Keresés

Részletes keresés

porter2 Creative Commons License 2010.05.11 0 0 506
Értem, jóvan.

igen, a bűntudat egy elég homályos témakör. alapvetően nem túl konstruktív érzelem, csomószor fölöslegesen van bűntudatunk, máskor meg hasznos jelző. ilyen közhelyeket tudok csak írni, nincs erre recept (ez is egy közhely:))
Előzmény: aktionáter (505)
aktionáter Creative Commons License 2010.05.07 0 0 505
Másmilyenek vagyunk. Én bűntudatot nem nagyon éreztem még az életem során. Csak a kutyámmal kapcsolatban egy kicsit, mivel egyáltalán nem törődtem vele. Nagyon bírtam, de nem volt kedvem törődni vele. De ez sem volt jelentős. Néha még most is álmodom vele. (Annyira jó kutya volt, hogy még álmomban sem neheztel rám, ez gondolom sokat elmond a bűntudatom erősségéről).

Jó, ez persze nyilván eredményez egy hiedelmet: a nem tudok igazán szeretni/törődni, de egyrészt nem biztos, hogy így van, másrészt nem biztos, hogy ez rossz.

Oké, a "jó"/"rossz" is sokszor értelmetlen. Dolgok vannak oszt' kész, nincs olyan, hogy jó/rossz.

De gondolom te mást értesz bűntudat alatt, ezt is mondtam, hogy ezek az elvont fogalmak kicsit mást jelentenek mindenkinek, ezért nem fogjuk érteni egymást (van valami ilyesmi filozófiai ágazat is talán). Szóval azzal kellene kezdeni, hogy pontosan definiáljuk ezeket a fogalmakat. Ami gondolom legalább 200 oldal szöveg lenne.
Előzmény: porter2 (504)
porter2 Creative Commons License 2010.05.07 0 0 504
jó, oké, akkor nem provokatív, annál jobb. lényeg, hogy nem haragszol.

akkor eggyel tovább megyek. minden fóbiás (és sztem sok egyéb pszichózissal küzdő ember) hiteinek legmélyebbike a létezéshez való alapvető jog hiánya.

erősíteni kell a hitet, miszerint jogom van a létezéshez. idővel sikerül átérezni mélyen és intenzíven létetek alapvető létjogosultságát.

én nagyon naponta gyúrtam erre a hiedelemre. fura volt, h elsőre ilyen alapvető dolgot kell bizonygatnom magamnak, miszerint jogom van az élethez. hát persze miért ne lenne jogom hozzá? de valójában nem sikerült átélnem, nem is tudtam mit kezdeni ezzel, csak annyit éreztem, h itt lehet vmi gát. és amikor anapi meditációimban egyre inkább növeltem, erősítettem ezt a hitet, lassan átszakadt vmiféle gát, ami minden irracionális bűntudat alapja.

rájöttem, ha magamba nézek, bűntudatot éreztem már a ténytől is hogy élek.

egy felszíni, hétköznapi tudatállapotban furán hat az amiről írok, de ha képesek vagytok magatokba mélyedni, érezhetitek ezeket a gondolati gátakat. csak akkor lehet elkezdeni velük dolgozni, ha egyáltalán felismerjük őket.
Előzmény: aktionáter (502)
aktionáter Creative Commons License 2010.05.07 0 0 503
Komolyan nem értem. Visszaolvastam, semmi provokatív/szélsőséges nincs, abban, amiket írsz (Porter). A provokatív kérdés az olyasmi, hogy "miért félsz apádtól", "látens homoszexuális vagy". Ilyenekre mondanám, hogy tényleg nagyon kellemetlen dolgok. Vagy hogy saját példát is írjak: "akarok-e egyáltalán párkapcsolatot?", "valójában élvezném a gyilkolást?" vagy "az életem tényleg Truman-show?", stb. Ezek provokatív/kellemetlen kérdések.

Egyrészt. Másrészt meg nem poénból vagy szórakozásból fórumozunk itt, hanem hogy komolyan foglalkozzunk dolgokkal. Felesleges bocsánatot kérned, nem óvodában vagyunk vagy mittomén. Mondd az arcomba a véleményed, ahogy én is belemondom a tiédbe (na jó, lehet, hogy írtam, hogy "bocs"). Nincs értelme (mondjuk ebben talán tévedek) a kesztyűs kezes bánásmódnak.
Előzmény: aktionáter (502)
aktionáter Creative Commons License 2010.05.07 0 0 502
Továbbra sem értem, miről van szó. Nem bántottál meg, nem provokáltál, csak (igaz kicsit nyersen) leírtam a véleményemet a hiedelmekről, amiket felsoroltál. És hogy szerintem ebben a formában nem túl használható a dolog, a Kognitív kolléga által leírtak sokkal hitelesebbek.

Azért soroltam fel pontról pontra a rám vonatkozó dolgokat, hogy megmutassam, hogy nálam a legtöbb hiedelem pozitív (a felsoroltak közül), mégis majdnem megöltem magam.
Előzmény: porter2 (501)
porter2 Creative Commons License 2010.05.07 0 0 501
bocs aktionáter ha megbántottalak, nem akartam, provokatívabbra sikerült ezek szerint, mint gondoltam. amit teknős ír a hiedelmekről, az megfontolandó.
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010.05.06 0 0 500
A "megérdemlem", "jogom van", "nekem jár" bizonyos szinten az állatokra is jellemző (hierarchia, vadászterületek felosztása...), tehát ez valahol szerintem biológiailag is bennünk van.
Előzmény: aktionáter (499)
aktionáter Creative Commons License 2010.05.06 0 0 499
Tudom, hogy nagyon sok nagyon alaphiedelem van, nem fogalmaztam pontosan.
Én inkább a kulturális alaphiedelmekről beszéltem, amik nem "biológiailag", vagy fizikailag vannak bennünk, hanem szerzettek, ráadásul nem is feltétlenül szükségszerűen szülő-gyerek kapcsolatból erednek. Pl kultúrára/vallásra/közhelyekre jellemző hiedelmek.
De sok nevelési dolog is ide tartozik.

Pl "megérdemlem", "jogom van", "nekem jár", "élet értelme", "fontos vagyok", "mindenki szeret", "kínos/ciki ha ez vagy az van", "a félelem rossz/a_gyengeség_jele/fizikailag_ártalmas" stb, ilyesmikre gondoltam, hogy ezek legtöbbje értelmetlen kérdés, vagy azért mert annyira tág fogalom, hogy nem alkalmazható, vagy mert nem lényeges dolgok.

Bocs, nem tudom jobban megfogalmazni, amit akarok.
Visszaolvasva eléggé nem azt jelenti, amit akarok, mindegy.
Előzmény: kognitív teknősbéka (498)
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010.05.06 0 0 498
Az a furcsa, hogy ilyen hiedelmek akkor is nagy hatással vannak az ember cselekedeteire, ha igazából értelmetlenek, mert ezek egy tudattalan szinten fejtik ki a hatásukat, és meghatározzák azt is, hogy milyennek látjuk a világot. Van objektív valóság, de ezt minden ember másképp látja. Például ha valakiben gyerekkorában az rögzül, hogy "nekem semmi sem sikerül", az később meg sem próbálja a dolgokat.

Ugyanakkor egymással ellentétes hiedelmei is lehetnek az embernek, amelyek különböző külső hatásokra aktivizálódnak. Például egy narcisztikus felsőbbrendűnek tartja magát, ha sikerül a mások csodálatát kivívnia, de egy utolsó lúzernek, ha nem, és pont ez a feszültség az, ami miatt mindent (erkölcsileg kétes dolgokat is) megtesz a mások csodálatáért, és depressziós lesz, ha nem sikerül.

Tehát a legmélyebb szinten nem valami logikus struktúrába rendeződő hiedelmek vannak, hanem "sémák", amelyek bizonyos körülmények hatására aktiválódnak, és meghatározzák azt, hogy az ember milyennek látja a világot, milyen érzelmei és viselkedései vannak az adott helyzetben.

És mivel legbelül mind irracionálisak vagyunk, nem is lehet csupán meggyőzéssel "észre téríteni" másokat vagy magunkat, ezek csak a megalapozást jelentik a viselkedés megváltoztatásához. Például egy szorongó ember szorongása nem fog elmúlni csak attól, hogy belátja, hogy nincs mitől félni, hanem kell az is, hogy a félelme ellenére megtegye azt, amitől fél, a kognitív megalapozás csak arra jó, hogy legalább a gondolatai ne húzzák vissza.
Előzmény: aktionáter (497)
aktionáter Creative Commons License 2010.05.06 0 0 497
Tegnap picit nyers voltam.
Amit akartam a hiedelmekkel kapcsolatban (csak nagyon rossz vagyok fogalmazásból), hogy a legtöbb kérdés eleve értelmetlen.
Szóval én nem csak a hiedelmeket kérdőjelezném meg, hanem a létezésük létjogosultságát is.

Túlságosan tág fogalmakra épülnek, és mint hiedelem/elv, az ember mindenre alkalmazni akarja ezeket, és emiatt lehet nagyokat tévedni.

pfffff, boltba menés közben valahogy jobban megvolt az elmélet.

Szóval ilyen szempontból a Kognitív által felsorolt hiedelmek hitelesebbek.
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010.05.06 0 0 496
Az alapvető hiedelmekkel kapcsolatban érdekes, hogy milyen hiedelmek milyen személyiségzavarokhoz vezetnek (persze nem minden fura hiedelem a személyiségzavar jele - de míg mondjuk a depressziós csak a depressziója alatt hisz olyan dolgokban, hogy ő értéktelen, tehetetlen, stb, a személyiségzavaros egész életében hisz nem igaz dolgokban)

Elkerülő személyiségzavar: "Engem nem lehet szeretni", "Nem tudom elviselni a kellemetlen érzéseket", "Ha valaki közel kerülne hozzám, megismerné az igazi énemet és elutasítana - és az elviselhetetlen lenne"

Dependens személyiségzavar: "Gyenge és inkompetens vagyok, szükségem van egy erősebb emberre, a folyamatos segítségre és bátorításra", "Szolgálatkésznek kell lennem, nem bánthatom meg azt, aki gondolkodik rólam"

Passzív-agresszív személyiségzavar: "Mások kontrollja elviselhetetlen (mert azt jelenti, hogy gyenge vagyok)", "Mások erősek, követelődzőek", "Nem értenek meg és nem értékelnek", "Ha látszólag egyetértek másokkal, de a gyakorlatban elszabotálom a dolgot, megmenekülhetek"

Kényszeres személyiségzavar: "Rendre, rendszerekre és szabályokra van szükségem, mindent tökéletesen kell csinálnom", "Én vagyok a felelős a baj megakadályozásáért", "Mások gyengék, felelőtlenek"

Paranoid személyiségzavar: "Gyenge, és sebezhető vagyok, mások bántani akarnak", "Ha állandóan figyelem a veszély jeleit, és senkiben sem bízom, megvédhetem magam", "Ha valaki barátságosan viselkedik, azért van, mert ki akar használni"

Antiszociális személyiségzavar: "Potenciális áldozat vagyok - az egyetlen esélyem, hogy én támadjak először", "Ha ellenségesen viselkedek és erőt mutatok, akkor megkaphatom, amire szükségem van, de különben ki fognak használni", "Mások született balekok, akiket jogom van kifosztani", "A társadalmi szabályok csak üres szavak"

Narcisztikus személyiségzavar: "Különleges, felsőbbrendű vagyok", "Ha mások nem csodálnak, az annak a jele, hogy egy rakás szar vagyok, ezért ez elviselhetetlen", "Igyekeznem kell mindig kihangsúlyozni vagy bizonyítani felsőbbrendűségemet", "A társadalmi szabályok kiválóságom miatt rám nem vonatkoznak"

Hisztronikus személyiségzavar: "Elragadó, lenyűgöző személyiség vagyok", "Egy senki vagyok ha mások nem figyelnek", "Hatással kell legyek másokra - szórakoztatnom kell másokat, vagy drámai módon kell fellépnem, különben nem törődnek velem"

Szkizoid személyiségzavar: "Más vagyok, tökéletlen, nem tudok beilleszkedni", "A szoros kapcsolat másokkal nem kifizetődő", "Mások csak hátráltatnak", "Mások nem kedvelnek", "Rendben leszek, ha elkerülöm a kapcsolatokat"

Az vitatott, hogy a szkizotip és borderline személyiségzavarosoknak vannak-e tipikus alapvető hiedelmei, vagy az ő problémájuk alapvetően más jellegű.
Előzmény: porter2 (491)
aktionáter Creative Commons License 2010.05.05 0 0 495
Mint már mondtam, a folyamatos agyalás nálam valószínűleg a hátsó gondolatokra való válaszolási kényszer miatt alakult ki, most meg nehéz befejezni. Nem tudom miért nehéz, de így van.
Előzmény: kognitív teknősbéka (488)
aktionáter Creative Commons License 2010.05.05 0 0 494
Nem igazán értem, hogy ezt miért pont nekem címezted.
Mint említettem, a legtöbb negatív hiedelem amit írtál, nincs meg bennem.
Hogy miért írok ide mégis? Rendkívül egyszerű, amikor elkezdtem még voltak "gondjaim". Most meg munkanélküli vagyok és unatkozom. (Főleg más topikokba írtam)

Nem értem, miért provokatív a HSZ-ed, tényleg lehet, hogy nem nekem címezted. Meg igazából nem is értem az egészet, bocs.

De válaszolok a hiedelmekre:
*Élet értelme: igazán jól érezni magam
*testem és a lelkes harmóniában van (ez egy olyan közhely, amit sohasem értettem igazán):mittom én, nem vagyok orvos, de frissnek érzem magam
*van hatalmam az események felett: van, de untat a hatalom
*az emberek jók: általában igen, ha meg nem, az sem zavar nagyon (persze ha nem ártanak nekem, és nem szoktak)
*erős vagyok: sok szempontból igen: magamat húztam ki a szarból, még mindig jó közérzettel tűröm a relatív nyomort és létbizonytalanságot (6 hónapja), viszont a lustaságomat nem bírtam még legyűrni
*többnyire azt teszem, amit akarok: kivéve ha nem, mert munkanélküli vagyok, de az én választásom volt
*az emberek szeretnek: pfff aki nekem fontos, az szeret, a többi meg nem érdekel
*szerencsés vagyok: mittomén, nem vagyok balszerencsés, de igazából tök mindegy, alkalmazkodni kell és lehet

Bocs, hogy ezt mondom, de nagyon sok közhely van ezekben. Ami hiedelmeket én felsoroltam, elég sok érződik ezekben. A legtöbb kérdés értelmetlen, lényegtelen, nem specifikus stb.

Még a legrosszabb időszakomban is (konstans öngyilkosság gondolat) is a legtöbb pozitív dolog (amit most leírtam) meg volt bennem. Szóval szerintem nem sok értelme van az egésznek (számomra, már számára jó lehet)

Nem tudom, úgy látszik felnőttem, el tudom a világot/magamat fogadni olyannak, amilyen. Nem rózsaszín, nem szürke, hanem színes.
Előzmény: porter2 (491)
porter2 Creative Commons License 2010.05.02 0 0 493
én meg azt figyeltem meg, hogy ezeket a hiedelmeket ha tápláljuk, akkor növekszik az intenzitásuk, és egyre aktívabban kezdenek működni, miközben a negatívak gyengülnek. a kettő nem lehet ugye egyszerre.

az a gond csak, ha tudatosan nem tápláljuk őket akkor megint visszasorvadnak, mert a külső világ ezeket ha nem teszünk érte, nem igazolja vissza. de ha kiválasztunk egy-két elsajátítani, megerősíteni kívánt alaphiedelmet, és naponta elmélyítjük a gondolatot, az megerősödik, működni kezd, és akkor már visszaigazolja a külvilág is. éberség kell hozzá, kétségtelen...
Előzmény: Törölt nick (492)
Törölt nick Creative Commons License 2010.05.02 0 0 492

Hát, nem szélsőséges :P Gyakorlatilag egyik pozitív hiedelemmel sem rendelkezem, max kis mértékben. (pedig jó lenne, ha mégis)

Amúgy azt figyeltem meg, hogy ezek a pozitív hiedelmek kicsit olyanok, mint az elhajlított ág, ami visszacsapódva pofáncsap. Merthogy a negatív dolgok nagyon ragaszkodóak. Addig kell hajlítgatni az ágat, amíg nem csap pofán :D

Előzmény: porter2 (491)
porter2 Creative Commons License 2010.05.02 0 0 491
ok:)

akkor nézzük az általam felsorolt hiedelmek ellentétét:

az életnek van értelme

testem és a lelkes harmóniában van

van hatalmam az eseményk felett

az emberek jók

erős vagyok

többnyire azt teszem, amit akarok

az emberek szeretnek

szerencsés vagyok

na most kicsit provokatív meg szélsőséges leszek, előre is bocs, de ha ezen hiedelmek közül akár egyet is a magadénak tudsz, akkor nem lennél ezen a fórumon.

na mondtam:) szélsőséges vélemény. de a hiedelmek feltérképezéséhez kíméletlen őszinteség kell. nagyon jó, hogy így spontánul összeszedted a hiedelmeket, amik eszedbe jutottak, de vannak olyan mélyen fekvő hiedelmeink, amikkel nem merünk szembenézni. ha így le vannak írva, akkor pedig olyan szélsőségesen hatnak, hogy automatikusan elutasítjuk őket. pedig annak ellenére, hogy a tudatos agyunk elsőre elveti, sok ezek közül igenis működik a felszín alatt. én is küzdök némelyikkel.

pl ami a hatalmat, a szerencsét, vagy az erőt illeti.
Előzmény: aktionáter (486)
porter2 Creative Commons License 2010.04.29 0 0 490
dehogy, csak tiszteletben tartom a döntésed.
Előzmény: belloBRANDnew (489)
belloBRANDnew Creative Commons License 2010.04.28 0 0 489
Csak kíváncsiságból: porter, megsértődtél rám a legutóbbi levelem miatt?
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010.04.25 0 0 488
A negatív érzések elfogadásáról jutott eszembe, hogy van egy "worry exposure" nevű terápiás gyakorlat szorongásos problémákra, aminek kifejezetten a negatív érzések megszokása a célja. A lényege az, hogy az ember 25 percig semmi mást nem csinál, mint a lehető legélénkebben elképzeli a legrosszabb félelmét egy nem teljesen kontrollálható helyzetben. Közben nem próbál racionálisan gondolkodni, nem tereli el a figyelmét, nem nyom el semmit. Csak a 25 perc eltelte után szabad/kell reálisan gondolkodni, perspektívába helyezni a dolgot.

Aktionáter, ez annyiban különösen érdekes lehet számodra, hogy a mögötte levő egyik elmélet szerint pont azért aggódnak az emberek szavakban és mondatokban, hogy elkerüljék a fenyegető mentális képeket és a velük járó érzelmeket. (bár ha jól tudom, neked nem annyira a mondatokban való aggódással, mint a mondatokban való gondolkodással van bajod)
aktionáter Creative Commons License 2010.04.25 0 0 487
Na, a magyar nyelv mégsem akkora király? Vagy csak én vagyok olvasatlan.

igazság, mint truth nem pedig justice
Előzmény: aktionáter (486)
aktionáter Creative Commons License 2010.04.25 0 0 486
Hát nem tudom, én ezeket a hiedelmeknek, meg belső hiteknek a nagy részét sohasem éreztem így.

Szerintem a belső hiedelmek (csak kevés fog eszembe jutni, majd még később lehet, hogy írok még), valószínűleg sok nem alaphit is lesz benne, de mindegy:

-minden dolognak van célja/rendeltetése (nincs)
-minden dolog okkal történik (najó, az első kettőn kicsit még gyúrni kell, valahogy a cél és az ok közötti különbséget nem mindig érzem)
-van objektív valóság, olyan értelemben, ahogy általában szokás használni (nincs)
-a fentiből következően mindenki ugyanúgy érzékeli a környezetét, mint én (nem így van)
-léteznek ezek a fogalmak: "megérdemlem", "jogom van", "nekem jár" (legfeljebb jogi értelemben)
-léteznek abszolút bűnök (csak jogi értelemben)
-létezik abszolút igazság, úgy értem igaz-ság (nem igazságosság vagy ilyesmi) (csak viszonylagos: ami beillik a valóságnak tartott képbe/illúzióba (vagy legjobban megfelel neki), az az igazság)

Jó persze ezt most csak hirtelen írtam, rég nem agyaltam ilyeneken.
Meg a legnagyobb baj: ezek elég elvont fogalmak/szavak, valószínűleg nem is ugyanazt értjük alattuk, tehát jól el fogunk beszélni egymás mellett.
Előzmény: porter2 (484)
porter2 Creative Commons License 2010.04.25 0 0 485
"szóval én azt gondolom, hogy az a hit, hogy a mentális egészség jele az állandó jókedv, a kedvesség és a határozottság a mentális egészség jele és sosem szabad sírni vagy kimutatni bánatunkat. ezzel azonban az emberi tapasztalat természetes részét tagadnánk meg. a természetes érzéseket elfojtó próbálkozásoknak nagyon magas ára van. "

na, tehát, én azt gondolom, hogy a mentális egészség jelen NEM az állandó jókedv, határozottság, stb.

porter2 Creative Commons License 2010.04.25 0 0 484
Ha "meglovagoljátok" az érzéseket, akkor lehetőség van arra, hogy eljussatok bizonyos alapvető hiedelmekhez. a következetes önfeltárások sora eredményt fog hozni, és további kreatív pszichológiai tevékenységekre ösztönöz.

néhány alaphiedelmünk (nagyon sok, nagyon különböző személyes hiedelem van, ezek csak általános verziók, amiket sok ember elfogad)

1. az élet siralomvögy
2. a test hitvány, a lélekhez képest alacsonyabbrendű
3 tehetetlen vagyok a körülményekkel szemben, amelyek fölött nincs hatalmam
4 az emberek alapvetően rosszak, kivéve engem

belsőbb hitek pl.

gyenge vagyok, mindig is az voltam
soha nem csinálhatom azt, amit akarok
nem szeretnek az emberek
mindig balszerencsém van
...

az érzelmek a hiedelmeket követik minden esetben, ami pedig olyan valóságot alakít ki, amely mindezeknek megfelelő, és megfordítva nem azt mondjátok, hogy azért ilyen a valóságom, mert belső gondolataim ennek a valóságnak a táptalaját teremtik meg, hanem rámutattok a kialakult, szilárdnak és változtathatatlannak vélt valóságra és azt mondjátok. persze, hogy ezt gondolom, hiszen így van. nézd csak meg...

apropó mégegy hiedelem: a valóság olyan, amilyen. nem képlékeny, nem változik, hiszen az elmúlt 20 évbe alig változott valamit. miért változtak bármmit is az elmúlt 20 évben az benned zakatoló gondolatok?

a hiedelemfeltárásokhoz őszinteség kell és erős akarat, a megváltoztatásukhoz, még kétszer annyi akarat kell és háromszor annyi kitartás. egyszerűen csak mert az évek során berozsdásodott gondolati rendszer megmozgatásához nagy ellenállást kell legyőzni.
porter2 Creative Commons License 2010.04.25 0 0 483
Ok, akkor ez legyen a kulcsmondat: az elfogadás nem beletörődést jelent. Ebben akkor mindannyian egyetértünk.

Sőt abban is, hogy a negatív érzelmeket nem szabad elfojtani vagy figyelmen kívül hagyni, hiszen én is erről írtam is alant.

Aktioner azt írod, hogy úgy tűnik mintha azt mondanám, hogy a negatív érzelmek magyarázatra szorulnának. inkább úgy mondanám, hogy a negatív érzelmeknek mindig van magyarázata, akárcsak a pozitívaknak. a negatív érzéseink gondolati forrásának azonosítása egyszerűen hasznos lehet, ha fel akarunk ismerni bizonyos korlátozó negatív hiedelmeket.
ja és nem vagy észosztó attól, mert kifejted a véleményed.

Szóval én azt gondolom, hogy az a hit, hogy a mentális egészség jele az állandó jókedv, a kedvesség és a határozottság a mentális egészség jele és sosem szabad sírni vagy kimutatni bánatunkat. ezzel azonban az emberi tapasztalat természetes részét tagadnánk meg. a természetes érzéseket elfojtó próbálkozásoknak nagyon magas ára van.

A megélt negatív eseményektől nem kell félni és ha ez valamiféle kényszert sugall, akkor azt mondom, nem is SZORUL magyarázatra. úgy érzem mintha ez a megfogalmazás azt sugallná, hogy magyarázkodnotok kéne magatok előtt valamiért. szó sincs róla.

de egy jobb éleminőség érdekében igenis nagyon hasznos dolog dolgozni ezekkel az érzésekkel, élményekkel.

a maguk módján például a gyűlöletteli, bosszúszomjas gondolatoktermészetes terápiás eszközök, mert ha követitek őket és elfogadjátok érvényességüket (azaz nem kendőzitek el létüket, nem fojtjátok el őket, hanem magatokénak tudjátok őket), akkor túlvezetnek önmagukon. újabb érzésekké alakulnak át és átvezetnek a gyűlölet mögött lappangó félelemhez. ami ha nem emelsz gátat újabb és újabb érzésekhez fog elvezetni.

ha rendszeresen megtagadjátok az ilyen érzések kifejezésre jutattatását, testtől és a tudatos gondolatoktól is elszigetelitek magatokat.

hiszek abban, hogy ha nem gátolja semmi szabad mozgását és természetes működését, akkor a test és a szellem egy önszabályozó, gyógyító és öntisztító rendszert alkot.

ez például egy nagyon hasznos hiedelem:) mindenkinek ajánlom, hogy tegye magáévá, mert világunk, kezdve az orvostudománytól, a valláson át egészen a természettudományokig mind hozzájárul ahhoz az alapvető bizalomvesztéshez, amit önmagunkkal szemben érzünk.
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010.04.25 0 0 482
Nyugi, a lelkizéstől még nem leszel "gay-fag" :) A többiben egyetértek.
Előzmény: aktionáter (481)
aktionáter Creative Commons License 2010.04.25 0 0 481
A negatív érzésektől/élményektől talán meg lehet védeni magunkat, de nagy áron: a pozitív érzésektől/élményektől is megfosztjuk magunkat.

Ha az ember elfogadja a negatív dolgok létét, akkor be tud fogadni mindent, és jöhet a havajszánsájn. Engem meg mindjárt felvesznek a Nőklapjába gay-fag észosztónak.

Hozzá lehet szokni a negatív dolgokhoz: az ember ha párszor érzi/megtörténik vele, rájön, hogy nem is annyira rossz érzés. pl az a paranoia, hogy átverik az embert, vagy hogy csalódások érik. A legtöbb "átverés"/csalódás olyan ártatlan (és főleg olyan emberek "követik el" rajtunk, akik nem is számítanak), hogy az ember egy idő után nem fog félni tőlük. És pláne nem fog elzárkózni olyan dolgoktól, amivel igazán jó kapcsolatokat tud kialakítani.

Pánik. Vannak emberek akik kifejezetten szeretik a félelmet. Lásd extrém sportok. Úgy érzik, hogy élnek.

Najó ez már nagyon newage gay-fag duma.
Előzmény: kognitív teknősbéka (480)
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010.04.25 0 0 480
Igen, valami ilyesmit gondoltam :) Az elfogadás nem a beletörődést jelenti, hanem egy olyan hozzáállás, ami nem vezet önleértékeléshez.

Szorongásos problémák esetén meg a "teljes élet" sokszor hosszútávon a szorongás csökkenését hozza, míg az érzelmeink ellen való küzdelem (például a társas helyzetek kerülése, vagy az alkoholizálás) hosszútávon az eredeti problémánál is nagyobb problémához vezethet.

Persze időnként érdemes belegondolni, hogy az érzelmeinket többnyire nem az események okozzák, hanem az, ahogyan az eseményeket látjuk, és egy realisztikus gondolkodás sokszor megvédhet minket a túlságosan negatív érzelmektől. De nem szabad túlzásokba esni, nincs az a gondolkodás, ami minden negatív érzelemtől megvéd.

Más: a szocfób nem mindig olyan vészes probléma, sokan maguktól is kigyógyulnak belőle. Egy (fiatal német nőkön végzett) vizsgálat szerint másfél év alatt a szocfóbosok egyharmada teljesen meggyógyult, egy másik egyharmada részlegesen meggyógyult, és csak egyharmada maradt ugyanolyan. A spontán gyógyulást valószínűsítő tényezők: teljes munkaidős munkahely, stressz hiánya, depresszió hiánya, általános szorongásérzékenység hiánya. Aki nem kerülte el társas helyzeteket, nagyobb eséllyel gyógyult ki teljesen. Érdekes, hogy a spontán gyógyulás nem függött a szocfób súlyosságától, vagy attól, hogy mióta állt fenn. Attól sem függött, hogy az illetőnek volt-e partnere, és hogy milyen képzettsége, vagy mennyi pénze volt.
Előzmény: aktionáter (478)
aktionáter Creative Commons License 2010.04.25 0 0 479
Lehet, hogy én is félreértelek, de mintha azt mondanád, hogy minden negatívnak tűnő érzés magyarázatra szorul. De nem így van. A pánik, a félelem, a szorongás, a feszültség mind normális érzések, csak sokszor nem valóak egy helyzethez. De ez sem feltétlenül igaz. Ahogy olvastam (meg így is gondolom), a pánikbetegség és a szocfób alapja, hogy az ember azt hiszi, hogy nem helyénvaló egy rossz érzés. Pedig az. Az érzések létét kell tudni elfogadni.

Lehet, hogy megint mellélövök, de azért van talán több női pánikbeteg, mert a férfiak jobban hozzá vannak szokva a félelemhez, és jobban el tudják fogadni a létét (talán evolúciós fejlődés eredménye részben). És hát ismerjük a közhelyet, hogy a nemi szerepek elmosódnak, felcserélődnek...
Előzmény: aktionáter (478)
aktionáter Creative Commons License 2010.04.25 0 0 478
Szerintem te félreérted Teknős kollégát.

Nem azt állítja/állítjuk, hogy a helyzetet/betegséget kell elfogadni, hanem azt, hogy vannak rossz/kellemetlen érzések is. És hogy a rossz érzés az egy normális dolog. Nem kell nagyobb jelentőséget adni neki, amekkora valójában van. És nem kell megijedni tőle.

Mindenki érez félelmet, csak vannak, akik szerint ez nem normális, blabla még nem ébredtem fel rendesen.
Előzmény: porter2 (476)
porter2 Creative Commons License 2010.04.25 0 0 477
na és persze sokszor az, hogy az önmaguk feletti hatalmat és felelősséget gyakran gyengén képzett, lelki bajos pszichiáter/lógusok kezébe tesszük, ezzel kiszolgáltatottá válva az ő szakértelmüknek, gyógyszer ráhibázásainak, tanácsainak, hangulatainak, kedvességének..stb. Mindez mentális lustaságot, lelki gyengeséget és ami a legnagyobb baj, a kiszolgáltatottság érzését eredményezi.

nem kiszolgáltatottságot! csak annak az érzését! soha nem vagytok kiszolgáltatottak, csak, ha azt gondoljátok, hogy semmi hatalmatok magatok felett.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!