Az új, nagyobb teljesítményű motor már a helyén. Reméljük a hatósági engedélyek is megérkeznek, és akkor már súlykorlátozás nélkül átélhetjük Bánhidi Antal műve által nyújtott repülési élményt. Ja persze, a Goldtimer alapítványnak addig még van bőven munkája rajta. :).
Az a Tu-114-es, amelyet én láttam, az 1-es állóhely környékén állt, közvetlenül a Charlie gurulóút végénél. Azt a területet foglalta el. 1976. június 13-a volt, vasárnap. A hajtóműindítás után lassan, méltóságteljesen eldübörgött a főépület előtt, végiggurult az Alfán, majd a 31-es irányon szállt fel. A lajstromjele CCCP-76480 volt. (Remélem, jól írtam fel.) A festésmintája pedig még nem az 1973-tól szabványosított Aeroflot-arculatnak megfelelő volt, hanem még az azt megelőző.
Ez a Tu-114-es a Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusát szállította Japánba egy három- vagy négyhetes hangversenykörútra. Hogy visszafelé is Tu-114-es hozta-e őket, nem tudom. Ha igen, akkor lehetett egy további szereplése is a típusnak Ferihegyen, de erről nincsen tudomásom. Jöhettek akár Il-62-essel is. Az erős zaj, főleg a mellső utastérben, nem lehetett kellemes hosszú órákon keresztül az énekkari gyerekeknek.
1959. június 4-én Hruscsov és Malinovszkij Tiranából utaztak hazafelé egy Tu-104-essel, amikor az útjukat Budapesten megszakították. Ezzel a 104-essel együtt repült a Tu-114-es prototípusa is, amely szintén Tiranában járt ekkor próbaúton, tehát két gép egyszerre, és ez utóbbi is leszállt Ferihegyen.
Ahogyan az a későbbiek során is lenni szokott, az akkori vezetőink is, Kádár és Münnich fogadták a nagyhatalom vezetőit a repülőtéren. Hruscsov meghívta Kádárt a Tu-114-es megtekintésére, még be is ültek, közben kedélyesen elnevetgéltek. Valahogy úgy, ahogy a koreai kedves vezetők mellett szokás. Kádár meghívására Hruscsov Magyarországon maradt néhány napig nem hivatalosan. 4-én Visegrádon jártak, 5-én egy dunai hajókirándulást tartottak.
(Amikor Clinton Taszárra érkezett C-17-essel, amúgy bejelentés nélkül, 1996. január 13-án, akkor Göncz és Horn is lóhalálában utaztak le, hogy még ott érjék, mielőtt elutazik. Mert gazsulálni mindig kell... ;-)
Két fényképsorozat létezik. Az egyiket 1959. június 4-én Papp Jenő készítette, ez a Kádáros-Hruscsovos „vidám” sorozat, a másikat 5-én Mikó László készítette, ez a Malévos lépcsős sorozat, amikor a hátsó ajtónál a Malév lépcsőjét toldották meg. A Tu-114-es június 5-én repült el, de előtte még egy másik 104-es is járt Ferihegyen, amely egy koreai vendéget vitt el. Kádár három napig látta vendégül Hruscsovot, aki június 6-án utazott haza egy Tu-104-essel, amikor a Tu-114-es már nem volt itt.
A fotó Ferihegyen készült. Ez olyan biztos, mint ahogy holnap felkel a nap.
Kun Miklós történelmi filmsorozatába kellene belenézni, abban még az is szerepel, hogy 1956/57 szilveszter hajnalán Hruscsov a legnagyobb titokban Bp-re repült és ide rendelte a többi "elvtársi" ország vezetőit is. Sajnos a repülőgép típusáról a filmben nincs említés.
Valami honlapon hiányolod a forrást, miközben a forrást (a honlapot) te se nevezed meg. :-)
A hivatalos Tu-114 bemutató 1959. június 5-én volt Ferihegyen (MTI KO 9605/sorozat, nekem 29-ig van meg). CCCP L5611. Hátul egy Malév lépcsőre szerkesztett pótlépcsőn mehettek be az érdeklődők (sokan voltak állítólag), és elöl az itteni Aeroflot lépcsőre szerkesztett hosszabbító lépcsőn távoztak.
Kérdés, hogy ha Hruscsov nem Tu-114-essel (vagy valami hasonlóval) jött, akkor miért van lefotózva Ferihegyen a Kádárral, mit kerestek egy ilyen típus alatt, és akkor az mikor járhatott nálunk? Mert aztán rövidesen lecserélték Hruscsovot Brezsnyevre.
Tu-114-est én egyet láttam élőben (1970-es évek), az Kubából jött. Itt dobbantott tankolni, mert Moszkváig már nem bírta volna. Miután tisztáztuk a személyzettel a szakmai ügyeket (a szovjeteknél a hajózó-műszaki kapcsolat mindig is igen bensőséges volt), felmehettem a gépre. Elöl olyan kárpitozott fotelek voltak, mint nálunk a Tu-154-esekben az első osztályon, amíg be nem vezették a Comfort (Business) osztályt.
Ami viszont meglepett, hogy a fotelekbe gondosan be volt szíjazva pár marmonkanna. Elég nehezen jöttem rá, mi lehet bennük, de az egyik Kolja segített (igazi, nádcukorból készített rum). Szerintem ha lett volna nálam valami üveg, adtak volna belőle. Sikerült megnéznem a távozást is, félelmetes, ahogy indításkor a két hatalmas sróf elkezd ellentétes irányba forogni. Az orrfutó aknában volt egy hermetikus ajtó, az utazószerelő ott mászott fel egy kis összecsukható létrán, amikor már járt mind a négy dvigátyel (hajtómű).
1958 áprilisában Hruscsovval CCCP-L5444 lajstromjelű Tu-104-es járt Ferihegyen, de korábban, 1956. július 29-én a 6 35 00 03 gyártási számú, CCCP-L5414 lajstromjelű Tu-104-es már járt itt próbaútja során.
Egy évvel később, 1959. június 5-én az 56 1 1 gyártási számú, CCCP-L5611 lajstromjelű Tu-114-es prototípus járt Ferihegyen. Aztán 1976 nyarán két alkalommal is. Amit Ferihegyen láttam, az Ogyesszából hozott tengerészeket látogatásra. Szépen felsorakoztak a 16-os állóhelynél. A második alkalommal, gondolom, amikor visszavitték őket, felszállás közben láttam Rákosszentmihályról. Valóban, a hangja fantasztikus volt. Más esetről nem tudok.
„1958-ban Hruscsov egy Tu-104 vassal érkezett Ferihegyre.”
Igen, ez így volt. Igaza van Syracusa-nak és mindenkinek, aki így gondolja. Ellentétben azzal, amit az egyik szakmai honlap állít, hogy ez egy „Tu-116-os (Tu-114D)” volt. Ráadásul „számos forrás” szerint:
(Csak mellékesen, a felső képet az MTI, az alsót Zsille Péter készítette. Ezek a forrásmegjelölések véletlenül lemaradtak a honlapról.)
Valójában az a repülőgép, amelyik 1958 áprilisában Hruscsovval itt járt, és amely kapcsán a lépcsőházas Aeroflot feliratú lépcsők kérdése felmerült ezen a topikon, a CCCP-L5444 lajstromjelű Tu-104-es volt:
Ferihegyen valóban megfordultak Tu-114-es repülőgépek is, de nagyon ritkán. Én csak két ilyen esetről tudok. Az első 1959. június 4-5-én történt, amikor a CCCP-L5611 lajstromjelű prototípus az egyik próbaútján tartózkodott Ferihegyen. Ez az eset széles körben ismert sok fénykép révén.
A másik esetnek pedig a szemtanúja voltam 1976 nyarán, amikor egy különjáraton volt itt. Döbbenetes egy madár volt. A hangja is és a látványa is. Szerencsém volt a felszállását is végignézni. Sem azelőtt, sem azután nem láttam Tu-114-est Ferihegyen.
A menetrend szerinti első Tu-104-es járat 1957. november 19-én közlekedett a CCCP-L5437 lajstromjelű repülőgéppel. A sajtó csak másnap, 20-án számolt be erről. Talán a lapzárta ideje miatt, vagy esetleg meg kellett várni a közlési engedélyt. Tehát nem 20-án történt. (főleg nem októberben)
Fotó: MTI__EV19571119021, Keleti Éva. Az első járat repülőgépe indul haza november 19-én. A menetrend is ezt látszik alátámasztani, mert keddi napokon (2) szerepel benne a Tu-104-es, november 20-a pedig szerdára esett.
Az október 15-ei „technikai repülés” is kétséges. Nem lett volna semmi értelme, mert számos alkalommal járt már itt Tu-104-es repülőgéppel a szovjet üzemeltető a járatnyitás előtt is.
Nagyon ügyes! A bekötés is, a megvalósítás is. Anno egy nagyméretű UPG-53-as asztal szolgált erre a célra, amely a folyamatosan változó bedöntéseken és bólintásokon kívül még körbe is tudta forgatni a pörgettyűs berendezést egy tetszés szerint beállított szögsebességgel. Olyan nehéz volt, csak két ember tudta vinni, kb. 50 kg-os. Fel lehetett rá szerelni a műhorizontokon kívül a nagy 458-as adót, CGV-t, MGV-t vagy GA-t is.
Ennél kisebb méretű asztal is létezett, az csak körbe forgott, és fel lehetett vinni a fedélzetre pl. robotpilóta ellenőrzéséhez (UPG-48). A nagyméretűnek is lett olyan változata, amely „csak” körbe forgott (UPG-56).
A fényképeken egy 56-os és egy 48-as asztal látható, az 53-asról nem találtam, de ez hasonló kinézetű volt az 56-oshoz. Az előbbi éppen egy EUP-53-as elfordulásjelző keretével van felszerelve, az utóbbi pedig a HA-LBI lajstromjelű Tu-134A fedélzetén látható egy ellenőrzés alkalmával, amikor a robotpilóta BDG-10-es szögsebességadóját szereltük fel rá. Csatlakoztatva a padló alatti műszaki rekeszben van.
Ma, a hosszas csengetések után, sikerült egy viszonylag közeli „őslakós” hölggyel találkoznom. Ő 1956-ban született, tizenöt éves lányka lehetett akkor. Neki nem rémlik, hogy lett volna ott egy repülőgép. Abból az időkből csak arra emlékszik, meg volt tiltva neki, hogy este fele a park bozótjai fele járkáljon, mert a lányoknak akkor ez a terület nem volt „biztonságos”.
A 70-es évek elején én is kijártam Ferihegyre repülőgépeket csodálni. Már nem volt Malév Il-14-es, csak két románnal találkoztam az akkori 22-es és 23-as állóhelyen. Jó rálátás volt a teraszról. Az egyik egyedi festésű volt. Egy másik alkalommal a CSA Avia 14-es látogatott oda, a 25-ös helyen parkolt.
A 93-as autóbusszal közlekedtem, de nekem nem volt szerencsém a HA-MAB repülőgépet meglátni. Tehát az állás 2:2.
Az tény, hogy a repülőgépet elégették, erről az esetről a nyugdíjas találkozón a kollégák is meséltek történeteket. De Hamster és Mandras61 szerint, ha pár napra is, a Szemeretelepnél lévő parkban is megfordult. A jelen állás 2:1.
Remélem hamarosan találok egy „őslakóst” aki pontot tud tenni majd az ügyre.
A HA-MAB már 1969. szeptember 4-én is oldalkormány nélkül állt a hangárban (ez volt az első munkanapom). Ha szemből néztük a hangárt, a bal sarkában. Már korábban lecserélték egy másik gépre, mert ekkor már nem volt üzemelő „vásznas” kárpitos műhely a Malévnél, nem úgy, mint az RNA-nál (később RSZ), ahol ez sokáig működött. Valamelyik eladásra szánt gépre került át.
Ha nem 1970, akkor 1971, de az is biztos, hogy csak egy póló volt rajtam, amikor megpróbáltam valahogy kimenteni a törzs tetején ülve a navigátor kupolát a megsemmisítés elől egy fedélzeti baltával, de a felénél feladtam. Egy URH antennát sikerült végül megszereznem.
A HA-MAB soha egy percre nem hagyta el a repülőtér területét, mint korábban írtam, a kivontatás és fűre ültetés után újra fel kellett emelni, a futókat kipiszkálni (és rögzíteni - a helyzetzár mechanikus, nem hidraulikus), majd elvontatták a „kocsedóra” a kerítés közelébe, a későbbi hajnali felgyújtásra. A hajnali vonatokkal nem számoltak, ezért ment még aznap Lénárd György vezérigazgató a szőnyeg szélére, valószínűleg több hivatalba is. De ezt még megúszta, mint ahogy az 1971-es két katasztrófát is. Csak 1975 végén tették lapátra, de ez egy másik történet.
A kiállított Li-2-es repülőgépek vásznas felületeit idővel fémlemezesre cserélték, hogy esztétikus maradjon. Lehet ez is magyarázat miért nincs a HA-MAB oldalkormánylapja a helyén. A csűrők és magasságiak is lehetek leszerelve e célból, de ez a fotókon nem meghatározgató. Az Aeropark Il-14-es vásznas felületeit is lelemezelték.
Hogy laknak-e még ott őslakosok, nem tudom. Hogy van-e fényképük, azt sem tudom. Nekem nincsen, mert annak idején még nem volt fényképezőgépem. Viszont régi bejegyzéseket olvasgatva találtam az alábbira Hamster tollából a Mentsük meg az Il-18-ast! topikban, a 712-es bejegyzésben:
A „Családból mesélte valaki, hogy még a mai Skanzen előtti időkben egy Il-18-as állt kint a gyorsforgalmi mellett, még az 1-es terminál és a város közt, valamelyik felüljáró után egy zöld placcon. Tényleg volt ilyen?” (Az kiemelés tőlem.)
Érdekes visszaemlékezés. Megengedve, hogy egy családtag nem tudja, hogy mi a különbség egy Il-18-as és egy Il-14-es között, feltételezem, hogy az illető ugyanazt látta, amit én. Csak éppen nem ismerte a típusokat.
Mint korábban a 7912-es hozzászólásban írtam, a tűzoltóknál sem találtam az eseményről dátumot. Sokan emlékeznek az égetésről, de az időpontban ők is bizonytalanok. Talán Szemeretelep környékén még található olyan "őslakós", aki emlékezhet rá, netán fényképe is lehet. Abban az időben még nem volt SRA, a repülőgép ki- és visszavontatása nem lehetett gond.
49 évvel ezelőtt járt először Tu-154-es repülőgép a Ferihegyi repülőtéren. Ez a CCCP-85006-os lajstromjelű példány volt, és bemutató céljából érkezett. A KPM és a Malév illetékesei ekkor megtekintették a repülőgépet, majd idővel döntöttek arról, hogy vásároljanak-e a típusból. Mint tudjuk, igen. Szerintem jól döntöttek.
A bemutató 1970. november 23-án történt. (Tévesen 13-a olvasható számos helyen: Aeronews, onnan Aeropark-LKK, AIRportal.) A napilapok november 24-én számoltak be az eseményről, lásd pl. az Észak Magyarország aznapi cikkét, majd egy képes beszámolóját 26-án:
Az MTI egy hosszú, kb. 40 fényképből álló sorozatot készített ekkor, a Közdok pedig egy filmet forgatott a repülőgépről, amely a Közlekedési Filmhíradó 1971/17-es számában tekinthető meg. A Repülés című folyóirat 1971 januárjában közölt egy rövid hírt a bemutatóról:
Megkerestem a fényképek jogtulajdonosát, hogy a felső képet feltennék-e a honlapjukra jó minőségben. Megtették. (Így már mindenki láthatja ezt a Tu-154-es történelmi eseményt.) Két képet tettek fel a sorozatból, az egyiket most csatolom ide. (MTI-fotó F__IS19701123008, Bara István.)
Az illő megemlékezés után pedig álljon itt ennek a fényképnek egy részletnagyítása tőlem, amellyel átevezhetünk egy másik témára. Ez a kép ugyanis nem csak a Tu-154-es, hanem a háttere miatt is érdekes.
Ezen látható, hogy a HA-MAB lajstromjelű Il-14-es ugyanott és ugyanúgy áll, ahogyan 1970. június 2-án is állt. Szerintem azóta onnan meg sem moccant. Sem a Bravo gurulóút mellé nem vontatták el, sem pedig el nem égették 1970 nyár végén.
November 23-án már kabátos idő szokott lenni. Kifejezetten jó, augusztusi-szeptemberi idő legközelebb 1971 második felében lehetséges. (Az Il-14-es típusismertető füzetben 1972-es évszám szerepel.)
Tehát továbbra is maradt a kérdés (legalábbis a kétkedők számára), hogy hol volt a Malév utolsó Il-14-es repülőgépe 1971 nyarán.
Az Aeroparkban lévő HA-LBE Tu-134-es kabinjának felújítása közben lába kelt az ANU-NASz-1k rendszerhez tartozó SzCsk típusú útvonalszámláló műszernek. Ha valaki tudna ilyet felajánlani, vagy ismer beszerzési forrást, örömmel vennénk. Ja, és cserébe a "gyűjtőnek" más műszert is fel tudunk ajánlani.
