gondolom volt egy kiiras, annak ha nem felel meg akkor bukta. ha az a kiiras hogy idomitott farkas ugratasa akkor ok, oda nevezze be es nyerjen, tobbi meg csak melleduma. szentpeter sztem mas eset. o allitotta hogy hogyan keszult (plusz a magazin a sajat normaival), mikor ezt megkerdojeleztek semmivel nem volt hajlando bizonyitani az eredeti allitasait.
Hát amelyik tudományos ismeretterjesztő folyóirat ezt a képet leközli (mint valóságot), az meg is érdemli... :) Első ránézésre én ezt a fotót (bár nem túl nagy a felbontás) valami hiperrealista fantasy-festménynek gondoltam.
Félreértés ne essék, nem akarom védeni ezt a fotóst, mert csalt és hazudott. Hazudni pedig csúnya dolog! :)
De ha:
1. Manapság minden fotó manipulálva van
2. A művészet (irodalom, képzőművészet egyaránt) jó része fikció,
akkor nem igazán érthető, miért büntetnek meg valakit, aki az amúgy gyanús képzőművészeti fikciót megtoldja egy amúgy gyanús irodalmi fikcióval! :)
Hasonlat: Írnék egy novellát arról, hogyan tettem magamévá Vallejo néhány, illusztrációként közölt nőalakját (a képeket persze azért tenném bele, mert attól, pláne egy zaftos címlapképtől jobban fogy bármilyen könyv...). Tennék a végére egy jogi nyilatkozatot, hogy Zámbó Jimmy életére esküszöm, hogy ezek a csajok tényleg megvoltak. Ettől hihetővé válna?? De ha közben ezért a munkáért megdobnának egy Goncourt-díjjal, azt miért kellene visszavenni tőlem?? :)
Egy dolog a képet buherálni, bizonyos határokkal a legtöbb pályázat engedi. A fotózás helyszínét előkészíteni, megturbózni pl. csalival ugyancsak gyakorlattá válik. Ami súlyos dolog: a tudatos hamisítás. A fotókat tudniillik nem egy bulvár-mellékletben közlik, hanem tudományos-ismeretterjesztő folyóiratokban. ((Mellesleg úgy tudom, Szentpéterinek korábban is volt afférja, méghozzá szabálysértési kategóriába eső.))
Persze, így már értem, mi a csalás. Kamuzott a sztorival.
Nem védeném a dolgot, csak erről eszembe jutottak azok a kamufilmek (Az új Mao, Olajevők stb.), amelyek épp arról szóltak, hogy megfelelő dokumentarista stílussal gyönyörűen el lehet hitetni, szinte bármit. Zseniális alkotások voltak a maguk nemükben (azaz átverés műfajban).
Ám még mindig az a kétségem, hogy maga az idomítottság ténye önmagában csalás lett volna (ha tehát az igaz történetet mellékeli a képhez). Mert ugye a cirkuszban is az számít világszámnak, ha valaki olyasmit be tud tanítani egy állatnak, amire más hasonló állatok nem képesek. A természetes viselkedésű állat nem szenzáció.
A természetfotózás más műfaj. Én, mint fogyasztó, azt várom el egy ilyen fotótól, hogy minél inkább megismerjek általa egy élőlényt (tájat). Ha ezért fotós (pláne képfeldolgozási) trükköt is be kell venni, hát csak tessék.
Ha így nem viselkedik egy farkas, az baj. Akkor viszont ez a csalás, nem az idomítottság.
"Valami kolobri repdesett, de kimutatták, hogy tömött a madár, vagy ilyesmi... szóval ezért."
Az Jegmadar volt es tiszaviragot "fogott". Korabban tettek is ra utalast (1-es hozzaszolas). Szentpeteri fotojarol van szo.
"2003-ban Magyarországon is volt hasonló ügy: akkor Szentpéteri L. Józsefet, a National Geographic fotósát vádolta meg [3] a Magyar Természetfotósok Szövetsége azzal, hogy kitömött állatokat használt egy kérészt felkapó jégmadarat ábrázoló fénykép elkészítéséhez. Szentpéteri tagadta [4] a vádakat, de a fénykép negatívját nem volt hajlandó átadni, hogy tisztázza magát."
"A képhez mellékelt leírásban az szerepel, hogy a spanyol fotós hetekig állt lesben egy használaton kívüli karám mellett várva, hogy az általa kihelyezett csalira – egy jókora húsdarabra – a környéken kószáló farkas rátaláljon. Rodriguez azt a pillanatot kapta le, amikor a farkas a karám kerítését elegáns mozdulattal átugorva végre rávetette magát a csalihúsra."
Tovabba:
"A verseny szabályai szerint ugyanis a fogságban tartott állatok szerepeltetését be kell jelenteniük a fotósoknak."
Szerintem ezzel az a baj, amit lennebb is írtak, nem természetes a viselkedés. A mondanivalója, meg amit meg akart mutatni, az OK. De most képzeld el a szitut.
Telefon-megbeszélés alapján kihívják a parasztot, aki idomítja, gondozza, lakatja a farkast. Ok, én ide beállok, állvány, fény, minden... ok... Feri! Ugrasd a farkast!... Mostt! Ok!.. Óóó. nem lett jó. Feri! Mégegyszer! Jó, jó.. értem! Fáradt, meg hó van és este. Tessék, tedd ezt el. Vegyél valamit az asszonynak! Háromra ugrasd! .....És ezért pénzt nyert!
A másik meg elment a világvégére, stb, felkészült, bevackolt, ..stb... fázott, melózott rajta, megszenvedett.. Így a képe értékesebb.
A hülye zsűri helyében kiírnám, hogy dokuzni kellene a körülményeket a csalások kivédése végett. Bürokratikus lépés ugyan, meg a művészetek gyilkolása, de akkor is!
Tavaly is volt ilyenből botrány. Valami kolobri repdesett, de kimutatták, hogy tömött a madár, vagy ilyesmi... szóval ezért.
Miért baj, ha valaki manipulálással állít elő fotót, amikor ma már szinte minden fotó valamilyen módon manipulált?
Az volt a pályázat kiírási feltétele, hogy csak olyan fotót lehet benevezni, amit a fotós minden segédeszköz nélkül, 1 db exponálással levesz anélkül, hogy bármit beállítana?
Ha mondjuk egy havasi gyopárt fotóz valaki az élőhelyén, és hogy szebben mutasson az alkonyati napfényben, kicsit arrébb piszkálja a virágot, az csalás?
Másképp fogalmazva: az idomított farkas nem isten teremtménye avagy a természet része?
kutyafélékre pláne nem jellemző. ezerszer inkább kaparnak és furakodnak fejükkel, minthogy ilyen cirkuszi trambulinugrást csináljanak az éjszakában. azok se voltak vlmi lángelmék akik egyáltalán idáig engedték a képet
