Találtam egy magyar nyelvű könyvet, amit a Bölcsész Konzorcium adott ki és itt az introverzió-extraverzió szépen le van írva, beleértve a biológiai okokról is, amik ezen személyiség típusokat kialakítják valamint a kutatások és eredményeik ezekkel kapcsolatban (főleg az 51 oldaltól kezdve ír ezen kísérletekről és eredményeikről).
Valamint van mégegy jó olvasmány a témával kapcsolatban, csak sajna angol nyelvű. Itt a vérkeringési és a hormonális különbségeket is megemlítik -- az Extravertáltak agya inkább a Dopamint használja előszeretettel. Az agyuk azon része kap sok vért, ami a szagláson kívül a többi négy érzékszerv által felfogott információkat dolgozzák fel, valamint az energiájukat ők levezetik. Náluk inkább a küzdj-vagy-menekülj reakcióért is felelős szimpatikus idegrendszer az, ami igen aktív. Kedvelik az Adrenalint is, mivel a termelődése során az agyban a Dopamin termelődése is fokozódik [Dopaminból lesz a Noradrenalin, ami meg Adrenalinná alakul át]. Amíg az Introveráltakra pedig az Acetil-Kolin kap fontos szerepet, és az agyukban is sok vér jut azon részekre, amik a múltban a velük történt dolgokra való visszaemlékezésre, a jövőbeli eseményekre való tervezésre és a probléma megoldásra van hangolva. Vagyis nekik előre be kell osztani az energiájukat, hogy megpróbálják megakadályozni, hogy újra túlstimulált állapotba kerüljenek. Így ajánlott nekik mindent előre megtervezni, amihez nekik garantálva van az elegendő előfeltétel is. Ők inkább tárolják az energiát valamint erősebb náluk a nyugtató és relaxációs hatású paraszimpatikus idegrendszer hatása is. Agyuk azon részenek a vérkeringése, amit az extravertáltak jobban felhasználnak, az rövid és egyszerű (ezen részek hormonja a dopamin), amíg az introvertáltaknál a jobban felhasznált rész az hosszú és komplex (ezen részek hormonja az acetil-kolin). Amíg az extravertáltak alulérzékenyek a dopaminra és sokszor van szükségük eme anyagra, addig az introvertáltak erre túlérzékenyek, így náluk túl sok dopamin könnyen túl-stimulációt okozhat. Az extravertált olyan, mint egy napelem -- állandóan társaságban kell lennie és kölcsönhatásba kell velük lépnie, hogy ezáltal egyre több energiára tegyen szert. Egyedüllét során ők gyorsan lemerülnek, hamar unottnak és magányosnak kezdik el magukat érezni. Ezzel szemben az introverált olyan, mint egy újratölthető elem -- egyedül kell őt hagyni, hogy feltöltődjön. Utána kezd el társasági életet élni, viszont ő abba hamar el is tud fáradni, így újra egyedül kell lennie, hogy újra fel tudjon töltődni. Az introvertáltak agykérgi aktivitása lényegesen nagyobb, mint az extravertáltaké. Evégett a viselkedés gátlása is sokkal jelentősebb az introvertáltaknál. Az introvertáltaknak az életükben kevesebb élményekben van részük, viszont ezeket mélyen át is élik. Továbbá az extravertáltakhoz képest kevesebb kapcsolatot létesítenek, de ezen kapcsolatok viszont eléggé mélyek szoktak lenni. Az extravertáltak inkább minél többet szeretnének átélni, de azokból is kevesebbel beérik, kapcsolataik száma sokkal több, de inkább felszínes.
Az jött le,hogy elutasító választ adtál nekem.Költői kérdés volt.A lényege az volt,hogy miért nem elterjedtebb a KVT Magyaro.-on.Bocs,ha ez nem ment át.
Ha nem érdekel az intézményalapítás, azt jelenti számodra, hogy nem szereték segíteni másokon...? Ezt még elemezgesd magadban egy kicsit, hátha találsz másik lehetséges magyarázatot is rá :)
Itt a hozzászólásnál lévő bal felső sarokban rákattintasz a nicknévre, akkor előjön az adatlap, ahol van üdvözlőszöveg, esetleg email, vagy weboldal. Alatta a 'hozzászólások', és az 'indított topikok'. Arra kattintva megtudható, mely témákban hány hozzászólása van az illetőnek.
Én is introbb lettem, mint régen. Köszönhető ez részben annak is, hogy a régi ismerőseim mostanra teljesen elkoptak, újakat pedig nem sikerült szereznem, pedig (isten látja lelkem), én próbálkoztam, igaz annak már legalább két éve. Azóta csak sodródok, és egyre jobban introvertálódok. Egy dologra talán jó az ismeretség: az ember nem szűkül be annyira.
Kicsit nekem is hangulatfüggő a kifelé-befelé fordulás.
Szerintem csak szimplán idősebb lettél. Van ez így.
Én intro voltam, vagyok is, de picivel extrobb, mint régen.
Van egy bátyám, aki viszont kicsit introbb lett, noha világ életében extro volt.
Egyébként nem tudom, másnál is így van-e, de én az introbbnál is introbb vagyok, ha rossz a kedvem, ha viszont jó a hangulatom, akkor kicsit könnyebben fordulok kifelé. Ezt szokták is sérelmezni azok, akiket érdeklek; ha problémám van, lelkileg és "beszédügyileg" is befelé fordulok, és nem engedek szinte senkit közel magamhoz.
Én is unom a kocsmázást, és a filmeket is, filmet egyedül sosem nézek.
Nekem az elefánt volt a kedvenc állatom, nem tudom, miért. Talán mert olyan barátságos arcú állat.
Miért, milyen a csiga? Lassú? Nem jön ki a házából?
Valahogy nem tetszik nekem, hogy pont a gúnynevedet gondolod találónak... Egy ördögi kör simán beindulhat csak attól, hogy az ember beskatulyázza magát valami negatív leírásba... Inkább azt mondd meg akkor, hogy milyen állat szeretnél lenni :)
Csak arra kell figyelned, hogy ne fordulj teljesen be, ne veszítsd el a kapcsolatot a külvilággal. Hogy mindig legyen kivel találkoznod, ha egy kicsit barátkozni támad kedved.
Újabb abszolúte nemtudományos teszt, ami legalább rövid...
Ön szerint mi hangzik a legjobban: A) Kognitív teknősbéka B) Kognitív hóbagoly C) Kognitív teve D) Kognitív bálna
Értékelés: A) Ön introvertált és/vagy félénk. Esetleg szocfóbos is B) Ön úgy képzeli, hogy már annyit fejlődött lelkileg, hogy szabad mint a madár. Ha-ha-ha... C) Ön arra vágyik, hogy kitartóbb, ellenállóbb legyen az ön szerint nehéz életben D) Ön kisebbségi érzéseit nagyravágyással próbálja kompenzálni.
Némelyik működik néha. Ami átlagos, az szar. Van így, és van úgy, hogy az átlagos tűnik tökéletesnek. A 2. és az 5. is aktuális.
Kognitív teve vagy kognitív strandlabda, alkattól függően. :D Ha feltétlenül élőlénynek kell lennie, akkor esetleg a kognitív bálnát tudnám javasolni. Bár a bálna télen is úszkál a tengerben, úgyhogy... ez nem teljesen jó példa. :D
Hát attól, hogy foglalkozol magaddal, még nem leszel narcisztikus. Valahol természetes, hogy aki fájdalomban van, az többet foglalkozzon magával. Mondjuk Raszkolnyikovban volt valami narcisztikus-szerűség. Itt egy nem tudományos, de legalább rövid narcisztikus személyiségzavar-teszt...:
Hány állítással ért egyet?
1) Ami átlagos, az szar
2) Értékesebb vagyok másoknál - vagy ha netán nem, akkor egy senki vagyok
3) Szükségem van mások csodálatára
4) Mások igényei és véleményei nem igazán számítanak
5) Tökéletesnek kell lennem
Ha az eredmény több mint nulla, gondolja át még egyszer...
Hohohohóóó! :) Nincs már meleg a hóbagolysághoz? :) De minek is pofázok bele olyasmibe, amihez nincs közöm? :D
Ó, akkor én... elkerülő személyiségzavaros... szociális fóbiás... és most, hogy már ennyit foglalkoztam magammal, legyek narcisztikus is, így igazságos. :)
Csak annyi közöm van, hogy nekem is segített valamennyit, meg igyekeztem tanulmányozni csak úgy a saját szakállamra. Intézményekhez nincs közöm, nem tudom, hogy mi kéne a létrejöttükhöz, és nem is igazán érdekel...
Van olyan, hogy mindössze egy ember társasága is lehet nagyon kellemetlen, és sok ember társaságában is felettébb jól érezhetjük magunkat(itt most nem a pia jótékony hatására célzok:))
A teszt célja csak a fogalmi tisztázás, nem az ítélkezés. Mindenki úgy értékes és tökéletes, ahogy van - legalábbis Lady Gaga szerint "God makes no mistakes", és ő biztosan tudja, különben nem lenne olyan híres... :)