[link1
Cultural creatives. Kulturális kreatívok.
Így nevezte el Paul Ray amerikai szociológus és Sherry Ruth Anderson pszichológus azt az új társadalmi réteget és gondolkodásmódot, amely a hagyományos modernista versus konzervatív világszemlélet mellett mind komolyabb helyet követel magának az amerikai társadalomban.
A koncepciót a 2000-ben megjelent, The Cultural Creatives. How 50 Million People Are Changing the World (Harmony Books, NY), a Kulturális Kreatívok. Hogyan változtatja meg 50 millió ember a világot című könyvben mutatták be, amely kutatások nyomán a világ több országában, így Magyarországon is folytattak-folytatnak hasonló felméréseket, itthon a Budapest Klub koordinálásában.
A szerzők a könyvben kísérletet tettek arra, hogy megpróbálják jellemezni ezt az új, fokozatosan erősödő, mára mind több ember által képviselt viselkedés- és gondolkodásformát, amely sajátosan keresztezi az egyéni tudatosodás és a társadalomban megjelenő szociális szerepvállalás kérdéseit, amely a régi minták elengedésében, és új minták létrehozásában látja a jövőt, legyen szó egyéni útkeresésről, spiritualitásról, környezet-tudatosságról, társadalomról, civil jogokról, a nők és a gyerekek helyzetéről, humanitárius kérdésekről, politikáról vagy a globalizációs folyamatok alakulásáról.
A kulturális kreatív életformáról általánosan elmondható, hogy egyszerre indul kifelé és befelé, hogy „mást” akar, nem hisz sem a hagyományos konzervatív, sem a materialista, felhalmozás-központú modernista életszemléletben.
A kulturális kreatívok jellemzője, hogy noha életszemléletük alapvetően optimista, sokan közülük ma még úgy érzik, kevesen vannak, nem tudnak hatékonyan beleszólni a társadalom alakításába, valahogy úgy vannak vele, hogy változtatnák ők a világot, de a világ túl nagy ahhoz, hogy az egyén a világ dolgaira bármilyen hatást gyakorolhatna.
Ezen közfelfogással ellentétben Paul Ray azt találta, hogy az amerikai társadalomban ma mintegy ötvenmillió felnőtt amerikai, az amerikai lakosság egynegyede tekinthető ezen csoporthoz tartozónak, vagyis itt egy ma még szárnyait bontogató, de a felszín alatt már most nagyon jelentős potenciállal bíró társadalmi rétegről van szó. Olyan csoportról, amelynek valódi ereje akkor mutatkozhat majd meg igazán, amikor tudatába kerül önnön lehetőségeinek és képességeinek, amikor a másként élni akarók szembesülnek azzal, hogy valójában sokkal többen vannak, mint azt legtöbbjük gondolná.
A kulturális kreatívok kultúrája magatartásformák és gondolatrendszerek átfedéséből alakul ki, és mint ilyen, integratív kultúra, amelynek sajátosságai egyénenként, közösségenként, nemzetenként, kultúrkörönként változhatnak, és amelynek jellemzőit a kutatók folyamatosan igyekeznek megismerni, feltérképezni, egymással összevetni.
Összességében elmondható, hogy a kulturális kreatív tudatosság nyitott, befogadó, korlátok és határok felett, univerzális értékekben gondolkozik. A csoporthoz tartozók többsége hívő, spirituálisan egyéni utat jár, a vallások közötti hidakat és közös alapértékeket keresi, fontos számára a spiritualitás napi szintű megélése, ez utóbbi azonban többnyire nem kötődik formális vallási keretekhez.
Jellemzője a csoportnak, hogy gondolkodásmódja túlmutat önmagán, igyekszik meglátni, tekintetbe venni a kölcsönös összekötöttséget, a kisebb és nagyobb rendszerek és egységek közötti összefüggéseket, a tényt, hogy egyén, család, nemzet, emberiség csakis akkor kerülhet harmóniába önmagával, a természettel, az univerzális törvényekkel, ha kimondja, hogy nincs elkülönülés, ha belátja, és képes megélni az egységet, az összetartozás élményét és tudatát.
A hagyományos gondolkodásmód sokszor megfigyelhető, elkülönítő jellege helyett a kulturális kreatív gondolkodásmód összekapcsol, és egy holisztikus világkép felé mozdul el, amely a világ kérdéseit összefüggő rendszerként kezeli, legyen szó külső és belső békéről, spirituális útról, környezetvédelemről, társadalmi kérdésekről, globalizációról vagy fenntartható fejlődésről.
A kulturális kreatívok számára az egyes részterületek nem különálló egységekként merülnek fel, hanem mint az egész szerves részei, amelyek folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással.
Egyén, család, közösség, nemzet, emberiség nem egymástól elkülönülő egységek, hanem egymásból következnek, ahogy az általuk képviselt tartalmak és minőségek is egyenes arányban állnak az egyénnek, mint ezen egységek alapelemének gondolkodásmódjával és tudatállapotával.
A kulturális kreatívok számára éppen ezért meghatározó kérdés az egyén tudatossága és önmagán való munkálkodása, hiszen ez az az alapegység, amelyből azután minden egyéb következik. A világot megváltoztatni csakis akkor lehet, ha az egyén gondolkodásmódja, tudatszintje, gondolat- és viselkedésmintái változnak.
Tisztább a nagyvilág csakis akkor lehet, ha tisztábbá lesznek az egyéni kisvilágaink, amelyekből a közös nagyvilágunk összeáll.
A kulturális kreatív magatartásforma felelősséget vállal az egyéni kisvilágért
.
A felelősségvállalás tárgykörébe a holisztikus megközelítés jegyében a legkülönfélébb területek tartozhatnak, úgymint a külső és a belső béke megteremtése, a meditáció, különféle spirituális gyakorlatok, alternatív gyógyászat, környezet-tudatosság, közösségi és szociális munka, a másik emberrel, a másik vallással, nemzettel, kultúrával való harmonikus együttélés, az utazás, mint a megismerés fontos eszköze, a Föld és a természet értékeinek tisztelete, az emberiség jövőjének, az utánunk jövő generációk érdekeinek képviselete. Úgyszintén ide tartozik a jóléttel és az anyagi javakkal szembeni belátó attitűd, az „önkéntes egyszerűség”.
Az „önkéntes egyszerűség” a jelen olvasatban nem kényszerű lemondást jelent, hanem a felelősségvállalás, a belátás szerves része, „a megtehetném, de nem teszem, megvehetném, de nem veszem”- attitűdje, tudatos részvétel egy világban, amely nagyobb lábon akar élni, mint amit a Föld tartalékai számára lehetővé tesznek. Úgyszintén ide tartozik a tudatos pénzkezelés, a tudatos fogyasztói magatartás kérdésköre éppúgy, mint a globális szegénység jelensége, ami a kulturálisan kreatívan gondolkozó ember számára nem az „ő problémájuk” hanem mindannyiunké, hiszen ugyanazon egység és közösség szerves részei vagyunk mindannyian, ahol minden mindennel összefügg.
A felelősségvállalás fontos területe az emberi kapcsolatok kérdésköre, a család, a barátok, a közösségi szerepvállalás, legyen szó társadalmi, humanitárius munkáról, vagy az altruizmus bármilyen fajtájáról, amelyben az ember ad és segít, hozzájárulni akar az egészhez, nem csak elvenni belőle. Ide tartozik a nők és gyerekek szempontjainak minősített figyelembevétele és tisztelete is.
A kulturális kreatív viselkedésmód jellegzetessége az emberi élet minőségi tartalommal való feltöltésének igénye, az önmegismerési, tudatosodási folyamatban való aktív részvétel, a kreatív, alkotó tevékenységekhez, művészetekhez, tudományokhoz való vonzódás, és a saját önkifejezési forma kreatív felfedezése és megélése.
Amint az a fenti jellemzőkből kiderült, a kulturális kreatív magatartásforma nem kizárólagos, nem minden, a magát ehhez a csoporthoz tartozónak tekintő emberre jellemzők ugyanazon sajátosságok.
Sokkal inkább van itt szó egyfajta közös nevező meglétéről, egy olyan közös irányról, amely felé tekintve az emberek készek és képesek egyetérteni, és különbözőségeik helyett a hasonlóságokra figyelni.
A közösség sokszínű és sokrétű, különböző hátterű, vallású, tehetségű, különféle sorsfeladatokkal ellátott emberekről van szó, akiknek közös jellemzője, hogy másképpen, tisztábban, szebben, boldogabban akarnak élni, akik a béke megteremtésén munkálkodnak az emberben és a világban, akik felelősséget éreznek önmagukért, az emberiségért, a Föld jövőéért, és ezért tenni is hajlandóak.
Ebben a tekintetben kulturális kreatívnak lenni azt jelenti, elfogadni mindazokat az irányokat és gondolatokat, amelyek mögött ugyanez a szándék húzódik meg, akkor is, ha a másik másképpen, más formában él és gondolkozik.
A kulturális kreatívok között vannak hívők és nem hívők, vannak, akik a spiritualitás, a hit, az érzés felől indulnak el, megint mások a ráció, az ész, a tudomány felől közelítenek. Közös jellemzőjük azonban, hogy megvan bennük a szándék, hogy befogadjanak, hogy „középen találkozzanak”, hiszen a holisztikus világszemléletet éppen az jellemzi, hogy az egyes alrendszereket nem elkülönülten, hanem az egész szerves részeként tekinti.
Mint ilyen, alapkérdés a kulturális kreatív gondolkodásmód számára, miként lesz képes az emberiség megoldani a rá váró globális, környezetvédelmi és társadalmi kihívásokat, mit jelent ma a fenntartható fejlődés, és mit tehet az ember a saját életében és odakint a világban azért, hogy a folyamat az emberiséget egy békésebb és boldogabb világ megteremtése felé segítse.
Ennek a nyitott, az egészben, mint szerves egységben való gondolkodásnak a készségét és képességét mind gyakrabban nevezik „planetáris tudatosságnak”, egy olyan új gondolkodás és tudatosságformának, amely lépésről lépésre érlelődik, alakul és erősödik, határok, vallások, nemzetek és kultúrák felett egy egészen új, eddig nem látott erőtérként jelenve meg majd idővel a Földön. |
