„Lósz.rt papa!” – Megszereztük Mesterházy Attila őszödi beszédét!
Tompos Ádám jegyzete
2010. február 20. 06:46
Az, amit el tudtam nektek mondani itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem mutatja be a maga teljességében a készülő kampányunkat. Az természetesen nem képes magába foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kellett és meg kell még tenni, és nem képes visszaadni az egyébként szükséges választási kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami ahhoz kell, hogy ne verjen meg minket a Jobbik. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben a stáb nevében is köszönjük szépen.
Ha őszinte vagyok hozzátok, mint legutóbb Feri volt, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel. Mert hát nem tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem megy. Nincsen ennyi kapacitásunk. Az az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész kampánystáb és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudunk több munkáső … izé … nyugdíjasotthonba menni. Nem tudunk több társadalmi réteget egymásnak ugrasztani. Ennyi tehetségünk van, gyerekek.
És különben is: 2006 óta nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Igen, a Feri és mi. Nem kicsit, nagyon. Azóta ha kimondja valaki, hogy böszmeség, a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzására fog gondolni. Meg lehet magyarázni. „Nincs Hagyó-ügy.” Közben meg teljesen világos volt, hogy van. Ugye, Nyakó Pista? De így mégis, mit vártatok? Ebből a sz.rból nem tudom visszahozni a listás helyeteket. Annyival vagyunk már túl a jó ízlés határán, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ez a Magyar Szocialista Párt valaha is ilyen mélyre süllyed. És közben nem tudtok mondani olyan jelentős kampányhúzást, amire büszkék lehetünk. Semmit. Ha el kell számolni majd a lakossági fórumokon – ahonnan már ki sem kell tiltani a fideszeseket, mert a mieink sokszor még dühösebbek – azzal, hogy mit csináltunk, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített.
Nézzétek! A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Kovács Lászlónak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Bele kell állni a kampányba. Gyorsan eljön ám április 11-e. Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló kampányügyekben Szigetváritól Tóbiásig, Gréczytől Molnár Zsoltig, Ron Webbertől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki! És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is hatalmas tévedésekben vannak. „Fasiszta veszély” – nem gondoljátok, hogy ez már unalmas, amikor már volt, hogy az időköziken is beelőzött minket a Jobbik?
Odajön hozzám Magyarország talán leghitelesebb rettegője, Szabó Zoltán. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Attilám, olvasom ezt a Pozsonyi-cikket, ezt elővehetnénk megint. Mondom: Zoltán, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnád, hogy ezt még Kálmán Olga se veszi komolyan, áldjon meg a jó Isten! Odajön Patek Gábor societasos barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kellene olyan obamásan webkampányolni, hogy közben mi is jól járjunk – a nyereményjátékkal ugye. Majd elkezdenek kommentelni mindenféle álnéven, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy a fórumozók általában ismerik egymás beceneveit és kiszúrják, ki a fibiszes, na izé, societasos. Ja? Hát ha ismerik, akkor már nincsen megoldás. Általában sok jó ötlet van egészen addig, amíg nem kell számolni a valósággal. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.
És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek valamit. Ezt még egyszer nem fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog listát vezetni. Fantasztikus! Fantasztikus elsőnek lenni a szocialisták között. A kampányt azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, egy dolog fűtött: visszaadni a mentelmi jogát azoknak, akik stikliztek, és hogy minimum alelnök legyek jövőre. Hogy nem kell lehajtani a fejemet az öregek – és Ildikó – előtt a nyüves Jókai utcában. Meg hogy ne kelljen besz.rni Orbán Viktortól, meg az elszámoltatástól, amiről annyit beszélnek már a Thürmerék is. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog. Imádom! Életem legjobb része lehet. Nem kormányozni akarok, arra sz.rok. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg tudták úszni és nem sz.rakodtak azon, hogy mi a francot mondanak majd az ügyészség előtt, b…sza meg. Jöttek párak, akik nem sz.rakodtak azon, hogy beszélt össze-vissza a jobboldal bizalomról, meg szavahihetőségről, nem, ők megértették, hogy másról szól ez a k.rva párt. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a 21. század elején, hogy csináljunk magunknak egy tuti kis világot. Csak azért.
Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe! Pláne amióta leborotváltam a szakállamat. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy a kampány alatt eddig úgy kellett tennem, mintha kormányozni akarnék. Ehelyett fasiztáztunk, meg svédmodelleztünk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, összeszeditek magatokat és van hozzá egy emberetek. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogyha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. Helyettem nem kell percenként új embert keresni. Volt ilyen időszakunk, emlékeztek: tavaly márciusban. Mert hát az sem kampány, hogy a többiek nyilatkozzanak. Az már kampány, hogy kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba. Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Lesznek a lakossági fórumainkon tüntetők, fideszesek, hírtévések, meg csalódottak, igen, lesznek. Lehet majd cáfolni a Molnár Csabát. Előbb-utóbb megunják, abbahagyják.
Személyes sztorim van ebben az ügyben, ahogy nektek is. Az a személyes sztorink, hogy kampányoljuk tele ezt a k.rva országot, mert ki fog itt kormányozni kétharmaddal? Orbán Viktor fog, a csapatával. Mert nem az a tragédia, hogy nyilatkozni kéne néha a Magyar Nemzetnek is. A tragédia az, hogy a fideszes kétharmadnak már a Babarczy Eszter is örülne. Az az igazi botrány, amiről a Laci beszél, hogy a rasszista szavazókat meg a cigány szavazókat nem tudjuk egyszerre megszólítani. És hogy mióta az apámnak ismerik a nevét és Mesterházynak hívják, azóta rá is ferdén néznek az orvosok a k.rva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megőrültek az orvosok, fiam? Mondom: egy lósz.rt, papa. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány! Van persze társadalmi következménye is, de az minket nem érint. Tudjátok, ha ezekhez a nyilvánvaló társadalmi hazugságokhoz hozzányúlunk, akkor annak ránk ható politikai következményei lesznek. És gondolom, nem akar senki autófényezőnek menni.
Kampányolni kell! Irtózatos lesz az első pár nap, persze. Nektek tényleg teljesen érdektelen, hogy 10 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni? Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint még 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Hát hol vagyunk már ettől?!
Szóval azt tudom nektek mondani, hogy ne álljunk meg, csináljuk meg! Különben mehetünk Janihoz, meg Gyurihoz cellatársnak. És ott írhatjuk majd a kib.szott jó könyveket a modern magyar baloldalról.
Kell még valamit mondanom, Ildikó?
|
