Mérnök vagyok, tehát a nyelvtudományokhoz lövésem sincs, viszont elég jól beszélek két idegen nyelven, és meg vagyok veszve a magyarért - nagyon szeretem, érdekel minden vele kapcsolatban, és szeretném minél szebben, precízebben, színesebben használni. Ezzel kapcsolatban régóta furdalja az oldalamat egy kérdés: Van-e olyan, hogy "nyelvromlás"? Hiszen a nyelv állandóan változik. Arany János sem úgy beszélt, mint Csokonai, Kosztolányi sem úgy, mint Arany, Örkény sem pont úgy mint az elődei, mégis mindnyájan a nyelv nagymesterei voltak.
Érdemes egyáltalán harcolni bármilyen nyelvi jelenség ellen, vagy mondjuk azt: a nyelv szervesen fejlődik, a magyar nyelv az, amit a magyarok használnak, felesleges és értelmetlen beavatkozni?
Az én felfogásom szerint nincs nyelvromlás ezért amennyiben nyelvromlásról beszélünk úgy az a nyelv tudományos konszenzus szerint szabályos változásaihoz sorolható. Ezek közé beiktatható a metatézis is.
Hát, mondjuk, tényleg keveset olvastak, de sokat meséltek és szavaltak.
Nem tudom ugyan, mi következik abból, amit ideírtál, de a tudományos konszenzus az, hogy a néma olvasás a XVIII. században vált általánossá, és ha jól emlékszem, Szent Ambrust övezte azért nagy tisztelet, mert tudott magában olvasni.
Magában a történeti összehasonlító nyelvészetben azért ténylegesen okozott éppen elég galibát a néma olvasás és az ezáltal generált betűző faktor. Maga J. Grimm is csak betűzött egy olyan nyelvi közegben ahol a szövegek fonetizálása meglepően liberális volt a germán nyelvi térkép sokszínűsége miatt. Ilyen téren tehát Kis Ádám úrnak igaza van.
"Neked ugyan lövésed nincs arról, hogy hogyan beszéltek az emberek Homérosz korában, sde szerencsére bvan, akinek van lövése."
Nietzsche is dicsőítette a görög tüdőt és a görög hangosan olvasást. Ennek azonban szerinte ára is volt, a görögök hangosan és magabiztos gyönyörködtetéssel olvastak, de keveset.
"Vagy emlékeztetnélek arra, hogy egy nagy birodalom nagy uralkosójának egy kéz felírt a falra valamit, de az egész birodalomban csak egyetlen fickó tudta elolvasni (illetve ő tudta csak, hogy az ott a falon írás)."
Eléggé feledékeny lehet az emlékezeted ha nem vésted az eszedbe, hogy óbabilóniában magas fokú írásbeliség működött a káldok idejében. A történet rejtjelkulcsának feloldásához magasabb fokú írásbeniség kellett mint eme fórumcsoport együttes kapacitása. Az megint más kérdés, hogy azok a papok akik ezt a történetet továbbadták Európának egy hosszas időszakon keresztül privatizálták a Tudást.
Ha már nyelvromlás-nyelvváltozás: lenne egy kérdésem a szlavista-orientációjú nyelvészekhez. A szláv nyelvek mássalhangzótorlódásai növelik a hangátvetések arányát a torlódások körül? Nagyobb az esély a nyelv bicsaklására és ezáltal a metatézisre?
Egy, én nem mondtam, hogy rontott, csak azt, hogy nagyon megváltoztatta. Az viszont biztos, hogy a néma olvasás kialakulása (ami azért eléggé sokára következett be Homéroszhoz képest) a hangzó szöveg értését jelentősen rontotta.
Neked ugyan lövésed nincs arról, hogy hogyan beszéltek az emberek Homérosz korában, sde szerencsére bvan, akinek van lövése.
Birodalmak léteztek, kormányozták őket, hódítottak, történelmet teremtettek, de nem tudtak olvasni.
Ki mondott olyat, hogy az írásbeliség elterjedésétől összeomlott a német nyelv? (Valami gond azért az olvasásban is lehet a szövegértéssel). Inkább azt kérdeztem, hogy mitől válhatott olyanná a német nyelv, amilyenné vált, ha nem tudtak a németek olvasni.
A mobilitásos példa nem teljesen jó. Nem vitatható, hogy az ember emlékezőképessége az olvasás kialakulása után leromlott.
Ne haragudj, de ha te ezt nem értred, igazán nem kellene beleszólnod a nagyok beszélgetésébe. Puristáknak azokat a nyelvtisztogatókat nevezik, akik egyebek között azt vízionálják, hogy a nyelv romlik.
Attól, hogy Homérosz nagyszerű műveket hozott létre, még óvakodnék attól a kijelentéstől, hogy az írás megjelenése rontott a beszéden - azon egyszerű oknál fogva, hogy gőzünk sincs róla, hogyan beszéltek akkor az emberek - olyasmiről pedig, amihez lövésünk sincs, milyen volt, nem túl sok értelme van eszmét cserélni, szerintem.
Plusz az írással az emberek sokkal jobban át tudták adni egymásnak az információt, alakítani tudták - egyszerűen marhaságnak tartom a lenti megállapítást. (Függetlenül attól, hogy ellenőrizhetetlen.)
Attól, hogy nem tudták elolvasni a falon az írást, miért szárnyalt a beszédük?
Az írásbeliség elterjedésétől hogyan omlott össze a német nyelv?
Az emberiség egészen sokáig megvolt gépi közlekedés nélkül is, mégis, óvatosan kezelném azt a kijelentést, hogy annak idején sokkal nagyobb volt a mobilitás!
Másrészt piszkosul nem szeretem, ha valaki rugalmasan módosítja a premisszáit. Te nem azt mondtad, hogy az a baj, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, hanem azt, hogy ettől romlik a nyelv.
És persze, nem is igaz. Tessék már megnézni egy statisztikát, hányan olvasnak most, meg hányan olvastak 100 éve.
Te mindig csak a nagy magyar írókat szoktad emlegetni. Mély tisztelettel ajánlanék neked egy szerzőt, aki költött néhány nagobb verses epikai művet. A leghíresebb mintegy 12 ezer hexameterből áll, a másik lehhíresebb ennél talán egy-két ezerrel kevesebb. És nem tudott írni, sőt a környezetében senki sem. Ugyan az egyik művében van valami utalás egy ón- (vagy réz-?) táblára, amelyen valami képíráshoz hasonló dolog volt, de ez sem biztos.
Vagy emlékeztetnélek arra, hogy egy nagy birodalom nagy uralkosójának egy kéz felírt a falra valamit, de az egész birodalomban csak egyetlen fickó tudta elolvasni (illetve ő tudta csak, hogy az ott a falon írás).
Az emberiség legalább annyi ideig volt meg egészen jól olvasástudás nélkül, mint amennyit az olvasással eltölt. Te pl. nagy németes vagy. Tudod, hogy Luther korában a németajkúak hány %-a tudott olvasni?
Nem érdekel a pőuristák véleménye? Hát, minket sem nagyon. Viszont innen te nagyon puristának tűnsz. Ha elolvasod Kosztolányit, lehet, hogy magadnak is így fogsz tűnni.
"Ha így vesszük, az ember sokkal jobban beszélt, amíg nem tudott olvasni, és sokkal pontosabban fejezte ki magát, amíg csak hangosan tudott olvasni. A néma olvasás rendgeteg félreértés forrása, és emiatt meg kell növelni a szöveg redundanciáját. Ami viszont egyesek szemében romlésnak tűnhet. (Amelyet az olvasás okoz)."
Igen, olvastam, hogy milyen fantasztikus tudományos konferenciákat rendeztek és milyen izgalmas színdarabok, filozófiai értekezések voltak az ősember korában. Eszméletlen pech, hogy nem maradt nyomuk!
Kosztolányi: Nyelv és lélek. Először 1933-ban jelent meg, azóta sokszor. Mostanában pl. az Osiris. Ha felmész a kiadóhoz az Egyetem téren, 30% engedménnyel megkapod. A neten szerintem nincs fenn.
Ha így vesszük, az ember sokkal jobban beszélt, amíg nem tudott olvasni, és sokkal pontosabban fejezte ki magát, amíg csak hangosan tudott olvasni. A néma olvasás rendgeteg félreértés forrása, és emiatt meg kell növelni a szöveg redundanciáját. Ami viszont egyesek szemében romlésnak tűnhet. (Amelyet az olvasás okoz).