A karma nem örök. Az emberen múlik, hogyan változtatja. Ha így, mint ez az asszonyág, akkor ezen a bolygón nem fogunk vele találkozni kövi életünkben. Bár ha belegondolok jobban, az sem biztos, hogy emberi létformát kaphat. A lélekgyilkosság a legnagyobb bűn. Nincs rá hirtelen bocsánat. Az olyanon még az indokolatlan kegy sem segít.
Köszi. Ilyen az én vallásomban is van. Én három dologra tudtam visszavezetni a létrejöttét. Emberi butaság, irígység és aljasság. Viszont a szentírásaink jelzik, hogy nem vár szép jövő azokra, akik ilyesmit cselekszenek.
A prófétaság egyik nagyon lényeges velejárója a kortársak általi meg nem értettség. Ezt ne feledd. Aki meg valóban meg akarná ismerni álláspontomat, meggyőződésemet, tudja hol és mit keressen.
Volt idő, amikor szerettem volna, hogy megértsenek, hogy "elölről kezdjék" a vizsgálódást, ahogy Jób kérte barátait. Ma már nincsenek ilyen igényeim, mivel tisztában vagyok az Isten munkamódszerével. "Mindennek rendelt ideje van". Most az "öntudatlan valószerűtlenségnek", azaz az engedetlenségnek, a lelki vakságnak van itt a rendelt ideje a keresztyén felekezetekben - így a református egyházban is - ami az össznépi állapotot illeti.
Abban az értelemben, ahogy ideje van a szólásnak és a hallgatásnak, a fórumozásod szerint nem éppen százas, amit teszel. Azt meg nem hiszem el, hogy valódi próféta lennél, aki csak "I" jelére vár, hogy végre szólhasson.
"A református lelki igazságom a Jézus Krisztus igazsága. És velem bizony nehezen vergődnél zöldágra, ha belemennénk az Isten előtti igazság kérdésébe, mert én alaposan utánajártam a dolgoknak." "Úgyhogy lesznek még meglepetések a halál után.....sok itt ma még igazságnak vélt dologról ki fog derülni, hogy nagy tévedés volt."
Ölég hányadék módon misztifikált az írásod, magadat meg kissé furán kezeled a világodban. Ezzel akarsz valamit nálam elérni? Vagy egyáltalán kinél akarsz ezzel a szöveggel valamit elérni? Ha "I" igazsága nálad van vagy lenne, kutya kötelességed lenne hirdetni alkalmas és alkalmatlan időben, nem homályosan utalgatni.
Leírtam lentebb. Volt az elmúlt 60 évben a refkóknál néhány olyan csoport, ahol olyasmi kezdett el történni, mint a pünkösdieknél vagy a HGY-ben: heves érzelmi reakciók, fennhangon elmondott imák, hangos és vidám ének, esetleg nyelveken szólás, gyógyulásfélék, stb. - ezt szokták ébredésnek nevezni a reformkeresztények, mert ez általában máshonnan is odavonzza az embereket és a figyelmet, és, mert hogy ez más, mint a félálomban templomban ülés. Ezek nem nagyon passzoltak a hivatalos református vonulathoz. Említett lelkésznő saját misszójának tekintette, hogy a közelében történő ilyen jelenségeket, amelyeket sátáninak tartott, valahogy ellehetetlenítse. Az volt a módszere, hogy az ébredésben érintett lelkész feleségével "barátságba" került, majd a feleséget a férj ellen fordította. A férj így előbb-utóbb megzakkant, az ébredésből pedig újra elalvás lett. Természetesen a jelenség nem egyedi, és nem csak a Dunántúlon voltak ilyen események, voltak Kelet-Maon is, és volt, amelyik 2-3 hónapig, volt, amelyik 2-3 évig tartott. Ott nyilván nem "Judit néni" tevékenykedett, ott máshogy akadtak meg ezek a folyamatok.
