Különösen az ókorral-középkorral foglalkozók számára elengedhetetlen fontosságú az egykori földrajzi viszonyok, a vizsgált történelmi eseményekkel egykorú természeti adottságok ismerete, de a közelmúlt történései szempontjából sem közömbös olykor, gondoljunk csak a Tisza szabályozását megelőző helyzetre...
A magyar honfoglalás időszakában a Kárpát-medence mintegy kétharmadát a folyók árterei foglalták el. A 18. század végén megkezdődött vízszabályozással sikerült elérni azt, hogy ennek az irdatlan területnek is több mint kétharmadát szántófölddé alakították. Ilyen eredménnyel még a németalföldiek sem büszkélkedhettek, pedig majd minden valamirevaló földrajztankönyvben arról olvashatunk, hogy az ország területéhez képest a legnagyobb vízborította területeket ők tudták művelhetővé tenni.
Többek között szóba került a Balaton néha feltűnő szigete...
A tiokzatos sziget kapcsán amúgy nagyon sok szóbeszéd is övezi a legendákat, visszaemlékezők például a nagyobb aszályok és szárazságok kapcsán a vízből kilógó templomtronyokról is beszámoltak már. Ezt a történetet pedig korábban a Blikk is leközölte, Zelkó Zoltán térképész elmélete szerint a Badacsony és Veszprém közötti térség, vagyis a Balaton-felvidék rengeteg templomot tartalmaz, a tornyok pedig egy római kommunikációs rendszerre alapozódott hírközlési hálózat alkotóelemei, hírtovábbító állomások is lehettek. Az elmélet szerint hajdan egy sziget is lehetett a Balatonon.
A Szeretlek Magyarország a Tó Retró alapján is számolt be arról, hogy két muzeológus, Tóth Lajos és Szentléleky Tihamér, akik behatóbban is foglalkoztak a rómaiak jelenlétével a Balaton körül, szerint a Balaton mélyén valószínűleg több, római korban épült villa, azaz nagyobb lakóház romjai is heverhetnek.
Hogy történhetett meg mindez?
A válasz rendkívül ésszerű. Amikor a rómaiak aktívak voltak a tó környékén, akkor a vidéket nagyobb aszály sújtotta, így pedig a partvonal néhol akár 1 kilométerre is beljebb lehetett, mint a mostani. Hogy elméletüket bebizonyítsák, az 1950-es években ásatásokat is kezdtek a két parton. A feltárások pedig eredményeket is hoztak, a két parton római települések nyomaira bukkantak.
Földrajz nélkül nincs Biblia! (Evlelkész podcast #37)
A Biblia sohasem önmagában áll. A mindenkori bibliaolvasónak ugyanis olvasata van, azaz ahogyan egyre távolodunk a Biblia korától időben, mindig másképpen, más szemmel értelmezzük az abban lévő információkat, üzeneteket. Ez viszonylag sűrűn előforduló téma a Biblia értelmezésével kapcsolatban. Azonban arról sokkal kevesebbet beszélünk, hogy pl. Mi itt Magyarországon nem csak időben vagyunk távol a Biblia keletkezési korától, hanem térben is messze vagyunk attól a közel-keleti miliőtől, ami a Szentírás történeteinek természetes közege. A mai adásban arról beszélünk, hogy hogyan tud a segítségünkre lenni a földrajz a Biblia üzeneteinek jobb megértése érdekében. Sőt, arra is rácsodálkozhatunk, hogy ha földrajzos szemmel nézünk egy-egy nagyon jól ismert bibliai szakaszra, mint pl. A 23. zsoltár („Az Úr az én pásztorom…”), egészen új és friss jelentések bomlanak ki előttünk. Az adás tartalma: 00:00 Bevezetés 06:36 1. A biblia történetek lokációja 13:07 2. A Szentföld domborzata 22:23 3. A Szentföld éghajlata 30:02 4. Növény és állatvilág, mezőgazdaság 36:07 5. Néhány „földrajzos” igehely
Folyók és tavak száradtak ki az öreg kontinensen, ami komoly problémákat okoz a hajózás számára. Az apadó vízszint jó néhány korábban elsüllyedt kincset is felszínre hozott.
Ezek közül a legveszélyesebbek az úgynevezett „éhségkövek”, amelyeket a korábbi aszályok idején a folyók vízvonalába véstek, hogy figyelmeztessék a jövő generációit, hogy amikor a kövek a víz fölé kerülnek, nehézségek várnak rájuk.
A legtöbb kő a Cseh Köztársaságtól Németországon átfolyó Elba folyó partján bukkant fel újra. Az egyik kő, amelyet még a 15. században faragtak ki először, már 1616-ban is felbukkant, amikor a helyiek a „ha látsz engem, sírj” szavakat vésték bele.
Növelték a zavart az ún. prémútról származó információk, legalábbis Balkhī szerint a Volga a kirgizek földjének közelében, a kimekek és oguzok országa közötti vidéken ered, az Ural hegységen túl (Kmoskó i.m. I/2, 29, 77). Feltehető, hogy itt a folyami szállítás útvonalairól szerzett értesüléseket kezelte úgy a hagyomány, mintha végig egyetlen folyón való hajózásról lenne szó.
Történeti földrajzi vonatkozásban többször foglalkoztam a Zajszan (vagy Kitaj, azaz Kínai) tóval mint az Irtiš forrásával. A Jugra-kérdés szempontjából kulcsfontosságú:
Lake Zaysan (Kazakh: Зайсан көлі, Zaısan kóli, زايسان كؤلئ, Kazakh pronunciation: [zɑjˈsɑn kɵˈlɪ]; Mongolian: Зайсан нуур, Zaisan nuur, en: Noble lake; Russian: Озеро Зайсан, Ozero Zajsan; simplified Chinese: 斋桑泊; traditional Chinese: 齋桑泊; pinyin: Zhāisāng Pō, Xiao'erjing: جَىْصْا پْ; Dungan: Җэсонпә) is a freshwater lake, ca. 1,810 km² (700 mi²), in eastern Kazakhstan, in a hollow between the Altai and the Tarbagatai Mountains. It is the largest lake in the East Kazakhstan Region.
Hétfalusi csángó település Brassótól keletre, de Brassó keleti városrészét is így hívják.
Zajzont 1367-ben említi először oklevél Zayzen néven. 1373-ban Zezynaként írták. 1500-ban mint Brassó jobbágyfaluját említik, 1531-ben Zajzon,1861-ben Zizin.
A kétkötetes, bővített kiadásban nézted? Ha nem, délután le tudom csekkolni.
Létezett/létezik továbbá nemesi címet, illetve illyefalvi és uzoni előnevet viselt Zayzon, Zajzon család.
Pálmay József genealógus szerint: "Ezen régi székely család mai napig megtartotta nevének régi írásmódját, holott a már fentebb említett Zajzon-familiák mind az új helyesíráshoz alkalmazkodván j-vel írják nevüket. De régi okmányaikban nemcsak az uzoni, hanem az illyefalvi stb. stb. előnevű Zajzon-családok nevei is különböző alakban írattak, úm.: Zayson, Zejzon, Zayzon, Zaizon és Zajzon. Tehát az a körülmény, hogy egyik j-vel a másik y-nal írja nevét, nem zárja ki az általam vélt közös törzsbőli származást.”
Viszonylag ritka munka (bár a Vaterán pénzéhes kóklerek sok könyvre rámondják ezt...), de nekem valószínűleg több példányom lapul még belőle, sőt a biztonság kedvéért vettem egy újabb, az itt bemutatottnál sokkal szebb darabot is:
Nem érte meg az ötvenet, mégis egy fél kontinensnyi területet járt be és térképezett fel. Tisztán a földrajzi felfedezések és a zoológia érdekelték, de mivel az utazás mindig is pénzbe került, és mert annak idején még elképzelhetetlen lett volna passzióból ennyit úton lenni, az orosz hírszerzés tisztjeként volt kénytelen szolgálni a birodalom érdekeit. Másfél évszázada indította első nagy közép-ázsiai expedícióját Nyikoláj Przseválszkij.
Mivel vonásaiban hasonlított rá Sztálin, lengyel újságírók 1939-ben elterjesztették, hogy ő a diktátor vér szerinti apja...
Furcsa hogy Hetes nincs rajt, holott az 1340--es évekből származó nagytemploma ma is áll, csak a homlokzatot barokkizálták és egy barokk toronyot tettek elé.....
Probáltam kitalálni melyik állapotot mutatja a térkép.
Szerintem 1330-as vagy szükebben az körüli állapotot.
Onnan jön le,
Ropoly a várá és Ropoly már nincs meg, eddigre elpusztult, (ma van a Zselicben egy Ropolypuszta a helyében, amiből mára csak 2 darab 19. századi épület maradt fenn. kb. 19. század eleje az egyik és a fűrészmalom a 19. sz végéről. )
Ropolyujvár pedig még nincs fenn, ami a leendő Kaposvár ősi neve.
Tehát Ropoly pusztulása és Ropolyujvár alapitása közti időt mutatja.
Így nézett ki Magyarország a középkorban: bárki számára elérhetővé vált a részletes atlaszAz interneten is elérhetővé vált a középkori Magyarországról készített digitális atlasz.
A digitális atlasz a Magyar Királyság részletes térképét mutatja be a középkor végén, azaz az 1500-as évek körüli évtizedekben - olvasható az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat - ELKH - keddi közleményében.
A tájékoztatás szerint megtalálható rajta minden olyan település - város, mezőváros, falu, puszta, vár, kolostor -, amely akkoriban létezett, és amelynek a fekvését legalább hozzávetőlegesen meg lehetett állapítani. A fontosabb vizeken és a megyehatárokon kívül feltünteti a jelentősebb királyi, egyházi és világi földbirtokok határait is, az 1498. évi állapot szerint. A térképhez részletes leíró adatbázis kapcsolódik, amely a megjelölt településekre vonatkozó legfontosabb adatokat tartalmazza.
A megújult adatbázis, amely egy futtatóprogram letöltésével most már bárki számára interneten is elérhető, változatlan eredeti tartalom mellett számos fejlesztést, új elemet tartalmaz. Így például beépült az OpenStreetMap, így az automatikusan megnyílik: belekerült az SRTM - Shuttle Radar Topography Mission - domborzati modell, új térképként jeleníthetők meg az egyes korok között végbement birtokosváltozások, pontosabb lett az adatbázis geometriája és teljesen megújult az adatbázist futtató térinformatikai környezet - írják. Az atlasz használatához le kell tölteni egy telepítőt, amelynek linkje a Történettudományi Intézet oldalán elérhető.
Sven Hedin: "Utunkat a nagy hidegben folytattuk, jórészt a befagyott Csercsen-darja jegén, melynek hóval fedett sima jégtükre tevéinknek aszfaltszerű pompás utat szolgáltatott." (Ázsia szívében I, Lampel, Bp., 1906, 111)
Ibn Yāqūt ezt a következő szavakkal bírálja: "Ez hazugság tőle, mivel legfeljebb öt arasznyit fagy be, s ez is ritkán esik meg. A szokásos, az csak két vagy három arasznyi. Én magam is szemtanúja voltam, és kikérdeztem efelől a helyieket. Talán úgy gondolta, hogy a folyó teljesen befagy, ám ez nem így van: csupán a folyó felső része fagy be, alatta tovább folyik a víz. A khwárizmiak pedig áttörik a jeget, és úgy jutnak hozzá az ivóvízhez, a jég pedig nem haladja meg a három araszt, csak nagyon ritkán." (Simon Róbert ford. i.h. lábjegyzetében)
Ibn Faḍlān: "A Dzsajhún folyó forrásától a folyó torkolatáig befagyott. A jég vastagsága 17 arasz. A lovak, az öszvérek, a szamarak és a szekerek úgy haladnak át rajta, mint az utakon. A jég pedig szilárd, meg sem moccan, s így marad három hónapon keresztül." (Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról, Corvina, Bp., 2007, 20-21, ford. Simon Róbert)
Jerney János: "A Dneszter limánja, melly Akkermant Ovidiopol városkától választja, hosszaságban 5 mélföldnyi, szélessége pedig 10 verszt, azaz 1 1/4 mélföldnyinek tartatik, mélysége 2—1 öl , magáé a folyamé 40 láb. Télen rendszerint befagy, kivevén a folyó középtájoni vonalát; akkor terhes kocsikkal is járhatni rajta." (Jerney János keleti utazása II, Pest, 1851, 7).
Al-Qazvīnī az ő korában rendkívül bővizű Amu-darjáról: "Ḫwārizm népe csákányokkal léket vág bele, amíg a vízig el nem ér; ebből azután ivóvizet merítenek, úgy, amint a kútból szokás vizet meríteni, és korsókban elszállítják. Mikor azután tartósan befagy a folyó, a karavánok és megrakott szekerek ökröstül átkelnek rajta, s a végén semmiféle különbség nem marad közte s a föld között: a por úgy ellepi, mint a sivatagot. Így marad kb. két hónapig".
II. Lajos valószínűleg nem a Csele-patakban lelte halálát. Az egyetlen szemtanú a király kamarása, aki arról számolt be, hogy az uralkodó pár fős kíséretével a Duna felé vette az irányt, majd a Csele falu alatt, a Duna egyik mellékágában veszett a vízbe ... A kutatás sajátossága, hogy hangsúlyt kapnak benne a földtudományi módszerek, amelyek elengedhetetlenek, mert probléma, hogy táj, a domborzat, a Duna medre átalakultak.
Vadas András - Rácz Lajos
Éghajlati változások a Kárpát-medencében a középkor idején
Agrártörténeti Szemle 2010. 51:(1-4) pp. 39-62
https://www.academia.edu/3701402/Vadas_András-Rácz_Lajos_2010_Éghajlati_változások_a_Kárpát-medencében_a_középkor_idején._Agrártörténeti_Szemle._51_1-4_pp._39-62
