Legyen ez a roppant gazdag kor Bruno kivégzésétől
1700-ig a témánk. Róma mindennapi élete a barokk-korban. Ahova a Pápa is gyalog jár... Vendéglők, szakácsok, utcai ünnepségek, kórházak. Könyv erről (a mindennapi életről) alig van.
A netről annyit nyomoztam ki II. Károly spanyol királyról, hogy már 35 éves korára sánta és teljesen kopasz volt, epilepsziás rohamok gyötörték. 39 éves korára meg magához szólította az ÚR.
A korabeli orvostudomány nem tudott a betegségével mit kezdeni, talán föl sem ismerték, hogy mi az a betegség.
Úgy tűnik, hogy abban a korban bizony elég gyakori volt a korai halál nem csak a közrendűek, de az uralkodó osztály körében is.
Lehet, hogy II. Károly esetében még a Habsburgok körében gyakori rokonházasság, ill. az azzal járó degeneratív mutációk is súlyosbíthatták a helyzetet.
Hiába volt a Föld akkori legnagyobb birodalmának, a spanyol birodalomnak az uralkodója, fiatalon, élete nyarán szólította magához Teremtője...
Hírül adtak, de nem minden híradasban szerepelt, hogy CARAVAGGIO (Michelangelo Merisi) csontmaradvanyait bemutattak Ravennaban. (Veletlenül a LaNación) argentin napilapból tudom.) A ravennai egyetemen vizsgaltak volna évekig? Mas okot nem tudok h. miért épp Ravenna. (Porto Ercole, amelynek tömegsírjaban talaltak, nem ott van.)
Visszatérve erre az Imprimatur c. regényre, korábban tévesen tituláltam teológiai kriminek. Nem az, mert nem kérdőjelezi meg a kereszténység alapvető hittételeit és semmi ilyesmit nem fedeznek föl benne a szereplők sem.
Inkább a történelmi krimi a megfelelő kifejezés rá.
Azért - ha a regényben meghivatkozott történelmi dokumentumok valósak és nem csak kitalációk - egy-két érdekes dolgot sikerült megtudni XI. Ince pápa és XIV. Lajos viselt dolgairól.
XIV. Lajosról eddig is tudtuk, hogy egy ritka nagy szemétláda volt, de XI. Incéről szerintem kevesen tudják, hogy hatalmas összegekkel támogatta Orániai Vilmos protestáns holland herceget, sőt gyakorlatilag XI. Ince pápa pénzelte az Orániai herceg 1688. évi flottájának fölszerelését, amelynek segítségével Orániai Vilmos partra szállva Albionban, megdöntötte a katolikus Stuart Jakab uralmát és III. Vilmos (Wiliam) néven angol királlyá koronáztatta magát.
Anglia tehát jó háromszáz évre elveszett a katolicizmus számára, mindez a katolikus egyházfő protestánsok részére nyújtott pénzügyi támogatása miatt.
Bár ha azt nézzük, az is igaz, hogy - ahogy én olvastam - ma Nagy-Britanniában vasárnaponként sokkal több katolikus jár templomba, mint anglikán.
Meg hoyg az anglikánok az utóbbi néhány évtizedben tömegével katolizálnak...
Ennyit az anglkikán reformáció szilárd alapjairól....
"Hiába számolta föl Köprülü nagyvezír a korrupciót (ti. pl. nem a harcban hősiesek kapták a legjobb birtokokat, hanem az udvarban korrumpáló "dörgölődzők"), halála után (nem tudom, hogy természetes halállal halt-e meg) újra megindult a korrupció, ha nem is abban a mértékben. "
Több Köprülü-nagyvezír is volt az oszmán történelemben, de ha Köprülü Mehmed pasára (nagyvezír 1656-1661) gondolsz, akkor kétségkívül igaz. Vasszigorral és nem kevés kivégzéssel, még több hivatalveszejtéssel és száműzetéssel számolta föl a korrupciót.
Nagyvezírsége alatt állítólag 30 ezer embert végeztetett ki.
Halála után azonban fia és utódja a nagyvezíri székben, Köprülü Fázil Ahmed pasa (nagyvezír 1661-1676) már enyhített a korábbi szigoron.
A XVII. sz. végére pedig a korrupció már a korábbi mértéket is elérte, sőt meg is haladta.
Valamelyik topikban, talán a török kiűzésében egyébként részletesebben írtam Köprülü Mehmed pasa "munkásságáról."
Teljes képernyő Chiesa Di Altri Culti Evangelica Luterana DecanatoCím: Eltávolítási kérés ()Visszaállítás kérelmezveSzerkesztve Írja meg véleményét - - további információk » A térképen történő elhelyezés csak megközelítőleg pontos Via Toscana, 7 00187 Roma, Rom (Lazio), Italy
Nem tudom megállni...... Az 1683-as vereség már eléggé törvényszerű volt...IV. Mehmed bábként sodródott a hatalmi villongások közepette (a legfőbb hatalom a nagyvezírek kezében volt). Az 1600-évek elejére kialakult korrupciós helyzet megrendítette a birodalom erejét. Hiába számolta föl Köprülü nagyvezír a korrupciót (ti. pl. nem a harcban hősiesek kapták a legjobb birtokokat, hanem az udvarban korrumpáló "dörgölődzők"), halála után (nem tudom, hogy természetes halállal halt-e meg) újra megindult a korrupció, ha nem is abban a mértékben. (Talán az köztudott, hogy nem a (rabló)hadjáratok hozták a konyhára a katonai főtiszteknek a legtöbbet, hanem a kapott és kellően kizsákmányolt nagybirtokok. Az is megérne egy misét, hogy az európai nagyhatalmak, miért nem törekedtek az Oszmán Birodalom erősebb "megregulázására", hiszen megvolt lá a lehetőségük... Kellett egyensúlyként a keleten egyre erősödő szláv(orosz) befolyás ellen...
Te melyik csatornát nézed, vazze, a cseh kettest?....:-)
1683-ban a Kahlenberg-hegyről lezúduló hős lengyel, osztrák és német csapatok totál sz@rrá verték a turbánosokat, akik ez után már soha igazából nem tudtak talpra állni.
Többek között ennek köszönhető, hogy ma Magyarországon a keresztény templomok meghitt bimbamját hallgathatjuk a müezzinek óbégatása helyett:-)
A török éttermek ellen azonban semmi kifogásom nincs, sőt:-)
Én itt vagyok, de nem tudom, hogy miben tudnék segíteni.
Van éppen egy könyvem a római pápákról, de azt tudnod kell, hogy nem vagyok túlságosan jó véleménnyel sem a pápaság intézményéről, sem a jezsuita rendről.
Ebben az időben (már jóval korábbról) a német nyelvterület - kikerült a világkereskedelem fő "vérkeringéséből", a súlypont már jóideje a Földközi-tenger, illetve a kontinentális összeköttetések útvonala. Németországnak: "elment a vonata".... De maradjunk Rómánál és érdekszférájánál.
Kellene valami tematikus fonalat követni... Nézzük át a pápák tevékenységét időrendi sorrendben...?
Nem egészen....sőt..... Inkább az volt a probléma egyik gyökere, hogy az erők szétforgácsolódtak. Nem alakult ki egy erős súlypont, a kisebb-nagyobb erős rivalizálása béklyóba kötötte a német nyelvterületet. Sajnos ez nem a versenyszellem rivalizálása volt, mint az olaszoknál, hanem egymás gátlása. a rivális olasz kereskedőházak, ha úgy adódott, egymással is simán kereskedtek. Talán a legnehézkesebb volt az olasz területeken (érdekszférán belül) : Róma. Talán a túlzottan bürokratikus berendezkedés miatt.
