Legyen ez a roppant gazdag kor Bruno kivégzésétől
1700-ig a témánk. Róma mindennapi élete a barokk-korban. Ahova a Pápa is gyalog jár... Vendéglők, szakácsok, utcai ünnepségek, kórházak. Könyv erről (a mindennapi életről) alig van.
Te melyik csatornát nézed, vazze, a cseh kettest?....:-)
1683-ban a Kahlenberg-hegyről lezúduló hős lengyel, osztrák és német csapatok totál sz@rrá verték a turbánosokat, akik ez után már soha igazából nem tudtak talpra állni.
Többek között ennek köszönhető, hogy ma Magyarországon a keresztény templomok meghitt bimbamját hallgathatjuk a müezzinek óbégatása helyett:-)
A török éttermek ellen azonban semmi kifogásom nincs, sőt:-)
Én itt vagyok, de nem tudom, hogy miben tudnék segíteni.
Van éppen egy könyvem a római pápákról, de azt tudnod kell, hogy nem vagyok túlságosan jó véleménnyel sem a pápaság intézményéről, sem a jezsuita rendről.
Ebben az időben (már jóval korábbról) a német nyelvterület - kikerült a világkereskedelem fő "vérkeringéséből", a súlypont már jóideje a Földközi-tenger, illetve a kontinentális összeköttetések útvonala. Németországnak: "elment a vonata".... De maradjunk Rómánál és érdekszférájánál.
Kellene valami tematikus fonalat követni... Nézzük át a pápák tevékenységét időrendi sorrendben...?
Nem egészen....sőt..... Inkább az volt a probléma egyik gyökere, hogy az erők szétforgácsolódtak. Nem alakult ki egy erős súlypont, a kisebb-nagyobb erős rivalizálása béklyóba kötötte a német nyelvterületet. Sajnos ez nem a versenyszellem rivalizálása volt, mint az olaszoknál, hanem egymás gátlása. a rivális olasz kereskedőházak, ha úgy adódott, egymással is simán kereskedtek. Talán a legnehézkesebb volt az olasz területeken (érdekszférán belül) : Róma. Talán a túlzottan bürokratikus berendezkedés miatt.
Ez igaz, de Franciaország nagyhatalmi helyzete elsősorban katonai és politikai jellegű volt, társadalmi-gazdasági fejlettsége elmaradt a kor vezető protestánbs hatalmaihoz, elsősorban Hollandiához és Angliához képest.
Hollandia és főleg Anglia a katolikus országoknál jóval korábban lépett a polgári fejlődés útjára és a katolikus országok ezirányú lemaradása a 18. században csak fokozódott.
Rossz nyelvek szerint azért, mert túl sok szellemi energiát fordítottak a vallásra és az ezzel kapcsolatos képzőművészetekre és kevés (szellemi energia) maradt a gazdasági dolgokra.
"Azért azon kívül, hogy a pápistákkal sikerült végre megértetnünk, hogy nem tudják elpusztítani a protestantizmust, történtek más fontos dolgok is ebben az évszázadban."
Erre azért rájöhettek volna egy évszázaddal korábban is: egy csomó vallásháborútól meg vallásüldözéstől kímélhették volna meg Európát.
Galileonak sok köze volt Rómához. Azonkívül, hogy ott vizsgálták és hirdették ki elítélését, ott működött a Hiúzok Akadémiája (Acc. Lincei), fő tagja volt, sőt több könyvén így írta magát: Galileo Galilei Lincei. Az Akadémia ma is fennáll.
Azért azon kívül, hogy a pápistákkal sikerült végre megértetnünk, hogy nem tudják elpusztítani a protestantizmust, történtek más fontos dolgok is ebben az évszázadban.
Hacsak a tudományokat és a filozófiát nézzük:
Descartes, Pascal, Kepler, Galilei, Newton.
Egyik sem igazán köthető Rómához....
Igaz, hogy ami Descartes-ot illeti, az ő mechanisztikus, analitikus világképét egyes mai filozófusok - főleg a zöldek és ökofilozófusok - nem fejlődésnek, hanem visszafejlődésnek tekintik...
Pl. a Pápa szerepel benne? Elég nagy szerepe van? Beszél, ír, szónokol, vitázik bíborosokkal, szövetkezik, összeesküdik, gondolkodik? --- Vagy afféle statiszta csak.
Nekem Rómában élő és ténykedő korabeli jezsuita kell, lehet spanyol is. Nem az kell, hogy Rómában mesélgessenek egymásnak más eseményekről, hanem ott kellene bonyolódnia a történéseknek, és/vagy egy ott élő és Rómán töprengő, Róma-centrikus főpap vagy művész vagy tudós kell. --- Aki olvasta, keményen mondja a szemembe, hogy az a könyv nem ilyen, és ilyen igényeknek nem felel meg. Ha mégis? Annál jobb.
Márpedig jó lenne, ha több köze lenne, és nagyrészt Rómában játszódna, és lenne jezsuita főpap vagy főtudós szereplője. Van ilyen? akkor holnap megveszem. Ha nincs ilyen, és csak kis részben játszódik Rómában, ki sem nyitom.
Én még csak az elején tartok, ha ugyanarra gondolunk (Imprimatur).
Egyébként az ún. teológiai krimik vagy teológiai történeli regények többségét jól megfizetetett bérszerzők írják a neolibsi-ballibsi irányzat megbízásából, hogy lejárassák a kereszténységet és a katolikus egyházat.
Tudod, Jézus nem biztos hogy létezett, de az biztos, hogy gyermeke született Mária Magdalénától:-))))
Lehet, hogy ez a regény is ebbe a vonulatba tartozik, de mondom, még csak az elején tartok, így inkább később nyilatkozom.
Én azért még hozzávennék egy 50 évet, nagyon nem szerencsés betagolással: a barokk hanyatlása (ez igazából még a következő ötven év lesz: 1750 után, vagyis a rokokó). Nehéz bármi időhatárt is húzni egyrészt a művészeti ágak egymáshoz viszonyított időbeni elcsúszásza, másrészt egyazon művészeti ágakon belüli régi-új egymás mellett élése, fejlődése...
De igen izgalmas a téma, köszönet a topicnyiónak....:))
