Többször felmerült már, hogy legyen egy topik, ahol a magyar vasúti Utasítások hibáit, és hiányosságait lehet meg- és kibeszélni, valamint a felmerült ötleteket megosztani, átgondolni. Íme, itt a lehetőség!
> A "téma lényegé"-t nem a hozzászólásaid tartalmazzák...
─ Mint bárki másnál, nálam is előfordul, hogy többé-kevésbé elkalandozom a vezérfonaltól.
Itt-ott mégiscsak sikerült a lényegre tapintanom, mert szíves személyes segítségeddel ─ amikor nem sodort el a ledorongoló indulat és értelmes kritikát is megfogalmaztál az előbb leírtakra ─ meglehetős eredményesen haladtam egy önként vállalt szakmai feladatomban: tagadhatatlanul részed van benne ─ más Olvtársakkal együtt ─ hogy némely kényes részleteknek még alaposabban utánanézve, elkerülhettem a bennük rejlő csapdát!
─ Talán már túl régen ahhoz, hogy a mai vasutas generációk tömegesen emlékezzenek rá! Nem állítom, hogy mindenütt és mindig ilyen volt, mert a dolgok alakulása nagyon személyiségfüggő; a vezető(k) szakmai hozzáértése és embersége meghatározó. Sokak számára lehet újdonság, de a szemlélet alapjait a közlekedési ismeretek körén belül ma is oktatják az egyetemeken is ─ kár, hogy az élet vizsgáján már csak kevesen emlékeznek rá.
Egyébként példát vehetsz másokról ─ ha elolvasnak valamit: vagy megértik vagy nem ─ de csak akkor kritizálnak, ha a téma lényegéhez van érdemi mondandójuk. Minden más csak esztelen személyeskedés, nem az én műfajom!
A "téma lényegé"-t nem a hozzászólásaid tartalmazzák...
> "Örülök, hogy....legalább te.... .....érted is, amit írsz."
─ Én viszont annak nem tudok tiszta szívből örülni, hogy esetenként olyan dolgokról szóló véleményeket próbálsz meg időnként ledorongolni, amelyek lényegét ezek szerint képtelen vagy megérteni: ez bizony csúnya rossz szokás! Ugyanis azt reméltem, hogy Személyedben nemcsak a vasút üzemét ismerő, de az ott dolgozó emberek szempontjait is mérlegelni képes Olvtárssal találkoztam ezen a fórumon. Számomra ugyanis ember - gép rendszerként teljes a vasút! Én ebből a szemléletből kiiindulva próbálom megvilágítani, hol szorít a "vaskalap", mi lenne másként sokkal jobb.
Egyébként példát vehetsz másokról ─ ha elolvasnak valamit: vagy megértik vagy nem ─ de csak akkor kritizálnak, ha a téma lényegéhez van érdemi mondandójuk. Minden más csak esztelen személyeskedés, nem az én műfajom!
Ha itt-ott egy kicsit hibádzik a a dolog, szükség esetén még a műszaki alkalmasság határain belül, a munkavállalóval egyeztetett biztonságos módon használható. (Erre utal az F.2. sz. Forgalmi Utasítás 15.19.1.8. pontjához beszúrt "— szükség esetén a vonatszemélyzet megfelelő értesítése után —" kitétel is: csak kényelmesebb lezserül félreérteni!)
Örülök, hogy legalább te azt hiszed, hogy érted is, amit írsz.
─ Hát bizony, megint! Mert fránya egy dolog ám a munkáltatói felelősség!
Emlékeztetőül: a forgalmi utasítás értelmében is a jelző- és biztosítóberendezések a forgalomirányítás rendelkezései közvetítő, a forgalom biztonságos lebonyolítására szolgáló munkaeszközök. Ezekre alapozzuk a vonatbefolyásolási technikát is, amely pedig a mozdonyvezetőnek munka-, az utazóközönségnek személybiztonsági eszköze!
Munkajogilag: kifogástalan munkát csak kifogástalan munkaeszköz és biztonsági berendezés rendelkezésre bocsátása esetén lehet a dolgozótól elvárni. Ha itt-ott egy kicsit hibádzik a a dolog, szükség esetén még a műszaki alkalmasság határain belül, a munkavállalóval egyeztetett biztonságos módon használható. (Erre utal az F.2. sz. Forgalmi Utasítás 15.19.1.8. pontjához beszúrt "— szükség esetén a vonatszemélyzet megfelelő értesítése után —" kitétel is: csak kényelmesebb lezserül félreérteni!) Ha nagyon hibádzik az eszközállomány, akkor egyáltalán nem használható ─ pl. a vasúton ilyenkor itt az ideje állomástávolságú követésre áttérni. A körülményekért a munkáltatóé az elsődleges felelősség; a munkavállaló csak a saját működési körén belül felelős: ott pedig nagyon is hatnak a munkalélektan törvényszerűségei! (Aki veszélyes üzemben embereket irányít, annak ezt tudnia illik!)
Tisztességes jogállamban csak egy kellően rámenős jogi képviselőn múlik, hogy az e vonatkozásban ─ vélt önérdekből (vagy szűklátókörűségből?) ─ kicsinyesen nagyvonalú munkáltatót vagy képviselőjét kegyetlenül elmeszeljék. Ne provokáljuk mindenáron, hogy ezt pont a vasúton bizonyítsák!
A nyíltvonali biztonsági berendezések aggályos működéséről pedig a vonatok személyzetét akkor is értesíteni kell(ene!), ha nem térnek át állomástávolságú követési rendre...
>"....mi az oka annak, amit...." a Tisztelt Olvtársak egy ideje mélységesen ellhallgatnak?
─ Mindenekelőtt egy bizonyos "hatósági szemlélet" az oka, amelyre jellemző az alábbi példa és a körülötte zajló tehetetlenség. Van az F.2.sz. Forgalmi Utasításban egy forgalombiztonsági szempontból rendkívül fontos rendelkezés: 15.19.1.8.. " Ha önműködő biztosított térközjelzőkkel felszerelt pályán a kijárati jelzőn nem jelenik meg továbbhaladást engedélyező jelzés — szükség esetén a vonatszemélyzet megfelelő értesítése után — a kihaladást követően a vonatok közlekedhetnek: 1. Jól működő vonatbefolyásoló berendezés esetén: ........ 2. Nincs jól működő vonatbefolyásoló berendezés: a)........ b)........ c)........."
Tekintettel arra, hogy a megnevezett helyen és időben ─ a kihaladást* követően ─ csak a mozdonyvezető van érdemi cselekvési helyzetben, ő is csupán az alábbiak közül választhat, de nem ám szabad akaratából (tér- és időbeli, technológiai sorrendben)! Pontosítva:
"Ha önműködő biztosított térközjelzőkkel felszerelt pályán a kijárati jelzőn nem jelent meg továbbhaladást engedélyező jelzés, a kihaladást* követően a vonatok a következő térközjelzőig (főjelzőig) az alábbiak szerint közlekedhetnek:
ha a kijárati jelző vagy a térközbiztosító berendezés használhatatlanságáról vagy működési zavaráról írásbeli rendelkezést kaptak, az írásbeli rendelkezésben foglaltak szerint; egyébként
Hívójelzéssel történt kihaladás után
ha "Hívójelzés feloldása" ki van vezérelve, a vonatra megengedett legnagyobb sebességgel;
ha "Hívójelzés feloldása" nincs kivezérelve, a működő vezetőállásjelzőn csak az ellenirányú bejárati jelző vonalának meghaladása után tartósan kijelzett érvényes sebességgel;
minden más esetben legfeljebb 15 km/h-val."
( kihaladást* követően = ha az utolsó jármű is elhagyta a kijárati váltócsoportot)
További fontosak: A forgalmi személyzetnek a kihaladás előtti biztonsági intézkedéseit logikusan nem itt, hanem a vágányútbeállítás témakörénél érdemes szabályozni: a jelző "Szabad....."-ra állítása ugyanis a vágányútbeállítás befejező művelete: egy vonat közlekedésének ismert műszaki és forgalmi akadályait a biztonságos közlekedés érdekében még annak indítása előtt tisztázni kell. A nyíltvonali biztonsági berendezések aggályos működéséről pedig a vonatok személyzetét akkor is értesíteni kell(ene!), ha nem térnek át állomástávolságú követési rendre: mert "munkaeszközeik" biztonságossága csorbát szenved ─ ez bizony munkáltatói felelősség!
Egy rendelkezés szövegébe nem érdemes több mondandót belezsúfolni, mint ami az adott helyzet megoldásához szükséges és akár egy "buta" processzor számára is értelmezhető; minden további magyarázat, jogászi csűrés - csavarás felesleges és csak a megértést ─ ezzel a biztonságos végrehajtást ─ zavarja. (Megfelelő helyre a megfelelő szabályt!)
Korábban magam is reménykedtem, hogy a megújítandó forgalmi utasítások felhagynak a szövegtúltengéses hagyománnyal és felvillantanak valamit az újkori vasútak tömör és célratörő technológiai szemléletéből ─ de sok másokkal együtt csalódtam.
Ez a hervasztó valóság, amit a gyakorlat kisemberei már évtizedek óta látnak, a honi hatóságok és a hatóságot játszó szervezetek pedig gondosan ködösítenek ─ csakhogy ne kelljen korszerűen gondolkozni és dolgozni. Mert az bizony elsőre rettentő nagy munkával és szellemi erőfeszítéssel jár!
Kedves olvtársak! Ez a nick már elég régen szólalt meg az Index fórumain, de azért figyelemmel kíséri a történéseket. Úgy tűnik, ez a topic alkalmas arra, hogy egy kis segítséget kérjek tőletek:
Egy abszolút nem reprezentatív, de teljesen anonim közvélemény kutatást szerenék végezni. A kérdés: A környezetetekben mely utasítás(ok) mely előírását/előírásait hagyják a leggyakrabban figyelmen kívül? Érdekelne minden, a legkisebb apróságtól (pl. gépmenet nem a forgalmi iroda előtt áll meg) kezdve a nagyobb, a mindennapi munka során előforduló grimbuszokig pl. jelzés figyelmen kívül hagyása). A másik kapcsolódó kérdés: szerintetek mi az oka annak, amit felsoroltok? (Értelmetlen szabály? Nemtörődömség? Utasítás nem ismerte?)
A téma érzékenysége miatt kérek mindenkit, aki válaszol, hogy ha példát ír, azt abszolút anonim módon tegye, hogy ne lehessen következtetni az "elkövetőre".
─ Szószerint talán valóban nincs. De van más, jól eldugva, hogy nehéz legyen megtalálni. Pl. az F.2.-ből betű szerint idézve:
"15.1.1. A közlekedést a forgalmi vonalirányítók, (forgalomirányítók), a forgalmi szolgálattevők, a váltókezelői szolgálati helyiségben szolgálatot végző dolgozók, továbbá a vonatfogadásra kötelezett nyíltvonali dolgozók szabályozzák. 15.1.2. A közlekedésszabályozó személyek a vonatközlekedést távközlő berendezésen adott közleményekkel, Írásbeli rendelkezésekkel, jelzésekkel, állomási és vonali biztosítóberendezésekkel szabályozzák."
Mi következik a magyar nyelvet értő értelmes ember számára, ha a vonali biztosítóberendezések "aggályos működési állapotát" tapasztalja? Használnia kell a feladat megoldására biztosan alkalmas többi eszközt/módszert is. A forgalmi szakember pedig csak bájosan szégyenkezik és nem tesz semmit?!
5.2.2. Útátjárójelzőt kell elhelyezni: — útsorompóval fel nem szerelt útátjárók előtt; — helyhez kötött jelzővel (főjelző, Mellékvonali ellenőrző jelző) ellenőrzött, illetve azzal függésben lévő fénysorompóval felszerelt útátjárók előtt; — helyhez kötött jelzővel (főjelző, útsorompót ellenőrző fedezőjelző, Mellékvonali ellenőrző jelző) nem ellenőrzött, illetve azzal függésben nem lévő fénysorompóval felszerelt útátjárók előtt; — főjelzővel függésben lévő teljes sorompóval felszerelt útátjárók főjelzővel függésben nem lévő teljes sorompóval felszerelt útátjárók előtt; — ahol a Közlekedési Hatóság önálló gyalogos átkelőhely létesítését rendelte el.
Tehát hol kell útátjárójelzőt elhelyezni? Útátjárók előtt. Valakinek muszáj volt fél oldalt írni.
5.2.3.Nem kell külön útátjárójelzőt elhelyezni: — Útsorompót ellenőrző fedezőjelzővel ellátott, fénysorompóval biztosított útátjárók előtt; — fénysorompót ellenőrző útátjárójelzővel ellátott, fénysorompóval biztosított útátjárók előtt; — saját célú vasúti pályahálózatokon lévő, útsorompóval fel nem szerelt útátjárók előtt, melyeket jelzőőrrel kell fedezni; — sajátcélú vasúti pályahálózatokon lévő, a kiszolgáló menet személyzete által helyből kezelt, útsorompóval felszerelt útátjárók előtt.
5.2.2. második gondolat jel:— helyhez kötött jelzővel (főjelző, Mellékvonali ellenőrző jelző)ellenőrzött, illetve azzal függésben lévő fénysorompóval felszerelt útátjárók előtt;
5.2.3. első gondolat jel:— Útsorompót ellenőrző fedezőjelzővel ellátott, fénysorompóval biztosított útátjárók előtt;
Ha azonban a forgalmi szolgálatnak adott ellenőrző visszajelzések értelmében a térközjelzők üzemszerű működése és a biztonságos jelfeladás már az első és további térközökben sem garantálható ─ szó sincs "jól működő vonatbefolyásoló berendezésről".
Ez sajnos nincs leírva sehol, pedig így van. Persze a dógozó a táblán csak azt látja, hogy az a térköz foglalt-e, vagy sem (Dominó). Ebből a jelzők állapotát legfeljebb csak sejteni lehet. A jelfeladásról pedig nincs visszajelzés. (Mindez 2010-ben, ilyen technikai fejlettség mellett engem erősen elgondolkodtat.) Így aztán nyugodt szívvel - szépen átpasszolva a felelősséget ismét - jelentik ki, hogy ő nem tud az EÉVB pályaoldali részének állapotáról, azt a szakszolgálat nem kapcsolta ki, ergo jól működőnek kell tekinteni. Kéz kezet mos. Pedig ha a berendezés kezelési utasításába beírnák, vagy leoktatnák, hogy bizonyos helyzetekben kaphat-e a mozdonyvezető valós jelet a pálya felől, vagy sem, akkor más lenne a helyzet.
Tavaly az egyik állomásról hívóval tudott csak kijáratni a szolgálattevő. Volt annyi betyárbecsület benne, hogy szólt: fogalma sincs, mi lelte a berendezést, hol foglaltnak, hol szabadnak látja a kezdő térközt, de vonat nincs előttem, mert az már megérkezett a következő állomásra. Oké, utasítás szerint gyerünk! A sátorjelző átment karácsonyi fényfüzérbe, a lámpák szépen váltogatták egymást, az első térközjelzőn pedig időnként világított a vörös, néha meg sötét volt. Mellettem ült a pályamester, aki éppen beutazást tartott. Bevallotta, hogy nem erőssége az EÉVB működésének mélyreható ismerete, de ilyet még ő sem látott... A fenti jelenségre azóta sem kaptam szakszerű, hiteles magyarázatot. 10-ből 10 vasutas állította, hogy a sátorjelzőn nem jelenhettek meg a színek, mert ha a térközben foglaltság van, nincs feladott jel. Ezt én is tudom, így tanították anno. És mégis. Ott van a szalagon, több dolgozónak megmutattam. Írtam róla egy eseménylapot. És itt vége a történetnek. A tanulságokat meg le lehet vonni. Itt ugyan nem volt kábelzárlat, mint Monorierdőnél, mielőtt párhuzamot vonna bárki is. De zárlat és zárlat között is van különbség, sokféle (tartós, pillanatnyi, részleges, teljes, stb.). Egy villanyhoz értő (néhány szakdiploma), sokat látott és tapasztalt, nyugdíjas mérnök barátommal elolvastattam a zárójelentést. Nagyon csóválta a fejét, s csak annyit mondott: "-Az életben olyan sokszor láttam már olyat, amit ha az egyetemen állítok, páros lábbal rúgnak ki a vizsgáról, és tessék: ott volt a szemem előtt az, amire korábban én is gondolkodás nélkül rámondtam volna: lehetetlen!". Csak sejtem, mire gondolt, de hamar elterelődött a szó, kellemesebb témákra.
>"..... ha a vonat azért hívóval jár ki, mert az állomásköz, illetve az első térköz hamisfoglalt. Esetleg állomástávolságú közlekedésre álltak át. Ez esetben nem a megszokott, rendes forgalmi helyzet áll fenn. De viszont például akkor nem kell, amikor a váltókörzetben van hiba (pl. hamisfoglalt, vagy le nem zárható váltó), és a vonat Hívójelzéssel jár ki. Ez esetben ugyanis a nyílt vonalra érve már vesz jelet, és a VB szerint közlekedhet, (mint) rendesen."
─ Okfejtésed logikus és összhangban van a kijárati jelző (utasításszerű) funkciójával. Teljesen egyetértek, csupán az általam megismert biztonsági logika érveivel szeretném megerősíteni.
A térközbiztosító berendezéssel függésben álló kijárati jelző "Megállj!" jelzése vagy sötét állapota a szomszédos térközről semmit sem közöl; csupán minden vonat kihaladását tiltja. A "Szabad...." jelzés megjelenítésére alkalmatlan kijárati jelzőn a "Hívójelzés" kivezérlésével a forgalmi szolgálattevő mindössze meggyőződését fejez/het/i ki, hogy noha nem garantálható a kijárati vágányút biztosított volta, de kellő figyelemmel járható; továbbá legjobb tudomása szerint a szomszédos térköz nem foglalt. (Ha ugyanis tudatosan biztosan foglalt térközbe próbálna vonatot indítani, a főnökének haladéktalanul páros lábbal kellene kirúgnia!) Természetesen a Hívőjelzés érvényes, végrehajtandó rendelkezés! Ha mindjárt az első térköztől kifogástalanul működik a jelfeladás, akkor valóban kár lenne bármiféle további értesítés. Ha azonban a forgalmi szolgálatnak adott ellenőrző visszajelzések értelmében a térközjelzők üzemszerű működése és a biztonságos jelfeladás már az első és további térközökben sem garantálható ─ szó sincs "jól működő vonatbefolyásoló berendezésről". (A pálya érintett szakasza gyakorlatilag biztosítatlan vonalrésszé válik!) Márpedig ez a biztonsági szint olyan mértékű visszaesése, amely kritikus mértékben különbözik a megszokott közlekedési körülményektől; emiatt a vonatok személyzetének feltétlenül tudnia kell róla, hogy elkerülhesse a fantomjelzések és tévérzetek katasztrofális következményeit.
Ezekre a kérdésekre szerintem a mozdonyvezetői ismeretek alapján egyértelmű választ kell tudnod adni.
A biztosító berendezés egy ilyen állapotban mit biztosít egyáltalán? Figyelembe lehet-e venni egy olyan berendezés szolgálta jelzéseket, amely eleve nem üzemszerű állapotban van?
F.2. 1.2.139. a)„a vonat személyzetét értesíteni kell” kifejezés azt jelenti, hogy a közlekedéssel kapcsolatos rendelkezéseket és értesítéseket a mozdonyvezetővel és a vonatnál szolgálatot teljesítő vonali tolatásvezetővel, vezető jegyvizsgálóval Írásbeli rendelkezésen írásban és a nyomtatvány kézbesítésekor, élőszóval is közölni kell;
> Ez csak egy egyszerű kifejezésmagyarázat.
c)„jól működő vonatbefolyásoló berendezés” kifejezés azt jelenti, hogy a mozdony rendelkezik jól működő vonatbefolyásoló berendezéssel és a pálya — folyamatos vagy szakaszos — jelfeladásra kiépített és mindkettő üzemszerűen működik;
> A mozdony, illetve motorkocsi, mely forgalmi szempontból mozdonynak minősül. Tehát ha pl. vezérlőkocsival előre közlekedik a vonat, és a vezérlőkocsiban jól működik ugyan a VB, de a mozdonyon meghibásodott: a vonaton nincs jól működő VB.
15.19.1.8.
> A "szükség esetén" az fent említett "közlekedéssel kapcsolatos rendelkezések" esetén áll fenn szerintem. Mondjuk, ha a vonat azért hívóval jár ki, mert az állomásköz, illetve az első térköz hamisfoglalt. Esetleg állomástávolságú közlekedésre álltak át. Ez esetben nem a megszokott, rendes forgalmi helyzet áll fenn. De viszont például akkor nem kell, amikor a váltókörzetben van hiba (pl. hamisfoglalt, vagy le nem zárható váltó), és a vonat Hívójelzéssel jár ki. Ez esetben ugyanis a nyílt vonalra érve már vesz jelet, és a VB szerint közlekedhet, (mint) rendesen.
Csak pár kiragadott mondat a monorierdei baleset zárójelentéséből:
"a térközbiztosító berendezés használhatatlannak minosítésére vonatkozó szabályozás túl tág döntési hatáskört ad, és azzal a személyzet nem élt;"
Mi akadályozta meg őket ebben? Mert tiltani semmi nem tiltja.
"A szabályok döntési lehetoséget adnak, hogy a térközbiztosító-berendezést használhatatlannak minosítve a vasúti személyzet állomástávolságú közlekedési rendre térjen át. Erre a döntésre most nem került sor."
A fenti kérdés továbbra is áll.
"A forgalmi szolgálattevok ezt a rendelkezo-készülékükön úgy látták, hogy Pilis állomás vonatfogadó vágányai és a két állomás között az összes térköz foglalt, a térközjelzok tényleges állapotáról információjuk nem volt."
Ez nem elég aggályos?! A biztosító berendezés egy ilyen állapotban mit biztosít egyáltalán? Figyelembe lehet-e venni egy olyan berendezés szolgálta jelzéseket, amely eleve nem üzemszerű állapotban van? Sajnos, nagyjaink úgy hiszik, hogy a válasz egyértelmű igen. Lásd az F.2.-ben. Mellesleg azóta valahány hasonló "hamisfoglaltság"-ba csöppentem bele, az első gondolat mindig az volt a forgalom részéről, hogy "megyünk tovább térközben!".
"Megállapítható, hogy - az áramellátási zavar bekövetkezése után azonnal eloállt egy aggályos, bizonytalan helyzet, egyik állomás visszajelento készülékén sem volt információ a térközök foglaltságáról, és nem volt még ismert a térközjelzok állapota – utóbbit azonban a Vb álláspontja szerint biztosítóberendezési szakember (pl. diszpécser) az ismert hibajelenségek alapján kikövetkeztetheti; - az idoközben a vonatoktól beszerzett információk a bizonytalanságot folyamatosan a muködésképtelenség bizonyossága irányába mozdították azzal, hogy a már megfigyelt térközjelzok nem töltik be feladatukat (sötétek); - a forgalmi vonalirányítónak – már a balesetben részes 2537 sz. vonat menesztése elott – a biztosítóberendezés jelentos részérol biztos információja volt, mely azt mutatta, hogy a feladatát nem tölti be; és egyre kisebb részérol volt továbbra is csak bizonytalan részinformáció."
A legfontosabb aláhúzva. Tény. Kell ennél több? Szerintem nem. Egy biztosítóberendezés akkor látja el a feladatát, ha üzemszerűen működik. Ennek ellenére nyomjuk a vasutat aggályosan működő berendezés mellett, mert az utasítások lehetővé teszik! F.2. 15. fejezet, lehet csemegézni...
És itt jön a képbe az általad idézett utasításpont. Talán kifogyott a tinta a fszt tollából, hogy nem tudta lekarcolni azt a pár mondatot az írásbeli rendelkezésre?
"Egy aggályos helyzetben viszont – az ellenkezorol való megbizonyosodásig – azzal szolgálható a biztonság, ha a legkedvezotlenebb állapotot feltételezve mennek tovább a folyamatok. A forgalmi szabályok viszont nem tartalmaznak ilyen eloírást, és a forgalmi személyzet sem így járt el, sot, láthatóan éppen azért maradt fenn az eredeti technológia, mert a teljes muködésképtelenséget illetoen bizonytalanság volt."
Az eb hantja...
"Pilis állomásra Albertirsa felol az IC 560-1 sz. vonat hívójelzés mellett 10 óra 06 perckor bejárt a III. sz. vágányra. A vonat megállt az állomáson, körülbelül a forgalmi irodával szemben: ekkor szóban közölte a forgalmi szolgálattevo a mozdonyvezetovel, hogy valószínuleg Monor állomásig minden térközjelzo vörös jelzési képet mutat. Egyéb dolgot nem közölt vele, hívójelzés kivezérlésével kijáratta az állomásról, részére Írásbeli rendelkezést nem adott. (A vörös jelzési kép ekkor csak feltételezés volt, a következo 5 percben már a megfigyelt jelzok sötét voltáról értesült a forgalmi szolgálattevo.) 15 perccel késobb az Albertirsa felol érkezo a 2537 számú vonat szintén hívójelzés mellett bejárt a III. sz. vágányra. A 2537 sz. vonatot bejárása közben az állomásfonök fogadta. A. vonat a III. sz. vágányon megállt 10 óra 21 perckor, a vezérlokocsi a forgalmi irodán túl állt meg kb. 100-150 m-rel. A forgalmi szolgálattevo a vonatszemélyzettel – több, egybehangzó elmondás szerint – nem beszélt."
Az IC-hez kiment. Papírt ugyan nem adott neki, de neki legalább szólt. Hogy a személyvonatnál miért nem tudta ezt megtenni, arról nem szól az írás. Az eddigi tapasztalataim alapján szinte kizártnak tartom, hogy ha a személyvonat mv-jének is szólt volna a szolgálattevő, most nem lenne miről írnom!
A mv kolléga nagyot hibázott. De biztos, hogy ő volt az egyetlen, akit felelősségre lehet vonni a történtekért?
Mindezt csak azért részleteztem, mert nem az általad idézett egyetlen utasításpont, ami alapos átgondolást igényelne. Meg azért is, mert a fentieket alapján alaposan besározták a kollégát - igaz, nem alaptalanul, ám a média a zárójelentésben leírtakról azóta mélyen hallgat, és a vasút gyakorlatilag ugyanabban az állapotában létezik azóta is. Leszámítva azt a módosítást, ami az EÉVB kezelésére vonatkozik. Ez változott - tehát megint a mozdonyvezetői teendők - más nem.
Biztos, hogy amúgy minden rendben van a piros és kék könyvekben?
>".....talán nem is óhajtják a változást ilyen-olyan okból"
─ Miért óhajtanának, amíg egy ilyen kényelmes és semmire sem kötelező tartalmú bevezetéssel indulhat a forgalmi szentírás egyik ─ következményeiben legkritikusabb ─ igéje:
"15.19.1.8. Ha önműködő biztosított térközjelzőkkel felszerelt pályán a kijárati jelzőn nem jelenik meg továbbhaladást engedélyező jelzés — szükség esetén a vonatszemélyzet megfelelő értesítése után — a kihaladást követően a vonatok közlekedhetnek:"
─ Nem lenne helyesebb azzal kezdeni, amivel a sorrendben előző ige zár (de akkor és ott már minek?): "A forgalmi szolgálattevő mindaddig nem indíthat újabb vonatot, amíg nincsenek meg a biztonságos közlekedés feltételei." és folytatni azzal, hogy "A vonatszemélyzetet értesíteni kell a térközbiztosító berendezés minden olyan zavaráról, amely a pályamenti jelzők és a vonatbefolyásoló berendezések üzemszerű működését gátolhatja, ezért a közlekedés biztonsága érdekében a vonatszemélyzet fokozott figyelme szükséges!"
Avagy a marhanagy fennsőbbségtudat mellett szégyen lenne bevallani, hogy a technika kudarca esetén igenis számítunk ember-partnereink jóindulatú, tudatos együttműködésére?
Valamikor (pár éve), az egyik oktatáson egy éppen kijött utasításmódosítás kapcsán megjegyezte az oktató, hogy erre bizony éveket kellett várni. Elgondolkodtató.
S az is elgondolkodtató, hogy miért egy ilyen zagyva, bonyolult, hibákkal és ellentmondásokkal tarkított papírhalmazt toldozgatnak (amikor éppen eszükbe jut az illetékeseknek) ahelyett, hogy egyszer egy csapat az elejéről kezdené az egészet fogalmazni. Van sok szép ország még a világon, ott is van vasút, és lám, sokkal vékonyabbak azok az utasítások és mégis megy a vasút. Vagy ők csinálják rosszul, vagy mi. (Az osztrák "F.2."-re írták valamelyik topikon, hogy ott egy mondatban leírják azt, amit a mi "fökettőnkben" több bekezdésben, francia bekezdésekkel, "tilos" és "köteles" szavak garmadájával, és más utasításokra való utalásokkal olvasható.)
Játsszunk el a gondolattal, és tegyük fel, hogy összegyűjtöttel temérdek hibát és ellentmondást, amivel odaállsz a hatóság elé! Mit vársz, mi fog történni?
(Nota bene, ott is ülnek szép számmal egykori "echte" mávos dolgozók, akik ebben az érában dolgoztak, ezt szokták meg, és talán nem is óhajtják a változást ilyen-olyan okból!)
> ".....Don Quijote vs szélmalom" epizód lesz....."
─ Lehet, hogy igen, lehet hogy mégsem! Amikor a régi szép időkben még csak tervezték a dél-balatoni KÖFE-t és a szolnoki (akkor új!) rendezőt az ajánlattevő nyugati céget arra kértük, hogy a fali vágánytáblákon vonatszámmal kiegészített foglaltságjelzést jelenítsenek meg. Azt válaszolták, hogy az lehetetlen vagy legalábbis iszonyúan költséges fejlesztés lenne. Erre mi: ─ Fáradjanak el Debrecenbe, tekintsék meg a KÖFI-n a saját fejlesztésű elektronikus vonatszám-megjelenítést! Ha már egy magyar villamosmérnök annyiból ki tudta hozni.... (Sajnos nem én voltam az, csupán szerényen közreműködtem.) Kár hogy azóta kissé eljárt az idő, de fafejből, vaskalapból és szélmalomból minden időben bőséges a kínálat!
