Ha az ember bajban van, segítségért ordít teli torokkal. Néha jön is a segítség. Tehát a hanggal elérte, hogy segítsenek neki. Segíthet esetleg az ember saját hangja a bajok leküzdésében saját magának?
Igen, gyakorolni kell. Otthon vagyok, a feleségem nagyon fél. Most az utolsó héten is feljavultam mindkét kézzel, egész káprázatos, a ballal 5 centire vagyok az egyénimtől, jobbal 20 centivel. Túldobtam márciusban már az 50 métert - ez egészen felemelő érzés.
Igen az is, meg a sok fekve végzett gyakorlás azért hosszanti irányban is segít úgymond szétterjedni.
Hát abból a koronavírusból egész vészjósló helyzet lesz az emberek felelőtlensége miatt is. Ki tudja mi lesz, de egész dőbbenet, hogy mi zajlik.
Még mindig ennél a számoknál tartok, de csinálom, nem hagyom abba. Számít az, hogy milyen arányban van a belégzés-kifúlyás aránya a benttartás fázisához képest?
Jó olvasgatni az eredményeid, mert látszik, hogy komolyan csinálod, nem csak úgy lötyögve, unaloműzés címén.
Fontosak az eredmények, mert ezek inspirálnak és egítenek abban, hogy még jobb legyél.
68 évesen ilyen kondícióban lenni, na ez a nem semmi! Gratulálok!
Véleményem szerint nem nőttél, mert a növekedés megáll 20-25 éves korban.
Szerintem a légzésnek és a rezgéseknek köszönhető ez az ún. "növekedés" nálad. A csigolyák között megnővekszik a hézag(egészséges csigolya közök, megfelelő folyadékmennyiséggel), ezáltal leszel magasabb. Bár én csak egy laikus vagyok, más biztosan jobban ért ehhez.
Mi a véleményed erről az új koronavírusról.
Magyarországon még csak most van felfutóban a regisztrált fertőzöttek száma. Vannak intézkedések, reméljük minden rendben lesz.
Az kezdetnek nagyon jó, a javulás nem lesz lineáris, egy idő után elindulhat fejjebb. Persze ez függ a gyakorlástól is, meg sok minden más tényezőtől is.
Tavaly nem tudtam a nyolcadik évben, gondolom a 2 súlyos sérülés is belejátszott, főleg a július végi ball vállficam, ínhúzódás meg izomszakadások. Ez teljesen szétszinkronizálta a bal jobb kéz összhangját - minden mozdulat mindkét kézzel visszaesett pár hónapig. Nem sokkal, de olyan 1.5-2.0%-al, ami kb 1 métert jelent. Az idén januárban már megközelítettem 25 centire a tavalyi legjobb januári eredményemet (még a sérülés előtt értem el). S a februári már egész mesés eredményeket hozott. Azt az említett 49.40 métert 2 különböző héten is túlszárnyaltam, először 49.55-re, majd 49.70 méterre - ami már 160 centivel jobb, mint az eddigi 2018-as volt. A bal kéz is kitett magáért, egészen 245 centivel lett jobb, mint a 2018-as eddigi legjobb februári (a 2019-től 365 centivel jobb ez).
Ez az ábra jól szemléltet mindent, szépen látni, hogy megfékezett a januári, de főleg a július végi súlyos sérülés. Lejjebb van ilyesmi az 1516-os hsz-ban, az 2016 júniusáig mutatja. Ez 2020 februárig. Az ábrára kattintva megnagyobbodik.
Pont azért szeretem én ezt művelni, mert nem dögleszt ki (nem terheli a szívet), de közben megy az égetés ezerrel.
Idővel menni fog, ha minden nap gyakorolsz, akkor egyre keményebbek és rugalmasabbak lesznek az izmaid is. No meg a csontjaid is, ami idős korra főnyeremény lehet. OK, szívesen megosztom, amit és hogyan csinálok a mindennapokban.
Igen, 68 leszek júliusban, pár hónap. Igen, kb annyival, de nem látszik, inkább soványnak nézek ki. Sűrűbbek és keményebbek lettek a csontjaim a sok rezgéstől, vibrációtól - s most már az izmaim is. No meg azért egy kis többletizomzat ki is alakult és igencsak jól megformáltan néznek ki, nem hittem volna. Ezek nélkül nem tudná a test kiállni azt a hatalmas terhelést, ami a gerelynél lép fel - én gyakorlatilag helyből el tudom érni ugyanazt a gerelysebességet, amit nekifutással értek el a világcsúcsoknál. S ami még fontos, hogy nőttem is, múlt héten mértem pontosan és 193.9 és 194.0 centi között volt a magasságom. Hosszú hosszú éveken át olyan 191.5 centis voltam, 2003-tól kezdtem icipicit milliméterenként rápakolni. S remélem, hogy még nincs vége a fejlődésnek, a mostani február azt sugallja.
Most 6mp beszívás, 6mp kifújás és 8mp légzésvisszatartás. Ezzel már boldogulok, de nem érzem, hogy innen fejlődöm. Mintha megragadtam volna ennél a ritmusnál. Mondjuk nem is sokat gyakorlok, mert naponta 3x tudok egy kis időt szakítani rá.
Még mindig tudsz a gerejjel fejlődni? Ez szintén nagyon figyelemre méltó. Csak így tovább!
Azért szívesen olvasom, ha megosztod az élményeid.
Igazából nincs sok jelentősége az infarktusomnak, csak hát nem akarom meghajtani a motort, ami már nem 100%-al ketyeg. Lehet, hogy csak akartam mondani. Az is lehet.
Igen, ha a pulzus nem emelkedik, akkor nem terheli a szívet sem. Én is így tudom.
A gyakorlatokat próbálom elsajátítani, bár ez a köldökös kicsit több időt igényel. A lépcsőzőst is kipróbáltam, de azt is gyakorolnom kell még.
Nagyon köszönöm a leírásokat!
68 éves leszel hamarosan?
Ez igen! Minden elismerésem. 7-8 kilóval vagy nehezebb? Híztál, vagy sűrűbbek lettek az izmaid?
Hát mit akarsz így elsőre? Az a 15 mp az nagyon sok így elsőre, minden elismerésem. Perszehogy nem fog menni folyamatosan ekkora dózissal - ha türelmes leszel, akkor eljuthatsz idáig, meg még továbbra is. Kezdetben jópár napig, hétig elég lesz a pár mp is - majd idővel ráérzel és több is fog menni.
Mondjuk addig, amíg jól esik, nem megerőltető. Én így meg nem mondom, hogy pontosan mennyit is csinálom - mostanában már sokkal kevesebbel is tudom tartani a szintet. Kb pár perc szünet után észbekapok, hogy nyomjak már le egy két (sokszor 5-6) ciklust. De például TV nézés közben (fekve) nagyon sokat csinálom. Ezen a hétvégén dobtam egy hatalmas egyéni csúcsot a februári hónapra - ez megint úgymond felvillanyozott és eszembe juttatta, hogy talán jól csinálom, akkor tegyem oda magam megint egy kicsit jobban. Ez a csúcs 130 centivel több (tegnapelőtt 49.40 métert dobtam helyből), mint amit 2018-as maximumom volt és 185 centivel több, mint amit tavaly tudtam februárban (a súlyos csuklósérülésem utáni hónapban). S még csak február eleje van, lehet még esélyem ezt is túlszárnyalni. Általában a február a legrosszabb hónap, minden csupa víz, a talaj szinte kásás, nagyon csúszós, hideg is van stb. Eddig minden évben áprílisig-májusig sokat tudtam javulni (2 métert is) a januári-februári teljesítményhez mérve. Ez mindenképp nagyon bíztató és oda fogom magam tenni, hogy sikerüljön legalább 50 méter feletti.
Nem emlékszem arra, hogy katéterezett vagy, lehet említetted - de pénteken visszaolvastam, amikor 2016-ban itt ebben a topikban jól elcsevegtünk és ott se olvastam ezt. Lehet átugrottam, vagy más topikban említetted.
Ha abból indulunk ki, hogy ennél a technikánál a pulzus abszolút nem emelkedik, akkor talán ki lehetne jelenteni, hogy nem terheli a szívet még annyira se, mint egy gyaloglás - viszont javítani javíthat rajta, nem is kicsit. Például a ritmuszavar is rendbejöhet, mivel a szív elektromos impulzusokra reagál - ezzel meg azok az impulzusok nagyobbak, erősebbek lesznek - így nem fog kihagyni a szív ütéseket. Minden embernek itt ott kihagy 1-2-szer. Nálam is előfordult néha néha, de már fél éve nem tudtam egyszer se észrevenni ezt a jelenséget.
Ja, azt az érzést én is nagon jól ismerem. Voltak nekem is olyan időszakaim, amikor úgymond az egész ember fájt nekem. Most is van itt ott pici érzés, de az szinte semmi - ilyen idős korban és ekkora terhelésnél szinte lehetetlen, hogy az ember ne érezzen itt ott valami kis fájdalmat. Pontosan, az lehet a meszes lerakódásoktól is - és azokat nagyon nehéz onnan kinyomatni, elhordani, feloldani stb - de idővel (a sok gyakorlástól) nagyon enyhülnek a fájdalom érzetek, sok helyen teljesen el is múlhatnak.
A derkat belülről kellene kiegyenesíteni egy kicsit (az utolsó 5-6 csigolyát) - próbáld a köldököd alá tenni a két kezed és mikor a kilégzés után már feszíted az izmaidat, akkor a kezeid fokozatosan erősen nyomd befelé. De mivel ott is feszes az izom, akkor még feszesebb lesz és sokkal gyorsabban fog remegni - érezni lehet (kellene), hogy számottevően csökken a fájdalom, vagy teljesen meg is szűnik. Ez aztán szinte kényszeríteni fogja az embert, hogy ezt művelje - és így egy idő után már e gyakorlatok nélkül se lesz érezhető a fájdalom, vagy olyan kicsi lesz, hogy szóra se érdemes.
A térdnél megpróbálhatnál például ilyesmit - mész fel a lépcsőn kettesével. Mikor a felső lábadon lesz a súly és kezd erőlködni, hogy felvigyen - na most két ujjheggyel jó erősen nyomd a térdkalács alatti ínt (kb középúton). Ez rettentően felgyorsítja a nagyon pici remegését és csökkenni fog a fájdalom. A hátsó és oldalsó inakat is fel lehet hasonlóan gyorsítani - ilyenkor nő a feszültség annyira, hogy elmúlhat a fájdalom.
Hát az az oldalhajlás engem is meglepett, nem gondoltam volna, hogy valamikor sikerülhet - pláne még úgy, hogy kb 7-8 kilóval nehezebb is vagyok, mint pár éve. Tényleg úgy néz ki, hogy az a technika valamit elindított bennem - mintha a fogaskerekek egyre jobban a helyükre pattognának és olajozottabban dolgozik az egész test - már helyretenni egy teljesen lebénult testrészt se egyszerű feladat.
Pár hónap múlva leszek 68 éves, nagyon remélem, hogy decemberig megdönthetem azt az 50.60 métert helyből, amit 2018-ban értem el. Tavaly csak 15 centivel kevesebb sikerült - gondolom a 2 súlyos sérülés miatt is. De majd meglátjuk.
Olyan izgatott lettem, hogy tegnap este, már el is kezdtem a gyakorlást. 5 másodperces beszívást-kilégzést tartok és 15 másodperces feszítést. Remegésnek még nem mondanám, mert még a feszítés sem megy egyik percről a másikra. Sokat kell ezt gyakorolnom. A másik az, hogy a 15 másodperces feszítés után, annyira kapkodok a levegő után, hogy hirtelen nem tudom folytatni az újabb belégzéssel. Megpróbálom úgy, hogy rövidebb ideig tartom ki a feszítést, hátha így folyamatos lehet a gyakorlás. Mennyi ideig lehet egy alkalommal csinálni a gyakorlatot? Nem tudom, hogy emlékszel e még, de régen említettem, hogy megkatéterezett szívbeteg vagyok. Emiatt is kérdezem, hogy mi a véleményed a gyakorlások idejével, intenzitásával kapcsolatban?
Gyaloglás közben a térdem elől és hátul, a bokám is sokszor és a derekam a farkcsont környékén fáj. Fent a lapockáim környékén pedig még mindig izomcsomók gyötörnek. Magyarul, szinte majdnem mindenütt van kisebb vagy nagyobb fájdalmam. Azt mondják az orvosok, hogy meszes lerakódás, nem lehet vele mit kezdeni.
Egyszerűen elképesztő, amit csinálsz. Amilyen hajlékony vagy, az egyszerűen hihetetlen. Tudom, kérdeztem már. Hány éves is vagy most? Minden elismerésem.
Hát az engem is ledöbbentett, olyan sérülésnél fél év is eltelhet, míg visszajön egy sportoló a sérülés előtti szintre, sokszor már nem is tud később olyan szinten teljesíteni. Az nagyon fájdalmas volt, de a kezdetektől tudtam semlegesíteni a fájdalmat és edzhettem is nagyon sok irányban. A januári teljes bénulás nem volt fájdalmas (hisz teljesen érzéketlen volt a csuklótól lefelé), de az meg szentségül ijesztő - de pár nap alatt éreztem, hogy visszahozom, onnantól már nem volt nehéz mentálisan se.
Ez a technika nagyon egyszerű: lélegezzünk be orron jó hosszan és mélyen, majd fújjuk ki a levegőt. Na most jön a nagy meló. Meg kell ehhez feszíteni az összes izmot egyszerre, nem egyszerű - ettől szinte maguktól remegni kezdenek. Majd, ha már úgy érzed, hogy elég - na most akkor elernyeszted az izmaid és egyidőben kezded szívni befelé a levegőt orron keresztül. Majd kifújod és újból az összes izom remegéses megfeszítése..... Olyan ciklusokat válassz, amik jól esnek (kezdetben néhány mp) - de ha odateszed magad és rendszeresen elég sokat fogod ezt csinálgatni a nap folyamán - akkor a feszítéses remegéses rész hatalmas méretűvé is vállhat - mindenféle légszomj nélkül. Nálam már simán megy 120 másodpercig is - ez egész irreális a kezdetihez mérve.
Tehát, ha megfelelően meg tudod feszíteni az izmaidat (a legtöbbet ami van - s van vagy 600), akkor gyakorlatilag már szinte maguktól is remegni kezdenek - de mintha észre se vennéd. Én például nagyon észreveszem, még azt is érzem, hogy az agyam is remeg a szó szoros értelmében. A szemek is, alább valahol olvashatod is, hogy hogyan láthatnád a remegés eredményét és miért pont olyan színnel. Ebben a technikában az is a nagyon jó, hogy bármilyen helyzetben kivitelezhető - például vonatban ülve, melóban ülve a számgép mögött, otthon fekve TV nézés közben, evés közben is, gyaloglás közben is, bicajozáskor is stb stb.
De mi történik a testben? Hatalmas lesz a nyomás, de a nyomáskülöngség nem fog változni (mert mindenhol egyforma nagy lesz), a pulzus nem fog emelkedni. Na és mi minden zajlik ekkor a testben - azt néhány topikban már próbáltam magyarázni: cukorbetegség, reflux mi az, élhetünk 150 évig vagy tovább, krónikus prosztatgyulladás, emberi hang gyógyít?, meg 1-2. Elég megnézni az én utolsó 10-30 hozzászólásomat azokban a topikokban. Hogy hogyan jöttem rá erre és miért csinálom már nagyban több mint fél éve - az is megtalálható ott is és itt is van egy kevés. Olyan mutatóim lettek pár dologban, hogy nem győzök csodálkozni. A jó kérdés az is lehet - hohgyhogy nem pattognak szét az ereim, nem loccsan szét az agyam, nem mennek tönkre a belső szerveim (azok remek állapotba kerültek) stb....
A derkam is jobb lett, pedig a gerely kegyetlenül terhel minden inat, izületet, izmot. Még így 104 kilósan is simán megcsináltam pár napja azt, amit régen is tudtam - az ajkammal nyújtott lábaknál meg tudtam érinteni a terdkalácsomat, a homlokom tehát majdnem a bokánál volt. De az oldalsó kilengés azért ledöbbentett - mondom megnézem azt is. Nyújtott lábakkal oldal irányban kell megtörni a derkat és az ujjakkal minél mélyebbre lemenni oldalt a térdig, vagy alá. Régen sikerült lemenni a térd alá olyan 7-8 centivel - de most majdnem a bokáig. Csak néztem, persze ez kellemes meglepi volt, pedig ilyen fajta speciális edzést nem is végzek - az a nagy nyomás elintézte, hogy az alsó pár csigolya homorulat (befelé tolódik az évek folyamán és egyeseknél elviselhetetlen fájdalmakat okoz) kiegyenesedett és szinte teljesen felépülhetett az a rész. Persze semmi semmire se garancia, már holnap felfordulhatok.
Pontosan hol fáj gyaloglás közben? Szerintem perszehogy lehet javítani - ha ki tudod egyenlteni a belső nyomást, akkor pillanatokon belül elmúlhat a fájdalom. Ha csökken a nyomás, megint érzed. Így ez a felismerés szinte hajtani fog, hogy igyekezz ott nagyobb belső nyomást generálni - az ecsetelt technika erre nagyon jó. A belégzés végén is nagy lesz bent a nyomás és csökken a fájdalom - de ki kell fújni a levegőt, hogy a sejtek rendesen átvegyék a vérből az oxigént - ha ez megvan, onnantól lejet melózni a belégzésig. Gyakorlatilag csak egy kicsit másképp kell lélegezned. A begyulladt és fájó helyen nagyobb a nyomás, ezért oda szinte nem is tud sok vér átmenni, erőtlen marad, lassan épül fel stb. Ezért fontos, hogy oda tudd vinni a nagy nyomást és a remegést - ami aztán segíti a vérben lévő anyagok odajutását (és a salak távozását is) - mint egy légkalapács megy át a betonom, mintha vaj lenne.
Nekem például annál a vállficamnál, izomszakadásnál és inhúzódásnál szentségül fájt. Annyira be is volt dagadva, hogy szinte mozgatni se tudtam. Gyaloglásnál, ha rosszul tartottam a kezem, vagy rosszul feszítettem az izmokat - akkor az ájulás határáig emelkedett a fájás. Ez nagyon jó volt a gyakorlás szempontjából, mert aránylag kis idő alatt kitudakoltam, hogy mit és hogyan - onnatól már gyerekjáték volt. Hét nap múlva már dobálgattam is, de csak olyan 50-60%-al. Négy-öt hét után elértem a 100%-ot mindeféle fájdalom nélkül. Az első 10-15 napban nem tudtam azon a felemen aludni, nem is lett volna jó - mert az katasztrófához vezethetett volna
Már igen rég jártam erre, de ritkán benézek és olvasgatok, olvasgatom a bejegyzéseidet. Nekem ez az 5 hetes gyógyulásod az, ami teljesen megdöbbentett.
A levegővétel és kifújás rendben, de a rezgéses izommunka az nem világos. Hogyan kell ezt megfelelően csinálni, mert dunsztom sincs arról, hogy fogjak hozzá.
Sajnos időközben ízületi gyulladásom lett, ami szerintem kopással is párosult és már nem tudom, hogy mit csináljak. Ha nem túl nagy kérés, légy szíves szájbarágósan írd le ezt a rezgéses izommunkát, hátha segítene a problémámon. Régebben még reggel és este is eljártam intenzív sétát tenni, de a fájdalom mára megálljt parancsolt. Szeretnék újra ilyen mennyiségű sétákat tenni a de a fájdalom ebben megakadályoz.
Szerinted lehet ezen egyáltalán javítani, vagy egyszerűen el kell fogadni?
hát igen, a kicsik sok mindenre jobban ráéreznek, mint a felnőttek - akkor sok mindent megtanulhatnak, még a légzésük is olyan természetes és jobb, mint sok felnőttnek.
Az jutott eszembe, hogy fennmaradt rengeteg nepdal, ugy, hogy regen nem volt tv, radio meg kulturhaz. Azt a mindennapi eletben, mindig hasznalhattak ha jokedvuk volt vagy ha banatuk.
Hát érdekesnek érdekes, amit elértem – segített egy felismerés, hogy másképp csináljam és magam csináljam, gyakoroljam. Az orvoslás azon alapszik, hogy valamivel elmész oda, megnézik, kivizsgálják, mondnak ezt azt, adnak ezt azt, felírnak ezt azt – ja és kezelni próbálják a kérdéses részt. Én gyakorlatilag a kérdéses részt békén hagyom – de a többit bevetem a kérdéses rész megsegítísére. S úgy néz ki, hogy ez működik. Van mondjuk 100 milliárd sejtünk, mondjuk most ez itt a kb 1 millárd szenved – akkor a maradék 99 milliárdnak kutya kötelessége, hogy segítse valahogy azt az 1 milliárdot. S ahogy épül fel, maga az érintett rész egyre nagyobb darabja is beszáll a fennmaradó gyenge rész megsegítísébe. Ha nem így lesz és folyamatosan a gyenge rész lesz piszkálva (a többi meg inkább gyengítve, mondjuk bogyókkal) ezzel azzal – akkor egyre több milliárd sejt fog szenvedni.
Van a réten 100 ember, egyszercsak jön 3 tökfilkó és elkezd garázdálkodni. Senki se mer megmukkanni. Végül valaki felszólal, jól elintézik. Ha mindig csak egy vagy 2 fog közbelépni, akkor felülkerelednek az egész társaságon. No de ha egyszerre egységesen szembeszállnak a 3 tökfilkóval – akkor semmi esélyük a tökfilkóknak. Vagy az állatvilágban, legel egy 1000 fős gnu csorda, jön egy oroszlán és leteper egyet a többi 999 minden ellenállása nélkül.
Sejtjeink képesek és nem félnek magukat beáldozni (dolgozni a gyengékért) az egész (test) túlélése érdekében. Ezt csináltam például akkor, mikor teljesen lebénult a jobb kezem csuklótól lefelé. Olyan rossz is volt, hogy nem tudtam a hüvelykujjamat a mutatóujjamhoz érinteni, a többit még csak meg se közelíteni – semmi erő nem volt az ujjaimban. A többi sejtemet bevetettem rendesen, hogy segítsenek ezen. A kezeket összekulcsolva valahogy úgy lélegeztem, mint nemrég taglaltam. A sok rezgés végül újjáépítte (sokkal nagyobb feszültséget generált) a neuronhálózatot azon a részen – és aránylag rövid időn belül (3-5 hét) teljesen rendbejöttek.
Akkor lehet nem addig gyakoroltál nyomást, amíg az egész látótér erősen sárgás nem lesz. Persze sok zöld, kék, meg piros kis pöttyyöt is látni, meg itt ott más színeket. Rendes fénytenger az. Ha többször egymásután (bizonyos időközönként) próbálkozik az ember de csak egy kézzel és szemmel, akkor még a vakfolt helye is szépen látható (fekete marad). Mikor már kezd halványulni a háttér, de ahol a legtöbb receptor van (11-20 fokkal körbe a középponttól, olyan ellipszis pálya) ott még világít a sárgás (majd más lesz belőle ahogy csökken a rezgés frekije) fény - a sávban a vakfolt helye fekete marad. Másik kézzel és szemmel a másik felén lesz a vakfolt helye.
Kirpobáltam, azonnal elárasztotta a fény, de én főleg többféle színu pontot láttam, egészen élesen. ahogy elveszem, pár mp mulva teljesne el is tunik minden.
én mindig csukott szemekkel próbálkozom. Lehethogy a sötétben látnám nyitott szemekkel is. Csukottakkal jobban tudnak remegni, ezért akkor sokkal nagyobb feszültség keletkezik. Ezt a fényhatást én el tudom érni 2-3 másodpercen belül is - de soláig tartott, míg ezt el tudtam érni.
Azt segítséggel el tudod érni azt hiszem Te is, ha nem félsz. Én millliószor megcsináltam, mikor kezdtem foglalkozni a szemeimmel és letettem 3 nap alatt a szemcsit 2009 elején és most is megcsináltam. Teljes sötétben tedd a két hüvelykujjad a szemeidre úgy, hogy a körmöd legyen az orrcsontodnál és az első perec vége meg a szem másik végénel. Az a rész kb homorú és passzol a szemekre. Na most húzd össze a szemek körüli izmokat mintha össze akarnád nyomni a szemeidet (arcizmok fel, homlok le) és az ujjakkal is egyre erősebben nyomd. Pár mp alatt eláraszt a sárga fény - ha jól csinálod, akkor borzasztó erős. Most engedd el az ujjaidat is és a szemeidet is (de ne nyisd ki) és figyeld percekig, hogy mit látsz. Majd próbálkozz újra és aztán figyelj. Na kb 2-3 hónap után simán ment kéz nékül is, majd újabb 3-4 hónap után szemösszehúzódás nélkül is. A mai napig megy 2-3 mp-n belül is. Na ezt a fényt észleltem 120 felett, csak úgy magától jött (tehát mintha maguktól beremegtek volna receptorok). Hogy miért sárgás fény dominál, azt már írtam. A látógödörben meg csak pirosra és zöldre érzékeny receptorok vannak (kékre nincsenek is ott, de máshol igen, de kevesebbek). Nos és a piros meg a zöld keveréke olyan sárgás szín - ezt látjuk.
de ami bent megy végbe, azt nem látni úgyse. Csak azt lehetne látni esetleg, hogy lélegzek, vagy nem lélegzek - mert mikor nagyon lassan megy ki a levegő, az kb olyan, mintha nem lélegezne az ember. Ha valamit kérdezni szeretnél, nyugodtan, próbálok válaszolni. Ez a dolog egész királynak néz ki, ezért mostanában nagyon nyomom ezt, ki tudja hova fog vezetni lassan lassan.
Azt hiszem ez már az a dolog, szint, amit inkább bemutatni lenne jo, vagy részekre bontva tanitani, mert őszintén szolva, vannak egységei amit nem értek, kérdeznék, de látom, h itt arról vna szó, h már a sjaát gyakorlásban messze jársz. pl a vibráltatás. Érteni a szót, de vibráltatni sokféle képpen lehet. Minden esetre érdeke solvasni. hajrá.
Már jeleztem, hogy semmi új nincs - de mégis egy kicsit új, mert kb 2 hónapja nagyon sokat csinálom. Ez egy légzésfajta spékelve vibrációs izommunkával. Kb ilyesmi: rendes kilégzés után beszívom a levegőt, majd fújom ki és kb a kifújás felénél kezdem megfeszíteni az izmaimat (lehetőleg az összeset) és vibráltatni.
Lassan rá lehet szoktatni a testet, hogy több izomcsoportot működtessen még a teljes kilégzés után is, mégpedig elég tetemes ideig. Vagy mész fel a lépcsőn, akkor a lábak hatalmas terhelést kapnak, ha besegítesz a kezekkel meg mással is (csak azzal, hogy megfeszíted és vibráltatod nem láthatóan) – akkor sokkal könnyebb lesz felmenni a lépcsőn. Vagy egykezes fekvőtámaszt akarsz bemutatni, de nem megy – megfeszíted a másik kezedet is (ha tudod, akkor vibráltatod is), meg mindent amit tudsz, és akkor talán megcsinálod az egykezest is.
Az a légzésfajta (izommunkával tarkítva a kifújás után) szinte mindent feljavít. Ettől a reflexem is átlagban gyorsabb lett (agyam is gyorsabban forog emiatt), ennek volt köszönhető már az is, hogy 14-szer egymásután reagáltam 200 mp alatt abban a már említett reakciótesztben (kiugrás nélkül). Gyakorlatilag már odáig jutottam, hogy a kilégzés után bevetett rezgéses izommunka kb olyan hatást vált ki, mintha levegőt vennék magamhoz – pedig még megy ki tovább az orron. Ez azért van, mert hogy az izmok át tudnak kapcsolni oxigénnélküli energianyerésre – így onnan az eljut a kitágult erekkel mindenhova (a tüdőhöz is). A test kb 40%-a izom, ha azt mind egyszerre feszíted és vibráltatod, akkor tetemes mennyiségű vért pumpál olyan helyekre, amit nem tudunk tudatosan irányítani - simaizmok, szív, gyomor, belek, húgyhólyag, prosztata, tüdő, légutak stb stb - belső szervek, s ezáltal feljavítja azok működését. Tehát beszívom lassan (többször orron át, de azért szájon is próbálkozom itt ott – azt nagyon el lehet nyújtani ajakfékkel), majd ajakfékkel hagyom (nem mindig), hogy lassan menjen kifelé, mikor már nem megy magától, akkor teljesen becsukom a számat és kezdem az izommunkát (ettől az orron kezd nagyon lassan távozni a kifacsart levegő) – és itt jön el az az érzés, mintha levegőt vennék magamhoz. Például 7 mp belégzés, 7 mp kilégzés – majd 15 mp rezgéses izommunka (az orron nagyon lassan távozik ettől a levegő), semmi nyomás vagy legzéskényszer nincs. Vagy 15 mp belégzés, 15 mp ajakfékes kifelé, ameddig megy ki magától – majd 30 mp rezgéses izommunka (ilyenkor nagyon lassan távozik levegő orron át). Meg tudom csinálni a 2 perces ciklust is, s ott sincs semmi nyomás és légzéskényszer – persze a végén már pici lesz. Ezt a módszert igyekszem mindenhova becsempészni (ülve, fekve, melózva, gyalogolva, felfelé a lépcsőn, kertben dolgozva, bicajozva stb, stb – mindenhol.
De az én kedvencem, mikor csak úgy nemláthatóan vibráltatom az izmaimat ülve a melóban vagy a vonaton - senki nem vesz észre semmit, úgy néz ki mintha aludnék, pedig keményen dolgozom. Vagy fekve - TV nézés közben, alvás előtt, sőt néha mikor éjjel felkelek, akkor bedobok fél óra ilyesmit, mikor kiengedek már alszom is. A vizeletürítés például fejbevágott, meg a székletürítés is. Nem volt semmi gond – de ez most egy egész más szint lett. A sok ülés (bicajozás is az) nem kedvez a vizeletürítésnek, sokkal gyakoribb akkor – most olyan két és félszeresére nőtt az idő kettő vizeletürétés között folyamatos ülés közben. Hát ez fejbevágott – de logikus, a fenékizmunk a legnagyobb, de ülés közben nem használjuk és sokat torlaszol így, meg akkor nem lát el energiával, ami hiányzik ott a környékén. Az anyajegyeim mintha kisebbednének, mennének össze lassan. Nem tudom mi lesz, de most ez a dolog felkavart és ki akarom vesézni rendesen. Ezért nagyon sokat próbálkozom, mint mindig, ha valami ugrott abban a szürke agyamban. Na most az is gyorsabb lett, olyan reakcióidőket érek el, hogy csak nézek, nem is egyet. S mikor megállítom a rezgést meg a feszülést és kezdem beszívni a levegőt, na az kb olyan mintha hirtelen két tüdőm lenne, csak megy és megy befelé, nagyon jó érzés, ahogy telik meg a test energiával. Aztán még ki is kell fújnom, hogy újra melózhassanak az izmaim és ellássák a testet energiával.
Lehet ez segíteni fog abban is, hogy majd valamikor túlszárnyaljam azt a 50.60 métert gerellyel helyből és le tudjak menni egyetlen belégzéssel több mint 222 lépést.
Hát igen, ez egy ilyen év (volt még pár kisebb sérülésem is) - remélem a 2020 ebből a szempontból jobb lesz.
Rendben vagyok, csak valahogy az idén több gebasz összejött. Persze lehet nézni több szsempontból is az adatokat. De például, ha veszem a szélcsendet - azt is nehéz egy nevezőre hozni. Teljes szélcsend (légmozgásmentes) nincs is, plusz még egyszer hideg van, hidegebb van, vagy melegebb, vagy a talaj lehet szárazabb, nedvesebb stb stb. Széllel rosszabb, mint szélcsendben, széllel szemben bizonyos erősségig jobb, mint szélcsendben stb stb. Az adott szél se egyforma soha. Az ember mindig valahogy a legjobbat próbálja elérni - nekem ez most már a gerelyben csak ideális szélerősség és szélirány mellett jöhet össze. Annyit már nem tudok javulni, hogy rosszabb körülmények mellett is egyénit dobjak.
Nincs semmi újdonság. Megyek a rezgős,vibrációs, légzés vonalon - ez a legfontosdabb számomra. Ezekkel el tudtam érni nemrég (pár hete), hogy nagyon jó lett a reakcióidő tartásom - tehát hogy hosszabb ideig meg legyen a gyors reakció. Sikerült elérnem, hogy 14 egymásutáni kisérlet (kiugrás nélkül) 200 ezredmásodperc alatt legyen (én azt a forma 1 mintájára készült tesztet kedvelem).
Minden elismerésem, csak menj tovább az úton és majd idővel átlépsz a kezdő szinten.
Lehet, hogy vannka periodusok , honapok vagy akár egy év is, amikor bizonyos teendokre alkalmatlan az időszak és vissza kell fognunk magunkat. Esetlelg másik irányban tovább fejlődni?
Remélek egy mielőbbi teljes regenerálódást. A szél sem fujhat mindig ugyan ugy. Lehet, h az adatokat lehet értékelni adott szélnél is.
Vannak ujabb felfedezéseid? A szemeddel kapcsolatban, vagy a hanggal?Rezgésekkel?
Jol haladok köszönöm, teljesen a taoista gyakorlásokra szentelem a szabad időmet. Kezd összeállni a kép. Érdekes lehetőségeket rejtenek magukban ezek nagyobb gyakorlás "klaszterek", egész felhővé rendszereződnek, kiterjednek az élet sok apsektusára. De a kezdő szinten nem sikerült még tul lépnem.
Köszi szépen, rendben vagyok. Bár ebben az évben eddig nem állt össze az egyéni csúcs a gerelyben. Volt két súlyos sérülésem is. Az egyik jobb kéznél január közepe körül, nagyon szeremcsétlenül aludtam el, mikor a jobb kezem a csuklónál a fenekem alatt volt. Mikor felébredtem, már tudtam, hogy rossz lesz, de hogy annyira, azt nem. Pár nap alatt teljesen lebénult a csuklótól lejjebb, de úgy 10-12 nap után már tudtam, hogy visszahozom. A bal kéznél meg a gerely volt a ludas július végén, a bal vállamban valami mozdult, szakadt az izom és az inak is nagyon húzódtak. Szentségül bedagadt, pár nap múlva a vállam alattól fel a vállamig, majd a könyökömig egy olyan 10-12 centi széles és kb 50 centi hosszú kék, lila, majd zöldes és sárgás sáv keletkezett. Volt mit csinálnom mindkét sérülésnél, hogy rendbejöjjön. Lehet ezeknek is köszönhető, hogy jobb kézzel le vagyok maradva a legjobbamtól 15 centivel, a bal kézzel 40 centivel. Nem sok ez, de kevesebb mint a legjobbak az egyes kezekkel. De talán még nagyobb részben a szélviszonyoknak is köszönhető - idén nincs és nincs szerencsém a szélerősséggel és a széliránnyal. Mintha egész másképp fújnának (más irányokban a megszokottnál nálunk) a szelek - már gondolkodtam, hogy kellene még egy más irányú hely is, ahol dobálgathatnék, de megszoktam azt, ahol vagyok már 6 éve.
S Te hogy vagy? Remélem Nálad is rendben mennek a dolgok...
