Az első 21 oldalban össze van foglalva a lényeg. Mindkét témakörben jók a meglátások, azonban nekem, olvasva az írást, a mondás jut eszembe, miszerint a tett halála az okoskodás.
Ha mondjuk a Kopaszi-gátat a piaci ár alatt 24.000 millió forintért eladók kezét a Népstadionban, ingyenes belépéssel, tévékamerák előtt csapnánk le, megremegősödne néhány gazember keze mielőtt aláírja a köztársaságot meglopó papírokat.
Ez a vélemény a hivatkozott írásban így szerepel: "A hazai korrupciós helyzet javítására két eltérő megoldási javaslat ismeretes. Az egyik szerint semmi mást nem kell tenni, mint a meglévő törvényeket, jogszabályokat, a meglévő intézményekkel és szereplőkkel be kell tartatni. Egy másik, általunk is képviselt felfogás szerint olyan mértékű a fertőzöttség, hogy ellene csupán az előző módszerrel hatékonyan harcolni nem lehet. Ezért jogszabály-módosításokra és hatékonyabb intézményekre van szükség."
Nohát, ugyanaszt mongyuk mindketten. Nem kő ehhő bölcsészet.
Egyre markánsabban körvonalazódó elvárás, hogy legyen az iskola egy olyan sziget, amely őrzi az értékeket, és szeretetteljes, a pozitív énképet gazdagító közösségi élményeket adjon.
Végre valaki kimondja! Ez az a szemlélet, ami annyira hiányzott az utóbbi évek oktatáspolitikájából!
