Úgy éreztem, érdemelnek egy külön topikot a télálló és jó fagytűrő agavék. A 'télálló kaktuszok' és a 'yukkák' c. topikokban gyakran esett már szó róluk. Várjuk a fajleírásokat, tapasztalatokat, télállósági teszteket, élőhelyi képeket!
Húsvétkor megyek Elekre, addig nem tudok új képekkel szolgálni, szerintem minden rendben van az agávékkal, mivel rendkívül csapadékos idő nem volt. Igaz lassan a csapadék hiány lesz a probléma.
Nalam most kezdi megadni magat az Agave mckelveyana-m, amit kint teleltettem csapadektol vedve. Persze tudtam, hogy nem sok eselye lesz egy ilyen tel utan. Egyebkent is 17-s besorolasu volt a Mesa-nal. Szerencsere van meg belole, bar tobbet nem hagyok kint telire. Ez is csak azert maradt kint, hogy hatha lesz egy enyhebb telunk, de hat nem olyan lett.
Unartis, nalad mi a helyzet a parryi-kal? Ha lesz roluk uj keped, akkor megneznem oket.
Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a hazai magbeszerzés nem éppen kockázat mentes, érdemesebb külföldről rendelni nagyobb tételben, úgy árban és minőségben is jobban járhatunk.
Nagyon drágán adják a növényeket, már néhányszor rájuk dobott a böngészőm, magot még nem rendeltem tőlük, én a G*ldenP@lm-al befürödtem, a tőlük rendelt magok jó része ki sem kelt, eddig yucca constricta: 30-ból/3, Yucca rostrata: 20-ból/1
Agave parryi var parryi: 19-ből/0, A. parryi sp neomexicana: 23/0
Sabal minor palmetto-ra még várok, akárcsak a Trachicarpus latisectusra és a T. fortuneii-re is.
Én jövőhét pénteken ráérek, Jani írt egy emailt, arra válaszként ezt a napot adtam meg, még egyeztetek vele(13 és 14 óra közötti időpontot adtam meg neki).
Szaszii- vel előtte kellene találkozni, ezt még mebeszélem velük
Levettem a takarast a novenyekrol. Ugy tunik, hogy a fiatal kaibabensis-ek tuleltek ezt a telet, de meg nem mondanam 100%-ra. Utahensis-ek elegge serultek, de talan meg elnek. Kint hagytam meg egy mckelveyana-t is, talan megmarad, bar elvileg nem kellenne, hogy megmaradjon egy ilyen tel utan.
Kaibabensis-eket 2010. marcius vegen ultettem ki. Nem sok gondot forditottam ra. Egy kis cserepnyi 2009-es novemberi-decemberi vetesbol szarmazo magoncokat ket fele szedtem es csak ugy egyben elultettem egy csoportba. Igazan kart a csigak okoztak bennuk, mivel meg elegge zsengek voltak. Sokat nem noltek, inkabb erosodtek csak. Persze a tavalyi tel megviselte oket, de tul eltek. Most egyelore ugy tunik, hogy meg jol vannak, de majd ha a takarast levedtem, akkor tudok biztosat mondani.
2010 aprilis. alattuk egy mesa-s idosebb A.parryi.
2011. marcius vege, latszik, hogy megviselte oket a tel, de eletben maradtak.
Az A. parryi idősebb hármas csoportja, földel kevert sóderben van, kb. 40% (föld)-60% sóder arányban, itt már a kert szélén nem volt annyira vastag a sóder réteg, amit átkevertem az altalajjal. A neomexicana majndnem 100 % tisztaságú sóderben volt, de azért így is szépen fejlődött.
Sajnos az A. utahensishez, illetve az A. havardiana-hoz még nem volt szerencsém, a Mesagardentől most idén először rendeltem a leghidegtrőbb formákból:
Agave ----------------------- 1900.1-utahensis /18/ Meadview, Az, small, clustering 1900.2-utahensis DJF1521 /18/ Peach Springs,Az, tiny rosettes, nice 1900.95-utahensis v kaibabensis /18/ Meadview AZ, larger rosette 1901.31-utahensis v nevadensis JRT710 /18/ Clark Co, NV
Van A. kaibabensisem 4 kis tő, eddig cserépben vegetált, nem mertem még kint teleltetni, és van két tő A. lechugilla, ezek teljes télállóságához nem fűzök nagy reményeket, az idei télen, ha kint lettek volna nem hinném, hogy ki bírták volna élve.
Köszi az idei teszt eredményeidet, szépek az agávéid!
Korábban a parryi agávét gondoltam volna érzékenyebbnek, nálam volt egy olyan változat, ami nagyon nem bírta a teleltetést, ki is purcantottam belőle, de látom az A. havardiana sem telel 100 % sérülés nélkül.
A sziklakertben két fajt teleltettem eddig "sikeresen" csapadék védelemmel (A. parryi két formáját, A. neomexicana), ezeket egy dunsztos üveggel, nagyobbakat kiürült ioncserélt vízes palackkal fedtem, a talaj alattuk átnedvesedhet, de elég csak felülről a csapadéktól védenem.
Van egy Agave parryi változatom, amit egy Hódmezővásárhelyi ismerősömtől kaptam, ami takarás nélkül is jól bírja, jól sarjadó változat, azt hiszem, hogy neked is van ebből a típusból, még az elején írtál róla a 7. hozzászólásodban.
Sőt, mire jó a fórum, visszanéztem a legelső hozzászólásom is, ez alapján a couesii-t talán 2006-ban ültethettem ki, tehát jó régen. Többször fotóztam le és töltöttem fel, most én is végig tudtam követni, hogy fejlődött az évek alatt.
A legrégebben a parryi couesii meg a parryi változatos sorozatban az utolsó, ezek 2007 óta, ha jól emlékszem, takarást pedig sosem kaptak. A többi kicsi, a havardianák és a kipusztult inaequidens csapadékvédelmet kaptak ilyen átlátszatlan fóla és nem lyukas műanyag cserepek formájában. Ez utóbbiaknak jórészt ez volt az első telük kint. A talaj az nagyrészt sóder, vagyis a régebbi ágyásokban még több a föld, aztán éppen Unartis hatására már csak egészen kevés humusz van az újabb részeken. Azt vettem észre, hogy az agávéknak azért kell a jobb talaj, így azoknál úgy csináltam, hogy a gyökérzónájuk köré több földet tettem, de alattuk és körülöttük nagyrészt sóder. Én amúgy meg azt nem értem, hogy élték túl az egy éves kaibabensiseid, nekem eddig mind elpusztult kiültetve, általában még nyáron-ősszel. Azt tudom, hogy elvileg ennek kellene a legtélállóbbnak lennie, de kicsinek nyilván érzékenyebb.
Jol neznek ki a Te agaveid is. Miota vannak kiultetve? Teljesen vedtelenek a csapadekkal szemben?
Nem is ertem nalam mi lehet a problema, talan a talaj. Nalad, ha jol latom soder es nemi fold keverekeben vannak? Nalam inkabb kerti foldben nemi soder bekeveresevel. A tetejen pedig riolit tufa orlemeny van par centi vastagon.
Iden megprobalok valtoztatni a talajukon. Szerencsere van meg par novenyem cserepben. Bar a chrysantha-kat, desertii-ket es mckelveyana-kat nincs ertelme kiultetni. Igaz igy lasabban nolnek, de legalabb biztosan megmaradnak.