Miért van az, hogy sok vallás a legfőbb bűnnek tartja a "túlzásba vitt" szexzet. Mi az oka a szűziesség kultuszának? Tényleg kíváncsi vagyok rá. Hiszen a szex mindenkinek örömet okoz - hogyan lett belőle fekete bárány?
"A szexről lemondani hatalmas áldozat, így aki ezt az áldozatot meghozta, dicsőíteni kezdte tettét."
Ez érdekes elképzelés, de félrevisz, mert a szüzesség igénye nem azonos a szexről lemondással, mivel a szüzesség csak egy bizonyos időpontig, a nőnek egy férfi és gyermekei mellé elkötelezettség vállalásáig fontos. Ha nem ez az életcélja, akkor persze azt csinál, amit akar, de később ne keseregjen az ismeretszegénység által elkapkodott döntése miatt. Lehet, hogy az előbbi és eddigi kijelentéseimmel régimódias szemléletűnek tűnök, pedig egy fenét, épp azt mondom, hogy legyünk újszerűek, és ne a hagyományok által sodródtassunk (akár a prűdség, akár a szabadosság felé), hanem racionalitásunk fokozásával lássuk és értsük meg az ösztöneink által sugallt összefüggéseket, aztán úgy hozzunk életre szóló és mások életét alapvetően befolyásoló, felelős döntéseket, hogy tudjuk is, mit teszünk!
Ez bizony így van, de időnként mégis változnak, és a sejtelmem az, hogy éppen egy 180 fokos változás előtt állunk, mert a mostani szingli-hajlam divatja egy-két évtizeden belül a visszájára fordul a civilizációs nehézségek csaknem elviselhetetlenné válásának hatására.
Ez rendben is van, mert a szüzesség és a hűség egymás kulcsa, még ha manapság ezt sokan nem is értik, mert alapvetően céltalan életre nevelte őket a "modern" társadalom.
"Francba a fejlett társadalommal. Miért olyan fontos az?"
Rátapintottál a LEGfontosabb kérdésre!!!
Azért fontos, mert természetellenesen sokan lettünk ezen a kicsike bolygón! Ezért ma már nem szerezheti be mindenki önfenntartó módon a saját (családja) számára szükséges javakat (kaját, ruhát, lakóodút), hanem gazdaságos tömegtermelésre van szükség, ami nem megy társadalmi szervezettség nélkül, a maga önkorlátozásaival, hiedelemvilágával, "erkölcseivel". A másik lehetőséget elszalasztottuk: ha valamikor az őskorban az ember nem vált volna bizonyos mértékig függetlenné a természettől, pl. a kötetlen szexuális hajlamainak megjelenésével, és korlátozott lett volna ezáltal a létszámunk, akkor ma is vígan élhetnénk a fákon. Az átmeneti állapot: ábránd! Az ember az "értelme" folytán bistabil lény lett, mint a láng: vagy elharapódzik és mindent feléget, vagy kialszik, de takarékon működni képtelen. Esetleg csak egy totalitárius társadalom lenne képes rá, ahol a szüzesség elvesztése is kizárólag tervszerűen, a párok előzetes anatómiai, genetikai, egymáshozvalósági, és miegyébtani vizsgálata után lenne engedélyezett. Tetszene?
Nem sokban különbözik a guminőtől, teljesen természetellenes. A szeretkezés lényege a testek kapcsolata, és ha abból a leginkább közreműködő testrészt kizárjuk, akkor az egész nevetségessé, az egymás iránti elkötelezettség paródiájává válik. Amiképp a kék tabletta is. A vágyfokozó és utódcsökkentő manipulációk használatakor nem önmagunkat adjuk életünk társának, hanem egy protézist, ami majdnem olyan, mintha egy virtuális szeretkezés nézése közben orgazmus-érzetet keltő szert szednénk, vagy csak álmodnánk az egészet.
A szüzességkultusz abból az időből ered, amikor még nem létezett hatékony fogamzásgátlás. Ha a feleség szűzen megy a házasságba, akkor legalább az elsőszülött nagy eséllyel a férj génjeit hordozza. A másodszülött már kisebb eséllyel, mert bármennyire is erősek a korlátok és tabuk, elképzelhető, hogy az asszony ráérez a szexualitás ízére és félrelép. Ráadásul ellenőrizni sem lehet akkor már.
"Hiszen a szex mindenkinek örömet okoz - hogyan lett belőle fekete bárány?"
Azért okoz örömet (egészséges test esetén), mert ez a bioszféra kelepcéje! A bioszféra folyamatos fennmaradásának kulcsa az egyedek viszonylag rövid élettartamával összefüggő cserélődés, ami az egyed-összetétel változása révén a környezeti változásokhoz alkalmazkodást teszi lehetővé. Vagyis azért szaporodunk, hogy az állandó halálozás ellenére el ne fogyjunk. És ha nem lenne kellemes a szaporodást előkészítő tevékenység, az ártana a bioszféra önfenntartó folyamatainak. Miután erre rájöttünk, meg arra is, hogy mennyi baj forrása az ember folyamatos szaporodó-képessége, különféle módszerekkel próbáltak már évezredekkel előtt is negatív visszacsatolást létrehozni a társadalmak arra hivatott egyedei. Ám nem elég jó hatásfokkal, mert csak papolnak, ahelyett, hogy kezdeményeznék az ember genetikai módosítását a túlzott szaporodási hajlamának, mint réges-régi típushibájának a kijavítására. Erre persze sokan azt mondják, hogy ha nem lenne szex az életükben, mit sem érne az életük. Csakhogy ugyanezt mondják dohányosok a dohányzásra, az alkoholisták a piálásra, és a drogfüggők a füvezésre. Pedig az élet igazi értelmére, és a körülöttünk levő Univerzum rengeteg tényezőjének és lehetőségének meglátására csak akkor nyílik igazán a szemünk, ha nem korlátozza értelmünket a szex kelepcéje. (Egyébként mindezt "bagoly mondja", mert eddig egyik feleségem se a szexszel kapcsolatos visszafogottságomra panaszkodott, mellesleg a sok meggondolatlanságom miatt 4 gyerekem is született közben. Ám levontam a tanulságokat.)
Nincs abban semmi meglepő, hogy tanulni kell. Szexelni mindenki tud, de itt most nem erről van szó, hanem a kielégítő, harmonikus szexuális életről, amely nem automatikus.
Ez elég meredek következtetés. Ha egy (házas)párnak hosszú ideje nem születik gyermeke, és az asszony félrelép, nagyságrendekkel nagyobb eséllyel esik teherbe a szeretőtől, mint a férjtől. Ez éppen a tieiddel ellenkező következtetések felé terel.
Ha már ezt is "tanulni" kell, akkor baj van az egész értelmi-érzelmi és ösztön rendszerünkkel. Többféle dolog is van, az élet különféle területein, amit nem tanulni, hanem egyszerűen tudni kell. Az intim kapcsolat a szerelmesünkkel az egyik véglet, amit ha előzőleg már mással gyakoroltunk, megette a fene az igazi, egymásra találó szerelmet. Egy másik véglet, ahol nem előnyös a gyakorlás, mondjuk a kamikáze-pilótaság.
Ezek az élettani dolgok azért eléggé meglepőek - van erre bizonyíték?
Más: gumióvszer?
Még másabb: az ember csak úgy tud valamit jól, ha megtanulja. Ez vonatkozik a szexualitásra is. Ha valaki korán elkezdi (persze nem fűvel-fával) a szexet és az együttélést, sikeresebb lehet ezen a téren, legalábbis szerintem.
Rövidebben megfogalmazva: a női szüzesség megóvása a leendő gyermekek apjának kiválasztásáig, a higiénia része kell, hogy legyen a jövőben. Ahogy valaha rég nem ismertük a szappant és a fogkrémet, a WC-papírt és az alsóneműt, a barbárságunk mai fokán még nem ismerjük a házasságkötés előtti szüzesség fontosságát, és ellenőrzésének globális technikáját. Nem biztos, hogy megéri az emberiség a XXI. század második negyedét, de ha igen, akkor etéren is elkerülhetetlen lesz a civilizálódás!
Aztán később, a XXI. század második felében, ha a szülés hagyományos, anyai módszere elavult lesz, természetesen a szüzesség fogalma is azzá válik...
Az eddigi hozzászólások több különféle szempontot érintettek, de a leglényegesebbet nem! Azt, hogy miért alakult ki az ember nevű állatfajnál a szüzen férjhez menés fontosságának eszményképe. Biológiai okokból fontos, hogy a nő csak a leendő gyermekei apjával szexeljen! Ha pedig már nem akar több gyereket, akkor mindegy, mit csinál.
Két dologról is szó van. Az egyik, hogy az embernél, a többi állatfajtól eltérően, a fogamzóképesség nem kötődik az évszakokhoz, a megszerezhető táplálék mennyiségéhez és a falka vagy törzs egyedeinek létszámához, a hímek/nőstények arányához. Ezért az óvatos Természet kitalálta a szűzhártyát, és az átszakításával járó több-kevesebb fájdalmat, mint valami figyelmeztetést a Szezám kapujánál, de ez a trükk az ember egyéb „típushibái” miatt nem vált be igazán, mert nem lett gátja a faj mérhetetlen túlszaporodásának, és a gének kontrollálatlan keveredésének.
A másik fontos dolog, amit nem veszünk figyelembe, pedig fontos lenne, a következő: a női vulvába spriccelő hím ivari folyadék nem csak ivarsejteket tartalmaz, hanem legalább három tucat olyan szerves vegyületet, amelyek pontos összetétele és funkciója ma még nagyrészt tisztázatlan! Csakhogy a tudatlanságunk nem lehet mentség a könnyelműségünkre, vagyis arra az általános viselkedésre, hogy ha valamiről nem tudunk, akkor nem is törődünk vele! A hím ivarszervek működése folytán keletkező anyag a női szervezetbe kerülve nagyrészt felszívódik, bizonyos mértékig átalakítja azt, mintegy előkészíti a táptalajt a megtermékenyülő petesejt és az abból fejlődő utód számára. Ezért van az, hogy a nő számára „első érintkezésből”, vagy csak kizárólag a számára első férfival érintkezésből fogant gyermekek egészségesebbek az átlagnál, míg azoknak a nőknek, akiknek már több férfival is volt dolga korábban, nagyobb arányban születnek betegségekre hajlamos, sőt rendellenes gyermekeik.
Angol kutatók kezdtek vizsgálatokat csaknem fél évszázada azzal kapcsolatban, hogy vajon miért hasonulnak több tekintetben, gyakran még arcvonásaikban is azok a nők a férjeikre, akik több évtizede élnek párjukkal, félrelépés nélkül. Akkor terelődött a gyanú azokra a bizonyos felszívódó anyagokra, de végül is az efféle kutatás eredménye, azaz a következtetés, annyira az akkori közfelfogás, a Beatles által meghirdetett szexuális forradalom ellen szólt, hogy nem kaphatott kellő publicitást. Az a vélemény, hogy a „szexuális forradalom” (aminek utóhullám-kísérletei is vannak, gondoljunk csak a Rómeó & Júlia sztori francia filmváltozatára) többet ártott az emberiségnek, mint gondolnánk, ma sem aratna általános elismerést…
A szüzesség nem véletlenül vált a nő tisztaságának szimbólumává, mert az évezredek folyamán az emberiség kollektív tudásába már jóval a brit szakemberek vizsgálódása előtt beszűrődött a felismerés, ami aztán a helyi szokásoknak és hitvilágnak többé-kevésbé része lett, biokémiai ismeretek nélkül is. A női szüzesség megóvása a leendő gyermekek apjának kiválasztásáig akkor is fontos, ha embertársaink zöme fütyül is az okos, vagy óvatos intő szóra, mert a saját élvezete fontosabb számára, mint a nő, és a nő megóvása révén az utódok, és az egész emberi faj egészségének megóvása.
Van még egy „apróság”, ami szintén nem közismert: egyedi tulajdonságainkat nem csak a DNS-ünkben rejlő információk határozzák meg, hanem valamilyen, ma még tisztázatlan módon, azok a bizonyos felszívódó hím ivari segédanyagok is. Ezért ha pl. X leány és Y fiú „együtt jár” egy darabig, majd szakítanak, aztán X egy másik, Y’ fiúval kezd járni, Y pedig X’-vel, majd mindkét párnak gyermeke születik, méghozzá (a példa kedvéért) ellentétes nemű, és úgy két évtized múlva a véletlen folytán egybekelnek, fokozott esély van rá, hogy gyermekük rendellenes lesz, mert bizonyos, nem genetikai úton féltestvérek. Mondhatnánk, hogy az ilyen találkozásnak kicsi az esélye, csakhogy akinél bejön, annál 100%-ig jön be, és nem vigasztalja a többiek esetében fennálló valószínűtlenség. És mivel az alkalmi kapcsolatok sehol sem kerülnek nyilvántartásba, bármelyikünk, aki a személyiségi szabadságjogának tartja a kötetlenséget és a szexuális szabadosságot, a véletlen tragikus kockázatának teszi ki még meg sem született utódait.
„Vigasztalóul” még annyit, hogy a civilizációnk jelenleg az általános szervezetlenség gyermekbetegségében tengődik, amikor a „szüzen menni a házasságba, vagy próbálják csak ki egymást a fiatalok?” vitának lehet alapja, de a jövő társadalma egyre aprólékosabb precizitásra kényszerít majd mindenkit, ha az emberi faj fenn akar maradni a csökkenő élettér, egyre kevesebb táplálék, fogyó nyersanyag és energiaforrás mellett. A bűnözők ugrásszerű létszámnövekedésének fékezésére alkalmasnak látszó egyetlen módszer a mindenkibe beültetett ellenőrző mikrochip lesz, kb. 15-20 éven belül, és annak segítségével az ember valamennyi tette, így az alkalmi szexuális kapcsolatok is rögzítésre kerülnek. Ez megváltoztatja valamennyi szokásunkat, és a szüzesség utódaink életére kiható fontosságának tényét közismertebbé teszi. Nem biztos, hogy szívesen élek majd abban a jövőben, ahol a mostani szabadságjogok zöme érvényét veszti, de az sem biztos, hogy akkor majd törődik valaki a mi régimódi, elavultan szabados életfelfogásunkkal.
A szűziesség kultuszának akkor volt értelme, amikor a lányokat 14-15 évesen adták férjhez. Manapság, amikor a 25 év alatti nők többségének eszében sincs férjhez menni, a szűziesség fogalma értelmezhetetlen.
Azt mondd meg inkább, hogy akkor miért nem sexelnek az emberek a buszmegállókban, vagy a bevásárlóközpontokban? Ott nem okozna örömet nekik?
Szerintem ennyire azért nem kellene leegyszerűsítened ezt a kérdést. A sex még ma is tabu, s ahhoz, hogy ezt elismerjük, nem kell idekeverni a vallást, vagy valami szűziesség kultuszát (amit nem is igazán értek, mert valaki pl. azt szégyelli, hogy szűz).
A legtöbb vallás nem tartja bűnnek a szexet. Azt tartják bűnnek ha a szexet az aktuális kulturális szokások keretein kívül folytatják. Mégpedig azért mert ez a fajta szex a közösség szempotjából káros. Veszekedések, viták forrása, ma is a gyilkosságok második leggyakoribb oka a "szerelemféltés".
Ez a kis, sérülékeny közösségekben fokozottan így van. Sajnos a világvallások legtöbbször kis sérülékeny közösségekben alkaultak ki így elterjesztették a maguk fokozottan prűd szokásait.
Nem beszélve arról hogy természetes közösségekben a nők kiszolgáltatott helyzetben vannak. Egy olyan társadalomban ahol a fizikai erő az egyetlen törvény a nők ténylegesen nagyobb biztonságban vannak egy a férfiak, őket amúgy elnyomó, védelme alatt.
A kereszténység amúgy is egy a sok őogány kultusz közül, ők is szintén nem a zsidóságból táplálják vallásidealizmusaikat... a szüzességet tekintve valami nimbusz kulculusznak..... ! :)
A szexről lemondani hatalmas áldozat, így aki ezt az áldozatot meghozta, dicsőíteni kezdte tettét. Ha valaki egy faluban csalta az urát miközben a férj és a felszarvazó együtt kellett, hogy dolgozzon abból semmi jó nem jött ki. Mint ahogy abból se, ha egy lányon végigment a falu összes legénye. Emiatt is alakult ki, hogy fontos szűzen menni házasságba és ott hűségesnek maradni. És hát a társadalmi szokások lassan változnak.
Eric Knight "Légy hű magadhoz" című regényében van egy epizód, mikor egy templomban bújkál egy pap (lehet, hogy még csak tanuló-nagyon régen olvastam), és egy szintén ott megbújó katonával erről beszélgetnek. Szerinte azért ez lett a legfőbb bűn, mert az összes többi, korábban bűnnek kikiáltott dologba maga az egyház is jól láthatóan beleesett - pl. a gazdagság bűnébe - így aztán ez maradt. Mármint a szex.