Keresés

Részletes keresés

kognitív hóbagoly Creative Commons License 2011.06.01 0 0 89

Hát persze nagy különbségek lehetnek a társaságok között is. De azért nem minden ezen múlik: egyesek a legtöbb társaságban elég jól érzik magukat, másoknak meg csak kevés társaság elég jó.

 

Egyébként aki élvezi a fórumra való írkálást, az már legalább egy elég jó társaságot talált :)

Előzmény: amilon (88)
amilon Creative Commons License 2011.06.01 0 0 88

Minden attól függ, hogy milyen a társaság!

Jó társaságba szivesen megyek,a rossz társaságba meg nem szivesen.

Előzmény: kognitív hóbagoly (87)
kognitív hóbagoly Creative Commons License 2011.06.01 0 0 87

A szocfób topikbeli (teljesen nemtudományos, de legalább rövid) tesztem második, bővitett kiadása...

Válassza ki, melyik álítások igazak önre:
A) Kedvelem a nagyobb társaságot, szeretek beszélni
B) Nem vagyok oda a bulikért, inkább olvasok, számítógépezek, zenét hallgatok
C) Kellemetlenül, félszegen érzem magam a kisebb társaságokban is
D) Frászt kapok a gondolattól, ha elképzelem, hogy a szomszéddal néhány szót kellene váltani
E) Utálom és megvetem az emberi fajt vagy az emberi természetet
F) Nem érdekelnek és nem hiányoznak nekem az emberek
G) Nem beszélek magamról, mert attól félek, hogy nem lenne jó vége, ha mások megismernék az igazi énemet
H) A sok lúzerrel nem vagyok hajlandó szóba állni, legfeljebb ha elismerik a különlegességemet
I) Fogalmam sincs, hogy mások mit éreznek

Értékelés:

A) Gratulálunk, ön extrovertált
B) Gratulálunk, ön introvertált
C) Gratulálunk, ön félénk
D) Gratulálunk, ön szociális fóbiás
E) Gratulálunk, ön mizantróp
F) Gratulálunk, ön skizoid személyiségzavaros
G) Gratulálunk, ön elkerülő személyiségzavaros
H) Gratulálunk, ön nárcisztikus személyiségzavaros
I) Gratulálunk, ön Asperger-szindrómás

szjozsi79 Creative Commons License 2011.06.01 0 0 86

Hát erre nem tudok mit mondani. Szeretném, ha tudnék érdeklődeni mások dolgai iránt, de pillanatnyilag nem tudom, hogy mi is a valóság. Az biztos, hogy még udvariasságból is csak ritkán érdeklődök bárkinek a hogyléte iránt :-/, mert pillanatnyilag a saját gondjaim sokkal hatalmasabbnak és előbbre valók, mint bárki másé. De nem tudok visszaemlékezni azokra az időkre, amikor ilyen jellegű - megoldhatatlannak tűnő anyagi - gondjaim nem voltak. Legalábbis emlékezetem szerint akkor sem voltam sokkal érdeklődőbb senki iránt.

Tehát nem tudom.

Előzmény: Foeniculum V (84)
Foeniculum V Creative Commons License 2011.06.01 0 0 85

Szerintem ilyen mindenkivel előfordul :)))

Igen, ebben az esetben max. a reakció a kérdés, annak is inkább a mikéntje.

Személy szerinte az "olvasok" témakör mindkét oldalán szoktam résztvevő lenni.

Ha a partnereddel mély, szoros a viszonyod, akkor meg fogja érteni, és előbb-utóbb elfogadja. Ha csak felületes, és nem is kívánsz bennsőségesebb kapcsolatot, akkor lényegtelen mit gondol.

Nagyjából hasonló vonatkozik az 'érdektelen' beszélgetésre is. Az idegent "udvariasságból" meg lehet hallgatni, aztán az ember továbblép. A közeli hozzátartozót pedig időnként meg kell hallgatni, mert lehet, hogy számodra érdektelen amit mond, de számára lehet fontos, hogy kibeszélje magából. Illetve, ha zavar a beszéd, akkor lehet szóvá tenni, hogy bocsi, de most nincs energiám rád figyelni. Ezt is meg lehet érteni.

Előzmény: csympy (82)
Foeniculum V Creative Commons License 2011.06.01 0 0 84

Így van. Viszont a gondolatmenet az (58)-as hozzászólásodból indult ki, ahol úgy fejezed ki magad, "ha nem érdekelnek a körülötted lévők..."

 

Most a két dolog merőben más, azaz az egyik a látszat, amit a kívülálló gondol rólad, a másik a valóság, amit te magad élsz meg.

A fontos a kettő közül az, amit te élsz meg. Azzal nem kell törődni, hogy kívülről mi a látszat. Ebből a szempontból teljesen érdektelen.

Előzmény: szjozsi79 (81)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.06.01 0 0 83

Hát engem is idegesít, ha valaki nem veszi észre, hogy nem rá figyelek, de csak akkor szólok, ha már egyáltalán nem tudok koncentrálni a saját dolgomra. Előfordul, hogy bunkó módon, pl. "nem veszed észre, hogy más elfoglaltságom van?" Mostanában szerencsére vagy nem szerencsére csak akkor van társaságom, ha én akarom, vagy még akkor sem, így ez ritkán fordul elő. Az viszont relatíve gyakrabban, amikor társaságot keresek, akkor sem tudok odafigyelni a saját dolgaim miatt, olyankor úgy érzem, hogy bunkóság lenne nem odafigyelni a "partnerre", annak ellenére, hogy nagyon más jellegű elfoglaltságom is lehetne. Nem vontakozik ez azokra a társas elfoglaltságokra, amik kimondottan örömet okoznak. Arra oda tudok figyelni. Gondolom, ez kicsit hedonizmusnak tűnik.

Előzmény: csympy (82)
csympy Creative Commons License 2011.06.01 0 0 82

Mi van akkor,ha valamilyen okból kifolyólag nem érdekel titeket,amit a másik beszél hozzátok? Én,ha pl éppen mással vagyok elfoglalva (mondjuk olvasok) és arra figyelek,az illető pedig közben zavartalanul beszél hozzám,nem érdekelvén,hogy esetleg épp zavar ezzel,nem vagyok képes szólni neki,hogy jobb lenne,ha nem épp most mondaná ezt el és részben figyelek rá is meg az olvasásra is,egy-egy szóval válaszolok néha,de igazából zavar,hogy nem tudok a dolgomra koncentrálni,csak nem merem leállítani. Ugyanez van,mikor egyszerűen csak nem érdekel,amiről beszél,próbálok úgy tenni,mintha érdekelne,válaszolok is,de nem merem mondani,hogy mit gondolok valójában.

szjozsi79 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 81

A zárkózottság a látszólagos érdektelenséggel azonban lehet azonos.

kívülállóként figyeli ... de nem csatlakozik hozzá

Előzmény: Foeniculum V (80)
Foeniculum V Creative Commons License 2011.05.31 0 0 80

Szerintem a zárkózottság nem feltétlenül azonos az érdektelenséggel...

 

Illetve a meghatározás maga folytatódik, még értelmezi tovább, részletezi a jelenséget.

Sőt a kiemelt részlet utolsó szava: "inkább" ami szintén feltételezi, hogy bizonyos mértékig azért odafigyel a külvilágra is.

 

Én magamból kiinduzlva úgy képzeltem, hogy a külvilág érdekli, csak épp kívülállóként figyeli, és nem csatlakozik hozzá. De az is lehet, hogy ez egy változata csak... hangsúlyoznám továbbra is laikus vagyok.

Előzmény: szjozsi79 (79)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 79

Az introvertált személyiség befelé forduló, pszichikus aktivitása a belső világára, önmaga felé irányul inkább.

 

Ez nem azt jelenti, hogy a belső világ felé nyitott, a külvilág felé pedig zárkózott?

Hogy a külvilág felé való pszichikus aktivitása minimális vagy nulla?

Előzmény: Foeniculum V (77)
Foeniculum V Creative Commons License 2011.05.31 0 0 78

Igen, amikor valahová írok, utánanézek azoknak, akikkel beszélek.

Igen, az anonimitás sokat segíthet, könnyebben nyilvánul meg az ember kényes témákban is.

 

Talán régen is volt valami, más... akkor talán egy zárt közösségben jobban tudtak egymásra figyelni az emberek.  Szerintem a kor egyik nagy problémája ez, egy "modernkori betegség". Úgy gondolom, anno kevésbé voltak ilyen típusú problémák. És éppen az, ami elzárja az embert a külvilágtól pont az ami egyben össze is köti....

 

 

Előzmény: rizsa31 (75)
Foeniculum V Creative Commons License 2011.05.31 0 0 77

OK!

Már csak azt nem tudom ezek után, hogy valójában mit szeretnél elérni?

 

Én csak egyszerű, laikus vagyok, aki nem a pszichológiai meghatározás szerint értelmezem az "introvertált" szót, csak egyszerűen mint idegen kifejezés: visszahúzódó, befelé forduló

Tehát, amikor 'tanácsot' próbáltam adni e szerint tettem. Nyilván azt magadnak kell eldöntened, hogy szeretnél-e tenni egyáltalán annak érdekében, hogy valamelyest változzon a helyzet. Egyáltalán szeretnél-e változtatni, az is kérdés... Ha pedig szeretnél, de olyan mértékű a belső ellenállásod, akkor szakemberre van szükséged, nem fórumra.

 

Ezt találtam valahol:

 

"Az introvertált személyiség befelé forduló, pszichikus aktivitása a belső világára, önmaga felé irányul inkább. Nehezen teremt kapcsolatokat, de azokat jobban megőrzi. Kevésbé kommunikál jól, a nyilvános szereplés zavarja, alapos, mérlegelő, nehézkesen alakulnak érzelmei, inkább gondolatai irányítják, zárkózott. Gondjaiba nem szívesen avat be másokat, önmaga igyekszik megoldani problémáit."

 

Ebben az idézetben nem ír olyat, hogy nem érdeklik a körülötte lévők....

 

 

Egyébként a konfliktus, mint olyan, szerintem jó. Ugyanis megoldásra kényszerít. Az ellentétes vélemény vitára ösztönöz, a vita pedig azért jó, mert fejleszti az elmét, megfelelő érvek sorozatára kényszertít, és a végén kompromisszum kialakítására. Természetesen az ész érvekkel történő vitára gondolok itt. Mindezen keresztül pedig a szociális képességeket lehet fejleszteni.

 

Persze én itt most "társaságon kívülálló" vagyok, úgyhogy bocsi, hogy beleszóltam.....

Előzmény: szjozsi79 (72)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 76

És te minek tartasz engem?

Előzmény: rizsa31 (74)
rizsa31 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 75

Én is találtam ilyen fórumokat az érdeklődési köröm alapján,csak azt sajnálom hogy régebben a (net előtt) milyen sok embernek segített volna ez a lehetőség!

Előzmény: Foeniculum V (64)
rizsa31 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 74

És te melyiknek tartod magad?:)

Előzmény: szjozsi79 (72)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 73

Szívesen? Semmiről nem beszélgetek szívesen, akár érdekel a téma, akár nem.

Ha valamiről van véleményem, akkor azt szívesen elmondom. Akár tetszik valakinek, akár nem. Előfordulhat azonban olyan is, amikor szöges ellentétben áll a véleményem máséval és akkor ráhagyom, mert nem éri meg konfliktust gerjeszteni miatta.

Előzmény: rizsa31 (70)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 72

Erre könnyebb válaszolni.

Aki nem mer / nem tud megnyilvánulni egy társaságban, az a szociális fóbiás.

Ha nem érdekelnek a körülöttem lévők, akkor vagy mizantróp vagyok, vagy antiszociális vagy egyszerűen csak introvertált.

Előzmény: Foeniculum V (71)
Foeniculum V Creative Commons License 2011.05.31 0 0 71

Igen, én is valami ilyesmit akartam kérdezni, hogy téged egyáltalán mennyire érdekel a másik ember. Mert a két dolog szerintem nem ugyanaz:

azaz más, ha nem mersz/nem tudsz megnyilvánulni egy társaságban, nehezen viseled a tömeget, és nem tudsz feloldódni, ha sokan vesznek körül

és más az is, ha egyébként valójában nem is érdekelnek azok az emberek, akik körülvesznek...

Előzmény: szjozsi79 (68)
rizsa31 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 70

De érdekel az,amit beszél az a másik ott melletted?

Mi az a téma,amiről szívesen beszélgetsz TE,ami neked örömet okoz?

Előzmény: szjozsi79 (69)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 69

Nem azért, hogy ne legyen csend, mert engem a csend nem zavar. Hanem azt gondolom - kényszeresen - hogy egy kapcsolat alapja az egymás közötti beszéd. Egy ismerősöm szerint beszél(get)ni kell, valószínűleg azért, mert a feszültségnek vélt / képzelt csendet feloldja.

Előzmény: Foeniculum V (67)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 68

Jó a kérdésed, de nehezen megválaszolható, mivel már nem nagyon fordulok elő társaságban. Nem várom el, hogy bárki is figyeljen rám, vagy ott legyen körülöttem.

Más a helyzet olyan esetekben, amikor valakihez valamilyen kötődésem alakul ki.

Mert ilyen is előfordul, csak ez a kötődés furcsa lehet annak a számára, aki ennek a kötődésnek a "tárgya". Talán azért, mert egyoldalúnak látszódik.

Előzmény: rizsa31 (66)
Foeniculum V Creative Commons License 2011.05.31 0 0 67

Ez már így sokkal nehezebb.... ez mit jelent?

Hogy amikor kérdezed a partneredet, akkor csak azért teszed, hogy ne legyetek csendben, vagy azért is, mert egyébként valóban érdekel? úgy gondolom ezt fontos magaddal tisztáznod.

 

Bizonyos mértékig én is befelé forduló vagyok, de az a néhány ember, akik körülvesznek érdekelnek. Érdekel a problémájuk, az örömük forrása, az, hogy mivel foglalkoznak, mi érdekli őket.... ebből gondoltam, hogy aki ilyen típusú, és sikerül kapcsolatot létesítenie, annak valódi, és mély kapcsolata tud kialakulni.... ami lehet egy nagyon szűk kör, akár egyetlen emberre redukálva.

 

Mwellesleg egy igazi társsal még csendben lenni is jó, és nem kínos. Mert megérti, hogy ez így jólesik, és ilyenkor valóban a "jelenlét" a lényeg. De tény, hogy ilyet a legnehezebb találni....

Előzmény: szjozsi79 (65)
rizsa31 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 66

Te elvárod az emberektől hogy valóban figyeljenek rád,vagy elég ha csak ott vannak?

Előzmény: szjozsi79 (65)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 65

És ha mondjuk valaki képtelen mélyebb barátságot kötni? Lehet, hogy nem benne van a hiba, de ha nem nyitott senki irányába, mert ugye introvertáltak között még ez is előfordulhat, akkor mi van? Mi van, ha egy introvertált embernek csak a partner funkciójára van szüksége, nem pedig a partner személyiségére? Ezt viszont elég nehezen tolerálja a potenciális partner.

Előzmény: Foeniculum V (64)
Foeniculum V Creative Commons License 2011.05.31 0 0 64

Bocsi, hogy beleszólok :)

de a téma bár nehéz, mindamellett érdekes is. És sokkal távolabbra mutat szerintem, egész a mai társadalom problémája.

Két fontos kifejezés jut eszembe a témából kiindulva, az egyiket már leírtátok: felszínesség, a másik az elmagányosodás. És a kettő szerintem összefügg.

 

Egy beszélgetés alkalmával kezdetben valóban jó stratégia a kérdezés, és ha alkalmas rá a partner, akkor ez működik is. Viszont hosszabb távon szerintem fontos, hogy ez ne maradjon egyoldalú. És nem bennetek látom a hibát, hanem épphogy a partnernek kellene hogy fontos legyen, hogy megismerjen. És akkor itt lukadunk ki a "felszínesség" kérdésköréhez. Egyszerűen azt látom, hogy sokakat nem érdekel igazán a másik ember... talán ezért is jobb ma introvertráltnak lenni, mert a mély hosszantartó kapcsolat ezerszer többet ér, - nyilván előbb létre kell jöjjön - mint a sok felszínes. Úgy gondolom, nem nagy veszetség, ha kevés az ilyen semmitmondó kapcsolat.

És itt lép be a másik kifejezés is, az elmagányosodás. Míg némelyek bezárkóznak magukba, mások viszont mindenkinek beszélnek kelletlenül is.... Mert másoknak pedig arra van szükségük, hogy valaki meghallgassa őket. Manapság ilyen embereket is nehéz találni.

 

Viszont segítségnek szerintem a legjobb hely egy ilyen netes fórum, ahol valódi név, a kilét ismerete nélkül lehet ismerkedni, beszélgetni... Sőt tematikusan találni ismeretségeket, hiszen az érdeklődési körnek megfelelő helyeken tudsz beszélgetést kezdeményezni. Nem szükséges az embernek kiadnia magából mindnet, viszont, ha van egy témakör, ami legjobban érdekel, amiről tudsz megnyilvánulni, véleményt alkotni, akkor meg tudod találni azt a társaságot, akik szintén veled azonos érdeklődésűek, és máris van egy közös pont, egy vitatéma. Ezen pedig már jól lehet "edződni" .

Név nélkül a könnyebb kiadni magunkból a mélyebb érzéseinket is, olyanokat, amit inkább elfolyt az ember mások előtt (IRL)

Előzmény: szjozsi79 (63)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 63

És mit látsz megoldásnak erre a nem-problémára?

Mert ez nem egy betegség, ami ellen küzdeni kell, hanem inkább adottság, amivel jó megtanulni együttélni, esetleg az előnyeit kihasználni, ha vannak egyáltalán. Tényleg ... vannak?

Előzmény: Bela_Vak (50)
Alcyon2 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 62

Hehe.... az a "futó" topikokat jelöli.

Ahol meghaladja a 20 hozzászólást, ott megjelenik.

Örülni kell ennek, mert népszerü lett a topikod!

(Ez saját megfigyelésem másik fórumokon, pl. átlépsz a vallás-filozófia fórumra ott is látod, hogy mik az aktuális "menők".) :))

Előzmény: szjozsi79 (58)
szjozsi79 Creative Commons License 2011.05.31 0 0 61

Mi a magányos hobbid?

Az introverzióval úgy lehet szembemenni, hogy megerőszakolod magad. Társaságban kell jól érezni magad, megnyílni, oldottnak lenni. Szerintem ez a szembemenés. NEm tudom, hogy egy introvertáltnak mennyire van igénye társas kapcsolatokra ... vagy csak azért gondoljuk, mert úgy látjuk, hogy az extrovertáltak a "normálisak"? Részemről szeretem a társas tevékenységeket, mondjuk társasjáték, szerintem azért jó, mert nem közben nem kell érdeklődni a partner(ek) iránt. De azokat a társas tevékenységeket, ahol szerepelni kell, azt nem szeretem, gondolok pl. az activity nevű társasjátékra. Az túlságosan interaktív nekem.

Előzmény: Törölt nick (60)
Törölt nick Creative Commons License 2011.05.31 0 0 60

És nem nézed irigykedve azokat az embereket, akik jól tudnak érvényesülni társas helyzetekben?

 

Hát... egy kicsit. Inkább arra gondolok, miért vagyok én más.

 

Mennyire erősíted vagy mész szembe az introvertáltságoddal?

 

Erősítem a hobbimmal, eléggé magányos hobbim van, meg erősítem a hülyeségeimmel (tétlenségemmel).

Próbáltam régebben szembe menni vele, pl. az egyik topikban tavaly felvetettem a topiktali ötletét, 70%-ban én szerveztem... fent vagyok társkereső oldalon, ott is ismertem már meg olyan nőt, aki szívesen barátkozott volna velem. IRL ismeretségek nem jönnek össze, pedig próbáltam, de valahogy nemigazán...

Nameg persze, ha vagyok valahol, próbálok részt venni a társalgásban.

 

Amúgy régebben nézegettem ilyen-olyan egyesületeket, klubokat, ahol emberekkel lehetne ismerkedni, beszélgetni...

És ti? Szerintetek hogy lehet szembe menni vele?

Előzmény: szjozsi79 (57)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!