Egymással szorosan összefüggő forgalomszabályozási, vonattovábbítási és biztosítóberendezés-működési észrevételek, javaslatok megbeszélésének színtere /Személyeskedők, kötözködők, provokátorok számára tabu!/
Kissé kótyagosan kóvályogtam, ha belebotolhattam a neten a jó öreg Teremtőnek az európai vasútak jövőjét (TEN) vázoló víziójába ─ józanul jobban a lábam elé nézek! ─ pontosan úgy leírva, ahogyan a soknemzetiségű eurobürokraták agyába beléje sugallotta (ámde mennyei munkanyelvként mintha még kissé törné a magyart). Amikor végre ismét magamhoz tértem, már csak ilyesféle töredékek derengtek elő elmém sötét mélyéből:
"4.2.3.6. Üzemzavar 4.2.3.6.2. A mozdonyvezetők tájékoztatása A vasúti pályahálózat-működtető felelősségi területével kapcsolatos üzemzavar minden esetében a vasúti pályahálózat-működtető köteles előírásszerű utasításokat adni a mozdonyvezetők számára arról, hogy milyen intézkedéseket kell megtenni az üzemzavar biztonságos leküzdése érdekében."
"Üzemzavar: olyan nem tervezett eseményből eredő működés, amely megakadályozza a vasúti szolgáltatások normál végzését."
"
05. ERTMS írásbeli rendelkezés
CSÖKKENTETT SEBESSÉGGEL TÖRTÉNŐ HALADÁSI KÖTELESSÉG
A ..... sz. vonat vezetője ................ mellett a .............. vágányon..............
(szelvény/jelzőtábla/jelző)
1. ⃝ látra közlekedjen ................................. és ............................ között
3. ⃝ vizsgálja meg a vonalat a következő ok miatt .....................................
4. ⃝ jelentse a megállapításokat...........................................nak/nek"
Forrás: 1. melléklet a 18/2010. (III. 12.) KHEM rendelethez. A transzeurópai hagyományos vasúti rendszer üzemeltetési és forgalomirányítási alrendszerével kapcsolatos kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó műszaki előírásokról.
Gyorsan nyugtasson meg valaki, hogy nem csupán tizenéves kori emlékfoszlányaim rémlettek elő, amikor is hajdanvolt nagytudású mestereink a vasútbiztonság alapelveit próbálták az agyunkba vésni! Abból az időből olyan örökbecsű mondások hagyományozódtak ránk, mint pl.: "Nem az fenyegeti a Tisztelt Utasok testi épségét, ha a mozdonyszemélyzet is tudja, hogy olyan vonalra fog kihaladni, ahol éppen nem működik tökéletesen a biztosítóberendezés!" "A szolgálattevőnek ne az legyen a fő gondja, hogy most azonnal térközben vagy állomástávolságra kell-e indítani a vonatot. Azt kell előbb biztosan tudnia, mi a tényleges helyzet kinn a vonalon. Felelősen dönteni csak utána lehet; mert addig a biztonság csak lutri!"
És akkor most jön itt egy 4.2.3.6.2. ─ mint hatósági rendelkezés! (No persze a vasút belhoni nagyjai egyből be tudják bizonyítani, hogy nincs előírásszerűbb és teljesebb körű tájékoztatás a nálunk szokásosnál: a Hívójelzés kinyomásánál! Vagy hogy az üzemképtelenné vált térközbiztosító berendezés nem is üzemzavar?! ) No de az írásbeli rendelkezés (ERTMS: ez tényleg a jövő!) ─ amiben aprólékosan szabályozandó, ami a vonat saját biztonsága érdekében szükséges; meg még az is előírható, hogy a későbbiek biztonsága érdekében a vonatszemélyzet tájékozódjon és jelentsen! (Hát nem elég a dolgoknak azon eldőlniök, hogy egy ─ legyen bár francia vagy török ─ mozdonyvezető abban a pillanatban jól emlékszik-e valamely ─ nálunk magyar ─ szolgálati utasítás valamelyik pontjára?) Körmölni, körmölni, egyre csak körmölni ─ érdemes lesz ezek után forgalmi szolgálatot vállalni? Vagy mozdonyvezetőnek lenni ─ ha még üzemzavar közben sem lehet az ember teljesen szabad; mert még akkorra is aprólékosan előírják, mit tegyen, mit ne? Vagy másként is lehet érteni a Teremtő által vízionált jövőt?
...akkor nem is önköltségben jött... csak tegnapeste még friss volt a rácsodálkozás, és hibásan írtam. Az hétszenthárom, hogy Szolnokról jött, fölvitte a nullanyolcassal azt a konténervonatot, és haza is ment utána.... bizonyos, hogy "változó munkahelyes szerződése" lehet...
önköltség jött Szolnokról, és papíron Kanizsán jelentkezett... ingyen jött...
Ha önköltségben jött, az nem lehet "ingyen". Itt valami nem kerek. Egyébként nyilván nem saját akaratából tette. Nem hiszem, hogy van az országban olyan fűtőház, ahol mindenki a saját kénye-kedve szerint dolgozik (miért menne olyan messzire a honostól?). A dolgozónak feltehetőleg változó munkahelyes szerződése van, márpedig akkor bárhol kezdhet az országban. Oda küldik, ahol éppen kell. Kacsa! olvtárs tudtommal szolnoki (az adatlapja szerint), de pár hónapot ő is máshol dolgozott (kirendelték? Írt erről korábban), tőle kéne érdeklődni erről.
Tegnap azért szóltam az irányításnak hogy értesítsék a kitűzőket - ma frappánsan a hatos jelű tábla mögé volt kitűzve a kettes... én meg azt hittem, hogy újságpapírral fogják letakarni a hatoskát ideiglenesen... de jobbat találtak ki.
Ma szolnoki leváltóm volt... önköltség jött Szolnokról, és papíron Kanizsán jelentkezett... ingyen jött... Ez enyhén szólva furcsa volt... nem csak az ingyen négyszáz kilométeres út...
Régen volt itt szólás, de ma másodszor találkoztam érdekes helyzettel : egy hatvanasra levett rövidszakasz tiplicseréhez szabályosan ki volt hirdetve írásbelin húszasra, és a táblázása is szabályos volt... de a kettes tábla után százhúsz méterre az állandó hatvanas táblája a felsővezeték betonoszlopára atombiztosan rögzítve virított... Perszehogy nem gyorsítottam, mert a mandinkák ott sorakoztak a tiplihalmok mögött vagy harmincan... de a bélatelepi rostáláskor mikor először találkoztam ezzel a kitáblázási anomáliával, a húszas után száz méternyivel én bizony belehúztam a hatvanba... szaladt is szépensimán a szerelvény... de a túloldali ferdesávos feloldó után a visszapislantóban kettest látttam ááám...
Kedves idevalósiak, nagyritkán ha el kell mennem a "nagyfaluba", tutti hogy találkozom valami említésreméltó jelenséggel. Az írásbeli rendelkezéseken (nem nagyritkán félnapokra, hanem rendszeresen) megjelenő kiegészítés a lassújelekhez : "..kitűzve nincs" ez a kifejezés már régesrégen a múlté kéne hogy legyen... de van. Én meg számolhatom a szelvénykarókat.... :-(((
─ Pedig igencsak üdvös dolog lenne tudnod! Sőt dokumentálnod is: az elektronikus és papiralapú menetigazolványon egyaránt, hogy valahonnan a késések valódi oka is bizonyítható legyen! A késői jelzőállítás következménye ugyanis nemcsak annyi, hogy gyorsabb menettel megpróbáljátok behozni az elvesztett időt (habár fogy vele a drága üzemanyag): ha az ilyen "apróságok" sorozatban követik egymást és emiatt a vonatok már szemetszúró késéssel érnek a célállomásra, az elszámolások végén még a munkáltatót és megbízóját is anyagi hátrány érheti: azok meg rajtatok verik le a kárt (a többlet-üzemanyagfelhasználással együtt) ─ hacsak nincs meggyőzően dokumentált ellenérvetek!
A MÁV Zrt. vezérkara ugyanis nemrég ismét rádöbbent, hogy nem élhet tovább egy ügyes kis teljesítményösztönzési rendszer (FOR00) nélkül, amellyel elvileg két legyet üthet egy csapásra: késésmentes munka- és forgalomszervezésre nógathatja saját embereit és ─ egyelőre csak szerényen, az elviselhető mértékig ─ birságolhatja azokat a partner-szervezeteket, amelyek késés-okozóként bekódolva, hátráltatták a tökéletes üzemmenetet.
Néhány fontosnak tünő technikai morzsa a nagy vekniből (kissé száraz és rágós): Minden késési eseményhez két kódot rendelnek. /* FŐKÓD és ALKÓD két-két számjegyen*/ A leggyakrabban előforduló késési eseményeknek egy-egy főkódot feleltetnek meg:
Tehát a főkód a késés okát jeleníti meg.
A segédkód a vonatkésés bekövetkezésének a felelősét jelöli meg.
A késési okokat és okozókat a kijelölt mérési pontok forgalmi szolgálattevői kódolják, de a rendszer lehetőséget biztosít a megfelelő jogosultsággal szakterülettel) rendelkező felhasználóknak meghatározott időn belül a késésigazolások (az igazolandó késés mértékén belül a kódok és az egy kódra eső perc értékek) módosítására.
Az előbbi morzsácskákat azért hintettem el, hogy némi fejtörés árán minden érdeklődő mozdonyvezető elótt világosabb legyen, mitől lilul majd a főnöke feje, ha vonatkésést vagy késés-igazolást említenek előtte. (Mint az egyszeri nyuszi: ha van jogosultsága, azért; ha nincs jogosultsága, azért: munkája vagy pénze bánhatja.)
Persze honi földön nem zárható ki, hogy az alkódhoz vízionált felelősségi és kártérítési rend csendben hamvába hal; de az sem, hogy alkalmazása nyomán hájas ügyvédek fognak tovább tollasodni ─ állampolgárok pénzéből, vasutasok munkájából.
─ Még hozzá sokkal súlyosabb problémák köre, mint amekkorának első ránézésre tünik. Csak még a magasságos Pályavasút fökorifeusai és kisszerű szolgái még nem döbbentek rá igazán! (Meg /marha nagy/ szerencséjükre egyelőre a /névlegesen/ ügyfélként tengődő vasút-vállalkozók sem.)
Közel fél évszázada egy hazai nagyvállalatnak megérte egy dolgozót csak azzal foglalkoztatni, hogy a rengeteg záhonyi nemzetközi fuvarokmány közül kiválogassa azokat, amelyeknél a ténylegesen mért rakott/üres eredmények alapján a mindenkori kálónál nagyobb súlyhiány állt fenn; ezeket szépen kötegelve benyújtotta a MÁV BVKH-nak, a magyar vasút pedig ─ saját mérlegbizonylatairól lévén szó ─ gálánsan fizetett. Az orosz vasúttal már akkor felirati önsúly alapján rendben elszámoltunk, a mérlegelt sülytöbbleteket meg a magyar címzett bolond lett volna kifogásolni ─ így csak a MÁV fizetett rá a nemtörődöm, kapkodó ügyvitelére (nem is keveset!)
Ha jól fülelek a vasúti világ híreire, manapság is vannak folyamatban ügyek, amelyek alapjaiban visszavezethetők akár a (pálya)vasúti ügymenet alapjaira: pl. mitől kopik mindenki másénál gyorsabban a magyar féktuskó? Vagy az üzemanyagfogyasztás: ha a feleslegesen elfékezett - újragyorsításra használt energiát a valódi felelőssel fizettetnék üzleti alapon ─ ami egy jól működő mozdony-fedélzeti rendszer esetén egészen jól elképzelhető ─ a "Nem tudhatod...." helyett mindjárt másként üvöltene a sakál! (Legalább egy lelkiismeretes, hozzáértó szakemberre persze akkor is szükség lesz: aki kiválogatja és összerakja az egymáshoz tartozó dolgokat és benyújtja a számlát! De ha már egy múlt századi magyar nagyvállalatnak is megérte?)
Köszönöm kedves invitálásod. Itt írom le kellemetlen tapasztalataimat, amin biztosan lehetne segíteni, csupán egy minimális igyekezet hiányzik hozzá. A problémakör a kései jelzőkezelés. Gondolom nem csak engem bosszant ez a jelenség. Az szokott lenni a válasz az esetleges rákérdezés esetén, hogy "Nem tudhatod, hogy miért nem áll a jelző!" Valóban nem tudhatom, hiszen lehet, hogy épp alszik/eszik/iszik/dohányzik/sms-t ír...
Itt szeretném leszögezni, hogy nem a nagy forgalmat lebonyolító állomásokon szoktam ilyen jelenséggel találkozni, hanem éppen ellenkezőleg.
Hangsúlyozom azt is, hogy tudom, hogy a szolgálattevőknek is van épp elég tennivalójuk, de ez némiképp ellentmond annak, hogy pl. Szolnokon nem jellemző a kései jelzőkezelés. Viszont pl. Tiszakécskén már több alkalommal is bosszankodtam emiatt. Nincs itt sem kereszt, sem vonattalálkozás, csak jelzőre való ráfékezés...
A mozdonyvezető igyekszik behozni az esetleges késésből a rövid fékutak alkalmazásával, húzza neki, amennyire csak megengedik a vonatkozó szabályok, errefel a tisztelt forgalmi szolgálattevő elfelejti időben megkezelni a bejáratot. Biztosan elegyet húz keresztben a tiszakécskei tartalék a rendezőből... /egy cseppnyi irónia/
─ Örülök, ha bárkinek, bármely problémájában egyelőre csak így közvetlenül, felvilágosítással esetleg tanáccsal segíthetek. Hosszabb időtávlatban talán többet is tehetünk, ha elegendően nagy számú észrevétel alapján már akár az állampolgári jogok biztosát is érdemes rámozdítani egy-egy tendenciózus vészhelyzetre. (Más topikokból is gyüjtögetek ilyeneket, de leginkább itt látnám szívesen!) Érdeklódó utasként magam is jónéhányszor megfigyeltem, amint enyhe ívben ráfordulva a fényjelzőre, a hátunk mögül laposan derengő napsugárban szinte ízzanak a lencsék; őszinte elismerésem a Vezérnek, aki a kedvező pillanatot kifogva, felismeri közülük az égőt.. (A szakma szabályai szerint épp az ilyen kritikus helyzetekben létfontosságú a jól működő jelfeladás és vonatbefolyásolás: ha a mozdonyvezető véletlenül tévedne, akkor se lehessen belőle katasztrófa!) Pályafutásom során jónéhány éven át rám volt lőcsölve a munkavédelmi ügyintéző és a minőségbiztosítási felelős munkaköre is (egyetlen peták külön anyagi elismerés nélkül!), hát elég alkalmam volt megtapasztalni a különbséget a véletlen emberi hiba és a figyelmetlen munkavégzés között. (Ugyan mit kezdene a zord főnökség azzal az ifjú hölggyel, aki vasárnapi receptekről cseveg a szomszédnőjével, miközben óránként 16.000 billentyű-leütéssel a Menetigazolvány adatait rögzíti, 10.000 leütésenként 1-5 véletlen hibával! Hogy a példában nem emberélet forog kockán, azért teljesen mások lennének a körülmények? Biztosan?!) A MÁV szervezet felaprításában személy szerint a legriasztóbbnak éppen azt tartom, amit a mozdonyvezetők saját bőrükön megtapasztalnak: magányos farkasként felkészületlenül kerülnek szembe napról-napra, óráról-órára a pálya mindenkori műszaki állapotának és a forgalomszervezés anomáliáinak összes következményeivel. Amíg a fontos hírek az önálló szervezetek ranglétráit és íróasztal-fiókjait oda-vissza megjárják, a végrehajtók számára már rég idejét múlták: és még az sem biztos, hogy eljútnak a leginkább érdekelt végrehajtókig.
köszönöm válaszod....tudod volt tavaly a szimulátoron gyakorlás, és ott kihangsúlyozták a ,, folyamatos jelfeladást ,, nos a váltókörzetben nem volt, és a jelentési kötelezettségem elmulasztását meghiányolta az oktató...más.....okos naggyaink anno a bejárati előjelzőre figyelmeztető jelet a csodálatos fényvisszaverős kivitelre cserélték, mondván drága a festék, nincs aki fessen....nos a fényvisszaverő fólia ha Német, akkor 5évidg, ha Japán, 10évig szavatos a fényvisszaverő képesség....mára ezek a fóliák teljesen kifakultak....aki vonalismeret nélkül közlekedik, főleg éjszaka, simán elhalad egy bejárati jelző mellett, mert az előjelzőt nem látta....lásd olyan szolgálati helyek, melyek kelet-nyugat fekvésű...ezeket a fokozottan veszélyes állapotokat eddig senki nem kifogásolta....vajon miért nem???meg kell várni egy komolyabb balesetet, és a mozdonyvezetőt súlyosan megbüntetni figyelmetlen munkavégzés miatt??? van még a tarsolyomban kérdés...ha nem zavarlak még majd írnék...köszönettel.....:-))) jó egészséget...
>".....kérdésem lenne: a pálya jelfeladásra kiépitett....ez a fogalom mit takar.....
─ Válasz: Csak annyit, hogy a pálya a folyó vágány sínjeinek szigeteltsége révén, vagy párhuzamos sugárzó kábelek használatával múszakilag alkalmassá van téve, fel van készítve az üzemszerű jelfeladásra. (Hogy a jelfeladás ténylegesen működik-e, az egy másik kérdés.) A járműoldali vevőkészülék működési logikája megengedi, hogy a folyó vágányban ─ szükség esetén ─ előforduljon jelmentes szakasz: ennek hossza nem haladhatja meg azt a távolságot, amelyet az adott helyen szokásos sebességgel haladó vonatok a vonatbefolyásoló berendezés zavarjelzésének ("- - -" vagy akár " O " és gyorsfék!) kiváltása nélkül biztosan meg tudnak tenni. Egy normális sínhossz vagy kitérőhossz (21 - 24 m, kb. 40 km/h mellett) még bőven belefér. Tehát egy magányos váltó akár ki is maradhat a jelfeladásból. Nagyobb váltókörzet esetén azonban elkerülhetetlen a sugárzó kábeles jelfeladás kiépítése.
>".. meddíg ér el a kezed, ha így vasútügyben....."
─ A biliig talán még nem! Néhány éve még azt mondhattam volna, hogy a kezem ugyan nem, de a suttogásom talán elér némely szőrös fülekig, amihez már közel esik egy-egy értelmes elhatározásra is képes agy, így talán lett volna némi esély a jó ügyekben. De manapság MÁV-berkekben olyan ütemben cserélődnek a fejek, hogy még hallani sincs idejük, nemhogy valamit jót is tenni.
>"....ügyvédi energiapazarlás a vasútnak...."
─ Lám-lám, a jogállami hagyományok töretlenek! Valamokor a hetvenes évek nagy munkaerőhiányában felvettek Záhonyban átrakómunkásnak egy többszörösen hátrányos helyzetű stb, stb. írástudatlan egyént. Persze már másnap se jelentkezett munkára, majd miután kipostázták a munkakönyvét, megjelent egy orvosi igazolással, hogy neki mindenfajta fizikai megerőltetés tilos sűlyos gerincbántalmai miatt, adjanak neki valami kényelmes irodai munkát. Rövid úton ki lett rúgva, de szerzett egy sunyi ügyvédet és munkaügyi pert indítottak a vasút ellen. Az illetékes megyei munkaügyi bíróság elnöke ─ aki éppen előadónk volt a munkajogi tanfolyamon ─ személyesen tárgyalta az ügyet, és közel 40.000 (akkori!) forint kártérítésre és a munkaviszony helyreállítására kötelezte a MÁV-ot. A tárgyalás után személyesen rákérdeztem,milyen alapon szülte ezt a képtelenséget. ─ Ja fiam, elég nagy cég a vasút, ennyit könnyedén elvisel! Valóban elviselte. Sok más hasonló csapással együtt, amit hirhedetten tehetségtelen pervesztőink sorozatban begyűjtöttek: mert mindig volt elég magunkfajta lelkes őrült, akivel a veszteségeket le lehetett dolgoztazni.
jóestét... hamár endrebá oly magányos ezen a területen...köbánya teher hosszú hosszú évek óta a balvágányon jelfeladás mentes....a jobbon minden ok....Bp.nyugati első bejárati jelzője nagyon régtől nem tud villogó sárgát adni, ha a második bejáraton kettő sárga van...kérdésem lenne: a pálya jelfeladásra kiépitett....ez a fogalom mit takar....a váltókörzetet is magábafoglalja, vagy ott lehet jelfeladás mentes is...
Nem olyan régen kiderült egyik INDEX- es ismerősről, hogy ő gyártja a remot gépekre az újfajta jancsifékeket... de azt mesélte, hogy egyszer megvették a rendelt mennyiséget, aztán azóta se bű, se bá... pedig a porvédő gumik a karokon például igencsak halottak... Én kértem egy bolti új darabot a gumiharangból, és némelyik halott darabnak melléje teszem...
...kedves topikalapító, meddíg ér el a kezed, ha így vasútügyben nyújtózkodni kezdesz...? Tegnapelőtt el kellett mennem önköltség egy Kaposváron dekkoló vonatért, és megindulva délnek egyből eszembe jutott ez a topik, mert a cigányátjáró húszas lassújele máig egy ügyvédi energiapazarlás a vasútnak.... ami ott elfüstölt már a levegőbe, azon moszkvai stílusú márványozott metróaluljárót lehetett volna odaépíteni, mozgólépcsővel....
Azt hiszem, minden környékbeli tudja, hogy milyen pitiáner oka volt ott a balesetnek, és mekkora balfaxság ott hússzal menni.... ezerkétszáz tonnákkal...
>"Ma megbeszéltem a bajcsai forgalmásszal a bejárati jelhiányt,."
─ Fogadd legbarátibb elismerésemet! Azt tetted, ami a topik szellemében is a leghelyesebb! ("A szakmai problémák érintettjei kapcsolatba lépnek egymással, együtt keresik az okot és megtalálják a megoldást.") Ne csüggesszen el, hogy most, a forgalmi és bizt.beres vélemények ismeretében sem látszik tisztán a bejárati jelhiány oka: az ugyanis valószínüleg a vonatbefolyásoló berendezés működési logikájában és a pályamenti jelfeladó elemek elhelyezésében rejlik, de vizsgálata nem a karbantartó műszerészek feladata.
Titokban reméltem, hogy akár itt, akár más fórumon ezzel a témával kapcsolatban megszólal a gyakorlatban jártas (pl. forgalmi) oktató kolléga, aki ismerteti: mit, miért és hogyan tesznek a jelhiányos helyzetek (és következményeik) elkerülése érdekében
Időközben magam is összeollóztam némi anyagot a témakörben, de azt szeretném, ha lényegretörő, könnyen érthető tájékoztatás készülne belőle. Amit fontosnak tartok, rövidesen e-mailezem Hozzád, aztán egyeztethetünk a továbbiakról!
Ma megbeszéltem a bajcsai forgalmásszal a bejárati jelhiányt, azt meséli, hogy a blokkosok műszerein minden a legnagyobb rendben.... tehát a hiba a Trakció ócskavasaiban lehet... de furcsamódon mindazösszesben.... Ami ezt eszembe juttatta, az az, hogy ez a srác mesélt az irányítók által kezelendő rendszerekről is : Van számítógépje a SZIR- nek, egy másik a FOR- nak, írja kézzel is a naplóba, meg mégvalahová.... szóval menetirányító se lennék szívesen.... ja és arról panaszkodott az irányító a forgalmásznak, hogy ahány számítógép, annyiféle időt mutat.... marhanehéz ám rendes lenni a vonatnak a különböző rendszereken - egymáshoz képest....
>" ....a régebbi rendszerben is megkövetelték, hogy,,, ....könyveld le a "kódszám-állomásnév-áthaladási idő" együttest..."
─ Igen, így hagyományozódott a kezdetek óta! Csakhogy a kezdetek régi szép idején még nem egyedül fészkel(ődöt)t a mozdonyvezető a vonat élén, hanem egy vonatvezetőnek nevezett vörös sapkaszalagos úrral (ritkábban hölggyel) osztozott a biztonsági kockázaton és az adminisztráció terhein! Idővel lett helyette többféle éberségellenőrző és vonatbefolyásoló berendezés is (amelyek hol "jól működnek", hol nem!), de a papirmunka ugyanott maradt! Újabban hozzájött a mozdony-fedélzeti berendezés is, sok szép további kezelési funkcióval ─ csodálkozhatunk, ha időnként kihagy az éberség, lankad a "megfeszített figyelem". A "fejlődésnek" ezt az útját látva, komolyan aggódom a mozdonyokon és a forgalmi irodákban a legkorszerűbb technikával körülbástyázott ─ és ezzel együtt magukra hagyott ─ kollégákért.
félOff Szakképzésem folyamán valóban bele kellett kóstolnom a vasúti jogba is, de valódi jogászi körökben többnyire az érettségi találkozóinkon szoktam előfordulni, mert a vasúti pályát elhagyó osztálytársaim közül többen ott szerzik az "olcsó pénzt a drága kalácsra". Korábbi munkáim során többször kínosan kellett ügyelnem arra, hogy cégünk jeles pervesztői nehogy rajtam találjanak fogást: ezért megtanultam átlátni az észjárásukat. Saját észjárásom, fogalmazási stílusom azonban inkább a szervezőé, aki különböző szempontokat mérlegelve, többféle méltányos érdeket összehangolva megpróbál kialakítani valamiféle ─ a közössség számára elfogadható ─ állásfoglalást. (És ha kell: mozgósítani a nemes cél érdekében,) Ebbe sokminden belefér: például a jogi érvek jogi köntösben, a műszaki érvek műszaki megfogalmazásban, stb. Személyes és szakmai sors-átkom, hogy egy-egy problémának a szokásosnál több összefüggésére is képes vagyok felfigyelni és az élményt lelkesen megosztanám a többiekkel: emiatt néha túl terjengősre és nehezen érthetőre sikerül a szöveg. Egyetlen mentségem a jó szándékom! A sikerületlen formá(k)ért elnézésteket kérem! On
Tiszteltetem az írásbéli stílusodat.... háromszori átolvasás után is vannak bizonytalan érzéseim.... azt hiszem sűrűn előfordulhatsz jogászi körökben.... :-)))
De valóban... erősen látszik hogy az élettapasztalat beszél belőled. (..tehát nem ez a kulimász, hanem ami ezután következik...)
De a régebbi rendszerben is megkövetelték, hogy Szabadbattyánnál áthaladva könyveld le a "kódszám-állomásnév-áthaladási idő" együttest...
> "Nemszeretem hogy elé kell írnom hogy fékpróba következik.... látszik az."
─ Mint sokat megélt öreg róka a szakmában, személy szerint el tudnék képzelni egy olyan fedélzeti menürendszert, amely a kötelezően elvégzendő és elekronikusan naplózandó teendőket sorra felkínálja és elsőre csupán megerősítést vagy törlést vár; majd csak szükség szerint tovább kiegészítő adatokat. Ugyanígy kezelhető lenne ─ a gépileg észlelhető ─ sok rendkívüli esemény, helyzet is: ilyenkor egy felugró szöveges eseménylistából jóváhagyva a megfelelő elemet, kitölteni a további kötelezőket! Ha mindezt egy jól átgondolt vasútüzemi technológiát leképező programmal valósul meg, nagyon komoly beépített ellenőrzésekre is lehetőséget ad: például az induló állomásról az automatikusan érzékelt és a járművezető (meg a közreműködő) által jóváhagyott fékpróba nélkül akár az elindulás is letiltható lenne!
És mint sokat megélt öreg róka a szakmában ─ legőszintébb sajnálatomra ─ attól tartok, hogy belátható időn belül nem találkozhatunk ennyire logikusan működő és könnyen kezelhető egységes fedélzeti rendszerrel! Az egyre kuszább vasúti tulajdonosi viszonyok és a folyamatos ─ párhuzamos ─ fejlesztések céljainak és eszközeinek összehangolatlansága miatt még sokáig együtt kell élni és dolgozni olyan gépezetekkel, amelyek más-más végcél érdekében, azonos tények és teendők eltérő kezelési módját kíván(hat)ják a dolgozó embertől. A kezelési útmutatók megfogalmazói a saját eszközeikről tájékoztatnak alaposan, a másokéval való együttműködés szabályozása ─ ha szükséges ─ a használó szervezet dolga (lenne, ha az odafigyelne rá!).
Véletlenül a Menetigazolvány hajdani működési területem kedvenc rémálma volt; az adatgyűjtési és feldolgozási folyamat, amit minél hamarabb és minél teljesebben célszerű lenne automatizálni, mert valós ─ elemezhető ─ képet ad(hat) az egész hálózat forgalmi és gépészeti folyamatairól. (De a hajam szála égnek meredez' a gondolatára, miként töltögethető ki egy 150 km/h-val suhanó mozdonyon!)
Tudod, ketyeg az időmérő, GPS szerint a vonat elején ácsorog a mozdony, és egyszercsak megcsökken a fővezetéknyomás.... aztán kétperc múlva gyorsfék.... aztán vissza feltöltődik.... de a vezér egy trehány disznó, nemírt be semmitse... és énszegény ellenőrződolgozó agyalhatok, hogy vajjjjon mi történhetett....
Szerintem elég lenne a nyomásváltoztatgatás után egy " A fékpróbát végző dolgozó érintse a kártyáját az érzékelőhöz" című felszólításnak megjelenni a képernyőn.... ha álló helyzetben változgat az a nyomás, akkor az valószínűleg fékellenőrzés okán történhetett....
Nemszeretem hogy elé kell írnom hogy fékpróba következik.... látszik az.
Kedves ide is olvasgató döntéshozatalra feljogosítottak, ha valaki lenne szíves egy hozzászólásban kiröhögni a panaszomat :
Nekem ugye az összes ténykedésemről (mármint ami a lényeget illeti) hírt ad a fedélzeti besúgó... Megköveteli, hogy jelezzem a négyes menüponttal a vonat végállomásra érkezését... Namost ha én megérkeztem, akkor minek kapcsolgassam a Tolatási átkapcsolót Nagykanizsán... vonatbefolyásolás nincsen, a négyes menüpont játszott... onnantól bármilyen mozgás tolatásnak minősül.... Nem kell rettegni, hogy negyven felett megyek ha nincsen az átkapcsolóval lefogva a kezem.... ráadásul nincsen a képernyő mellé téve az átkapcsoló, pedig a Fűtési reteszkulccsal együtt mindkét vezetőálláson ott kéne hogy legyen....
