Százezernyi ártatlan magyar állampolgár fejezte be életét messze a magyar határtól a Szovjetunió belsejében felállított munkatáborokban. Sanyarú sorsukról, személyes tragédiákról egészen 89-ig nemigen lehetett beszélni.
Tiszteletem! A 67/5-ös Basyanovskiy gulág temetőjéről vagy úgy ánblokk bármelyikről nem tudja valaki hol találok infót? Az adatbazisokonline.hu oldalon több, mint 200 katonát találtam akiknek 2 papírjuk van mi szerint a 62-es Nekrylovo táborból 1943.03.18-án átszállították őket a 67/5-ös táborba. Aztán jönnek az 1946-ban íródott iratok mi szerint a 84. táborban haltak meg ami Asbest városához tartozott. Utána jártam és a 67/5-ös tábor a halál helyszín nem Asbest mivel a 46-os iratok az összevonás után készültek mikor a 67/5 tábor megszünt és a Монетно-Лосиновский 84. gulág Asbest névre lett keresztelve és magába foglalta a környező táborokat is. Esetleg ha valaki hasonló cipőben járna talán hasznára válhat ez a kis információ.
A 67/5-ös gulág nagy érdekeltséget mutat az olaszok körében, ők rendelkeznek hadifogoly temetővel is. Magyar hadifogoly temetőt/emlékművet egyedül Asbesten találtam a katonakagulagon weboldalnak köszönhetően, de akik ott nyugszanak eredendően a 84-es tábor tagjai lehettek főleg, hogy a 67/5 és 84 között légvonalban több, mint 150 km a távolság.
Sokat mesélt arrol hogy jöttek haza a fogolyársaival Somogyba. Gyalog kellett visszajönniük, meg hogy utközben azt ettek amit ki tudtak kaparni a ho alol például gyökereket meg hasonlókat.
Megtaláltam édesapámat,de...én úgy tudtam Uszmányban volt hadifogoly.A karton szerint a 147-es lágerben volt az pedig jóval délebbre fekszik a Kaukázus közelében, Sztavropolban.
Belenéztem én is, szerncsére van latin betűs átirás, igy anyai dédapámat be tudtam azonositani. Eddig azt hittem, hogy ez csak családi legend, de ténnleg megesett vele. Nyugodjék békében.
Ha készült róluk karton ,akkor ott kell lenniük a rendszerben,még akkor is ha nem hadifoglyok voltak. Nyilvántartottak minden kényszermunkást, kaptak azonosító sorszámot is. Lehet,hogy a vonatozás alatt történhetett velük valami. A nagyfater mesélte,hogy akiket elkaptak a transzportból szökés miatt,azokon példát statuáltak a jónép előtt. Hárman lefogták a szerencsétleneket és teljes erővel a fejüket az acél sínekhez verték. Tele lett a töltés agytekervényekkel.
tényleg nagyon jó oldal, persze nem teljes a hadifogoly lista, mert azok nincsenek benne akiket magyar és román táborokban tartottak fogva és ott haltak meg vagy hazaengedték őket, az én nagyapám is egy romániai szovjet fogolytáborból került haza
Az anyai nagyapám hadifogoly adatait megtaláltam a rendszerben. Még az eredeti orosz kartont mindkét oldala is látható. A fordításban korrektül,több oroszból fordított átírást ismertetnek a település neveknél. Megdöbbentő volt,látni az eredeti,akkor készült iratokat. Kiváló az oldal. A 650.ooo ember, meg sokkoló sokaság.
"A magyar polgári lakosságnak a szovjet csapatok általi terrorizálása éppúgy hiányzik a rendszerváltást követő években megjelent történelmi munkákból, mint a sok százezer magyar deportálásának a leírása. Ez a nemrégiben megjelent, tizenkilenc kötetes Magyar Nagylexikonra is vonatkozik, amely egy teljes hasábot szentel a szovjet Gulag leírásának, de mindössze egyetlen mondatot a deportált magyarok ügyének: „A Gulag táboraiban a Szovjetunió népein kívül számos külföldi állampolgár is raboskodott és elpusztult, köztük százezres nagyságrendben magyar hadifoglyok és 1944 után Magyarországról elhurcolt civilek (az utóbbiak 90%-a nem tért vissza).”42 Ez a leírás még a szokottnál is rövidebb, de itt legalább a túlélők arányát megemlítették. Ha a leírás nem is, a csupán 10% visszatérése jelzi a szovjet rabszolgatáborok belső életének a mibenlétét. Érdekes és egy kissé félelmetes is, hogy a magyar Gulag-áldozatok helyzetének és sorsának leírása még némely nyugati magyar vagy legalábbis több évig nyugati országokban élő szakemberek munkáiból is hiányzik. Az előbbiekre jellegzetes példa a magyar születésű, Magyarországon felnőtt publicista történésznek, Paul Lendvainak a The Hungarians (2003)43 című, eredetileg német nyelven megjelent munkája; az utóbbiakra pedig a budapesti Közép-Európai Egyetemen oktató Kontler Lászlónak A history of Hungary (2002)44 című jeles magyar történelmi szintézise. Lendvai megemlíti a zsidó holokauszt magyar áldozatainak a számát (kétszázkilencvenhétezer a trianoni határokon belül, ötszázhatvannégyezer a visszatért területekkel megnőtt Magyarország területén), de a Gulag magyar áldozatainak sorsát a következő rövid mondattal intézi el: „Mintegy hatszázezer magyart, azon belül száz-százhúszezer civilt fogott el a szovjet hatalom, háromszázezer katona pedig a brit és amerikai csapatok előtt kapitulált.”45 Hogy aztán mi történt ezzel a száz-százhúszezer polgári személlyel a szovjet rabszolgaságban, az már éppúgy nem tartozik a szerző érdeklődési körébe, mint a hazai történészek esetében. A szovjet Gulag áldozatai egyszerűen eltűntek nemcsak a magyar nemzettestből, hanem a magyar múlt krónikásainak érdeklődési köréből is."
"Bizonyos helyeken fiatal fiúkat és lányokat egyszerűen azért gyűjtöttek be, mert családi nevük Hitleréhez hasonlóan r betűvel végződött. Mint 1989-ben az akkor már kilencvenéves Kolozsi Imre megjegyezte: „Valami ostoba ember kitalálta, hogy minden r betűvel végződő családnév német, mert a Hitler neve is r-rel végződik. Így került a listára Pásztor, Molnár, Bodnár, Csiger… még Gyüker is.”75 Majd így folytatta: „Nem volt itt fontos a név, nem az döntötte el az ember sorsát, hogy hívják. Valamennyi embert ki kellett adni, s azzal töltötték fel a létszámot, akit még el tudtak csípni. A lista összeállítójának nem tudom, megszólalt-e valaha a lelkiismerete.”76 Teljesen mindegy volt tehát, hogy német vagy magyar származású és nevű volt-e az illető: ha még nem volt meg az előírt számú fogoly, akkor azt vitték el, aki éppen az útjukba akadt."
forrás: Magyar rabszolgák a szovjet Gulag táboraiban I-II. Várdy Béla - Várdy Huszár Ágnes
