Mérnök vagyok, tehát a nyelvtudományokhoz lövésem sincs, viszont elég jól beszélek két idegen nyelven, és meg vagyok veszve a magyarért - nagyon szeretem, érdekel minden vele kapcsolatban, és szeretném minél szebben, precízebben, színesebben használni. Ezzel kapcsolatban régóta furdalja az oldalamat egy kérdés: Van-e olyan, hogy "nyelvromlás"? Hiszen a nyelv állandóan változik. Arany János sem úgy beszélt, mint Csokonai, Kosztolányi sem úgy, mint Arany, Örkény sem pont úgy mint az elődei, mégis mindnyájan a nyelv nagymesterei voltak.
Érdemes egyáltalán harcolni bármilyen nyelvi jelenség ellen, vagy mondjuk azt: a nyelv szervesen fejlődik, a magyar nyelv az, amit a magyarok használnak, felesleges és értelmetlen beavatkozni?
Nem a kérdésre feleltél. A mai magyar nyelv ennél rosszabb? A szöveg nem azért erős, mert kiváló író írta, hanem azért, mert az akkori nyelv jobb volt, mint a mai?
pl. az alábbi idézet mennyivel jobb, mint egy mai szöveg?
Tudod-e mi vagyok? szinész. - Hiába, naturam expellas furca etc. De most már örökre az vagyok az maradok, e jelszóval: áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell. Oh barátom, annyi írni valóm volna, s nem tudom, mivel kezdjem? a sok között mit írjak? - Emlékszem rá, hogy Pápán létemkor írtam neked November elején, de már nem jut eszembe mit? Megirtam-e akkor mint ütött ki dolgom, s mivé valék leendő? - Tehát miután minden tervem az ott maradhatás ügyében dugába dőlt, s fájdalom- és örömtelt szívvel értem Fejérvárra, hogy Szabó József igazgató (derék) társaságába felvétetém. Örömmel mentem oda, mert a pálya várt rám, melyért élek, melyért lélekzem; - de fájdalommal is, mert tudtam, hogy e lépés villámcsapás lesz szüleimre. - Mindenre elkészültem. - És azóta szinész vagyok, s noha igen parányi lény még a színpadon, de reménylem, egykor nem leszek utósó; mert nem hiszem, hogy az ég segédkeze ne lenne azzal, ki oly szent célokkal, oly eltökéléssel, annyit áldozva lépett a színpadra mint én!
A nyelv változik - tényleg nagyon érdekel az a kérdés, amit a topiknyitóban feltettem, hogy romlik-e?
Lehet-e olyanról beszélni?
Sok mindenről meggyőztetek, de van, amiben szerintem nincs igazuk az "antinyelvművelőknek" - pl. hogy az új nyelvi normák megtanulása frusztrációt okoz, kétségtelen viszont, hogy a nyelv változik, ami tegnap helytelen volt, az ma helyes lehet és fordítva.
Az Aranysárkányban az érettségi előtt valamelyik szigorú tanár mondja a diákoknak: Aztán ne feledjék, olyan nincs, hogy érettségi vizsga! Az érettségi vizsgálat!
(Nekem is van otthon egy régi érettségi bizonyítvány, valamelyik ősömé, azon tényleg az áll: érettségi vizsgálat.)
Hát, az a helyzet, hogy Révaiék a XVIII. sz elején elég durván beleavatkoztak a nyelvbe, felemás hatással. Amikor a kerül segédige elterjedésén keseregsz, azon is elkámpicsorodhatsz, miért is irtották ki a szenvedő igeragozást, hasonló módszerekkel.
Ez az, ami miatt az antinyelvművelők gyakorta antinyelvművelnek.
Az ikes ragozás eredetileg csak a visszaható és szenvedő igéket illette meg, de lassanként átterjedt a cselekvő igék egy részére is. A XVII. század közepéig pontosan meg is különböztették, a kétféle ragozást, de később elhanyagolták, és így beszéltek: lakok, laksz. Így beszélnek ma is a legtöbb vidéken, csak a székelység és néhány nyugati nyelvjárás (Göcsej, Hetés, a Rábaköz, a Répce és a Zala melléke) őrizte meg az ikes ragosást. Révai és követői, ezelőtt száz évvel fölelevenítették az ikes igéknek ezt a külön ragozását s mghonosították az irodalomban és az iskolában. De lassanként az irodalmi nyelv kénytelen volt engedni az élő nyelvszokás hatásának s ennek az a következése, hogy a népies alakok mindjobban tért foghlalnak a műveltek beszédében és az irodalomban. De annyira még nem jutottunk, hogy Révaiék rendszerével teljesen szakíthatnánk.
Eléggé sokat mondó idézet, különösen annak tekintetében, hogy Kelemen Béla 100 évvel ezelőtt még fontosabbnak tartotta a népi nyelvhasználatot az irodalminál. Ha a gugliban rákeresünk az eszek-iszok használatára, feltűnhet, hogy a népdalokban, mesékben milyen gyakran fordul elő. Nem biztos, hogy mindig indokolt a szépírókra hivatkozni.
Ha az eszek-iszok helytelen, az a nyelv szegényítése, mert ezeknek az igéknek az esetében megszűnik az alanyos (általános) és tárgyas (határozott) igeragozás megkülönböztető funkciója.
Világos, ha nincs "eszek", nem lehet megkülönböztetni a két funkciót - de ez nem mindig volt így az igényes nyelvhasználatban?
Nem ez a dolognak a lényege, hanem az, hogy az eszik-iszik nem visszaható ige. AAz ikes igék ragozása nem azért iolyan, mert ikes, hanem azért, mert visszaható.
Ha az eszek-iszok helytelen, az a nyelv szegényítése, mert ezeknek az igéknek az esetében megszűnik az alanyos (általános) és tárgyas (határozott) igeragozás megkülönböztető funkciója.