Odalenn bejártam Texast, ott láttam őt meg én. Egy nyíló sárga rózsa, nincs szebb a földtekén. Úgy sírt, mikor elhagytam, majd szívem törte szét, de ha rátalálok újból, megkérem két kezét.
Ez a nyíló sárga rózsa lenn Texasban virul. A szeme fénylő gyémánt, ha sír a harmat hull. Ti dalolhattok már énnékem, hogy szép lány Rosalie. Sose látott Texas rózsájánál szebbet Tennessee.
Hol a Rio Grande folyt, ott sétáltunk ő meg én egy nyári napnak csöndes, holdfényes éjjelén. Ő így szólt akkor hozzám: „Te azt ígérted rég, hogy mi el nem válunk többé. Hát mért mennél el még?”
Ez a nyíló sárga rózsa…
Ide visszatérek újból, - feleltem - egy napon, ha jó barátomtól majd a bendzsóm megkapom. Most peng a bendzsó vígan, s a nóta messze száll, hiszen Texasból enyém lesz ez a sárga rózsaszál.
