Azt akartam mondani a mással hangzó sorral, hogy kár, hogy elodázódik a székfoglalód ismertetése, azaz nagyon várom. Azt is remélem, hogy a hallgatásod oka ennek a megírása. Nem pedig az, hogy már megint nem lehet rajtam kiigazodni, ami csupán látszat a szóhasználatom miatt egymásnak ellentmondó mondataim végett.
Elnézést, a költőhölgy felmondása nem elfogadható! Kérem, hozzon rímet a ponyvaházban élő kortársának, aki piros szőnyeget terít az ön fogadására:
Remélem, hogy a gyártmányodat elmentetted és megvan. Őszintén kíváncsi vagyok rá. A csúnya szavakról biztos, hogy könyv(ek!)et lehetne írni. Megvan ennek is a maga történelme, kialakulása, formálódása, jövője, funkciója, használata, szükségessége/feleslegessége, előnye/hátránya, haszna/haszontalansága, hatása, megítélése (korok, nemek, társadalmi helyzetek szerint) és stb szempontok, amik még nem jutottak eszembe. Tehát, ha nem csak abból a szempontból nézed, hogy te mit gondolsz erről (hogy pl. a saját életedben és környezetedben elítéled), akkor akár már most belekezdhetnél a disszertációba :)
Messze vagyunk attól, hogy elkészüljön a fogalmazás, melyet aztán közhírré lehet tétetni... A fenébe is!:
Odébb esszé, meg a dob... B* meg!
:) :( :S
A francba, mégis csak te adod a lovat alám :)
nem tudtam megtartani a szavam :(
abbahagytam, na... :S
Elhülyültem a témát (mert így egyelőre rövidebben tudtam megfogalmazni mindazt, amire gondolok), de pedig tényleg érdekelne az ezzel kapcsolatos véleményed.
Én is örülök, hogy értelmesen megbeszélhettük a problémát. És annak is, hogy végül mégis leírtam, mi bánt, illetve bántott, pedig valóban a hallgatásommal akartam tüntetni. Tegnap egyébként egy akadémiai székfoglalónak is beillő fogalmazványt gyártottam a csúnya szavak használatáról, de gondoltam, nem terhellek vele. Majd nyitok egy topikot neki. :) Vagy nem.
Azokról a nőkről pedig, akikre utaltál, azt gondolom, hogy vagy tényleg olyanok, amilyennek mutatják magukat, vagy csak azt gondolják, hogy ezt várják el tőlük.
Majd írok azért verset is, ha lesz időm. Addig is - és továbbra is - légy jó!
Válaszoltam. Akartam már jóval előbb, csak sokáig fogalmaztam a mondandóm, hogy tényleg a lehető legjobb helyekre pakoljam a szavaimat és még a betűimet is :))) A Verssellők utáni válaszodból én már képbe kerültem, de azért köszönöm, hogy ilyen lelkiismeretesen nyomatékosítod magad. Nincs rá szükség, tényleg, megértettem szerintem mindent! :)
Ha téged megnyugtat, és neked ez számít, akkor én is megírom, hogy szent a béke... De hozzáteszem, hogy én ezt azért nem akartam volna írni, mert rád nem haragudtam :) Lett volna okom? Nem. Akkor meg? :) Jó, nem mondom, az azért furi volt, hogy az üstökösös vers után tényleg nem volt annyi sem, hogy viszlát, de türelmes voltam. Nem gondoltam,volna, hogy ezt a Verssellőkbe írt érzéseidet fogalmazod épp. Úgyhogy kettőnk közül szerintem neked volt rosszabb, mert másfél héten át bosszantott valami, engem viszont most csak másfél napig a döbbenet, hogy rájöhettem a jelentkezésed elmaradásának az okára.
Az üstökösös versről csak annyit, hogy igen, durván csúnya fikció az, hogy Alaszkában téged utolér egy meteorit... de mentségemre szolgáljon (ha szabad kérnem ilyet), hogy a második sor második felében elkezdett mondat az nem az előző része, hanem továbbnyúlik a harmadik majd a negyedik sorba, melyeket az utolsó két sor ír felül. Azaz én pont, hogy a te teljes mértékű, testi és lelki feltámadásodból következő halhatatlanságodat kívánva vártalak vissza :)
El sem hiszed, mennyire örülök, hogy van még ember a Földön, akivel normálisan át lehet beszélni a nézeteltéréseket meg tisztázni a félreértéseket. Követtem már el én is nem kevés hibát az életben, de gondolom bárki hibázhat, emberek vagyunk. De az nagyon ritka, hogy - akár felelősséget vállalva is - a dolgok megbeszélése értelmes emberek módjára történjen (annak érdekében, hogy eztán lehessen mindenkinek újra bent a széke) :)
Első körben, ahogy olvastam a Verssellők-et, ledöbbentem. Ám nem is igazán a tartalma akasztott ki, hisz vállaltam érte a felelősséget, mivel ezek szerint megsérthettelek (ezért is lapoztam vissza, és jártam utána, hogy vajon mikor milyen szavakat használtam), hanem az döbbentett meg, hogy nem nekem írtad meg nyíltan a te nézőpontodból egyébként jogos panaszodat, hanem saját magadnak. Ebből kifolyólag sokáig kellett elemeznem, hogy rájöjjek a mondandód lényegére (látod, tegnap hajnal 4-re lettem kész a válasszal :D). Nem mondhatom, hogy ismerlek, de most így fogalmaznék: Nem olyannak ismertelek meg, aki haragtartó lenne, valahogy mégis arra gondoltam, hogy nem fogsz foglalkozni a válaszommal, és (még sejteni sem mertem) maximum is csak reméltem, hogy el lesznek olvasva a soraim. Szerencsére végül reagáltál is, nemcsak hogy olvastad - és köszönöm, hogy ezt követően már kaptam komoly választ is, nemcsak verset (a vers attól még tényleg nagyon tetszett).
Van egy mondás, amit már több felől is hallottam: "Rossz az, aki rosszra gondol... de hülye, aki nem." Tudom, nem kell átvennem a rossz szokásokat és gondolatokat, azaz ezen a téren nem kellene még nekem is nem hülyének lenni :) ám ez csak játék a szavakkal. Igaz, sajnos a szavaknak nagyobb ütőereje tud lenni, mint az ökölnek... Remélem és kívánom, hogy gyógyuljon be a seb, amit ilyen formában okoztam!
Az egyik barátom szokta olvasni a kecskerímeimet, és mindig megjegyzi, ha trágár vagy bármilyen övön aluli rímet írok, hogy ezt minek tettem, meg hogy honnan szedtem a történetet hozzá stb. Nem értem, hogy miért olyan hihetetlen, hogy erre az a valódi válasz, hogy nincs történet, és hogy csupán a betűkkel játszom. A valósággal való egyezések nem az én agyszüleményeim, hanem az olvasóé. Nyilván vannak kivételek is, mint gondolom mindenkinél, hiszen azért robotok sem vagyunk :) mindenesetre a szabálykövető rímek alapvetően nem gondolatoknak a kifejezésére vannak kitalálva, ezért is nevezik (gondolom) kecskerímnek, nem pedig kecskeversnek, vagy kétsorosnak, nem pedig miniversnek stb. Igaz többek között én is kipróbáltam már, hogy a kecskerímek hogyan funkcionálnak versként (mint pl. az E.T.-s, amit itt is megjegyeztél).
Rengeteg nem-rímet írtam már, és ne tudd meg mennyi miatt volt már nekem is hányingerem (pl. a 16781 József Attilás rímemet hogy utálom, te jó isten), de muszáj vállalnom, én írtam, alapvetően viszont nem azért készülnek az effélék, hogy ilyenekről írjak. Ezeket a szavak, a betűk adják. Egyszóval nem kell egyértelműen azt gondolnod, hogy te adtad alám a lovat. Na, jó, az igazság a kettő között van (úgyhogy részben a te hibád is :D), lényeg, hogy tőled függetlenül is íródnak ilyenek... de megígértem, eztán messziről elkerülöm (most még lenne itt egy utolsó kivétel, hogy erősíthesse az utána következő szabályt) :)
Volt hogy egy új kolléganő önmagáról fogalmazta meg viccesen és viccnek szánva, hogy "új hús". Szóval, azért képesek eleve a nők is önmagukra nézve olyan megfogalmazásokat használni, ami szándékosan övön aluli poén. Azonban innentől kezdve az én szavam ebben a témakörben már nem, hogy nem oszt nem szoroz, hanem egyenesen még álszentnek is tűnik, ha ezen gondolatoknak a mellőzését kérik tőlem. És most ezzel a kritikával semmiképpen NEM rád gondolok, MIVEL, ahogy látom, te abszolút megértetted az előző hozzászólásomat. Viszont be kellett vezetnem azt, amit mutatnék neked. Egy közel három éve írt verset, melynek szinte ugyanez a témája (és mivel vers, ezért nem a rímek miatt készült, hanem a tartalom miatt): Lehordanak engem a szavaim miatt... de teljesen felesleges, mert lehordom én magamat is, ha kell - és olykor kell (de attól még, amíg itt tudok lenni, addig itt vagyok nem hibátlanként, s ezzel nem vagyok se több, se kevesebb senkinél - se jobb, se rosszabb senkitől):
Most furdal igazán a lelkiismeret, hogy újraolvastam a válaszodat. Látod, egy versbeli szó milyen mélyen meg tud minket érinteni. Már amikor elküldtem a verset, éreztem, hogy nem kellett volna. Most pedig különösen ezt érzem, hogy már egy napja nem reagálsz a soraimra. Csak ismételni tudom, hogy csak a versedből vettem ezt a kifejezést, semmi szándékosságot nem feltételeztem rólad, soha nem gondoltam, hogy szándékosan bántani akartál volna. Sőt. Mindig megvédtél, azért is neveztelek hű lovagomnak. Tudom, hogy nem akartál megbántani még azokkal a versekkel sem, amiket kifogásoltam, csak érzékenyebb vagyok a kelleténél.
Akkor bővebben: Soha nem gondoltam, hogy a rám írt versek személyesen nekem szólnak, így a sellős sem - hiszen nem ismerjük egymást. Persze némi képet alkothatunk egymásról hozzászólásainkon és verseinken keresztül. Te mindig bátorítottál engem és mellém álltál, ha kellett, mint egy rendes báty vagy igaz barát, amiért nagyon hálás vagyok. Talán ezért is lett kedvem újra belemerülni az írásba, a játékba. És épp ezért esett rosszul az a pár hozzászólás, aminek nem annyira a tartalmát, mint inkább a megfogalmazását kifogásoltam. Ezért fogtam menekülőre, és csak magam hibáztathatom, hogy belelovaltalak.
Hosszú vívódás után csak beírtam ide ezt a verset, amiben egyébként nem a jellemedre utaltam, hanem pont azokra a versekre, amiket Te is említettél. Nem akartalak vele megbántani, furdalt is a lelkiismeret miatta, hogy esetleg félreérted, úgyhogy Te se haragudj! (A cím is csak a versekre utal.)
Ez a reagálásod egyébként pont olyan jellemről tanúskodik, amilyennek korábban – és a nem-rímek ellenére is mindig – tartottalak.
Nekem sokat jelentett, hogy elnézést kértél, köszönöm, és szívemből elfogadom. Remélem, részedről is szent a béke!
A válaszversedet is köszönöm, nagyon tetszett. (Sokkal inkább, mint a dicső üstökösös.)
A 19481-et nem neked írtam, csupán az általad használt sellő szót átvettem, de attól még ez nem egy válasz volt, különösen nem tartalmilag. Ha tartalmában ilyet gondolnék, akkor nem neveznélek Hullócsillagok Gyilkos Rombolását Legyőző Tündöklő Üstökösnek (19492). Sajnálom, hogy a nem is olyan régi kétsoros rímeink felelgetős részének tartalma miatt olyat feltételezel rólam, mint amilyet most ebben az egyébként igazán szép versedben megfogalmaztál. Ha még így is mégis jogosnak érzed a csupán betűkkel és nem mások érzéseivel játszadozó lényem általad rímekbe szedett meghatározását, akkor nincs mit tennem, komolyan bocsánatot kérek - rímek nélkül és rímekkel is. Téged viszont, kívánom, hogy ne bántson senki és semmi!
Hullám sír:
Rohadt nyelvemen, jaj, nulla fék...
Bárcsak menten vízbe fúlanék!
Dühösen bukkan fel szirén... öl,
Majd úszik tenger felszínéről.
De zengjen érte nyitón trilla:
Őt ne támadja Triton nyila,
Ne sértse meg iram uszonyát!
Enyhítsd kérlek Uram, iszonyát!
A továbbiakban pedig (ahogy eddig is kellett volna) a kétsorosaimat tartalmilag ne vedd komolyan, légy szíves!
Én pedig szép szóval ígérem, és hogy jó legyen, meg is tartom, hogy ezentúl visszafogom magam nemcsak tartalmilag (mint hangsúlyozom eddig is), hanem formailag is, azaz leszállok a nem-rímekről. Egyáltalán nem akartalak sem megbántani, sem belemászni az életedbe, de a biztonság kedvéért, hátha számít bármit is, azért mégiscsak elnézést kérek az eddigiekért!
Ne aggódj, ez a tagolás, ami nekem egyébként nagyon nem tetszik, kizárólag azért van, hogy le tudjam ellenőrizni, hogy benne maradtam-e a szabályban. Igazából nekem meg maga a játék nem megy, legalábbis azóta (és ez eléggé az elején volt), hogy 3kismalac megírta az "Obama ebe ma szórt szart" (máig fejemben szóló) szösszenetét. Ütős, velős, vicces, normálisan van tagolva. Engem a betűk rendre elkalandoztatnak, és a történetet igazítom valahogy a nyelvtani lehetőségekhez, jobban, mint a kecskerímeknél.
Enged, csak nincs mindig ihletem :) Bevallom, ez a fajta sortördelés nekem nem megy! De majd gyakorlom! :) Viszont a mai szivárvány egyszerűen elkápráztatott:
