Konkrétan a dél-amerikai törzs példájánál maradva, ott mindenki iszik. Az nem kérdés. Erjesztett italokat ittak, égetett szesz nem volt (a múlt század első felére gondolok), és frissítőnek itták, valahogy úgy, mint ahogy a sört isszák.
Az, hogy rendkívül pragmatikus népek, az egy dolog. Igen, azt nézik, hogy minek mi a következménye. Vagyis nem ideológiai alapon ellenzik a mértéktelenséget, mint mi. De ők is csak egy dimenzióban gondolkodnak a legfontosabb közösségi értékítéleteikben.
Nyilván azért, mert végső soron az ember személyes hozzáállására fordítódik le az értékítélet, konkrétan: hogy támogatom, tolerálom, vagy ellenzem.
A nyugat-amazóniai primitív társadalmakban például ha folyton csak iszol és nem dolgozol, akkor mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy ezt így nem engedheti meg magának a közösség. Mert közösségben élnek. És ha nem hagyod abba az ivást, akkor fokozatosan kiszorulsz a társadalomból. Úgyhogy inkább abbahagyod az ivást.
"A hatás vagy az elgondolás alapján aztán pozitívnak vagy negatívnak, hasznosnak vagy haszontalannak, jónak vagy gonosznak stb. ítéljük ezeket."
Ezt hívják pragmatizmusnak. Azt nézzük, hogy minek mi a következménye.
De a döntéshozatalban, és főleg a közösségi értékek és felelősségek tekintetében nem egy nagyon elterjedt gondolkodásmód a pragmatizmus.
Sokkal inkább mérvadó az idealizmus, a tekintélyelv és a szerep-alapú viselkedés.
A cselekvéseket elsősorban nem az alapján tekintjük pozitívnak, hogy mi a hatásuk. Hanem az alapján, hogy megfelelnek egy közösségileg legitimizált szerepnek.
A szerepek legitimitása pedig sokmindenen múlik. Nem elsősorban a pragmatikus értékítéleteken múlik. A szokás például egy eléggé meghatározó tényező, szerintem.
Két pólusa a mágnesnek van, ami közötte az a test.
Meg a Földnek, közöttük az élettér.
Jó az, ami neked, és embertársaidnak tetszik.
Rossz az, ami neked és embertársaidnak fáj.
Mennyire viszonylagos, hogy mi a jó, és mi a rossz?
Példa:
Pillanatnyilag qrvára fájdalmas, ha társad ujjából kipiszkálod a szálkát, kitisztítod sebét.
De ha ezt a pillanatnyi fájdalmat nem okozod, sokkal nagyobb lesz kínja a begyulladt seb miatt!
Ilyen az élet.
Fájdalmas út vezet a gyönyörökhöz.
/Hogy tud szorítani, nyúzni az a q. gumi, de a pillanatnyi fájdalom sokkal inkább megéri a következő gyönyört, mint az évtizedeken át fizetendő tartásdíj, nem is beszélve a kegyetlen fertőzés okozta kínokról!
A válasz tulajdonképpen egyszerű! Olyan nem létezik, hogy valami jó, vagy rossz! Minden csak attól függ, hogy kinek vagy kiknek a szemszögéből nézzük a dolgot! Az a poén, hogy ez bármikor bizonyítható!
Az emberi közösségekben a cselekvések jó része valamilyen hatással van a közösségre, ember- vagy állattársainkra. A hatás vagy az elgondolás alapján aztán pozitívnak vagy negatívnak, hasznosnak vagy haszontalannak, jónak vagy gonosznak stb. ítéljük ezeket. Két pólusa van a cselekedeteinknek, bár tudjuk az ősi bölcsességet: semmi sem fehér vagy fekete önmagában.
