Tippek és tanácsok a Jáva, Szumátra, Kalimantan (indonéz Borneó), Sulawesi (Celebesz), Nusa Tenggara (Kis Szunda-szk), Maluku és Pápua (indonéz Új-Guinea) iránt érdeklődők számára. Mivel a csak Balira utazóknak már van egy régóta pezsgő téma, arról inkább oda érdemes írni!
Köszi, átnézem őket. Ijen megvolt, Semeru nem. Ránézek erre is. Meg a Sedudora is.
Igen, Sukuh és Ceto megvolt. Viszont Soloba mindenképp megyünk, meglátogatjuk ottani barátaink. Átnézem ezeket a tmeplomokat is, köszi a tippeket! Egyébként az számomra is jobban hangzik ami túrázással összekötve érhető el.
Vulkan rengeteg van, mondjuk Kelud egyszeru, de Lawu is szep - Ijen mar megvolt? Semeru?
Gedet anno vezeto nelkul maszhattam meg. Ha mar Nyugat-Java, akkor amugy szerintem Kawah Ratu erdekesebb.
A vizesesek kozott Tumpak Sewu nyilvan a listavezeto, de magassagra Sedudo a vezeto.
A kelet-javai templomok mas stilusuak mint a kozep-javaiak.
Ott Sukuh es Ceto amugy megvoltak?
Keleten Penataran a legnagyobb, de a Malang koruliek is megernek 1-1 megallot, es az en kedvenceim a Penangungan vulkan kejtoin allo templomok, hangulatuk miatt.
Ezek kozul csak Jolotundo es Belahan (meg a kozeli Jawi) erhetok el jarmuvel, a tobni turazos, de pont attol erdekesek.
Melyik vízesésekre gondolsz? Tumpak Sewu tervben van. Van más hasonló is amit érdemes lenne?
Vulkánok közül a Gunung Gede-t néztem, de visszatartott hogy csak vezetővel lehet menni. Te melyiket javasolnád? Bár arra emlékszem hogy mondtad hogy Bromohoz vagy Rinjanihoz fogható azért nincs.
Illetve melyik templomokat lenne érdemes szerinted? Párat már végignéztem képeken, de egyelőre nem győztek meg, valahogy úgy érzem hogy Prambanan után nem tudnának sok újat mutatni.
Sulawesi még lehet hogy lesz egyszer, de majd egy másik úton. Meg Halmahera is. Raja Ampat viszont télen jó nem? Szóval az majd egy téli út lehet valamikor.
Malangbol megoldhato 1 nap alatt akar busszal is, bar berelt kocsivsl kenyelmesebb lenne.
Ha a letrak es lepcsok nem aggasztanak, akkor a teljeslemaszas is mukodhet.
Szerintem menjeyek be a malsngi oldalon, es onnan eloszor masszatok le az ajanlott elso kilatopontig amikhez letrak kellenek. Mikor ott vagytok, eldonthetitek folytatjatok-e a maszast a tovabbi letrakon a kanyon aljaig, vagy irany vissza fel. Ha lementek az aljaba, akkor mindenkepp a masik oldalon menjetek fel, ugy minden iranybol latjatok.
Akkor Flores, Labuhanbajo, Riung vagy Maumere kornyeke a legjobb strandolasra.
Tumpak Sewu abszolut megeri az aljara lemenes nelkul is!
Ha semmi letrazast nem vallaltok be, akkor a lumajangi oldalrol menjetek be a kiepitett kilatopontig, onnan nagyon jo a ralatas.
Ha nemi lepcso es par letra meg belefer, akkor jobb a malangi oldal, ott tobb szogbol is ralathattok, es kozelebbrol. A letrakon ekkor az elso kiepitett kilatopontig menjetek le.
Kb ez lesz nekünk is szeptemberben, Szumatra kivételével. Mi valszeg Lombokon fogunk egy-ket napot strandolni, de ahogy néztem Floresen is vannak remek strandok.
Koszonom a segitseget! Sikeresen megjottunk, de valoszinu jovore mar Vietnamba megyunk...
Belitung nagy elmeny volt. Fulopoknel Boholban voltam meg korabban trarsiert nezni , ott nappal volt de valahogy nem volt terneszetes. Itt ejszakai lesen voltunk elotte naplemente vacsoraval a hegyteton. Tok jo volt.
Majd gyorsvonattal Bandungba. Most mar siman lehet erkezeskor jegyet venni (talan gyorsabb is volt mint a shinkanzen...) .
Korabbi elmeny alapjan elmentunk a Tankuban Peruhoz es ott elsetaltunk a forro vizes tavakhoz ahol megfoztunk egy tojast. Kisfiam szerint a legjobb elmeny volt a ket hetben.Majd Bandung Yogjakarta panoramic trainnel ami ugy szinten nagy elmeny volt. Itt jo elore meg kell venni a jegyet mert tele volt..
Nem volt kérdéses számunkra, hogy ha már Flores-en vagyunk, látnunk kell a manggarai népcsoport ikonikus háztípusát, a Mbaru Niang házat.
Ahhoz azonban, hogy ilyen házat láthassunk, el kellett jutnunk Wae Rebo faluba, amely kizárólag gyalog, a dzsungelen át felfelé vezető, párórás túrával közelíthető meg. (Az odaútnak különben a túra része volt a legkönnyebb, az azt megelőző autós és motoros zötykölődés keményebb volt).
Az erdei tisztáson elterülő kis faluban, egy nagy, nyitott körben hét Mbaru Niang ház található. A pálmalevéllel borított, fából és bambuszból épült házak kb. 15 méter magasak, és 6 szintből állnak (mindegyik szintnek más-más a funkciója). Egy ház akár 8 családot is befogadhat! Ezek a különleges, kúpalakú épületek messziről nem tűnnek nagynak, de ha közvetlen mellettük állsz, megdöbbentőek a méreteik. A házak emeleteire vastag bambuszcsövek segítségével (az azokba vájt lyukakba lépve) lehet feljutni.
Számomra a floresi utunk egyik legfantasztikusabb élménye az volt, hogy az egyik (matracos szállássá alakított) Mbaru Niang házban tölthettük az éjszakát.
Ezekkel a fotókkal búcsúzik a flores-i sorozatom :)
Eddig két alkalommal ünnepelhettem Indonézia függetlenségének napját Indonéziában: 2019-ben Szulavézin, 2024-ben pedig Flores szigetén.
Itt most nem részletezném Indonézia függetlenségének történelmi és politikai folyamatát, amely a holland gyarmati uralommal szembeni harcban és a második világháború eseményeiben gyökerezik. A lényeg: 1945. augusztus 17-én Sukarno és Mohammad Hatta kikiáltotta Indonézia függetlenségét.
Ez a nap az összetartozás, a nemzeti büszkeség és a szabadság szimbóluma, amelyet minden évben színes ünnepségekkel és rendezvényekkel ünnepelnek országszerte.
Az első négy fotó 2024 nyarán készült Flores-en, a második négy pedig még 2019-ben Észak-Szulavézin.
A pókháló rizsföldek (lingko) a Manggarai Régióban találhatók. Különleges, pókhálószerű kialakításuk a manggarai közösség ősi földosztási hagyományát tükrözi. Egy kedves pedagógus fiatalember, Filipus kísért el minket ide, aki érdekes dolgokat mesélt a lingko-k eredetéről, sőt még egy archív filmfelvételt is mutatott, amin végignézhettünk egy 1926-os földosztási rituálét. A lingko mintázatának centrumában egy lodok nevű központi pont (egy faragott karó) található, amely szimbolikusan a közösség központját jelképezi. A közösség vezetőjének irányításával (állatáldozattal kísért rituális szertartás során) a londok-ból sugárirányban osztják fel a földeket különböző méretű szeletekre, amelyek a közösség tagjai között kerülnek szétosztásra. Az egyes részek mérete a családok közösséghez való hozzájárulásán és társadalmi rangján alapult. A lingko-rendszert ma is tisztelet övezi, és fontos része a manggarai identitásnak.
Filipus Jeharum angol tanár a helyi iskolában. Ő volt a szállásadónk Rutengben (a gyönyörű kilátású Ruteng Glampingben, lásd lentebb), segített nekünk felfedezni a környék látnivalóit, rengeteg hasznos infót osztott meg velünk, megszervezte a Wae Rebo-ba való, korántsem könnyű eljutásunkat (erről majd külön is posztolok), sőt még Indonézia függetlenségének napját is vele (és több száz iskolás gyerekkel) tölthettük a helyi ünnepségen.
A tömegközlekedés mellett helyieket szoktunk megkérni, hogy fuvarozzanak. Mindig az adott helyszínen derítem fel, hogy hol lehet sofőrt találni. Flores-en több esetben is a szállásadónk ajánlotta fel a fuvart.
De olyan is volt, hogy eltévedtünk egy vulkánról lejövet, és egy olyan útra érkeztünk, ahol félóra gyaloglás alatt semmi nem jött. Az első jármű egy kőszállító teherautó volt, ami megállt és elvitt minket a településig.
Flores-en augusztusban általában nagyon kevés a csapadék (az ott töltött 18 napunk alatt egyszer sem esett). A tengerpartokon és az alacsony fekvésű helyeken meleg van (30°C), a hegyekben hűvösebb, főleg esténként. Bajawa környékén hűvös van, azokon a fotóimon rétegesen vagyunk öltözve.
(Én különben sokszor 30°C-ban is be vagyok öltözve, mert UV B allergiám van. A hosszúszárú technikai nadrágom és az ingeim is 50 faktorosak, amikor pedig nincs rajtam hosszú cucc, akkor 100 faktoros fényvédővel vagyok bekenve).
Gondolom te ennyi indonez ut utan az alapokat mar fejbol is vagod.
Sokak szerint a mai internetes vilagban felesleges utiszotart "cipelni" (mondjuk ezeknek a kb maroknyi meretu konyveknek a cipeleset en kb eszre sem veszem), de en is mindig viszek egyet magammal.olyan orszagokba ahol nem beszelem a helyi nyelvet es az angolra sem lehet igazsn szamitani, mert bizony eldugottabb helyeken gyakran naradok net nelkul, es arra is jok, hogy hosszabb utakon elore megtanuljam beloluk a nyelvek alapveto kifejezeseit.
Ha mar Flores, akkor annak akit esetleg vireszhez hasonloan melyebben erdekel a sziget a fobb turistacelokon tul is, annak nagyon ajanlom ezt a 2, svajci NGO sltal kiadott utikonyvet rola:
Az elso a sziget hagymanyos kulturaira fokuszal, szamos turustak altal ritkan latogatott hagyomanyos falut es ceremoniat is leirva.
A masodik gyalogtura-utvonalakat ir le szerte a szigeten. Ezek nagy resze szinten szinte ismeretlen a turistak 99%-a szamara, de persze legjobban igy ismerhetok meg a sziget hegyei, es eldugottabb falvai.
En Timoron, a kupangi Gramedia konyvesboltban szereztem be oket es nem tudom Florsen magan kaphatok-e meg, de megeri utanuk nezni (neten is) mert rengeteg jo tippet adnak ahhoz, hogy a szigetet a fo turisracsapasokon tul is megismerhessuk.
Ha egyetlen szót kellene Flores szigetéhez kapcsolnom, akkor az biztosan az ikat lenne.
Az ikat-szövés egy tradicionális textilkészítési technika, amely Flores-en mély kulturális jelentőséggel bír. Minden törzsi csoport saját, jellegzetes motívumokat használ, amelyek szimbolikus jelentéssel bírnak. A különböző textíliák különleges alkalmakhoz (például esküvőkhöz, temetésekhez és vallási szertartásokhoz) kapcsolódnak, és sok esetben státusszimbólumként is szolgálnak.
Az ikat készítése nagy precizitást igénylő, hosszadalmas folyamat. Az ikat elnevezés a „megköt” szóból ered, ugyanis a fonalat kötözéssel mintázzák. A megkötött részek nem szívják fel a festéket, így azokon a helyeken megmarad a fonal eredeti színe. Szövés előtt az előre megfestett minták pontos összeillesztése nagy figyelmet és szakértelmet igényel.
A különböző színű festékeket sok helyen még mindig a természetben fellelhető, jellemzően növényi alapanyagokból állítják elő.
Az esőerdő által rejtett Tololela tradicionális falu egy újabb talált kincsünk Flores szigetén. Itt nemhogy turistákkal, de még helyiekkel is alig találkoztunk. Az egyik ház mögött férfiak éppen bivalyfejet nyúztak, és megörülve nekünk lelkesen mutogatták a borzasztó dögszagot árasztó trófeájukat.
A Bena falutól csupán pár száz méterre fekvő Luba egy erdővel határolt, meghitt kis falu, négy klán otthona. Ahogy a többi tradicionális faluban, a házak itt is egy központi teret határolnak. Itt nyugszanak az ősök megalitikus és újabb keletű sírokban. Ottjártunkkor kizárólag helyiekkel találkoztunk. A téren ponyvákon kávébab száradt, körülöttük pár kutya és gyerek rohangált, a házak verandáin asszonyok ikatot szőttek. Egy asszony beinvitált minket az otthonába, hogy megmutassa, hogyan festi pirosra a pamutszálakat, egy idős néni pedig, ikat-kötözésből megpihenve, főzött nekünk egy finom kávét, én pedig munkába állítottam csekélyke indonéz tudásomat :)
