íme egy érdekes tanulmány:
A vállalkozások általános jellemzése.
Szakdolgozatom e hangsúlyos fejezetében a vállalkozások általános jellemzését kívánom megvalósítani.
4.1
A vállalkozások kialakulásának története.
A vállalkozások újkori kialakulásának hazai története három szakaszra bontható, melyek az alábbiak:
Első szakasz: XIX. század első felétől 1946-ig az államosításokig tart. Ezen időszak alatt a vállalkozásokat a háborús készülődés jellemezte, majd a két világháborút követően megtorpanás figyelhető meg a fejlődésükben.
Második szakasz: 1947-1990-ig. Erre az időszakra az árutermelést, piacot, magántulajdont tagadó szocialista rendszer volt a jellemző.
Harmadik szakasz: 1990-től napjainkig tart. Erre a szakaszra a vállalkozás szabadsága, a vállalkozási formák sokszínűsége jellemző.
Mint e felsorolásból látható, a vállalkozások fejlődése mind a mai napig zajlik. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi világgazdasági válság az egyik legnagyobb a történelemben, valószínűnek tartom, hogy a vállalkozások történetének új szakasza fog rövid időn belül elkezdődni.
4.2
Az egyéni vállalkozás fogalmának meghatározása.
Az egyéni vállalkozó fogalma az Egyéni vállalkozásokról és egyéni cégekről szóló 2009. évi CXV. törvény értelmében így határozható meg: „letelepedés keretében üzletszerű – rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott- gazdasági tevékenység.”
Általánosabb megfogalmazás szerint a vállalkozó az a személy, aki a vállalkozás különböző erőforrásait koordinálja, egységbe rendezi az elérni kívánt célok megvalósítása érdekében, és vállalja az ezzel járó kockázatok egészének vagy egy részének viselését. (BESSENYEI, 2002.)
A vállalkozás tehát azért létezik, hogy egy adott fogyasztói igényt mindenki másnál - minőségben, mennyiségben, pontosságban, költségben, stb., tehát fogyasztói értékben - jobban elégítsen ki. A fogyasztó számára történő értékteremtés a célja az erőforrások beszerzésének, kezelésének, felhasználásának.
4.3
A vállalkozóvá válás folyamata.
A vállalkozás alapításához egy jó ötletre, kedvező vállalkozói tulajdonságokra és képességekre, valamint egy olyan motivációra van szükség, amely a vállalkozót sikerre elhivatottá teszi.
A saját vállalkozás indításakor a leggyakoribb motivációk az önmegvalósítás igénye, a személyes és anyagi függetlenség utáni vágy, szabadulás a munkahelyi kötöttségektől, vagy lehet külső kényszer elsősorban munkanélkülivé válás. A vállalkozás sikerét jelentősen befolyásolja, hogy birtokában van-e a vállalkozó azoknak a képességeknek és tulajdonságoknak, amelyek az eredményesség feltételei.
A vállalkozások gazdálkodási forma szerinti osztályozása, 2002. január 1. óta érvényes. (2. sz. melléklet)
4.4
A vállalkozások törvényi hátterének bemutatása.
A rendszerváltozás előtt a részvénytársaságra és a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó törvény ugyan hatályban volt, de ezen vállalkozási formák alapítását az akkori gazdaságpolitika nem támogatta.
Voltak egyéni vállalkozások is, csak más név alatt lehetett őket létrehozni. Az akkori vállalkozó magánkereskedő vagy kisiparos néven tevékenykedhetett, és csak azokat a tevékenységeket folytathatta, amelyeket az állam kifejezetten megengedett. Közkeletű elnevezésük a „maszek” volt.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény lehetővé tette más vállalkozási formák – például közkereseti társaságok, betéti társaságok, közös vállalatok alapítását. Azonban nem csak sok új vállalkozás született, hanem a régi szövetkezetek, magánkereskedők és kisiparosok is átalakulhattak az új vállalkozási formák egyikébe, attól függően, hogy melyik felelt meg legjobban az érdekeiknek. Azóta számos gazdasági témájú törvény és kormányrendelet született, melyek jelentősen előremozdították a piaci intézményrendszer kiépülését. Ilyen például az 1990. évi V. törvény is. Ez szabályozta az egyéni vállalkozás jogállását 2009. december 31-ig, biztosította a különböző iparágakban működő egyéni vállalkozások versenyképességét egymással és a gazdasági társaságokkal szemben.
2010. január 1-el lépett hatályba az egyéni vállalkozásokról és az egyéni cégekről szóló 2009. évi CXV. törvény, mely egyebek mellett az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentésé elektronikus úton teszi lehetővé ügyfélkapun keresztül illetve deklarálja, hogy a tevékenység szünetelésének és megszüntetésének bejelentésével, valamint a változás-bejelentéssel kapcsolatos eljárások kizárólag elektronikus úton kezdeményezhetőek.
E szabályozás kifejezetten előremutató, a vállalkozásalapítás könnyebbé és főként gyorsabbá vált általa. Összefoglalásként kijelenthető, hogy hazánk idevágó törvényi szabályozása Európa élmezőnyében helyezkedik el.
4.5
A gazdasági szervezetek számának alakulása.
A statisztikai adatok szerint 2010 végén 1 millió 644,5 ezer vállalkozás szerepelt a nyilvántartásokban, 52 ezerrel több, mint egy évvel korábban.
A társas vállalkozások számának bővülése a korábbi évekhez hasonlóan tovább folytatódott, mértéke 2010-ben 3,6% volt. Az egyéni vállalkozások száma is szintén emelkedett, az előző évet jelentősen meghaladó mértékben, 3,1%-kal. A társas vállalkozások száma 2010. december 31-én közel 601 ezer volt, 21 ezerrel több mint 2009 végén. A legnagyobb növekedés a társas vállalkozások hattizedét kitevő korlátolt felelősségű társaságok tekintetében figyelhető meg: számuk az elmúlt egy évben 9,5%-kal, 30 ezerrel emelkedett.
A korlátolt felelősségű társaságok mellett a részvénytársaságok száma is dinamikusan nőtt, 5,0%-kal haladta meg a 2009. decemberi szintet. E két gazdálkodási forma népszerűsége az alapításukhoz szükséges alaptőke nagymértékű mérséklésével magyarázható.
A nyilvántartásba vett egyéni vállalkozások száma 2010 végén közel 1 millió 44 ezer volt, – az elmúlt év folyamán 3,1%-kal emelkedett. A KSH adatai szerint jelenleg a regisztrált vállalkozások 2/3-a egyéni vállalkozás, mely több mint egymillió személyt jelent, e halmazban a regisztrált mezőgazdasági őstermelők is benne vannak.
E döbbenetes adat nem jelenti azt, hogy ennyi egyéni vállalkozás működne is. Az egyéni vállalkozó, mint gyűjtőnév, különböző szempontból használatos különböző szervek részéről. Például van, aki csak regisztráltatja magát, van akinek vállalkozói igazolványa is van, ezért a konkrét létszámadatok nehezen tekinthetőek át. A 2. táblázatban megadott 384129 fő az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő és bevallást benyújtók adatait takarja, akik dolgozatom elemzésének alanyai is egyben.
- táblázat
REGISZTRÁLT GAZDASÁGI SZERVEZETEK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA 2009-2010
Gazdálkodási forma
2009.
2010.
Változás %
december 31.
Társas vállalkozás
579821
600726
3,61
Egyéni vállalkozás
1012770
1043758
3,06
Vállalkozói igazolvánnyal rendelkező
372786
384129
3,04
Vállalkozás összesen
1592591
1644484
3,26
Költségvetési és társadalombiztosítási szervezet
13321
15485
16,25
Non-profit szervezet
80332
81614
1,6
MRP-szervezet
107
79
-26,17
Gazdasági szervezetek összesen
1686351
1741662
3,28
Forrás: Statisztikai tükör, 2010.
Mint a táblázat adataiból látható, a vállalkozások derékhadát az egyéni vállalkozások alkotják, melyek számszerűsítve többen vannak, mint az utána következő két kategória taglétszáma együttesen. Ebből akár az is következhetne, hogy Magyarország az egyéni vállalkozások és vállalkozók Mekkája, hiszen minden tizedik ember egyéni vállalkozó. A valóság azonban ettől markánsan eltér, tekintetbe véve az inaktív, a felszámolás, végelszámolás vagy csődeljárás alatt álló vállalkozások számát illetve azt, hogy igen magas az évközben megszűnő majd újjáalakuló vállalkozások száma. E tekintetben hazánk messze magamögé utasítja az Európai Unió többi tagállamát. Ugyanez mondható el a vállalkozások lakosságszámhoz viszonyított arányáról is, mely rendkívül magas. Nagyszámú állampolgár kényszerből lett egyéni vállalkozó, ők bújtatott módon munkavállalóként dolgoznak, csak papíron egyéni vállalkozók. Ezt a munkavégzéssel kapcsolatos vizsgálatok eredményei is alátámasztják.
Munkavégzés tekintetében az egyéni vállalkozók megoszlása az alábbi: az egyéni vállalkozásokon belül a munkavégzés jellege szerint a mellékfoglalkozásúak 41,2%-ot, a főfoglalkozásúak 33,2%-ot, a nyugdíjasok pedig 25,6 %-ot. E megoszlást a következő ábra segítségével mutatom be.
3.ábra
AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÁSOK MUNKAVÉGZÉS JELLEGE SZERINTI MEGOSZLÁSA 2010-BEN.
Forrás: Statisztikai tükör, 2010.
Forrás: Statisztikai tükör, 2011.
Bár ezt a diagram nem mutatja, mindhárom megjelenített kategóriában növekedett a nyilvántartottak száma, a legjelentősebb mértékben a mellékfoglalkozásúak körében (4,7%), míg a nyugdíjas egyéni vállalkozók száma csupán 0,9%-kal haladta meg az egy évvel korábbi – 2009-es - szintet. ( KOVÁCS, 2011.)
4.6
A vállalkozások területi megoszlása.
A vállalkozások területi megoszlása az őstermelők kötelező adószám kiváltása óta jelentős változást mutat a korábbi évekhez képest. Érdemes külön vizsgálat alá vonni a társas és az egyéni vállalkozásokat.
A vállalkozások területi elhelyezkedését vizsgálva e két gazdálkodási forma tekintetében igen jelentős eltérést tapasztalhatunk. A társas vállalkozások több mint felét a közép-magyarországi régióban jegyezték be, a többi régió részesedése 6,6–8,5% között mozog. Az egyéni vállalkozások tekintetében az eloszlás sokkal kiegyenlítettebb: Közép-Magyarország 22,6%-os részesedését a többi régió 9,4–19,0%-kal követi. A területi megoszlás pontos számadatai az alábbi táblázatban kerültek feltüntetésre.
3. táblázat
REGISZTRÁLT GAZDASÁGI SZERVEZETEK TERÜLETI MEGOSZLÁSA 2009-2010
Területi egység
2009
2010
Budapest
393 396
406 978
Pest
174 813
184 254
Közép-Magyarország
568 209
591 232
Fejér
58 139
60 440
Komárom-Esztergom
40 880
42 266
Veszprém
54 143
55 788
Közép-Dunántúl
153 162
158 494
Győr-Moson-Sopron
71 271
73 598
Vas
39 312
40 782
Zala
50 600
52 053
Nyugat-Dunántúl
161 183
166 433
Baranya
59 434
62 091
Somogy
56 498
58 118
Tolna
36 222
36 749
Dél-Dunántúl
152 154
156 958
Dunántúl
466 499
481 885
Borsod-Abaúj-Zemplén
79 022
80 791
Heves
48 928
50 026
Nógrád
24 431
24 963
Észak-Magyarország
152 381
155 780
Hajdú-Bihar
90 955
94 508
Jász-Nagykun-Szolnok
52 175
53 237
Szabolcs-Szatmár-Bereg
110 860
113 118
Észak-Alföld
253 990
260 863
Bács-Kiskun
96 361
98 928
Békés
67 103
68 565
Csongrád
78 248
80 476
Dél-Alföld
241 712
247 969
Alföld és Észak
648 083
664 612
Külföld
3 560
3 933
Ország összesen
1 686 351
1 741 662
Forrás: Statisztikai tükör, 2010.
Mint látható, a vállalkozások területi megoszlása terén is érvényesül az ország főváros központúsága, valamint a gazdaságilag jó helyzetben lévő megyék felülreprezentált volta.
4.7
A gazdasági válság hatásai.
A 2000-es évek közepe óta sokan és sokféle javaslatot tettek az adóreform kívánatos irányára. A globális válság rövidtávon tovább szűkítette egy ilyen reform mozgásterét, másfelől viszont még sürgetőbbé tette a magyar gazdaság szabályozási környezetének átalakítását, a versenyképesség javítását.
Hazánk gazdaságát is súlyosan érintő nemzetközi pénzügyi, majd gazdasági válság 2007-ben indult az amerikai jelzáloghitel-piacokról. A korábbi években olyan hitelezési gyakorlat alakult ki, mely során hitelképességi vizsgálat nélkül nyújtottak ingatlanfedezetes hiteleket. Az így felhalmozódó rossz minőségű hiteleket egy portfolióba rendezve továbbértékesítették, így fedve el az egyedi ügyletek kockázatosságát. A kialakult hitelezési gyakorlat igen erősen épült arra a várakozásra, hogy az ingatlanok árai folyamatosan emelkedni fognak a jövőben is, ahogy az 1947 óta történt. Amint az ingatlanpiaci növekedés valamelyest megtorpant, sorra dőltek be a jelzáloghitelek. A jelzáloghitelezésben leginkább érintett amerikai pénzintézetek és hitelbiztosítók nem voltak többé képesek helytállni kötelezettségeikért, így a rendszer összeomlott, hatalmas pénzügyi vállalatok mentek csődbe vagy szorultak külső segítségre. Mivel az érintett jelzáloglevelekbe európai nyugdíjbiztosítók és bankok is tömegével fektettek be pénzt, az amerikai jelzálogpiac összeomlása rövid időn belül Európában is éreztette hatását. A pénzpiaci válság hatására kialakult bizalmi válság legfontosabb tünete az volt, hogy az azelőtt bőséges likviditást kínáló banki hitelezők már csak a legbiztonságosabbnak vélt partnereknek voltak hajlandóak hitelt nyújtani illetve magas kockázati felárat követeltek partnereiktől. A hitelpiac kiszáradásával, a válság beszivárgott a gazdasági reálfolyamatokba. Az addigi nagyarányú fogyasztói hitelezés lelassulásával visszaesett a tartós fogyasztási cikkek iránti lakossági kereslet, így a vállalatok bevételei csökkentek. A pénzügyi válság hatásait mérsékelni kívánó kormányok beavatkozásai igen nagy terhet róttak az országok központi költségvetéseire, így a nagy állami beruházások is kezdtek elmaradozni. A hitelszűke szintén negatívan érintette a cégeket, amelyek hitelből kívánták forgóeszközeiket vagy beruházásaikat finanszírozni. A bajba jutott cégek felszámolásai vagy munkaerő-elbocsátásai már a lakosságot érintették közvetlenül, s az így lecsökkenő fizetőképes kereslet még inkább visszahatott a cégek bevételeire. Kialakult a válság egyre nagyobb átmérőjű ördögi köre.
A vázolt pénzügyi és gazdasági válság, erőteljes hatást gyakorolt a vállalkozások helyzetére is. A 2007 nyarán kezdődött válságban a bankközi piacokról indultak és terjedtek szét a turbulenciák. A bizalmi válság, és a bankok számára megdrágult források arra kényszerítették a bankokat, hogy inkább a megbízhatóbb ügyfeleikre koncentráljanak, miközben erősen visszafogták a hitelezésüket, ami erőteljesen érintette a vállalkozásokat is. A vállalkozások már csak emiatt is különösen ki voltak illetve ki vannak szolgáltatva a válság hatásainak, de más szempontok miatt is érzékenyebbek. Az OECD által kiemelt okok az ideálisnál kisebb üzemméret, az alultőkésítettség és a külső forrásokra való fokozott ráutaltság köré csoportosulnak. Más nézőpont szerint a vállalkozások szervezetileg rugalmasabban tudnak reagálni a környezeti változásokra - amennyiben kevésbé bürokratikus és hierarchikus a felépítésük, sokkal gyorsabban tudnak új terméket kidolgozni és esetleg bevezetni -, így válságok idején jobb a túlélési képességük. E nézőpont szerint a válság akár innovációt is generálhat, rákényszerítheti a vállalatokat arra, hogy új terméket találjanak ki és új piacokat fedezzenek fel. Tehát a válság erőteljesebben érinti a vállalkozásokat, de egyben lehetőséget is teremt a gyorsabb növekedésre és az új piacok megszerzésére. Csak arra nem ad választ egyetlen felmérés sem, hogy a döntéseiket igen alaposan megfontoló, erősen behatárolt vásárlóerővel bíró fogyasztókat hogyan lehet rávenni arra, hogy ne csak szinte létfenntartásra költsenek. A globális piac összetett rendszeréből hiányzik jelenleg a pénzbővében lévő fogyasztó. S még hosszú időnek kell addig eltelnie, míg visszatér – ha visszatér – vállalkozói aranykor.
- 1. fejezet.
Az egyéni vállalkozások közteherviselésének bemutatása egy átlagos magyar egyéni vállalkozáson keresztül.
Szakdolgozatom jelen fejezetében a közteherviselés korábban ismertetett elméleti szabályrendszerének gyakorlati érvényesülését mutatom be egy minden szempontból átlagos és jellegzetes magyar egyéni vállalkozáson, Hédervári Lajos egyéni vállalkozón keresztül.
Hédervári Lajos egyéni vállalkozó vállalkozói karrierje mindenben tipikusnak mondható: 1991-ben nyitotta meg jelenleg is működő vegyesboltját – élelmiszer és zöldség-gyümölcs kereskedést -, amelynek vezetését mindvégig maga látta és látja el. Neve Hédervári Csemege. A vállalkozás önkormányzati tulajdonban lévő üzlethelyiségben működik, a 1174 Budapest, Villányi út 57. szám alatt. Hédervári Lajos egyéni vállalkozását sosem szüneteltett, folyamatosan működtette és vezette, azaz megfelelő tapasztalattal és rendszerismerettel rendelkezik ahhoz, hogy szakdolgozatomhoz szükséges interjú alanya legyen. Alkalmasságát különösen alátámasztja az, hogy üzemmérnöki végezettséggel rendelkezik, így nem csak tapasztalatelvű, hanem elméleti tudása is van. A vállalkozás eddigi történetét nem kívánom ismertetni, mivel szakdolgozatom témájának szempontjából nem bír jelentőséggel. Jellemzése során arra szorítkozom, hogy beszállítói oldalról 4 vállalkozással, vevői oldalról pedig számtalan magánszeméllyel és egy közintézménnyel áll kapcsolatban. Utóbbi a XVII. kerületi Önkormányzat által fenntartott idősek otthona, melynek zöldség-gyümölcs beszállítója Hédervári Lajos. Legfőbb konkrét konkurensei a tőle mindössze másfél kilométerre található Pesti úti Tesco hipermarket és a szintén közelében lévő Kőbányai Piac. Kevésbé konkrét konkurensei az áruházláncok és a feketekereskedelem. Hédervári Lajos három főt foglalkoztat: saját magát és két főállású szakképzett eladót. Mindkét munkavállaló a vállalkozás megalapítása óta dolgozik a vállalkozásban, előtte Hédervári Lajos munkatársai voltak. Mindketten egy kiskorú gyermeket nevelnek, Hédervári Lajos gyermekei felnőtt korúak.
A vállalkozás nem rendelkezik autóval, nincs köztartozása és nem végez jövedéki törvény hatálya alá eső tevékenységet. Éves bruttó bevétele 8,9 millió forint kerekítve. Hédervári Lajos emiatt EVA-alany, azaz egyszerűsített vállalkozói adót fizet. Ennek okaként az adózás egyszerűbb voltát és a jóval kisebb adminisztratív összköltséget jelölte meg. Az évi forgalom 60 ezer forint híján 199 millió forint, az évi bruttó haszonkulcs 4,5 %. A vállalkozás éves árbevétele után 30 %-os adót fizet, mely összegszerűen 2,67 millió forint. Az éves nettó bevétel – adózott nyereség - így 6,23 millió forint. Mivel az adóalap a 4 millió forintot meghaladja, az adó összege a könyvelés díjának 60 %-ával nem csökkenthető. EVA hatálya alá tartozó vállalkozásként a vállalkozó a személyi jövedelemadót, a nyereségadót és a társasági adót az egyszerűsített vállalkozási adó lerovásával fizeti meg. Az EVA-fizetés 4 részletben történik, a vállalkozás a fordított ÁFA hatálya alá tartozó termékeket nem értékesít, ezért ÁFA-fizetésre nem kötelezett. Hédervári Lajos legnagyobb félelme éppen ezzel kapcsolatos: a mezőgazdasági termékek bevonása a fordított ÁFA hatálya alá, mely a vállalkozás ÁFA-fizetési kötelességét, ezen keresztül az adminisztratívterhek és költségek nagyarányú növekedését eredményezné.
A vállalkozás éves bevétele nem éri el a 30 millió forintot, így helyi iparűzési adó fizetésére nem kötelezett.
Hédervári Lajos két munkavállalójának – mindketten főállásúak – 141,5 ezer forint bruttó bért fizet. Itt látható a korábbi sávos adózás hatása, mivel a munkavállalók éves jövedelme a korábbi sávhatárt 2 ezer forinttal múlja alul: 1 millió 698 ezer forint. A munkavállalók által fizetett közterheket nem kívánom részletesen ismertetni, mivel nem képezik vizsgálatom tárgyát. Azt azonban megjegyzem, hogy a munkavállaló minden költségét a vállalkozásnak kell kitermelnie az elvonás jogcímétől függetlenül. A vállalkozó költségei munkavállalónként így alakulna: éves szuperbruttó bér összege 2.156.450 forint, melyből 750 ezer forint a családi adóalap csökkentő kedvezmény értelmében érvényesíthető. A munkavállaló évi nettó jövedelme 1.321.000 forint, havi nettó jövedelme 110.085 forint. Az általa fizetett járulékok 31.415 forintot tesznek ki. A vállalkozó által fizetendő járulékok összege 40.328 forint, melyek az alábbi módon oszlanak meg a havi bruttó jövedelem arányában: nyugdíjjárulék 24 %, azaz 33.960 forint, munkaadói járulék 3%, 4.245 forint, szakképzési hozzájárulás 1,5 %, azaz 2.123 forint. A munkavállaló teljes havi költsége ily módon 181.828 forint, mely évi szinten 2.181.936 forintot jelent. A két munkavállaló éves költsége ezen összeg duplája, azaz 4.363.872 forint. A munkabérükre rakódó közteher havi összege munkavállalónként 71.743 forint, a két munkavállalóra számítva évi szinten összesen 1.721.832 forint.
További terhet a vállalkozás által használt környezetvédelmi termékdíj fizetése jelentene, melyet azonban a rendkívül nagy adminisztratív terhek miatt kikerülnek, oly módon, hogy a csomagolóanyagokat – jelesül nejlonzacskókat és bevásárlótáskákat – Hédervári Lajos egyszerű magánszemélyként vásárolja meg, így a vállalkozás könyvelésébe nem kerül be. Ennek oka az, hogy a csomagolóanyagok létét azok környezetvédelmi termékdíj köteles volta miatt jelenleg 13 intézmény felé kellene jelezni. A magánszemélyként vásárolt zacskók létét jelezni nem szükséges, ezeket a vásárlók ajándékba kapják. Nem szabályos, ugyanakkor nem ritka adóelkerülő magatartás, melyet egyértelműen a nagy adminisztrációs teher és az ellenőrzésektől való félelem okoz.
Hédervári Lajos havi nettó nyeresége 591.166 forint. Havi járulékterhe elvileg a minimálbér vagy a garantált bérminimum lehetne, de ő – mivel a nyugdíjkorhatárt három éven belül eléri - havonta 300.000 forintra fizet járulékot. Ezt a magasabb összegű nyugdíj elérése miatt egyoldalú nyilatkozattal vállalta. Személyi jövedelem adója az EVA-befizetés során kerül megfizetésre. Járulékfizetése az alábbiak szerint alakul: 24 % nyugdíjjárulék, 72.000 forint; 2 % egészségbiztosítási járulék 6.000 forint; 1 % munkaerőpiaci hozzájárulás, 3.000 forint. A vállalkozói kivét költsége tehát 381.000 forint terhet jelent a vállalkozásnak. A vállalkozó saját maga után fizetendő járulékai az alábbiak: 10 % nyugdíjjárulék, 30.000 forint; 6 % egészségbiztosítási járulék, 18.000 forint; 1,5 % munkaerőpiaci járulék, 4.500 forint. Összesen 52.500 forint a vállalkozó saját maga után fizetendő járulékterhe. Hédervári Lajos tehát havi 381.000 forint költséggel 247.500 forintot kap kézhez. Éves szinten ez az összeg 4.572.000 forint, mely az adózott nyereségből kerül levonásra, így a fennmaradó összeg 1.658.000 forint. Ez a vállalkozás tartalékát képezi a váratlan helyzetekre illetve előre nem tervezhető kiadásokra. Hédervári Lajos 133.500 forint közterhet generál havonta, éves szinten 1.602.000 forintot.
Éves szinten tehát a 8,9 millió forint adózás előtti jövedelmet realizáló egyéni vállalkozás 5.993.832 forint közteher megfizetésével járul hozzá az állami jövedelmekhez. Az elvonás mértéke 67,3 % kerekítve. Azt hiszem nem kell különösebben alátámasztanom azt az állításomat, hogy ilyen hatalmas járulék- és adóterhek mellett az adóelkerülés nem meglepő. E téren nagyarányú virtuozitás és fejlődés figyelhető meg. Hédervári Lajos ezirányú kérdésemre azt a választ adta, hogy korábban, az 1990-es évek elején-közepén még maga is alkalmazott bejelentés nélkül alkalmi munkavállalókat – „beugrósokat” – illetve nem mindig adott számlát. Ezt a gyakorlatot azonban az ezredforduló idején megszüntette, mivel tartott az egyre gyakoribb és szigorúbb ellenőrzések következményeitől. Megtudtam tőle, hogy az utóbbi két évben a vállalkozás bevételei csökkennek, így azóta az eddigi kisegítő munkavállaló által ellátott munkákat – takarítás, udvar rendben tartása, épületkarbantartás, parkolótisztítás – is a két munkavállaló végzi. Kérdésemre elmondták, hogy e munkákat szívességből, a vállalkozó és a vállalkozó iránti szolidaritásból és közel 30 éves munkakapcsolatukra való tekintettel teljesen ingyen végzik s jellemzően vasárnap, mert akkor az üzlet nincs nyitva. Nem kell ahhoz túl nagy élettapasztalat, hogy állításaikban kételkedjem. Az adóelkerülés egyik sajátos útjaként értékelem Hédervári Lajos azon gyakorlatát, miszerint munkavállalói a lejárt vagy „lejárófélben levő” élelmiszereket illetve a szépség- vagy küllemhibás zöldségeket-gyümölcsöket elvihetik. Azt elsősorban Hédervári Lajos határozza meg, hogy mikor melyik élelmiszer minősül hazavihetőnek. Ez szerinte a kafetéria sajátos megvalósulása, mellyel semmi gond nincs, hiszen e termékek selejtezést követően úgyis kidobásra kerülnének s senkinek semmi haszna nem lenne belőlük. Arra a kérdésemre, mely a leltározás gyakorlatára vonatkozott, azt a választ kaptam, hogy ritkán szokott lenni és akkor is minden rendben van. E válasz az előbbi gyakorlat viszonylatában felveti a meglehetősen lazán kezelt raktárkészlet nyilvántartásának kérdését illetve azt a gondolatot, hogy a raktárkészlet egy része papíron nem létezik. További érdekesség, hogy a vegyesbolt évenként kötelező belső egészségügyi festését éppúgy a munkavállalók valósították meg, mint a nyílászárók és a vízvezeték teljeskörű cseréjét. Mindezt a téli – két ünnep közötti – éves szabadságuk terhére tették, ingyenesen, barátságból. Arra a kérdésemre, hogy kapnak-e esetleg a fizetésük mellett „zsebbe” pénzt, határozott nemmel feleltek, melyet Hédervári Lajos is megerősített. A következtetések levonásához nem kell társadalomtudósnak lenni.
A munkavállalók munkaterhelése érdekesen alakul: a bolt napi 14 órában van nyitva, de a munkavállalóknak – ideértve Hédervári Lajost is – egy órával korábban kezdődik a munkanap és egy órával tovább tart. Ez átlagosan 16 órás munkanapot eredményez, tehát két 8 órás műszakot. Egy napi forgalom – a hetente kieső összes vasárnapot és ünnepnapokat leszámítva – 641 ezer forint átlagosan, mely óránként 46 ezer forint forgalmat feltételez. Az üzletben vásárló fogyasztók átlagos kosara 800 forint értékű, azaz minden egyes órában 58 vásárlás bonyolódik, gyakorlatilag minden percben egy. Azt hiszem nyilvánvaló, hogy ilyen fokú munkateherrel két ember nem birkózhat meg, különösen úgy nem, hogy az egyik a vevőket szolgálja ki, míg a másik árut mozgat, rendez és a rendeléseket illetve a kiszállítást intézi. Ez még abban az esetben sem tűnik reálisnak, ha Hédervári Lajos heti 6 nap napi 16 órában dolgozik. Sokkal valószínűbb, hogy munkavállalói nem 8 órát, hanem naponta 12 órát vagy annál is többet dolgoznak. A vállalkozó munkabírása valóban kiemelkedő, ő tényleg 16 órát teljesít naponta. Következésképpen elmondható, hogy adóelkerülés éppúgy folyik a vizsgált egyéni vállalkozó esetében, mint mindenütt. Sőt Hédervári Lajos kifejezetten tisztességes adófizetőnek számít: munkavállalói éppúgy nem 4 órára és nem minimálbérre vannak bejelentve, mint ő maga sem. A számlaadás többé-kevésbé mindig megvalósul, erre Hédervári Lajos kifejezetten ügyel, mivel az e körben kiszabott bírság az EVA hatálya alóli automatikus kivonását eredményezné. Hédervári Lajos a válságra érdekes, egyben tanulságos választ adott: a környéken szép számmal található 10 és 15 emeletes tömbházak elöregedett lakóinak házhoz szállítja az élelmiszert. Saját autójával teszi mindezt, naponta többször fordul, minden tömbházhoz mindennap ugyanabban a meghatározott órában szállít ki. A rendeléseket telefonon és újabban interneten lehet leadni. A nehezen mozgó, az igen forgalmas Villányi úton bizonytalanul közlekedő idős embereknek valósággal megváltás e szolgáltatás, melynek virágzó voltát mutatja, hogy Hédervári Lajos minden szombat délután és vasárnap délelőtt, valamint a nagyobb ünnepek előestéjén „húsnapot” tart, azaz húst is szállít házhoz. Hangsúlyozom, vegyesboltjában nem árulhat és nem is árul húst. Arra irányuló kérdésemre, hogy a számlaadási kötelezettség ekkor is teljesül-e, annyit válaszolt, hogy ő ezeknek a rászorulóknak pusztán segítséget nyújt, melyből neki nincs haszna. A valós helyzet különösebb képzelőerő nélkül is nyilvánvaló. Egyébiránt a világgazdasági válság negatív hatásait is hasznára fordítani tudó egyéni vállalkozó valóban nagy segítséget jelent az idős embereknek: az állandó és biztos élelmiszerellátás mellett kiváltja és házhoz viszi gyógyszereiket, elviszi ruháikat a patyolatba s „fuvart” – sofőrt – szerez a magukra hagyott időseknek, hogy orvosukhoz el tudjanak jutni. Rendelésre még süteményt is szállít házhoz, mely a vegyesboltban szintén nem árusítható és nem is kapható. E tényekből két dolog következik egyenesen: az, hogy jövedelmeinek egy része nem az üzletben keletkezik és valószínűleg nem adózik utána, másrészt pedig az, hogy idejének tekintélyes részét nem a boltban tölti. Következésképpen a 8 órás műszakban dolgozó munkavállaló egyedül szolgálja ki a nagy számú vásárlót.
Végkövetkeztetésként elmondhatom, hogy a hazai egyéni vállalkozói réteg egyik kiemelten tehetséges tagjával készítettem interjút, aki nyilvánvalóan folytat valamilyen szintű adóelkerülést, ugyanakkor a konkurensekhez képest kifejezetten sok közterhet vállal magára. A XVII. kerületben bejegyzett egyéni vállalkozók közül ő rendelkezik az egyik legnagyobb forgalommal és messzemenően ő fizeti a legtöbb közterhet. Egyenes választ az adóelkerülésre vonatkozó kérdéseimre soha nem adott, udvariasan, de határozottan kitért minden konkrétum említése alól. Kifejtette, hogy ő él-hal azért, hogy az emberek segítségére legyen s ha ezt nem tehetné, belehalna. Őt ez élteti, ez teszi boldoggá, ekkor érzi azt, hogy él. Köszönettel tartozom neki azért, hogy elfogadta felkérésemet az imént ismertetett interjúra. A legtöbb egyéni vállalkozó azonnal nemet mondott akkor, amikor megtudták, hogy kérdéseim az adóelkerülésre is ki fognak terjedni. Hédervári Lajos vállalta a beszélgetést, beszélt sok dologról és még többről nem. Tevékenységének morális megítélését mindenkinek magára bízom s szakdolgozatom ezen fejezetét ezennel lezárom.
2. fejezet.
Következtetések.
Szakdolgozatom e hangsúlyos fejezetében vizsgálataim eredményeképp levont következtetéseket kívánom ismertetni. Különösen fontosnak tartom Hédervári Lajos egyéni vállalkozó fentebb bemutatott stratégiáin alapuló konzekvenciák rögzítését, mivel a gazdasági működés az egyéni vállalkozóktól nem elméleti, hanem gyakorlati döntéseket követel.
Következtetéseim ismertetését azzal a szentenciával kezdem meg, mely szerint az adóztatás révén az állam erős hatást gyakorol a gazdaság szereplőire, amivel megváltoztatja az adózó rendelkezésre álló jövedelmét és viselkedését. Ezáltal a fogyasztóra éppúgy hatással van, mint a vállalkozókra s mivel a fogyasztó mindenre hatással van, ezért minden döntésének nem adójellegű következményei az államra gyakorolnak hatást. Az adóterhek nagysága befolyásolja a háztartások jövedelmét, az árak szintjét, kedvezményeivel jövedelmet növel és ösztönöz, ezáltal szerepet játszik a társadalmi folyamatok alakulásában. Emiatt az adóztatásnak úgy kell betöltenie a szerepét, hogy a gazdaság szereplőinek működésében ne okozzon zavarokat. Ennek egyik alapvető feltétele a stabilitás, ami a hosszú távú döntések alapja. A mai magyar adórendszerben ez érvényesül a legkevésbé. Az általam választott adózói kör vizsgálata kapcsán érzékelhető negatív tendenciák – a nyereséges vállalkozások számának csökkenése - egyik lehetséges oka éppen a stabilitás hiányában keresendő. Véleményem szerint olyan adórendszerre lenne szükség, amelyik stabil és kiszámítható adózási feltételeket teremt a vállalkozások számára, elősegítve a stratégiai gondolkodást és tervezést, ami a biztonságos működés alapfeltétele.
A jogszabályokat tanulmányozva megállapítható, hogy az egyéni vállalkozók adózása - amennyiben nem felelnek meg az átalányadó vagy az EVA választásához kötött feltételeknek – meglehetősen bonyolult, többféle jogcímen kell adófizetési kötelezettségeiknek eleget tenni.
Az adókedvezmények elsődlegesen nem azokat a rétegeket preferálják, akiket a kedvezmény megcéloz, hanem azokat, akik a preferenciákat az adóikban érvényesíteni tudják. Minden kedvezmény bonyolítja az adórendszert, széleskörű alkalmazásuk áttekinthetetlenné teszi azt. Az összetett és bonyolult adórendszer fenntartása rendkívül költséges, hiszen kell hozzá egy olyan apparátus aki ellenőrizni tudja a kedvezmények igénybevételének jogosultságát továbbá a többletköltség jelentkezik a vállalkozásoknál is, a könyvelőknek, adótanácsadóknak fizetett díjak formájában.
Az idei évtől bevezetésre került egykulcsos családi adózás intézményével sokat nem egyszerűsödött a rendszer, mivel az adóalap meghatározása továbbra is körülményes a kedvezmények és kivételek sokasága miatt. Amíg a kedvezmények és a kivételek a személyi jövedelemadó rendszerében ilyen formán túlsúlyban vannak, véleményem szerint egyszerűsítésről nem lehet beszélni.
Megoldást jelenthetne a vállalkozókat terhelő adó-és járulékbevallások, adatszolgáltatások egyszerűsítése mellett a különféle adónemek összevonása és az adózás kiszámíthatóbbá tétele.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó adóterhét kell megállapítani, az adók elvonási mértékei összeadódnak. A vállalkozók egy része kap munkabért és vall vállalkozói kivétet, melyek az összevonandó jövedelmek kategóriájába tartoznak. Az egyéni vállalkozó az összevonás alá tartozó jövedelmei után és a vállalkozás által elért jövedelme után is fizet jövedelemadót - jövedelemadót, osztalékadót -. Ehhez adódik még a kötelezően fizetendő társadalombiztosítás, mely egyéni vállalkozó esetén mind a foglalkoztatót, mind a biztosítottakat terhelő járulékokat tartalmazza. Mindet összeadva már magas az adóteher. Mivel az egyéni vállalkozókat a személyi jövedelemadó mellett a társadalombiztosítási alapba történő járulékfizetések is terhelik, ezért célszerű együttesen vizsgálni a hatásukat.
A vállalkozások adóterheinek könnyítése évek óta napirenden van, a szakmai szövetségek mint szükségességet, a törvényalkotási folyamatban részt vevők, mint célkitűzést fogalmazzák meg. A változások iránya azonban nem minden esetben egyértelmű, így a gazdaság szereplői - függetlenül a vállalkozási formától vagy a vállalkozás méretétől - nehezen tudnak alkalmazkodni. Megfogalmazott elvárás a személyi jövedelemadóval szemben, a teljes adóterhelés mérséklése mellett az adóteher egyenletes elosztása.
A munkavállalói terhek kulcsainak csökkentése közvetlenül a nettó bérekre vagyis a munkakínálatra hat. A munkaadó terheinek mérséklése közvetlenül a munkaerőköltséget csökkenti, vagyis a munkakeresletet befolyásolja. A környező országokhoz képest az átlagbérek magas adó és járulékterhelésének nemcsak a versenyképességre, de az adófizetési morálra és a foglalkoztatásra is jelentős negatív hatása van. Ugyan nem bizonyított tény, és országonként eltérőek a tapasztalatok az adócsökkentés adófizetői hajlandóság növekedésére gyakorolt hatását illetően, de az élőmunka terhelésének járulékokkal együtt történő csökkentése a régióban tapasztalható adóverseny miatt is elkerülhetetlen. A munkabér közterheinek megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a minimálbér-emelés keresleti és kínálati hatását. Egy klasszikus közgazdasági modellben tiszta verseny esetén egy vállalkozó – munkaadó - annyit fizet bérként az alkalmazottaknak, amennyivel annak munkája a termelési folyamaton keresztül a vállalkozás bevételeihez hozzájárul. A minimálbér illetve annak emelése ez esetben csökkenti a foglalkoztatást, mivel alsó határt szab a munkabéreknek, viszont ha a foglalkoztatott termelékenysége kisebb mint a minimálbér, így őket az új bérszínvonalon és a vállalkozás változatlan működése mellett már nem éri meg foglalkoztatni. A magas munkanélküliségű, egyúttal alacsonyabb bérekkel jellemezhető régiókban és ezen belül az itt működő kisvállalkozások esetében a minimálbér emelésének hatására csökken a foglalkoztatás, a bérköltség erősebben reagál ilyen körülmények között a minimálbér emelésére, mivel az emelésből következő 1%-nyi bérnövekedés átlagosan 0,32%-os létszámcsökkenést okoz.
Megemlítendő a szuperbruttósítás intézménye is, mely véleményem szerint az adóbevételek nagyságát negatív pszichológiai hatásának köszönhetően kedvezőtlen irányba befolyásolta. A laikus ember számára úgy tűnhet, hogy a bruttó keresetének csak egy töredékét kapja kézhez.
Az adófizetési hajlandóság vizsgálatánál a változó adókulcsok és az adóbevétel összefüggése nyilvánvalóvá vált olyan formán, hogy az adóteher bizonyos mérték fölé történő emelésével az adózási hajlandóság csökken, amivel a szankciók bővítésével, növelésével sem lehet segíteni. Az adókulcsok, adómértékek változása hat a vállalkozók jövedelmére, hiszen magasabb kulcs esetén kisebb jövedelmet tudnak adózás után elkölteni, illetve a befizetett adó nagyságára is, hiszen ha növekszik az adó mértéke, egy bizonyos határig növekszik az adóbevétel. Tanulmányok széles köre foglalkozik az adózási hajlandóság és az adómérték változásának összefüggéseivel. Az egyik a Laffer-görbe, melynek alapja, hogy két ellentétes erő működik. Egyfelől az adókulcs növelése, változatlan gazdasági tevékenység mellett növeli az adóbevételeket. Másfelől az adókulcs növelése visszaveti a gazdasági tevékenységet, ahogy emelkedik az adókulcs, úgy válik a negatív hatás dominánssá. Gyakorlatilag ugyanazt az adóbevételt el lehet érni egy magasabb és egy alacsonyabb adókulccsal is. Adóemelés esetén az első időszakban növekszik a bevétel, az alkalmazkodás időszaka után viszont az adóbevételek nagysága mérséklődik, hiszen az adófizetők inkább az adóeltitkolást választják. Az adómérséklés is hasonló módon megy végbe, kezdetben az adófizetők száma és a bevallott jövedelem nagysága nem változik, vagyis az adó mérséklése csökkenti a bevételt. Ezt követően hosszabb távon várható az adóbevételek növekedése. (VÖRÖS, 2011.) Az adóellenállás fajtái az alábbi táblázatban szereplők lehetnek:
4.ábra
AZ ADÓELLENÁLLÁS FAJTÁI
Legális adóellenállás
Legális adóellenállás
Legális adóellenállás
Illegális adóellenállás
Adómegtagadás
Adókikerülés
Adómenekülés
Adókijátszás
Forrás: VÖRÖS, 2011.
E táblázat fontosságát annak hangsúlyozása adja, hogy a hazai vállalkozások és vállalkozások a magas adó- és járulékterhek miatt előszeretettel alkalmazzák ezeket bevételeik megmentése érdekében. Kiemelem a megmentés szót, mivel a vállalkozások nagy részének valóban saját maga megmentéséhez van szüksége az adóellenállás által megtakarított összegre. E következtetést természetesen nem a tett moralitása, hanem versenyképességre gyakorolt hatásának szempontjából tettem.
Az adóelkerülő magatartás ellensúlyozására és a garantált bérminimum körüli bizonytalanságok megszüntetésére a „tevékenységre jellemző kereset” pontos szabályozása, szakmacsoportonként rögzített minimális adó- és járulékalap vezethetne eredményhez. Nemzetközi tapasztalatok alapján azonban az is nyilvánvaló, hogy az adócsökkentés önmagában nem eredményez látványos javulást az adófizetési hajlandóságban, az adóbevételek rövid távon nem nőnek. Az adómorál javítására a további egyszerűsítés és a hosszabb távon – 10 éves időtartamban - is kiszámítható adópolitika mellett lehet esély.
A foglalkoztatás kérdését vizsgálva meglátásom szerint pontosan az egyéni vállalkozói kör lenne a leginkább alkalmas arra, hogy olyan társadalmi rétegek számára biztosítson munkalehetőséget és ezáltal kiszámítható jövedelmet, akiknek évek óta a foglakoztatása nehezen vagy egyáltalán nem megoldott - megváltozott munkaképességűek, különféle rokkantsági ellátásokban részesülők foglalkoztatása -. Újabban törvényi erővel próbálják a vállalatokat ezen társadalmi rétegek foglalkoztatására rákényszeríteni, de a személyes tapasztalataim azt bizonyítják, inkább vállalják a szankciók kifizetését, mint a foglalkoztatással járó bonyodalmakat. A vállalkozások a méretükből és helyzetükből – ami egyfajta mobilitást és rugalmasságot feltételez - adódóan sokkal alkalmasabbak lennének erre a feladatra. Vannak lehetőségek, például a TÁMOP programok, de igénybevételük bonyolult, szigorú feltételekhez kötött, sok adminisztrációval, ezáltal költségekkel járnak, és nem megfelelő a tájékoztatás sem.
A szabályok betartása túlzott költséget jelent az egyéni vállalkozások számára, ami nem arányos a méretükkel. A vállalkozások zömében a könyvviteli szolgáltatási kötelezettségük teljesítéséhez külső könyvelő cégek szolgáltatásait veszik igénybe. A számlák, bizonylatok könyvelők részére történő eljuttatása idő és pénzigényes. A bevallási határidők közelsége pedig a bevallási munkák feltorlódásához vezet. Egyes adóbevallási/adófizetési határidők felesleges többletmunkát jelentenek, a megcsúszásból eredő késedelmi pótlék és bírságfizetésről nem is beszélve. Az adminisztrációs terhek csökkentésének egyik lehetséges megoldása lehetne, ha a vállalkozók meghatározott méretig a bevallási és adófizetési kötelezettségeiknek évente egy alkalommal tehetnének eleget.
Az adófizetési kötelezettség teljesítését megnehezíti, hogy több mint száz költségvetési számlaszám használatos, ami nagyban növeli a téves utalások lehetőségét, és az abból eredő átvezetési kérelmek benyújtásának számát. Célszerű lenne a különböző adónemek számlaszámait összevonni és maximum tízféle költségvetési számlát alkalmazni.
A magyar adóhatóság 2007-ben 100 forint bevételt 1,15 forint adminisztrációs költséggel szedett be, mely a GDP-hez mérten alacsonynak tűnhet, mégis az adminisztrációs terhek csökkentésének a társadalmi haszna az ami a leginkább meghatározó.
Jelenleg Magyarország a GDP 6,5 %-át, azaz 1.800 milliárd forintot költ adminisztrációra. A magas újraelosztási rendszert és sávos progresszív adózást működtető országok - Svédország, Ausztria, Finnország - jóval nagyobb hatékonysággal szedik be az adót mint az egykulcsos rendszert működtető Bulgária vagy Lengyelország. (SCHARLE et.al., 2010.)
A korábban érintőlegesen említett Széll Kálmán Terv részeként a Nemzetgazdasági Minisztérium által bejelentett bürokráciacsökkentő program 2012. január 1-jétől lép hatályba. Összesen 500 milliárd forint megtakarítást helyez kilátásba a vállalkozások számára. A foglalkoztatás adminisztrációjának csökkentésén belül 5 milliárd forint megtakarítást hozhat a munkavállaláshoz kapcsolódó adat-bejelentési kötelezettség egyszerűsítése. A tervezet szerint a jelenlegi 23 adat helyett egyetlen adattal, az adószámmal bejelenthető lenne a munkavállaló. Egyéni járulékszámlák kialakításával 19,2 milliárd forintot spórolnának. Az intézkedés feleslegessé teszi a havi kimutatást a munkabérről és az azzal összefüggésben készített közterhekről és járulékokról. Tizenhat milliárd forinttal csökkentheti a vállalkozói ráfordításokat a munkavállaló felvételének és elbocsátásának megkönnyítése. A program vitatott részei a mikro- és kisvállalkozásoknál az, hogy a munkavállalót csak a heti 48/60 órás, napi 12 órás munkaidőkeret kötné, amelynek felhasználásáról a két fél szabadon egyezne meg, éves munkaidőkeret mellett. Megvizsgálnák az éjszakai és hétvégi bérpótlék, a végkielégítések és a felmondási idő csökkentésének lehetőségét is, valamint a folyamatos üzemű vállalkozásoknál az 5,5 munkanapos munkahét bevezetését tervezik. A nyilvánvaló gazdasági előnyök rövid távon azonban a szociális feszültségek erőteljes növekedéséhez fognak vezetni, így kérdéses, hogy a kormány felvállalja-e a tervezet teljeskörű végrehajtását.
Az adóreform az adóelkerülés egyre növekvő mértéke miatt elkerülhetetlen. A jó adóreform alapvető feltétele, hogy a diagnózist és a reform lépéseit a lehető legtöbb rendelkezésre álló információ alapján dolgozza ki. Mára nem vitatja senki, hogy túl szűk az adóalap, magasak az adókulcsok, különösen a munkát terhelő adóké. Az is egyértelmű, hogy az adórendszer túlságosan bonyolult, és kiszámíthatatlan. A törvénycsomagok nagyrészt az egyszerűsítést, a kisadók megszüntetését, a munkát terhelő adók csökkentését és a jólléti ellátások megkurtítását javasolják.
Az utóbbi négy évben Magyarországról nemzetközi szervezetek által készített értékelések kivétel nélkül megállapítják, hogy a munkát terhelő adók szintje magas és ez a gazdasági növekedés egyik legfontosabb korlátja. A 2009-es intézkedések révén a munkát terhelő elvonások GDP-n belüli aránya 2007-2008-as 20-20%-ról 2010-re 19%-ra csökkent, ez azonban továbbra is magasnak számít. Az adócsalásnak a nemzetközi intézmények kevésbé tulajdonítanak jelentőséget, bár nemcsak a költségvetési bevételek kiesése miatt jelent problémát, hanem torzítja az adórendszer újraelosztási hatásait, valamint a gazdasági működést is befolyásolja, mivel az adóelkerülést kihasználó vállalkozások indokolatlan versenyelőnyhöz jutnak. (SCHARLE et.al. 2010)
Az adórendszerünk tehát három fő területen szorul kiigazításra, a munkaerő bérét terhelő adók és járulékok, az adószabályozás átláthatósága és kiszámíthatósága, és végül az adócsalás és adóelkerülés terén.
3. fejezet.
Összefoglalás.
Szakdolgozatom célja az egyéni vállalkozások közteherviselésének bemutatása, az egyéni vállalkozásokat terhelő főbb adó és járulék-nemek értékelése és elemzése volt. Arra kerestem a választ, hogy az egyéni vállalkozások adófizetési hajlandóságára milyen tényezők hatnak a leginkább. E választ megtaláltam és korábban részletesen ismertettem.
A téma feldolgozása során az aktuális jogszabályi háttér és statisztikai adatok mellett, szakirodalmat, véleményeket, kutatásokat, elemzéseket, felméréseket és nemzetközi összehasonlítások eredményeit is felhasználtam s arra a következtetésre jutottam, hogy a hazai vállalkozások adó- és járulékterhe kirívóan magas. Kifejtettem e jellemző többszörösen kártékony, versenytorzító és versenyképesség csökkentő hatását és felvázoltam a megoldási lehetőségeket jogalkalmazók és vállalkozások számára egyaránt. Következtetéseimet ismertettem a szakdolgozatom előző fejezetében, így nem marad más feladatom hátra, mint a téma rendszerszintű összefoglalása.
A jelenlegi bonyolult, átláthatatlan, túlbürokratizált és intézményközpontú adórendszer helyett olyan egyszerű, átlátható, minimális bürokráciával működő és vállalkozásközpontú intézményrendszerre van szükség. A rendkívül nagyszámú adót, járulékot, illetéket és díjat maximum öt nagy fizetési kötelességben szükséges koncentrálni. Az e téren igen kreatív önkormányzatok és állami fenntartású hatalmi szervek – okmányiroda, építési iroda, rendőrség, tűzoltóság, hatósági állatorvos – eljárási rendjét, döntési határidejét, jogkörét és az eljárási illetékeket törvényben kell egyértelmű módon szabályozni. Megfontolandó a helyi önkormányzatok szabad adókivetési jogának bevezetése is, mivel az állandó pénzzavarban lévő, nagyobbrészt kifejezetten rosszul gazdálkodó települések elsőrendű céljai épp a vállalkozások lesznek. Az átláthatatlan adójogszabályok súlyos tömege mellett ebben látom a vállalkozásokat fenyegető legnagyobb veszélyt, aminek bekövetkezése igen valószínű.
Remélem, hogy nem lesz igazam.
