentek ünnepén vagyis Minden szentek Vasárnapján (gör. Κυριακὴ τῶν Ἁγίων Πάντων, лат. Sollemnitas Omnium Sanctorum) az Egyház minden kanonizált és ismeretlen szentjére emlékezik.
Az ünnepet az Orthodox Egyházban Pünkösd utáni 1. vasárnapon (Húsvét utáni 8. vasárnap) tartják. A Római Katolicizmusban mindszentek ünnepe – november 1.
Mindszentek ünnepének fogalma a „Győzedelmes Egyház” képéhez kapcsolódik és Theológus Szent János Jelenések Könyvére vezethető vissza (5, 11-13).
Az ünnepről a IV. század vége – V. század eleje idejéből rendelkezünk forrásokkal. Aranyszájú Szent János prédikációt mondott „az egész világon szenvedett minden szentek” emlékére, amely szerint az ünnepet már a napjaikban szokásos napon tartották. Szír Szent Efrém énekeiben május 13-án tesz említést mindszentek ünnepéről. Szír források mindszentet Húsvét utáni péntekre teszik, a Jeruzsálemi Egyháznak egy grúz forrás alapján rekonstruált V-VII. századi gyakorlatában január 22-én minden vértanú ünnepét, április 16-án pedig „minden apostolok és a tanításukat elfogadott minden szentek ünnepét” tartották. A Sztudita, majd a Jeruzsálemi Tipikon végül az ünnepet véglegesen a Pünkösd utáni első vasárnapra helyezi. Az ünnepek láncolata így logikai kapcsolatba kerül: a szentek, bár különféle korokban és különféle módokon tündököltek fel, de mindannyian a Pünkösd napján az Egyházra kiáradt Szent Lélek kegyelme által éltek és váltak szentekké.
Istentiszteleti szempontból mindszentek ünnepe zárja le a Pentikosztárion (Pünkösdi vagy húsvéti Triódion) időszakát, és megkezdődik az Oktoichosz idoszaka. Mindszentek ünnepének Hajnali Istentiszteletén kezdődik a 11 hajnali evangélium olvasása, amelyek Krisztus feltámadásáról szólnak és olvasásuk minden 11. héten újrakezdődik. A mindszentek ünnepe utáni hétfőn kezdődik a Liturgián a Rómaiakhoz írt levél és Máté Evangéliumának olvasása (a Pentikosztárion idejében az Apostolok Cselekedeteit és János Evangéliumát olvastuk). Ezen a hétfőn kezdődik a Péter-Pál böjt is, amely felváltja a Húsvétot követő ünnepi időszakot és a Pünkösd utáni böjtnélküli hetet.
Az ünnep Vecsernyéjén három ószövetségi olvasmányt olvasunk, amelyek a szentek dicsőségére mutatnak: Iz. 43, 9-14: a szentek az isteni üdvösség tanúságtevői és örömhírdetői; Bölcs. 3, 1-9 – a szenteket, bár a földön megalázták és üldözték őket, Isten megdicsőítette; valamint a Bölcs. 5, 15 – 6, 3 – a szentek az Úr második eljövetelekor teljesen megdicsőülnek.
A Liturgián az Zsidókhoz írt levélből olvasunk (Zsid. 11, 33 – 12, 2), amelyben az apostol az ószövetségi szentek dicsőségéről ír. Az összevont evangéliumi olvasmány (Mt. 10, 32-33; 10, 37-38; 19, 27-30) a szentség ismertetőjeleiről szól. Az ünnep himnuszaiban számos költői képet találhatunk.
Az orthodox hagyománytól eltérően a katolicizmus és egyes lutheránus egyházak mindszentek ünnepét november 1-én tartják, másnap, november 2-án pedig a halottakról emlékeznek meg. Mindszentek ünnepe a latin naptárban kötelező ünnep, amikor minden róm. kat. hívő köteles misét hallgatni. A november 1-i ünneplés eredete a kelta vallásra vezethető vissza. Az ünnep pogány lényegének újrafogalmazásával az angol és az ír keresztények november 1-én kezdték ünnepelni a szentek emlékét. Ezt a gyakorlatot hamarosan Rómában is átvették. A mindszentek ünnepekor tartott halloween-el kapcsolatos szokások világi jellegűek és az Egyház által elítéltek (de sok nyugati felekezet által is). IV. Bonifác pápa 609-ben vagy 610-ben a Pantheon volt pogány templomot minden vértanúk emlékére szentelte fel. Ettől fogva Rómában május 13-án tartották az ünnepet. A VIII. század közepén III. Gergely pápa november 1-én minden szentek tiszteletére kápolnát szentelt a Szent Péter székesegyházban és ennek emlékére november 1-re tette át az ünnepet. Később IV. Gergely tette kötelezővé az egész Római Egyházban, a Frank Birodalomban pedig Nagy Károly vezette be. Később az ünnepet megörökölte sok protestáns irányzat is. A XV. században IV. Sixtus az ünnephez octavat adott (nyolcnapos utóünneplés), ezt azonban a XX. század közepén eltörölték.
Mennyei Király, Vigasztaló, Igazságnak Lelke, aki mindenütt jelen vagy, és mindeneket betöltesz, minden javak kincsestára, és az élet Adományozója, jőjj és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennyfolttól, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.
A nyelvek hajdanán összezavarodtak, a toronyépítés merészsége miatt; most pedig a nyelvek értelmesek lettek, az istenismeret dicsőségére. Ott az Isten megbüntette bűnükért az istenteleneket, itt pedig a Krisztus megvilágosította a halászokat a Lélekkel. Akkor hangtalanság támadt büntetésből, most pedig megújul a megértés, a mi lelkünk üdvösségére.
Áldott vagy Te Krisztus Istenünk, aki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén reájuk a Szent Lelket; és általuk megragadtad a földkerekséget. Embereket szerető, dicsőség Néked.
Az újjászületés isteni fürdőjét adod nékem, az átszúrt és tisztaságos oldaladból, amelyben vegyíted a szót és a természetet, Istennek Igéje, és megpecsételed azt a Lélek melegével. Térdet hajtanak mindenek a Vigasztalónak, s az Atya Ivadékának, aki az Atyával a lényeg szerint egyenlő. Mert valóban a három Személyben, megismerjük az egységes, csalhatatlan, hozzáférhetetlen és időtelen Lényeget. Mert világossággal ragyogott fel a Lélek kegyelme. Tökéletesedjetek az Isteni Hatalomtól mindnyájan, kik szolgái vagytok a hármas ragyogású Lényegnek. Mert a Krisztus mint Jóttevő, természet feletti módon tesz tökéletessé, tűzzel világosít meg az üdvösségre, és átadja a Lélek egész kegyelmét.
Amiképen a saját akaratából kegyeskedett, az Atya hatalmát birtokoló, a maga felett uralmat nem ismerő Lélek, aki az Atyával teljesen egyenlő, alászáll az Atyától, nyelvek által bölcsekké avatja az apostolokat, és megpecsételi az életetfakasztó szót, amelyet az Üdvözítő mondott. A mindeneken uralkodó Isteni Ige, gyógyította a bűnöktől az apostolok elméjét, és hajlékul készítette őket önmagának; és most beköltözik abba a Lélek világossága, aki egyenlő az Igével mind erejében, mind pedig lényege szerint.
A Lélek tűznyelvek alakjában alászállott, és felébreszti azoknak a beszédeknek emlékét, amelyeket Krisztus az Atyától hallott, és az apostolainak mondott; az egykor elidegenült és újra megtért teremtés, áldottnak énekel Téged. Aki saját ragyogású Fény vagy, mely üdvösségesen és önhatalmúan hinti a világosságot, drága lehelletként jöttél, eltölteni az apostolokat. Juttass a Te szolgáidnak bőséges Lelkedből. A próféták lelkes ajka, hirdette a testi eljöveteledet óh Uralkodó; és a nem alkotott Lelket, aki az Atya öléből ered, és ki Veled együtt alkot és uralkodik, elküldöd, hogy tiszteljék megtestesülésed hívei.
A Szent Lélek Világosság és Élet, és élő értelmi Forrás. Bölcseségnek Lelke, értelemnek Lelke; jóságos, igaz, értelmi, vezérlő; a vétkeket megtisztító. Isten és megistenítő; Tűz, amely a Tűzből ered; beszélő, munkálkodó, adományokat szétosztó, aki által a próféták és Isten apostolai, a vértanúkkal együtt megkoszorúztattak. Különös hangzás, különös látvány: láng, amely megoszlik az adományok szétosztására.
Most erőbe öltöztetnek a magasból Krisztus apostolai; mert megújítja őket a Vigasztaló, megújulva bennük az ismeret titokzatos megújhodásával. Ezt hirdették ők idegen és szárnyaló nyelveken, s arra tanítanak minket, hogy tiszteljük a mindenek jóttevő Istenének, örök és egységes, és háromtulajdonságú Természetét. Ezért az ő tanításaiktól megvilágosodva, hódolunk az Atyának, a Fiúnak és a Léleknek, esedezve lelkünk üdvözüléséért.
és egy prédikáció:
Emmanuel Khartumi metropolita „Jöjj és lakozz bennünk!” Pünkösdi homília
„A Pünkösdöt ünnepeljük..” a „legvégső ünnepet…”. „Újra, meg újra, térdet hajtva…” hívja-buzdítja az Egyház a híveket. És mindnyájan egy Testként – „hívek MINDNYÁJAN” térdre borulnak – lelki és testi térdet hajtanak és szívből fohászkodnak. És a rangidős pap érthető és hangos szóval olvassa az első térdeplő imát: „Tisztaságos… kezdet nélkül való, láthatatlan… kifürkészhetetlen… nagytürelmű Urunk…”
E magasztos üzenetet közvetítő imában és az utána elhangzókban az Egyház papjai a Szent Lelket kérik. Jöjjön el. Lakozzék nálunk. Költözzék a hívők szívébe. Az Egyház teljes imáját egy szóban, egyetlen igében össze lehet foglalni:
J Ö J J !
„ J Ö J J ” és lakozzál mibennünk…”! Térj be szívünk hajlékába! Tedd azt TELJES FÉNNYÉ! TELJES ÉLETTÉ! TELJES REMÉNNYÉ, TELJES HITTÉ! TELJES és kizárólagos SZERETETTÉ!
Nem térek ki arra, hogy mit tanít a teológia a Szent Háromság Harmadik Személyének létéről. Ezt a lélekhordozó és lélektől vezérelt Atyák és a karizmatikus képességgel rendelkezők dolga. Kevésbé teológiai, mint inkább elméleti vagy gyakorlati módon foglalkozunk ebben a rövid cikkben azzal, hogy mit kíván tőlünk Isten Lelke. Lehet, hogy kissé prédikációs és érzelmes, amit most szívbéli gondolataimként bátorkodom közölni.
A Szent Lélek szolgálati helyeket „jelölt ki nekünk”. Az Egyházban mindenki szolgálatot teljesít. Felajánlást végezve Neki „Tieidet a Tieidből…”. Szolgálatunkat az Egyházban és az Egyházért végezzük. Semmivel sem rendelkezünk… Türelmesen várunk… És kitartók vagyunk ama várakozásban „hogy mit közöl Isten Lelke az Egyházaknak…”.
Magunk eszköz vagyunk a szolgálatban. Nem ÉN, hanem MI… Az én és a mi között egy kis, de mégis jelentős eltérés van. Általában, sajnos könnyen az önszeretet áldozatává válunk. Könnyen feledjük, hogy mi … és az én oldalára állunk, nem gondolva arra, hogy „én vagyok a te Urad Istened…” és „nincs más Üdvözítő rajtam kívül”.
Nem mi vagyunk, aki üdvözít. Csupán az üdvözültek közé tartozunk. De csak akkor, ha igaz szívből vágyunk rá. Ezért könnyen az önimádat bűnébe esünk és legtöbbször az a „hamis testvér” lesz belőlünk, aki nem tekinti testvérének a másikat, - tudomást sem vesz róla. Még akkor sem, ha együtt él vele. Az én közömbössé teszi a többieket!... Miért is ÉN, csakis én létezem. Én és senki más nem létezik rajtam kívül!...
E beteges önimádatot az Egyházon belül és kívül a Szent Pünkösd ünnepe kárhozatra ítéli. A mértéktelen egyéniességgel társult egoizmus napjaink és korunk betegsége.
A Szent Lélek – Isten jóságos, szellemi, nyílt Lelke tünteti el e fertőzést. Bárcsak, rajtam kezdené el, aki prédikálni merészkedem, hogy elsőként adjam fel beteges énemet. És mindnyájan az Egyházban, különösen azok, akik „nem egymás ellen zúgolódók”, hanem „az egymás iránti tiszteletben elöljárók”, örvendezzünk a másik ember előtérbe kerülésének. Örömmel fogadjuk a felebarátunk megtérését és visszatérését. „Mindenkiről jó tanúságot tegyünk mindenki előtt”.
És akkor, mint igaz egyházi személyek, eleget teszünk annak a felhívásnak, ami „az igaz polgárt jellemzi”. Akkor a szív szavával szólhatunk… Szívtől szívig közvetítjük az üzenetet, ami nem más, mint mi vagyunk, és nem én vagyok. Akkor a felháborodott embertársaikból álló közösségek eggyé válhatnak az Isten Szeretetének Lelkében.
Amire nincs recept és előírás, mert „a Lélek ott fúj, ahol akar”, és azokban működik, akik állandóan keresik, hogy átváltoztassa az egyénközpontú és egoista emberiséget egy szüntelenül egymást szerető és a szeretetben egymást kereső, Isten Lelkének megfelelő közösségé.
Egyszer fel kellene ébredni..... a tudatos álmokból....., a képzeletek nem a valóságtól szabadítanak meg, hanem az ember önmagát zárja be egy pszichikus hologram világba, ahol dédelgetett vágylényei között élheti végtelen történetét....
Ezek amiket írsz...., lehet szép, jó, kedves, megindító, hiterősítő, lelkinyugtató, de messze nem az igazság, nem a valóság, nem a tény, a valódi tapasztalat, tlán az akaratból fakadó reménységmenüett....
Ideje lenni már talpra állni, és tenni, amit kell....
Az Úr a mennyekbe emelkedett, hogy elküldje a világnak a Vigasztalót. Az egek előkészítették a trónját, a fellegek a fölmenetelét. Az angyalok csodálkoznak, Embert látva maguk fölött. Az Atya fogadja Azt, akit öröktől fogva ölében tart. A Szent Lélek ezt parancsolja minden angyalainak: Emeljétek föl kapuitokat, fejedelmek. Minden népek tapsoljatok kezeitekkel, mert felment a Krisztus oda, ahol azelőtt volt.
Urunk, a mennybemeneteleden elámultak a Kerubok, midőn megláttak Téged az Istent, amint felszállsz a felhőkön, ki őrajtuk pihensz. Dicsőítünk Téged, mert jóságos a Te irgalmad; dicsőség Néked.
A szent hegyeken szemlélve fölemelkedésedet óh Krisztus, ki az Atya dicsőségének vagy a kisugárzása, magasztaljuk orcád fényes tündöklését, hódolunk a szenvedéseidnek, tiszteljük a feltámadásodat, dicsőítjük dicsőséges mennybemeneteledet; irgalmazz nekünk.
Urunk, midőn apostolaid megláttak Téged felhőkön fölemelkedni, óh életetadó Krisztus, könnyek közt és bánattal eltelve, ezt mondották sírva: Uralkodónk, ne hagyj árván minket, a Te szolgáidat, akiket kegyelemből szerettél mint könyörületes; hanem amint megígérted, küldd el nekünk a Te Szentséges Lelkedet, aki megvilágosítja a mi lelkünket.
Urunk, midőn betöltötted a gondviselésnek titkát, magadhoz véve a tanítványaidat, az Olajfák hegyére vezetted őket, s íme áthatoltál az ég boltozatján. Ki érettem miként én szegénnyé lettél, s oda emelkedtél, ahonnan el nem különültél, küldd le a Te Szentséges Lelkedet, aki megvilágosítja a mi lelkünket.
Ki az Atya kebelétől el nem váltál, és a földiekkel Ember módján együtt éltél, legédesebb Jézus, ma az Olajfák hegyéről dicsőséggel mennybementél, és az elesett természetünket kegyelmesen fölemelve, az Atya mellé leültél. Azért a Testnélküliek menynyei rendjei, elámulva a csodától, félelemmel megborzadtak, és rettegéstől eltelve, magasztalták emberszeretetedet. Velük együtt mi a földiek is, dicsőítve a hozzánk való leereszkedésedet, és a tőlünk való fölmeneteledet, esedezünk Hozzád, mondván: Ki a tanítványaidat és a Téged szülő Istenanyját, mérhetetlen örömmel töltötted el a mennybemeneteled által, méltass minket is a Te választottaid örömére, azoknak imái által, a Te nagy irgalmadért.
Fölmenvén a mennyekbe, ahonnan alászállottál, ne hagyj minket árván, Urunk; jöjjön el a Te Lelked, békét hozva a világnak; mutasd meg az emberek fiainak a Te hatalmad műveit, embereket szerető Urunk.
Felmentél a kezdet nélkül való Atyádhoz, óh Krisztus, aki az Ő leírhatatlan ölétől meg nem váltál; és a Mennyei Hatalmak mit sem tettek hozzá a Háromszorszent dicséretéhez, hanem a megtestesülés után is egy Fiúnak ismertek fel Téged Urunk, az Atya Egyszülöttének. Könyörületednek sokasága szerint, irgalmazz nekünk.
A Te angyalaid Urunk, így szóltak az apostolokhoz: Galileai férfiak, miért álltok az égre tekintve? Ő a Krisztus Isten, aki tőletek a mennybe emelkedett, s újra eljő azon módon, amiképen a mennybe menni láttátok. Szolgáljatok Néki szentségben és igazságban.
Midőn az Olajfák hegyére érkeztél Krisztus, hogy teljesítsd az Atyának akaratát, elámultak a mennyei angyalok, és megrettentek az alvilágiak; és ott voltak a tanítványaid örömmel és félelemmel, midőn szólottál hozzájuk. Trónként készíttetett elő a szemközt várakozó felhő, az ég pedig kapuit feltárva, szépségében tündökölt, és a föld felfedi rejtekeit, hogy láthassa Ádám leszállását és újból való feljövetelét. Talpaid mintegy kéz által emelkedtek, ajkad hatalmasan áldott, amiként hallatszott, a felhő fölemelt Téged, és az égbolt magába fogadott. Ezt a nagy és különös cselekedetet vitted véghez Urunk, a mi lelkünk üdvösségére.
Ádám természetét, amely a föld legmélyébe alászállott, önmagadban megújítva, óh Istenünk, ma minden Fejedelemségek és Hatalmak fölé helyezted, mert mivel szeretted, magadhoz ültetted, és mivel együttéreztél vele, magaddal egyesítetted. Vele egyesülvén, vele együtt szenvedtél is, sérületlenül szenvedvén pedig, önmagaddal megdicsőítetted. De a Testnélküliek ezt mondták: Ki ez a szépséges Férfiú? Ámde nemcsak Ember, hanem Isten és Ember Ő, együttvaló a jelenség. Elámulva ezen az angyalok, ruháikban körülröpködték a tanítványokat, és így kiáltottak: Galileai férfiak, Az, aki elment tőletek, Ő a Jézus, az Ember és Isten, Ő az Istenember, aki újból eljő mint az élők és holtak Bírája, hogy megadja a hívőknek a bűnbocsánatot és a nagy irgalmat.
Midőn mennybementél dicsőséggel Krisztus Isten, a tanítványok szemeláttára, felhők vettek föl testestől Téged; feltárultak a mennyek kapui, az angyalok kara vigadva örvendett, a Mennyei Hatalmak ezt kiáltották, mondván: Emeljétek föl kapuitokat fejedelmek, és bevonul a dicsőség Királya: A tanítványok pedig ámulva mondták: Ne válj meg mitőlünk Jó Pásztorunk, hanem küldd el hozzánk Szentséges Lelkedet, aki vezéreli és megerősíti a mi lelkünket.
Urunk, miután teljesítetted, a minden idők és nemzedékek előtt rejtett titkot, mint Jóságos, eljöttél a tanítványaiddal az Olajfák hegyére, elhozván magaddal Azt is, aki a világra hozott Téged, a mindenek Alkotóját és Teremtőjét; mert Őnéki, kinek a Te szenvedésed alatt mint Anyádnak, mindenkinél nagyobb fájdalmak jutottak, tested megdicsőülésének határtalan örömét is meg kellett ízlelnie. Részesülve mi is abban, a Te mennybemeneteled által Uralkodó, magasztaljuk a hozzánk való nagy irgalmadat.
Születtél miként magad akartad, megjelentél miként magad óhajtottad; testileg szenvedtél mint a mi Istenünk; halottakból feltámadtál eltiporván a halált; mennybementél dicsőséggel, aki betöltöd a mindenséget, és elküldted hozzánk az Isteni Lelket, hogy dicsérjük és dicsőítsük a Te Istenségedet.
Felment az Isten ujjongás közepette, felment az Úr harsona hangjával, hogy fölemelje Ádámnak elesett képmását, s elküldje a Vigasztaló Lelket, a mi lelkünk megszentelésére.
Mennybementél dicsőséggel Krisztus Istenünk, megörvendeztetvén tanítványaidat, a Szent Lélek ígéretével; bizonyságot nyertek azok a Te áldásod által, hogy Te vagy Istennek Fia, a világnak Megváltója. (3-szor.)
Míg az angyalok csodálták különös fölmeneteledet, és a tanítványok elámultak félelmetes fölemelkedéseden, dicsőséggel mentél fel mint Isten, és a kapuk feltárultak Előtted óh Üdvözítő. Ezért a Mennyei Hatalmak is csodálkoztak, így kiáltva: Dicsőség az alászállásodnak Üdvözítő, dicsőség a Te Országodnak, dicsőség a mennybemenetelednek, egyedülvaló Emberszerető.
Az öröktől fogva való és kezdet nélküli Isten, titokzatosan megistenítette a felöltött emberi természetet, és ma fölment a mennyekbe. Elősietve az angyalok, mutatták az apostoloknak, hogyan vonul fel Ő a mennyekbe nagy dicsőséggel; és Őnéki hódolva mondották: Dicsőség a mennybement Isténnek.
Leszálltál a mennyből a földnek színére, és Ádámnak lent az alvilági börtönben lévő képmását, mint Isten magaddal együtt feltámasztottad, és mennybemeneteleddel fölvezetted a mennybe óh Krisztus, és atyai trónod részesévé tetted, mint Irgalmas és Emberszerető.
Látván ma a Mennyei Hatalmak, a mennyben a mi természetünket, és csodálva a fölmenetel különös módját, álmélkodva így szóltak egymáshoz: Kicsoda Ez, aki most érkezik? Látván pedig saját Uralkodójukat, bátran tárták fel a mennyei kapukat. Velük együtt szüntelenül magasztalunk Téged, ki testileg onnan újból eljösz, mint a mindenek Bírája és a mindenható Isten.
Midőn felszálltál az égi fellegekre, békeséget hagyva a földön lévőknek, felmentél s leültél az Atya jobbjára; mint Vele és a Lélekkel egylényegű; mert bár testben jelentél meg, mégis változatlan maradtál. Ott várod meg az időknek végezetét, hogy újból eljöjj a földre, megítélni az egész világot. Igazsággal ítélkező Urunk, szánd meg a mi lelkünket, s mint irgalmas Isten, ajándékozd a Te szolgáidnak, a vétkek elengedését.
Betöltvén a rólunk való gondviselést, és a földieket az égiekkel egyesítvén, mennybementél dicsőséggel Krisztus Istenünk, el nem válva egyiktől sem, hanem távozás nélkül köztünk maradva, és így kiáltva azokhoz, kik szeretnek Téged: Én vagyok tiveletek, és senki ellenetek.
Ikosz: A földi dolgokat a földön hagyva, s ami a hamué, a pornak átadva, jertek ocsudjunk fel, és a magasba emeljük fel tekintetünket és gondolatainkat. Fordítsuk tekintetünket és érzéseinket a mennyei kapuk felé, mi halandók. Arra gondoljunk, hogy az Olajfák hegyén vagyunk, és szemléljük a felhőkön emelkedő Megváltót; mert onnan szállott fel az Úr a menynyekbe; ott osztotta szét a bőkezű adományait az apostoloknak, összehíva. és megerősítve őket mint Atya, útbaigazítva őket mint fiait, és így beszélve hozzájuk: Nem válok el tőletek; Én vagyok tiveletek, és senki ellenetek.
Vakonszületett vasárnapja volt, erről "néhány" istentiszteleti ima (egyébként itt szerepel az "enyészhetetlenség Húsvétje" kifejezés, ez a két szó, amelyről oldalakat elmélkedtek korábban...)
SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
„Uram, Tehozzád kiáltottam" után
Oktoichosz 7 sztichirája 5. h. Pendikosztárion sztichirái 2. h.
A vakonszületett ember ezt mondotta elméjében: Vajjon szüleim bűnei miatt születtem-e világtalannak? Vajjon a nemzetek hitetlensége miatt születtem-e intelmül? Nem vagyok képes felfogni, mikor van éjszaka és mikor van nappal. Nem győzik lábaim a kövekbe való botlásokat; mert nem láttam a ragyogó napot, sem képmásban az én Alkotómat; de könyörgök Hozzád Krisztus Isten, tekints reám és irgalmazz nékem. (2-szer.)
Midőn Jézus kijött a templomból, talált egy vakonszületett embert, és megkönyörülve rajta, sarat kent a szemeire, és így szólott hozzá: Menj és mosdjál meg a Siloámban. És az, amikor megmosdott, látni kezdett, dicsőséget zengve az Istennek. Szomszédai pedig kérdezték őt: Ki nyitotta fel a szemeidet, amelyeket senki a látók közül nem bírt meggyógyítani? Amaz pedig így kiáltott: Egy Ember; akit Jézusnak hívnak, Ő mondotta nékem: mosdjál meg a Siloámban; és azóta látok. Valóban Ó az, akit Mózes a törvényében Krisztus Messiásnak mondott; Ő a mi lelkünk Üdvözítője.
Dicsőség . . . 5. h.: Urunk, amikor az úton jártál, vakonszületett embert találtál, és tanítványaid megrendülve azt kérdezték Tőled: Mester, ki vétkezett, ez-e avagy a szülei, hogy vakon született? Te pedig, óh Üdvözítő, így feleltél nekik: Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei, hanem hogy megnyilatkozzanak őbenne az Isten művei; Nékem kell megcselekednem Küldőmnek műveit, amelyeket senki más nem cselekedhet. És ezeket mondván földre köptél, sarat gyúrtál, és megkented vele annak szemeit, ezt mondva neki: Menj és mosdjál meg a Siloám tavában. Amaz pedig megmosdván meggyógyult, s így kiáltott Hozzád: Hiszek Uram, és hódolok Néked. Ezért mi is így kiáltunk: Irgalmazz nekünk.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:) A Vörös Tengerben egykor, a férjezetlen Menyasszony képe rajzolódott ki: ott Mózes volt a víznek szétválasztója, itt Gábriel a csodának szolgálója; akkor a mélységen száraz lábbal kelt át Izráel, most meg Krisztust szülte a Szűz magtalanul. Izráelnek átkelése után újra járhatatlan lett a tenger, Emmánuel születése után pedig, sértetlen maradt a Feddhetetlen. Aki vagy és aki mindig voltál, és mint Ember megjelentél, óh Istenünk, irgalmazz nekünk.
Prokimen: a szombat esti.
Litiai sztichirák: a templom-ünnepiek.
Dicsőség . . . 4. h.: Az egész életét éjszakának érezte a vakonszületett, s így kiáltott Hozzád Urunk: Nyisd meg szemeimet, Dávid Fia, Üdvözítőnk, hogy a mindenekkel együtt én is, magasztaljam a Te hatalmadat. Most és mindenkor . . . (Theotokion:) Teljesítsd kérelmeit a Hozzád könyörgőknek, óh Feddhetetlen, megszüntetve nyomorúságunk háborgását, és megszabadítva minket minden bánattól; mert Te vagy az egyedüli csalhatatlan és biztos támaszunk, és a Te oltalmadat bírjuk. Meg ne szégyenüljünk Nagyasszonyunk, midőn Téged szólítunk; siess meghallgatni esedezésünket, akik híven így kiáltunk Hozzád: Örvendezz Nagyasszonyunk, mindeneknek segedelme, örvendezése és oltalma, és a mi lelkünknek üdvössége.
Előverses sztichirák:
Oktoichosz sztichirája 5. h.:
Téged, a megtestesült és a mennyektől meg nem vált Üdvözítő Krisztust, énekeknek hangján magasztalunk; mert a keresztet és a halált is elvállaltad a mi nemzetségünkért, mint emberszerető Urunk; ledöntvén az alvilág kapuit, harmadnapra feltámadtál, üdvözítve a mi lelkünket.
Folytatva, a húsvéti sztichirák 5. h.
Dicsőség .. 8. h.. Igazságnak lelki Napia, Krisztus Isten, ki az anyaméhtől világtalan embert, tisztaságos érintéseddel kétszeresen megvilágosítottad, a mi lelki szemeinket is besugározva, tégy bennünket a nap fiaivá, hogy hittel kiáltsunk Hozzád: Nagy és mondhatatlan a hozzánk való kegyelmed; óh Emberszerető, dicsőség Néked.
Most és mindenkor . . . 5. h.: Feltámadás napja van . . .
Tropárion 5. h.:
Az Atyával és a Lélekkel együtt öröktől való Igét, ki a Szűztől a mi üdvösségünkre született, magasztaljuk hivők és hódoljunk Néki; mert kegyes volt testben felmenni a keresztre, és elszenvedni a halált, és az elhunytakat is feltámasztani, az Ő dicsőséges feltámadásával. Dicsőség… most és mindenkor… (Theotokion:) Örvendezz, Úrnak átjárhatatlan ajtaja; örvendezz, védőfala és oltalma a Hozzád folyamodóknak; örvendezz, nyugalmas révpart és férjezetlen Hajadon, ki testileg szülted Alkotódat és Istent. Ne szűnjél meg közbenjárni azokért, kik dicsérik és imádják a Te Szülöttedet.
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET 2. sztichológia után kathizma 5. h.:
Urunk, az elítéltek közé szegeztek Téged . . . Dicsőség . . . A Te különös csodád, óh Üdvözítőm, üdvösségévé lett a világnak; mert Istenhez méltóan feltámadván a sírból, feltámasztottad magaddal mint Isten, az enyészetben lévőket. Mindeneknek Élete, Uram, dicsőség Néked. Most és mindenkor . . . (Theotokion:) , Érintetlen Menyasszony . . .
Evangélium: a 8. hajnali (Jn 20, 11-18;)
„Látván Krisztus feltámadását . . ." és a továbbiak mint Tamás vasárnapján.
Katavasziák 5. h.:
1. ódához „Üdvözítő Istenünknek, ki a népét száraz lábbal a tengeren átvezette, s a fáraót seregével együtt elsüllyesztette, egyedül Őnéki énekeljünk, mert megdicsőíttetett.”
3. ódához „Keresztednek erejével erősítsd meg értelmemet, Krisztus, hogy dicsérjem és dicsőítsem a Te üdvösséges mennybemeneteledet.”
3. óda után: a húsvéti kondákion és ikosz.
Kathizma 8. h.: A mindenek Uralkodója és Alkotója, az úton jártában egy vakot talált, ki ott ülve siránkozott és így szólott: Életemben nem láttam még a ragyogó napvilágot, sem a fényt sugárzó holdat; ezért így kiáltok Hozzád: Aki a Szűztől születtél, hogy megvilágosítsad a mindenséget, világosíts meg engem is, mint könyörületes, hogy Előtted leborulva így kiáltsak: Uralkodó Krisztus Isten, add meg nékem vétkeim elengedését, irgalmadnak sokaságáért, óh egyedülvaló Emberszerető. Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.
4. ódához „Hallottam kereszted erejének hírét, mely által megnyílt a Paradicsom, és így kiáltottam: Dicsőség a Te hatalmadnak, Uram.”
5. ódához „Fölserkenve így kiáltunk Hozzád Urunk: Üdvözíts bennünket, mert Te vagy a mi Istenünk, Rajtad kívül mást nem ismerünk.”
6. ódához „Körülvett engem a mélység, cethal lett a sírom; de én Hozzád kiáltottam, aki Emberszerető vagy, és megmentett engem a Te jobbod, Uram."
6. óda után kondákion 4. h.:
Lelki szemeimen megvakulva, Hozzád járulok óh Krisztus, mint a vakonszületett, bűnbánattal így kiáltva Hozzád: Te vagy a sötétségben lévőknek legragyogóbb Világossága.
Ikosz:
Ajándékozd nékem, Krisztus, az elmondhatatlan bölcseség s a fentrőlvaló tudás árját, óh sötétségben lévők Világossága, és tévelygők Vezérlöje, hogy elmondhassam, amit a békeség Evangéliumának isteni könyve tanít, vagyis a vakonszületett emberen történt csodádat. Mert a születésétől fogva világtalan, érzékelő és lelki szemeket kapott, s hittel így kiáltott: Te vagy a sötétségben lévőknek legragyogóbb Világossága.
7. ódához
„Ki a tüzes kemencében, dicséretet zengő ifjakat megmentett, áldott a mi atyáinknak Istene."
8. ódához
„Az Atyától időknek előtte született Fiút és Istent, ki az utolsó időkben Szűz Anyától megtestesült, papok dicsérjétek, népek magasztaljátok, mindőrökön örökké."
9. ódához
„Téged, az elmét és értelmet meghaladó Istenanyját, aki az Időtelem időben kimondhatatlanul szülted, mi hivők egyetértően magasztalunk."
Kánon után:
Szent a mi Urunk Istenünk. (3-szor.)
Exaposztilárion 2. h.:
Testileg elszunnyadván mint a halandók, Urunk és Királyunk, harmadnapra feltámadtál, fölemelve az enyészetből Ádámot, és megsemmisítve a halált, óh enyészhetetlenség Húsvétja, világ Üdvössége. Dicsőség... A sötét bűntől megvakult lelki szemeimet, Te világosítsd meg Uram, alázatot adva nékem, óh Irgalmas, és megmosva engem a bűnbánat könnyeivel. '’ Most és mindenkor… Jártában az Üdvözítőnk, talált egy világtalan vak ember; földre köpve sarat gyúrt és megkente őt, és elküldte Siloámva, hogy menjen és ott megmosakodjék; az pedig megmosdván eljött és látta a Te világosságodat Krisztusom.
(Vers:) Tekints reám és irgalmazz nékem. Irgalmas jószívűséggel megtestesült Krisztus Isten, az anyja méhétől világtalan embert, mondhatatlan könyörületednek kegyelmével, az isteni fényességedre méltattad, sarat kenve szemeire alkotói ujjaiddal. Temagad, óh világosság Adományozója, világosítsd meg most a mi lelkünk érzékeit is, mint egyedül bőséges Adakozó.
Dicsőség . . . Ki beszélhetné el a Te hatalmadat, Krisztus? Vagy ki sorolhatná el csodáid sokaságát? Mert jóságodért a földön kettős módon jelentél meg, és a betegeknek is kétszeres gyógyulást nyújtottál: nemcsak testi szemeit nyitottad meg az anyja méhétől világtalannak, hanem a lelkieket is; azért testben rejlő Istennek vallott meg Téged, ki megadod mindeneknek a nagy irgalmat.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:) Fölöttébb áldott vagy, Isten Szűz Szülője . . .
Köszönöm a bizonyságtételt, a linkek kicsit hosszúak, de majd talán apránként bele tudok nézni. A család egyébként valóban nagyon fontos, lelki és fizikai értelemben is, és mindig is az volt a keleti gyökerű Egyházban, amely majdnem fizikai szinten is "családi vállalkozásként" indult. Keresztelő János és Jakab Apsotol rokonai voltak Krisztusnak, András és Péter, János és a másik Jakab szintén testvérek voltak, akiknek anyja is (és Krisztus anyja is) végigkísérték az apostolokat. Péter a feleségével együtt ment missziós útjára, az anyósát Jézus is meggyógyította. De elég csak azt meglátni, hogy a Tízparancsolatban is emennyire megerősítette Isten a családi kapcsolatokat, a szülők támogatása fontosabb Krisztus szerint, mint a templom támogatása, és a szülők iránti tiszteletlenség halált érdemel!
Egyedül a nyugati individualizmus és rebellis szellem az (amelynek értékei távol állnak a keresztény értékektől) az, amely ezt az alapvető évezredes gondolkodást elveti, és a Krisztus zsvaait is félremagyarázza, amennyiben a családi kötelékek felszámolását msá emeberekhez (szektavezérek) köti, és nem ahhoz, hoyg Krisztus eredeti parancsa szerint EGYEDÜL az ISten iránt való (és nem más meberek iránt való) elkötelezettség az, amely ilyen erős, Isten által szentesített kapcsolatokat is überelni tud, amennyiben valaki szerzetesnek/remetének áll, hogy csak Istennek éljen. Nagyon érvényes az a mondás - és nagyon mély dimenziói, szám,talan megértési rétege van - amit az ortodox atyák mondtak, hoyg az ember mindig közösségben üdvözül, és egyedül kárhozik el!
Képzeld, akkor délelőtt mielőtt megosztottad ezt a személyes történetedet, felhívtak telefonon és egy találkozóra invitáltak, ahol a tanítás témája éppen ez amit itt leírtál. :)
Téma: A közösség, mint család.
Nagyon jó volt olvasni a Te tapasztalataidat mert tényleg sokszor így vagyunk vele, hogy magunk akarunk változni, legfeljebb Istent kérjük, hogy segítsen. Talán azért is mert szégyelljük, hogy még mennyi faragni való van rajtunk. De amit megosztunk testvéreinkkel, és közösen kérünk annak mindig nagyobb ereje van. Valóban támogatnak bennünket tanácsokkal, imával, és az ember máris szeretve érzi magát, testvérei által is. Közösségbe teremtett bennünket Isten és rá vagyunk szorulva testvéreink támogatására. De nem csak mi őrájuk, hanem ők is miránk. Fontos a közösség és jó velük együtt lenni.
Ez egy Horváth tanító előadásai. Ha érdekel esetleg töltsd le és hallgasd meg. Nagyon jók. Szerintem ezekről a témákról mindenkinek tudni kellene. Nem csak katolikusoknak való.
Egy személyesebb dolgot is megosztanék, ami valamelyest a témához kötődik. Egy ideje küzdök egy rossz szokásom legyőzésével, és abban tapasztaltam meg annak különbségét, hoyg az emebr egymaga tesz erőfeszítéseket, ketten akarja ezt megoldani Istennel vagy egy nagy család részeként. Nos, amíg én akartam megoldani (de mellesleg imádkoztam is), megtapasztaltam, hogy mennyire nagy nulla az én erőm egymagában. Gyakorlatilag amíg nem jött a kísértés, addig tudtam csak ellenállni neki. :) pontosabban: :( Aztán próbáltam nagyobb teret engedni Istennek, rábízni jobban magam, az eredmény valamivel jobb volt, de: kapaszkodjatok! Még ez sem volt az igazi, statisztikailag ezzel sem billentem át az 50% feletti kísértéslegyőzi arányon. Mert a helyzet az, hoyg Isten valóban képes bármit véghezvinni bennünk, de ha egyedül a saját gyarlóságunkon múlik ennek sikere, hogy valóban az Ő segítségét kérjük és akarjuk a kísértés idején is, akkor bizony ugyanúgy elbununk saját gyengeségünk miatt akkor is, ha Istenre akarjuk bízni magunkat - hiszen: Rá tudjuk-e bízni tényleg magunkat? Valóban akarjuk-e, hoyg egy édesnek tűnő kísértés közepette Isten akarata vessen véget a dolognak? Nem ugyanúgy magányosan küzdünk-e tovább még mindig? Mert így bizony sokkal könnyebben hajlamosak vagyunk még mindig Isten segítségét elutasítani, még akkor is, ha Ő jóval hatásosabban lép fel a bűn ellen! Figyeljük csak meg: nem gőgös önámítás-e, hoyg én majd egyedül Istennel rendezem a dolgaimat? Aztán még bizony ilyenkor is paffok leszünk, elbukunk, kampec! Nem tudjuk mindig Istenre bízni teljesen magunkat! A szerzetesek közül is csak a legrátermettebbeknek engedte meg lelki vezetőjük, hogy remeteéletet éljenek, az alap eset ott is a kolostori közösség és a látható lelki vezetőnek való engedelmesség is! (Mint írtam, tapasztalat, hoyg aki látható lelki vezetőjének nem engedelmeskedik, az Istennek sem engedelmeskedik, hiába csapja be önmagát.) Akkor mit ámítjuk mi világiak magunkat azzal, hoyg egyedül is boldgulunk és képesek leszünk a remeték próbáját kiállni kizárólag Istennel tartva kapcsolatot?!
Amikor itt is bekrepált a dolog, újabb segítséget kértem Istentől, és mostanában kezdem megérizne azt, mit is jelent a család és mennyire fontos, hoyg az emebr a keresztény élet semmilyen terén ne legyen egy magányos farkas, hanem egy hatalams közösség, család részének érezze magát, nemcsak fizikai, hanem - és ez a jóvalfontosabb! - lelki értelemben is! Imáiban is! Egy egész közösség segítheti a gyenge embert imáival, tanácsaival, akik között vannak olyan szentek, akik ezerszer jobban felvették a bűn elleni a harcot, mint mi és ezerszer tapasztaltabbak. Nagyerejű angyalok és szentek egész serege vesz körül és ha kérjük a segítségüket egy nyáj részeként nem engedik, hoyg a földre zuhanjunk! Körülvesznek és megtartanak! Egyikük sem lép Isten helyébe sem az ő sem a mi nézőpontunkból, csak mi magunk hagyunk fel azzal a gőgös önámítással, hogy valódi fejlődést tudunk véghezvinni magányosan önmagunkban. Isten pont a lelki családdal siet a segítségünkre, mert tudja, hoyg erre van a szükségünk - csak ne utasítsuk el a segítségét! Nem azt látjuk-e a szenvedélybetegeknél is, hoyg egyedül képetelenek leszokni függőségükről, egy közösség támogató ölében viszont összehasonlíthatatlanul gyorsabban fejlődnek és kisebb eséllyel esnek vissza? Mondhatjuk, hoyg egyedül is eljárhatnak az orvoshoz, aki tényleg képes segíteni rajtuk, de vajon ki fogja őket elzavarni az orvoshoz, ha éppen nincs kedvük elmenni hozzá? Vajon nem Maga Isten parancsolta meg, hyog segítsük és szeressük egymást, a parancsolatok 90% vajon nem erről szól?
Buzdítanék mindenkit saját tapasztalatból is okulva, hogy ha van valami hibájuk, amiről régóta nem tudnak leszokni, mondja el a papnak, a hívőknek, a családjának, azoknak, akiket a rosz szokásával megbántott, kérjék a szentek segítségét, egyszerűen érezzék azt Istennek hálát adva, hoyg nem egyedül kell ezellen küzdeniük, hanem egy hatalmas család, közösség részeként, ahol a testvérek is segítségükre sietnek és akkor is odaviszik a gyógyító szülő elé, ha az ő akaratuk gyenge mindig a szülőhöz fordulni a kísértés idején! Teljesen más érzés egy ilyen kiváló közösség részeként imádkozni és küzdeni, mint azzal áltatni magunkat a gőg bűnéből véglegesen nem tudván szabadulni, hogy egyedül is képesek vagyunk mindent elrendezni Istennel. Figyeljük meg reálisan: nem működik a gyakorlatban! Nem véletlenül találta ki ezt Isten, mert bizony meghagyhatta volna Ádámot egyedüli emebrként, mint ahogy Belőle is csak egy van, de ő megparancsolta neki, hogy sokasodjon és megparancsolta az embereknek, hogy szeressék és segítsék egymást az Isten szeretete melletti legfőbb parancsolatként!
:) Köszi az ortodoxok nevében. Az ortodoxia egyébként csak első ránézésre fura, mivel más, mint a nyugati felekezetektől, de mindenki, aki elmélyült benne, egyöntetűen azt tapasztalja, hogy ahogy egyre jobabn megismeri, egyre jobban rájön, hoyg abban a saját maga természetének legbelső vágyainak beteljesedését találja meg, és az egész teljesen természetes lesz, ahogy az ember felfedezi önmaga lelkét is. MInt írtam (bár lehet, hoyg az Egyház és legitimitásban), ha "tól soknak" tűnik az ortodoxia liturgikus élete, az csak azért van, mert maga a Biblia is sok, és a Liturgia az egész Biblia és üdvtörténet (Ádámtól a Jelenésekig) minden elemét akarja átadni a benne részt vevő embernek.
Amit a szabdságról írtál, azzal kapcsolatban hallottam egy jó meglátást egy ortodox paptól, amely egybecsengf a szavaiddal. Mindenki szolgál valakit/valamit. Nem igaz, hoyg aki a maga ura, az szabad, hiszen az önmagát szolgálja, és az ember nem az Úr, hanem szolga. Aki szolgát szolgál, az bizony duplán rab, fényévekre van a szabadságtól! Aki viszont az Urat szolgálja (ráadásul azt az urat, aki kijentette, hoyg többé nem tekint szolgáknak, hanem felszabadít és gyermekeinek/barátainak fogad), az valóban szabad lesz! Az Úr szolgálata az egyetlen módja annak, hoyg nem aradjunk szolgák! Ő valóban fel tud szabdítani!
És ez nem valami fából vaskarika szabadság (mint sok kívülálló véli), hanem a valódi, igazi, legnemesebb értelemben vett és legkonkrétabb szabadság a kozmoszban! Valóban a bűn az, ami megkötöz, már megfoganásakor nem hagyja békén az embert, elkövetésekor pedig rabságba ejtheti az emebrt, erőteljesen korlátozva szabadságát. Ugyanis Isten teremtette világunkban Isten gátat szab a rossznak. A jónak viszont nem! hát nem pont Isten az, aki a legszabadabb, mindenható, és vajon követ-e el Ő bármilyen bűnt? Ha megszabadulunk a bűntől, ha Isten felszabadít minket a törvény átka alól, ha csak jót teszünk, akkor valóban van-e bármi korlátja a mi tevékenységöünknek? Nem: Isten magához hasonló embereket akart, és aki Istenhez hasonló, az Istenhez hasonlóan szabad is. Ha a legfőbb hatalom nem ítél el minket az univerzumban, akkor mi szabhat gátat nekünk? Akik az Istennek való engedetlenséggel azonosítjéák a szabadságot, azok bizony sohasem találnak rá az igazi szabadságra, hanem mégnagyobb rabságba esnek az ellenfél átverése és saját vakságuk miatt! De egy mondatban össze lehet ezt foglalni: Univerzumunkban a jónak nincs korlátja, a rossznak viszont van.
A tökéletességről pedig már kifejtettem a gondolataimat: Ha Krisztus ezt megparancsolta, akkor nem szabad ezt lehetetlennek tartanunk, és itt nem valami megfoghatatlan übermensch emberre kell gondolnunk, hanem leginkább az ellenségszeretet megvalósítására, ami azért eléggé kézzelfogható dolog, ráadásul Krisztus pont olyan példákat mondott a tökéletességre, amiket PONT CSAK EVILÁGBAN tudunk megvalósítani (mivel a Mennyben már nem lesz rossz!!!). Mt 5:
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. 44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. 45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. 46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? 47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é? 48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
A katolikus topicban a mai napi evangéliumi elmélkedés utáni imádság egy szép idézet. Rákerestem a neten, a szerzője egy jezsuita szerzetes, a cime pedig: egyszerű tökéletesség. Megragadja a lényeget.
