Talán azért foglalkoztatja az embereket, a halála, mert az élete oly rövidke volt.
És talán azért maradt ennyire az emberek tudatában, mert szüleinek egyetlen fiúgyermeke volt, és halála után olyan bonyolult lett a trónöröklés.Csak a 3. trónörökös foglalta el a trónt ténylegesen.
Nem is tudom melyik Rudolról szóló könyv már eleve a halálával kezdi..... :(
így van,Rudolf gyorsan élt és sokat...és nem akármilyen életet,titokzatos,viharos életet,de ebben a rövid életében is maradandót alkotott. Nem furcsa,hogy halála után több mint 120 évvel is még foglalkoztatja az embereket? Ha korai halálára gondolok,mindig felötlik bennem egy régi görög mondás...akit szeretnek az istenek,fiatalon hal meg...
Hát ez nagyon így van! Örülök, hogy egyre többen gondolják így és nem a halála körülményein legelnek - bár persze az is fontos. Nekem az élete sokkal inkább.
Néha van ilyen. Azt javaslom, mielőtt elküldöd a hozzászólást, előbb másold ki a szöveget. Egy sima ctrl+c elég, és ha megviccel a zindex :D akkor csak be kell újra másolnod ctrl+v-vel
Régi tapasztalat én a hosszabb szövegeimet mindig így küldöm el
Egyetértek, szerintem sem egy leányregény okozta Rudolf halálát, és talán valamennyien így vagyunk ezzel, hogy minél többet olvasunk róla, kialakul a saját véleményünk. Az enyém az, hogy pontosan úgy fejezte be életét, ahogyan akarta.
Emellett magam is elolvasok minden könyvet, amely ezt próbálja megfejteni, értelmezni, még ha egészen mások is a következtetései. Mindig feltárnak új összefüggéseket. Minden újabb adalék érdekel, és mindenkinek a véleménye is.
Azt tartom méltatlannak, hogy mégis a leányregények kerülnek túlsúlyba. Rudolfnak élete is volt, nemcsak halála.
Ha valaki meg akarja ismerni, akkor kihagyhatatlanok a saját művei.
Három könyve jelent meg életében. Kettő magyarul is olvasható. Reichert Gábor és Jókai Mór is regénynek tartja a Tizenöt nap a Dunánt (egyébként útinapló), és levelében dicséri is. Nem hiszem, hogy hízelegni akart volna. Talán ráérzett, hogy efelé tart az irodalom. Valaki egyes szám első személyben beszámol élményeiről. Ne riasszon vissza senkit a téma vagy a régies nyelv, megéri elolvasni.
Rudolf ornitológusnak tartotta magát, biztosan tudományosan is rendben van ez a kutatás. Nincs irodalmi ambíciója, és mégis: a sorok közt mennyit elárul a jelleméről, rendkívül színes egyéniségéről, és így már első kézből lehet bárkinek véleménye róla.
Innen tölthető le a könyv, ami Rudolf halálának egyéves évfordulójára jelent meg a fordító, Paszlavszky József tanulságos előszavával.
Úgy rémlik, mintha ez egyszer már lett volna a vaterán.
Muris, hogy mennyit agyalhatsz rajta, ki kicsoda. Bár itt inkább a fekete ruhás nő, és a mögötte álló két fiatal hölgy felismerhetetlen szinte. Gondolom Gizella és a lányai
amint látom mindannyian egyetértünk:) a magyar a miénk...de a bécsi....utánozhatatlan:))németböl nekem is gyér a szókincsem,de mivel ismerem a magyar fordítást ezért élvezhező:))nem tudom ki hogy van vele, de amikor egy olyan nap van a hátam mögött amikor ott is befordulok,ahol nincs is sarok ,akkor elöveszem a Romys Sisit,és akkor már szebb minden,megnyugtat:)és az örök titok: Rudolf...szeretném megérni,hogy végre pontot tehetünk a végére...de talán jobb is így...nap mint nap összehoz bennünket egy kis csivitelésre és ez jó:))
Általában szeretem pl. Janza Katát, és Dolhai Attilát, de mindketten ragaszkodnak ahhoz a tévhithez, hogy a drámai hangulat érdekében muszáj megmutatniuk a manduláikat :D
Az a hatalmasra kitátott száj nekem nagyon illúzióromboló.
Persze nem értek hozzá, talán technikai szabály, de engem idegesít.
És persze, ahogy írod, az a fel s alá futkosás is zavaró. A kevesebb több lenne.
Ezzel együtt nagyon szeretem magyarul nézni-hallgatni a darabokat, de tény, hogy gyakran németül sokkal ütősebb a hangzása és ezt annak ellenére íropm, hogy egyáltalán nem értek német nyelven. Egyszerűen csak a hangulata más és jobb.
Valóságalapja nem hiszem, hogy van, én legaláb is nem tudok róla, hogy az ominózus, sok helyen megörökített követségi báli talákozásuk előtt szemtől szemben álltak volna egymással.
Viszont egy regényben van egy ilyen jelenet, sőt ott Stefánia még meg is üti Maryt egy lovaglóostorral. Ez Keller Imre: A mayerlingi titok című könyve, egy remek írás. Nagyon jó könyv, bár a szerelmi dráma teóriát én egy az egyben elvetni valónak tartom. Rudolf halálát nem egy ilyen lányregény okozta.
Ennek ellenére, mint regényt, azt a könyvet nagyon szeretem, talán épp azért, mert szinte hihetővé teszi a szenvedélyes hangvételével és a korhű környezetek bemutatásával azt, ami nem igaz.
Előbb játszották a musicalt Budapesten, megnéztem. Aztán Bécsben is. Az utóbbi sokkal jobban tetszett, kifinomultabb a hangszerelése, jobban tudták, mit viseljenek a szereplők, és maga a zene is lassabb, árnyaltabb. A német szöveg jobb. Megvan mindkét cédé, és most már ennek ismeretében mondhatom, hogy a magyar változat neurotikusabb, a végzetbe menetelő dübörgése gépiessé teszi. Dolhai még elmegy, de Bereczky Zoltán végképp nem való ebbe a darabba. Már az Elisabethben is úgy "eljátszották" szegény Rudolfot, hogy rossza volt nézni. Történetesen ezt is láttam a Theater an der Wienben. Ezek a darabok ott vannak otthon. Furcsa módon akkor is, ha az egyik főszerepet magyar színész alakítja - akit itthon csak hallomásból ismernek.
(Ennek kapcsán vetődik fel a kérdés: a musicalban és az OBB áltál készített filmben is - szintén fent van 13 részben a YouTube-on - van egy olyan jelenet, amelyben Stefánia találkozik, veszekedik Maryvel Rudolf szobájában - ennek van valóságalapja?)
igen az maya:)))kiver a víz érte:) most probálom megrendelni Mária Valéria naplóját...igérik...az még nincs meg..viszont találtam az antikvárium.hun több idevágo könyvet is,garázdálkodtam egy kicsit,de megérte januárban visszajár a fele könyutalványban:)
szeretem ezt a képet,igazi álompár:)
anya és fia...
kedvencem