Sokféle szerelem létezik? Vagy az csak egy van az ember életében?Vajon mért van az,hogy amit egy ideig szerelemnek hiszünk,az idő múlásával úgy érezzük mégsem az.Akkor most létezik szerelem vagy nem? Ezekről és hasonló érzelmekről gondolkodom mostanában.
Jól beszélsz, ez így igaz, bár ez már az előrehaladottabb (lét)állapot. Ekkor valóban elmúlik a képesség, a késztetés, minden, ami a szerelem szárba szökkenését elősegíthetné. Beáll egy sajátos nyugalom, egyfajta kifordított harmónia az ember életében. És ez, ha mélyebben belegondolunk, paradox módon jótétemény lehet az ember számára. Mert jóllehet egy szenzációs belső utazás élményeivel lesz szegényebb így a létbe vetett individuum, cserébe viszont a szerelem képességének hiánya - mint valami áldásos mákony, a sajgó lélek sebeibe hulló gyógyító álompor - megkíméli az illetőt a zuhanástól, a szenvedéstől; az emberi egzisztencia mélyebb, feneketlen mélységek felé mutató regisztereinek megtapasztalásától.
Mint az éjjeli lepke és a lámpafény. Ha enged a csábításnak, szörnyethal: felperzselődik a többszáz watt erejében. Ha viszont kevésbé látványos, de nem kevésbé hiábavaló tevékenységgel tölti ki teljességgel céltalan életét, túléli. Nem különben az ember.
Felejtsd el ezt a butaságot, hogy nem vagy alkalmas szerelmesnek lenni!
Amik történtek Veled, azok külön is padlóra teszik az ember lányát, szerencse, hogy csak hisztérika és hárpia lett Belőled. Rosszabbul is reagálhatott volna a szervezeted.
"asszonyállat"-ként éltem én is a férjem mellett. Amióta egyedül vagyok, egyre jobb és kellemesebb dolgok történnek velem.
Kicsit idősebb vagyok mint Te, és én is azt gondoltam pár évvel ezelőtt, hogy nem érdemlem meg a szerelmet. Lánykoromban elhagyott az a fiú, aki mellett először megéreztem ezt az érzést. A férjehez menés nálam menekülés volt.
Az a lényeg, hogy még mindig bennem van ez az érzés, és ahogy nekem, úgy Neked is be fog teljesülni. És bárkinek, aki akarja. Nem könnyű rátalálni arra a társra, akivel ez tényleg megvalósul, de többszöri csalódás, kihasználás, kiborulás, sok-sok fájdalom, megalázás, nélkülözés, önmarcangolás, átsírt éjszakáim után ki merem jelenti, Te is alkalmas vagy szerelmesnek lenni újra.
Egy idős bácsit gondoztam házasságom legszörnyűbb szakaszában, sokat mesélt nekem magáról, meghallgatott engem is, ő volt az, aki kiemelt a lelkipocsolyámból. Neki köszönhetem, hogy föl mertem vállalni magamat, azt a magamat, ami legbelül mindig is voltam, és ma már a megérzéseimben bízva elfogadom, ami szembejön velem.
Visszakaptam az önbecsülésemet, melegítőnadrágos, konyhaszagú többgyermekes asszonyállatból nő lettem, és megélem azt a szerelmet, amire azt mondják igaz szerelem, és nem múlik el soha.
Nem állítom,hogy nem irigylem azokat, akik a férjükkel együtt élik meg mindezt, na de ha itt leragadnék, akkor belőlem is hárpia lenne újra. Nem az számít, mi történik velünk, hanem az, hogy mit kezdünk vele.
Kedves 1hozzászólól!
Zárd le a múltat, nézz előre és indulj! Rajtad múlik minden, a körülmények nem számítanak.
25 évvel ezelőtt találkoztam először a szerelemmel. Fiatalabb volt nálam, hajtotta a vére. Elhagyott, semmit nem tudtam róla. 25 éven át nem felejtettem. Ő talált rám a neten. Neki sem sikerült megtalálnia amire vágyott, nekem sem.
Mintha minden ugyanott folytatódna, ahol megszakadt. Leírhatatlan érzés!
39 éve ismertem meg az első szerelmem.félreértések miatt,elváltak utjaink.Másfél hónapja megkeresett,mivel férjnél volt nem tudtam róla semmit,hosszu ideig voltom külföldön,s felismert az interneten.Sokat nosztalgiaztam ano az elsö szerelmemről,és ismét egymásra találtunk 39 év után.M.ost derült ki a félreértésből ennyi év után szerelmesebb vagyok,mint valaha,szinte fáj ha nincs velem,gondolataim nála járnak,és ugy érzem lebegek,leirhatatlan mit érzek iránta.Ez a szerelem?Mikor ugy érzed,hogy ujra van értelme az életednek,nem föllángolás,és magánytól való pánik.Rádöbbentem,hogy 39 évet veszitettem.
Tisztelem becsülöm a kitartásodat és a józan eszedet...mégis .....csak egy életünk van...(bár igazolva lenne az ellenkezője) és fiatal vagy még ahhoz hogy megkeseredj.. Kívánom hogy legyen erőd hozzá hogy megtaláld újra a szerelmet. Ha szerelmet keresel, de helyette csak, biztonságot megértést, és őszinte tiszteletet találsz...az se baj!
Az enyém hasonló a tiédhez. A poklot én is megjártam, többször is... Azon, hogy egy "hisztérika és hárpia keveréke" vagy, nem csodálkozom... Velem viszont az volt a baj, hogy mindent eltűrtem.
A szerelem csudaklassz dolog, csak van egy apró gond vele: öl, butít, nyomorba dönt. Legalábbis azoknak, akiknek ez van megírva...
Kedves Tigris! Nagyok szép lehet az életetek, ha az érzelmek még ilyenek nálatok:-)
Én 41 éves vagyok és kétszer voltam szerelmes: először kamasz koromban. Nem volt szép szerelem, azt hiszem a fiú kihasznált és jól pofára ejtett...höhö.
Másodjára meg már gyerekeim voltak és a párom, aki simán csak asszonyállatként kezelt és akkor jött egy férfi, akinek szintén volt családja és egymásba szerettünk... hát az maga volt a pokol...tartott pár hónapig, le sem feküdtünk egymással. Megbeszéltük, hogy nem borítjuk föl egymás családi életét és tovább léptünk. Szörnyen szenvedtem és biztos vagyok benne, hogy ő is szenvedett, de nem bántam meg, hogy nemet mondtam. Már hónapok óta nem hívtuk egymást, nem tartottuk a kapcsolatot és egyik éjjel szörnyű álmom volt, felriadtam és Őt éreztem ott a szobámban, nem tudtam mire vélni az egészet és nagyon zaklatott voltam. Reggel telefonált egy közös ismerősünk, hogy szerelmem az éjjel meghalt. Iszonyú volt.
A szerelem elmúlik.
Én végig kitartottam a párom mellett, aki tavaly áprilisban meghalt, most teljesen egyedül vagyok és mint a barátaim mondják nagyon megkeseredtem, gondolni sem tudok rá, hogy valaha is szerelmes lehetek még...nekem ezzel nagyon rossz tapasztalataim vannak...lehet, hogy nem is vagyok alkalmas arra, hogy szerelmes legyek és az a szerelem be is teljesüljön...
Pedig olyan jó lenne...
Az az igazság, hogy egy hisztérika és hárpia keveréke vagyok...
Engedjétek meg hogy hozzászóljak a témához. Én 35 éve vagyok szerelmes a férjembe és Ő is belém. Szerintem ha nem így lenne nem bírta volna ki a kapcsolatunk ennyi ideig. A szerelem sok mindenen átsegít, nálunk is voltak hullámvölgyek, harag és veszekedés. De mégis túlélte a kapcsolatunk mert szeretjük egymást és nem tudunk egymás nélkül élni, és nem is akarunk.Ha két ember kiegészíti egymást az az igazi szerelem. Lehet szerelem nélkül élni csak akkor nem teljes az élet.
Csatlakoznék, ha lehet :) Olvasgattam a blogot (bár nem olvastam el az összes hozzászólást), és az tűnt fel, hogy tényleg mennyire kevés a hozzászólás... ennyire mindenki kapcsolatban él? Mondjuk szerintem ahány ember van, annyiféle...vannak, akiknek fontosabbb a szerelem, de sokaknak nem. Pláne pár pofáraesés után. Magamról annyit, hogy most per pillanat nincs kapcsolatom, és ami ennél is furcsább hogy most tök jó így... De jó láti, hogy mások is vannak így időnként :)
Nem kell túlspirázni a szerelmet, az is csak egy ugyanolyan dolog az ember életében, mint bármi más, például a munkahely, a barátok, ...
Sőt, szerintem ha az embernek vannak barátai, vannak életcéljai, akkor még csak hiányozni sem hiányzik a szerelem.
Amikor olyan időszakom éltem, hogy a barátaimmal (akik közül valójában csak egy barát, a többi inkább haver) gyakorta eljártam ide-oda, sokat találkozgattunk, akkor nem hiányzott semmi sem, bár igaz, akkoriban volt társam.
De most akkor hogyisvanez, ha nincs láv akkor menjünk Dunának? Ugyanmá'...
Sok romantikus lelkületű háziasszonka két kölöknevelés közt megaszongya a frankót a szerelemrű', érdekes topik lesz ez ;]
Szerintem meg lehet élni szerelem nélkül, csak minek? Írod, hogy van egy rakás fontosabb dolog nála... Nem tudok nagy hirtelen egyet sem felsorolni. :) De komolyan, mi lehet a szerelemnél fontosabb? Mi? Az egészség? Ha szerelmes vagy, akkor még a betegségedből is könnyebben meggyógyulsz. Nézd meg a halálos betegeket! Amelyikük szerelembe tud esni, sokkal jobban viseli a betegségét és ha nem is gyógyul ki, de nem adja fel, képes elviselni a kínokat, más dimenzióba kerül az egész élet-halál kérdés. Vagy a pénz fontosabb? Ha szerelmes vagy, akkor még igazán az sem számít. A szerelmesek képesek elfelejtkezni erről az "aprócska" problémáról. Képes nekik erőt adni a küzdelemhez, szerelmeseknek nem számít, hogy hideg van és nincs mivel fűteni, átvészelnek minden pocsék időszakot. A család? Ha szerelem nincs, akkor még a család sem jöhet létre. Szerelemből születnek a gyerekek.
Szóval nem találok semmi fontosabb dolgot a szerelemnél. Szerelem nélkül csak teng-leng az ember, nincs, ami olajozza a gépet, nincs ami elemeljen a napi valóságtól, nincs miért felkelni csak a napi rutin. A szerelem a legjobb dolog, ami csak az életben történhet. Ingyenes kábítószer, legális drog.
Ez nagyon jó hasonlat volt..Én is sok mindent megéltem már, de igen ha elfogy a víz akkor nagyon nehéz..
Én például nagyon nehezen tudok egy olyan kapcsolatban élni ahol már nincs meg egy picit sem a szerelem (hívhatjuk odafigyelésnek, gyengédségnek is) És ilyenkor elkezdem keresni a kiutat, ami nagyon nehéz..
Én nem vagyok már annyira fiatal és vaóban hiszem, hogy a szerelemnél egy rakás dolog fontosabb. Viszont szerelem nélkü élni, olyan, mint víz nélkül járkálni a sivatagban. Legalább egyszer meg kell tölteni a kulacsunkat, hogy a sivatagban járva erőt merítsünk valamiből. Csodálatos ajándék ha kulacsunkban lévő vizünk kitart és bolyongás közben is tudjuk merre visz utunk és nem térünk le róla.
A szerelem 1-2 év és tovaszáll, a problémák a munkanélküliség, a hitel, az alacsony jövedelem stresszessé teszi az embereket és ez rányomja a bélyeget a kapcsolatok minőségére is. Sajnos, ha a szükség megjelenik az ajtóban, a szerelem kiszökik az ablakon, nem véletlenül van ez a mondás. Emellett ha van közös vagyon (elég ha csak egy lakás is), gyerekek, az ember túl sokat veszíthet, ha kilép, nehéz egyedül megélni.
Alaposan kell mérlegelni....persze, pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, miért ne sikerülne stb.........csak a társadalmi és gazdasági viszonyok nem igazán pozitív gondolkodásra ösztönöznek. Valakinek könnyű, de sokan vannak, akik hónapról hónapra élnek...
10 éve vgyok férjnél és a szerelem helyet van egy rakás más dolog. hitel , veszekedés, kiabálás, ő elmegy bulizni, focizni karácsonyi partizni stb én meg itthon vagyok egész nap. mnkám nincs es nincs is esélyem hogy élegyen ezért nem érdemlem meg hogy én is szoraakozzak. ha én hivom valahova az neki nyüg és sziveség..... válni nem lehet legalább is ha van egy kis eszünk kivárjuk a válság végét .... de aaddigra én idegileg és fizikailag is tönkremegyek. ugyhogy inkább szerelemmel élni valakivel mint análkül, Megtanultam a leckét de ez az életet nem érdekli tanitja tovább
Lehet élni szerelem nélkül, de szerelemben sokkal inkább jobb. Azt mondják a szeretet sokkal értékesebb, mint a szerelem.. A fiatalok a szerelmet keresik, az idősebb korosztály már nem mindenáron a szerelmet, inkább a szeretetet, a megnyugvást.
Gyengeségünkben vagyunk a legbátrabbak. Megmutatni adott helyzetben, valódi Önmagunk, felnevetni hangosan, vagy megkönnyezni a pillanatot, mind olyan bátorságra vall, melyet tisztelni kell. Amikor azt hisszük gyengék vagyunk, hogy visszafojtsuk érzéseinket, akkor vagyunk a[...] Bővebben!Tovább »
