egy boldog párkapcsolatban élő pasi vagyok, látom a felsleges köröket, amit az ismerettségi körömben futnak a szép, értelmes, de single nők.
szerintem egy pasi szemszögéből tanácsokat adva jobb eséllyel indulhatnak a nagy körforgásba:-D
figyelem: nem párkereső, és nem is csajozni akarok ilyen módon:-D
várom a kérdéseket
baal
Nagyon furcsa...miért fordítottad meg a sorrendet? Ha jót akarsz a gyerekednek, akkor felelősségteljesen kell anyát választanod neki. Ha Te magad a "távolságtartással" indítasz, nem félsz a zsákbamacskától?
No offence...kapuzárási pánikos nők, akiknek nem sikerült megvalósítani magukat egy bizonyos korig, szoktak végső elkeseredésükben még egy utolsó esélyt adni maguknak: "na, majd jól szülök egy gyereket, és attól már leszek valaki" ... itt csak eszköz a gyerek, nem főszereplő, mint amikor egy "pár" szeretne már "család" lenni.
Egész életre szóló tartós kapcsolat - közös gyerek Anya szeretnél lenni?
Sajnos manapság egyre gyakoribb, hogy a nők nem találnak megfelelő partnert, aki társuk lehet a gyerekvállásban. Sokan ennek ellenére belevágnának akár az egyedülálló anyaságba is. Ezekben az esetekben lehet szükség spermadonor igénybevételére. Én NEM spermadonor szeretnék lenni, hanem a gyerek számára biztonságot, szeretetet és érzelmi hátteret adó, de külön élő apa szeretnék lenni. Természetesen kölcsönös szimpátia esetén a későbbiekben együttélés lehetséges. Egészséges, fiatal / 40 év körüli/ , egyetemet végzett, melegszívű, gondoskodó, nőtlen férfi vagyok. Testmagasságom 187 cm, fehérbőrű, barna hajú vagyok. A családomban semmiféle átörökíthető genetikai betegség nem fordult elő. Írj egy rövid bemutatkozást és elérhetőséget a
te nem feminista vagy hanem látens buzeráns akik miatt tart ott a párkapcsolati piac ahol tart, a nők játszák az agyukat közben majd összeszarják magukat a magánytól miközben ott a rengeteg pali aki meg sem meri már őket szólítani.
Képzeld el, mi lenne, ha létezne egy olyan kártya, amely forradalmasítaná a vásárlásainkat?!
Ami több tízezer üzletben jelent neked kedvezményt… Az év minden napján, nyitvatartási időben...
Képzeld el, hogy egy ilyen kártya mennyi pénzt spórolna meg[...] Bővebben!Tovább »
ez majdnem hihető is lenne(márha hinnék benne) ha az a pár hozzászólásod nem arról szólna különböző topicocban, hogy beteg voltál, nem volt pénzed, itt épp párkapcsolati problémáid voltak, de az a remek jós segitett.
na, most már egy ideje lejárok. mivel lett párom, nem lenne szabad nézegetnem a többi pasit, de nem vagyok vak. van a konditeremben egy két jó arc :) és mind barátságos. de inkább nem megyek 11kor mert akkor jár be a zsánerem, bár az én pasim sokkal erösebb, de megnézni megnéztem. úgyhogy máskor fogok járni, nem akarok alapot adni a féltékenységhez. egy lánnyal össze is barátkoztam, már másodjára beszélgettünk :) már nem vagyok magányos.
a tanács pedig: buszozni kell! Ott ismertem meg a párom, a tömött buszon a városból a falumba. meg utána a közösségi oldalon irtunk a másiknak. elöször megijedtem, mert testépitö nökröl tett ki képeket... de aztán kiderült, már a buszon is gyönyörünek tartott (nagykabátban, télen) és hát most is annak tart, ahogy vagyok. de azért eljárok edzeni, tennem is kell valamit. szerinte a testépitök nem szeretik ha ugyanolyan a barátnöjük, én abban vagyok jó, hogy közgazdász vagyok, nem a gyúrásban, és ezt mondta is. ez a történetem :)
:)hasonló a szitu. Már ami azokat a bizonyos köröket illeti. Van ugyan még itthon ismerős, akivel anno suliban, gimiben egy társasághoz tartoztunk, de Én 18 évesen elmentem egyetemre és azóta szinte nem is voltam olyan sokat itthon. Szóval itt is kialakultak a klikkek, sőt meg sem ismernek. Mindegy, végül is az egyedül töltött időmet nem rájuk fogom áldozni amúgy sem. Viszont itt is gyorsan terjednek a hírek. Egy 8000 fős "kis" városban élek. De már mindenki tudja,hogy jelenleg egyedül vagyok, pedig elég zárkózott életet élek most Én is, a szüleim nem nyilatkoznak senkinek, szóval exem családjától tudhatják esetleg.:) Aztán nem sokkal később valaki névtelen meghívót küldött nekem egy társkereső oldalra, az 1000 éves mailcímemre, amit már nem nagyon használok.:) A lényeg az volt, hogy regisztráljak, mert megismerkedne/randizna velem. Ennek már 3 hete, de nem regisztráltam, mert nem hiszek a netes társkeresésben.(és még nem tartok ott pasizzak, flörtöljek vagy bármi, mert egyszerűen nem megy.Még nem.) Meg olyan műanyag az egész netes társkeresés, a többség kamu dolgokat ír magáról.Jobb szeretem a valós élet véletlen szituit (mint pl. a te buszon való megismerkedésedet barátoddal), mint hogy azt irogassam állandóan, hogy milyen magas vagyok, hány kiló, szem szín, haj, hobbi stb.
A kis falvak pikantériája, hogy mindenkiről tudnak mindent,rólad is, még akkor is ha nem élsz ott, de ha egyszer hazamész meglepődsz, hogy milyen kép alakul ki rólad. Mondjuk Én is "kellemesen csalódtam", már ami a pletyit illeti rólam, de azért néha jókat derülök. :)
Minden esetre örülök, hogy nálad már alakulnak a dolgok.Szerintem senki sem marad örökre egyedül, bárhol is élj. Előbb-utóbb mindenkihez odatalál a párja:) Van aki már fiatalon ezt megtapasztalhatja és van aki kicsit később.:)
Hát a barátnőd is megértem, 3 gyerkőccel biztos nem könnyű.
Várom már, hogy előbújjon a nap, mert akkor végre kimozdulhatok. Már megint esik az eső felénk:(
zümike, én egy faluban élek. Gondolhatod... próbálok nem adni az embereknek alapot a pletykákhoz. elég zárkózott életet élek, aminek középpontjában a szüleim és a nagyszüleim állnak. Heti 2x járok konditerembe, most van egy hónapja. Ott sem beszélgetek, hanem gyúrok :) de legalább emberek között vagyok. Ott nálunk nem lehet ismerkedni. Vannak körök itt a faluban, amiben emberek mozognak és abba nagyon nehéz bekerülni. Igazság szerint most van barátom, komolyodik a dolog. De mi is a buszon ismerkedtünk meg utána pedig hónapokig nem történt semmi. Aztán egyszer elkezdtünk a neten 4 hónappal késöbb! beszélgetni, randiztunk és most együtt vagyunk. De szerintem az életvitelemmel ez egy csoda, annyira zákózott vagyok. Van egy barátnöm, akinek 3 gyerek van és elvált, idösebb is nálam, na vele szoktam összejönni és havonta egyszer elnézünk valahova. Ö nagyon rosszul viseli a magányt, rosszabbul sokkal, mint én. Én már beletörödtem, hogy egyedül leszek, aztán mégse igy lett. Szóval kitartok a mozgás mellett! köszönöm hogy irtál, irj még ha van kedved. ja igen, még valami: a pletyka rólam a faluban az, hogy jó nö vagyok, a barátom mondta, hogy mikor emlitette kivel jár, ez volt a reakció. Én nem tudom az emberek ezeket honnan veszik, de ha nem folyok be a társasági életbe is megvan a véleményük :)
Én (30 éves nő)csak néhány hónapja vagyok egyedülálló, és átmenetileg hazaköltöztem, mert nincs munkám sem. Pontosabban most már fel vagyok véve (áprilisban volt az interjú), de csak 2-3 hónapon belüli kezdést ígértek. Viszont kb 4 hónapja nem mozdultam ki sehova. Itt nincs szórakozóhely, mert az összes bezárt. A lepukkant kocsmák nem vonzanak. A barátaim Pesten vannak, ami 170 km-es távolságot jelent. Még nem vagyok túl a korábbi kapcsolatomon, és még a baráti társaságom is messze van. Kedvem sincs kimozdulni, bár muszáj lesz, mert most már fizikailag sem érzem jól magam ilyen hosszú bezártság után.Kisvárosban lakom, ahol szintén mindenki ismer mindenkit. Minden elismerésem, hogy konditerembe kezdtél járni. Nálunk is van kondi terem, csak sajna mindegyik embert ismerem, és "hát nyaktól felfelé komoly gondok vannak":) Fogynom már nem kell, mert exem gondoskodott arról, hogy átlagos alkatom megszabaduljon jó néhány kilótól.Híznom kéne a környezetm szerint:)
Szóval eldöntöttem, ha most megjön a jó idő, kimozdulok a közeli erdőbe túrázni.Legyalogolok pár km-t.Talán egy kis napsütés és a természet jót fog tenni.
el is mentem tegnap a konditerembe, kett voltak rajtam kivül. Barátságosak voltak... még segitettek is a gépekkel. ma jó kis izomlázam van. tehát a kettö vegyitva: fogyás és pasik!
szerintem nyugodtan kerüld ki a kérdést, ha erröl nem akarsz beszélni. hagyd, hogy magával ragadjanak az események. egyszerüen ne beszélj róla, ha aggódsz ezen.
véleményt/segítséget/tanácsot szeretnék kérni.. közel a 30hoz, null párkapcsolattal, null tapasztalattal a hátam mögött(erősen vallásos neveltetésnek köszönhetően zárkózott alkat vagyok, s önbizalom terén is lenne mit változtatni..).. most úgy néz ki, hogy lehetne vmi egy nálam sokkal fiatalabb sráccal.. de félek, hogy mit reagálna ha megtudná, hogy még nem volt senkim.. félek, hogy minden ismerőse/barátja megtudná.. kezdem inkább feladni a dolgot, és hinni, hogy jobb neki, ha nem kezd velem.. de nagyon tetszik az illető.. :/ nem tudom, hogyan győzhetném le a félelmeim/gátlásaim.. :(
