Miért van az, hogy sok vallás a legfőbb bűnnek tartja a "túlzásba vitt" szexzet. Mi az oka a szűziesség kultuszának? Tényleg kíváncsi vagyok rá. Hiszen a szex mindenkinek örömet okoz - hogyan lett belőle fekete bárány?
Az eddigi hozzászólások több különféle szempontot érintettek, de a leglényegesebbet nem! Azt, hogy miért alakult ki az ember nevű állatfajnál a szüzen férjhez menés fontosságának eszményképe. Biológiai okokból fontos, hogy a nő csak a leendő gyermekei apjával szexeljen! Ha pedig már nem akar több gyereket, akkor mindegy, mit csinál.
Két dologról is szó van. Az egyik, hogy az embernél, a többi állatfajtól eltérően, a fogamzóképesség nem kötődik az évszakokhoz, a megszerezhető táplálék mennyiségéhez és a falka vagy törzs egyedeinek létszámához, a hímek/nőstények arányához. Ezért az óvatos Természet kitalálta a szűzhártyát, és az átszakításával járó több-kevesebb fájdalmat, mint valami figyelmeztetést a Szezám kapujánál, de ez a trükk az ember egyéb „típushibái” miatt nem vált be igazán, mert nem lett gátja a faj mérhetetlen túlszaporodásának, és a gének kontrollálatlan keveredésének.
A másik fontos dolog, amit nem veszünk figyelembe, pedig fontos lenne, a következő: a női vulvába spriccelő hím ivari folyadék nem csak ivarsejteket tartalmaz, hanem legalább három tucat olyan szerves vegyületet, amelyek pontos összetétele és funkciója ma még nagyrészt tisztázatlan! Csakhogy a tudatlanságunk nem lehet mentség a könnyelműségünkre, vagyis arra az általános viselkedésre, hogy ha valamiről nem tudunk, akkor nem is törődünk vele! A hím ivarszervek működése folytán keletkező anyag a női szervezetbe kerülve nagyrészt felszívódik, bizonyos mértékig átalakítja azt, mintegy előkészíti a táptalajt a megtermékenyülő petesejt és az abból fejlődő utód számára. Ezért van az, hogy a nő számára „első érintkezésből”, vagy csak kizárólag a számára első férfival érintkezésből fogant gyermekek egészségesebbek az átlagnál, míg azoknak a nőknek, akiknek már több férfival is volt dolga korábban, nagyobb arányban születnek betegségekre hajlamos, sőt rendellenes gyermekeik.
Angol kutatók kezdtek vizsgálatokat csaknem fél évszázada azzal kapcsolatban, hogy vajon miért hasonulnak több tekintetben, gyakran még arcvonásaikban is azok a nők a férjeikre, akik több évtizede élnek párjukkal, félrelépés nélkül. Akkor terelődött a gyanú azokra a bizonyos felszívódó anyagokra, de végül is az efféle kutatás eredménye, azaz a következtetés, annyira az akkori közfelfogás, a Beatles által meghirdetett szexuális forradalom ellen szólt, hogy nem kaphatott kellő publicitást. Az a vélemény, hogy a „szexuális forradalom” (aminek utóhullám-kísérletei is vannak, gondoljunk csak a Rómeó & Júlia sztori francia filmváltozatára) többet ártott az emberiségnek, mint gondolnánk, ma sem aratna általános elismerést…
A szüzesség nem véletlenül vált a nő tisztaságának szimbólumává, mert az évezredek folyamán az emberiség kollektív tudásába már jóval a brit szakemberek vizsgálódása előtt beszűrődött a felismerés, ami aztán a helyi szokásoknak és hitvilágnak többé-kevésbé része lett, biokémiai ismeretek nélkül is. A női szüzesség megóvása a leendő gyermekek apjának kiválasztásáig akkor is fontos, ha embertársaink zöme fütyül is az okos, vagy óvatos intő szóra, mert a saját élvezete fontosabb számára, mint a nő, és a nő megóvása révén az utódok, és az egész emberi faj egészségének megóvása.
Van még egy „apróság”, ami szintén nem közismert: egyedi tulajdonságainkat nem csak a DNS-ünkben rejlő információk határozzák meg, hanem valamilyen, ma még tisztázatlan módon, azok a bizonyos felszívódó hím ivari segédanyagok is. Ezért ha pl. X leány és Y fiú „együtt jár” egy darabig, majd szakítanak, aztán X egy másik, Y’ fiúval kezd járni, Y pedig X’-vel, majd mindkét párnak gyermeke születik, méghozzá (a példa kedvéért) ellentétes nemű, és úgy két évtized múlva a véletlen folytán egybekelnek, fokozott esély van rá, hogy gyermekük rendellenes lesz, mert bizonyos, nem genetikai úton féltestvérek. Mondhatnánk, hogy az ilyen találkozásnak kicsi az esélye, csakhogy akinél bejön, annál 100%-ig jön be, és nem vigasztalja a többiek esetében fennálló valószínűtlenség. És mivel az alkalmi kapcsolatok sehol sem kerülnek nyilvántartásba, bármelyikünk, aki a személyiségi szabadságjogának tartja a kötetlenséget és a szexuális szabadosságot, a véletlen tragikus kockázatának teszi ki még meg sem született utódait.
„Vigasztalóul” még annyit, hogy a civilizációnk jelenleg az általános szervezetlenség gyermekbetegségében tengődik, amikor a „szüzen menni a házasságba, vagy próbálják csak ki egymást a fiatalok?” vitának lehet alapja, de a jövő társadalma egyre aprólékosabb precizitásra kényszerít majd mindenkit, ha az emberi faj fenn akar maradni a csökkenő élettér, egyre kevesebb táplálék, fogyó nyersanyag és energiaforrás mellett. A bűnözők ugrásszerű létszámnövekedésének fékezésére alkalmasnak látszó egyetlen módszer a mindenkibe beültetett ellenőrző mikrochip lesz, kb. 15-20 éven belül, és annak segítségével az ember valamennyi tette, így az alkalmi szexuális kapcsolatok is rögzítésre kerülnek. Ez megváltoztatja valamennyi szokásunkat, és a szüzesség utódaink életére kiható fontosságának tényét közismertebbé teszi. Nem biztos, hogy szívesen élek majd abban a jövőben, ahol a mostani szabadságjogok zöme érvényét veszti, de az sem biztos, hogy akkor majd törődik valaki a mi régimódi, elavultan szabados életfelfogásunkkal.
A szűziesség kultuszának akkor volt értelme, amikor a lányokat 14-15 évesen adták férjhez. Manapság, amikor a 25 év alatti nők többségének eszében sincs férjhez menni, a szűziesség fogalma értelmezhetetlen.
Azt mondd meg inkább, hogy akkor miért nem sexelnek az emberek a buszmegállókban, vagy a bevásárlóközpontokban? Ott nem okozna örömet nekik?
Szerintem ennyire azért nem kellene leegyszerűsítened ezt a kérdést. A sex még ma is tabu, s ahhoz, hogy ezt elismerjük, nem kell idekeverni a vallást, vagy valami szűziesség kultuszát (amit nem is igazán értek, mert valaki pl. azt szégyelli, hogy szűz).
A legtöbb vallás nem tartja bűnnek a szexet. Azt tartják bűnnek ha a szexet az aktuális kulturális szokások keretein kívül folytatják. Mégpedig azért mert ez a fajta szex a közösség szempotjából káros. Veszekedések, viták forrása, ma is a gyilkosságok második leggyakoribb oka a "szerelemféltés".
Ez a kis, sérülékeny közösségekben fokozottan így van. Sajnos a világvallások legtöbbször kis sérülékeny közösségekben alkaultak ki így elterjesztették a maguk fokozottan prűd szokásait.
Nem beszélve arról hogy természetes közösségekben a nők kiszolgáltatott helyzetben vannak. Egy olyan társadalomban ahol a fizikai erő az egyetlen törvény a nők ténylegesen nagyobb biztonságban vannak egy a férfiak, őket amúgy elnyomó, védelme alatt.
A kereszténység amúgy is egy a sok őogány kultusz közül, ők is szintén nem a zsidóságból táplálják vallásidealizmusaikat... a szüzességet tekintve valami nimbusz kulculusznak..... ! :)
A szexről lemondani hatalmas áldozat, így aki ezt az áldozatot meghozta, dicsőíteni kezdte tettét. Ha valaki egy faluban csalta az urát miközben a férj és a felszarvazó együtt kellett, hogy dolgozzon abból semmi jó nem jött ki. Mint ahogy abból se, ha egy lányon végigment a falu összes legénye. Emiatt is alakult ki, hogy fontos szűzen menni házasságba és ott hűségesnek maradni. És hát a társadalmi szokások lassan változnak.
Eric Knight "Légy hű magadhoz" című regényében van egy epizód, mikor egy templomban bújkál egy pap (lehet, hogy még csak tanuló-nagyon régen olvastam), és egy szintén ott megbújó katonával erről beszélgetnek. Szerinte azért ez lett a legfőbb bűn, mert az összes többi, korábban bűnnek kikiáltott dologba maga az egyház is jól láthatóan beleesett - pl. a gazdagság bűnébe - így aztán ez maradt. Mármint a szex.
"Hiszen a szex mindenkinek örömet okoz - hogyan lett belőle fekete bárány?"
:)
Nem okoz mindenkinek örömöt.
/Csak annak, aki csinálja.../
Egyébként szvsz. épp ez vele a gon: annyira jó, hogy az ember hajlamos lenne ezzel kitölteni a napját, ahelyett hogy gátat építene, csatornát ásna, gabonát aratna, vagy katonáskodna. (Vagy - ami azt illeti - tanulna.) Amelyek nélkül meg fejlett társadalom aligha létezhet...
A szex az egyik legkomolyabb konkurenciája a vallás által ígért jóknak, ráadásul itt és most és bárki számára elérhetően. Jóval többen is szexelnek mint amennyien vallásosak. Születtek is próbálkozások a kettő integrálására a tantrikus szex formájában. A szexben nem lehet tévedni, mert nem egy gondolat, hanem gyakorlat. Sőt minél kevesebb furmányos gondolat kíséri, annál jobban beteljesül a jutalma. szvsz
A szüzesség értéke a gének és a magántulajdon védelme.
A túlélésért folytatott harc kegyetlen, és a nők döntenek a génállományod sorsa felett. A nőé a döntés, hogy megadja-e a lehetőséget a génjeit továbbörökítésére, mert erről szól a szaporodás. A gének túlélőgépei vagyunk.
Ahogy az ember elkezdett anyagi javakat halmozni, egyre fontosabb lett, hogy a férfi a saját vérszerinti utódjába invesztáljon időt és energiát. Azon túl, hogy mindenkit arra ösztökélnek az ösztönei, hogy továbbadja a génjeit.
Csakhogy a férfi soha nem tudhatja, hogy valóban ő termékenyítette-e meg a nőt, mert a nő ovulációja rejtett. Azaz a nő nem "tüzel", nem írja ki magára nagy piros betűkkel, hogy "íme, fogamzóképes vagyok, az első, aki beakasztja a lompost, megtermékenyít". (Ami egyébként is csak bizonyos mértékig biztosíték. Az ember nem tud egymás után többször teherbe esni, de a macska igen, részben ezért különböznek annyira az egy alomban született kiscicák - különböző apától vannak.)
A férfi úgy tudja eliminálni ezt a veszélyt, hogy elnyomja a nő természetes szexuális késztetéseit. Ennek enyhébb formája a szüzességkultusz, durvább változata az infibuláció.
A dolog veleje az, hogy ha a nő nem szereti a szexet, akkor nem lép félre, ebből következően nem hoz fattyat a családi fészekbe. Vagyis: a férfi (nagyrészt) megnyugodhat, a saját utódját neveli.*
Ennek persze az az ára, hogy a nő, vagyis a feleség tényleg nem szereti a szexet (megengedve a kivételek létezését), de ezt is ügyesen megoldotta az emberiség: feltalálta a prostitúciót.
A szexualitást Isten lehetőségként rendelte el számunkra, amit egyáltalán nem szükséges kimeríteni. Példa erre az a megszámlálhatatlan élet, amely a szexualitás nélkül érte el Isten akaratát, kezdve Jézustól és Máriától, egészen a mai kor cölebsz szerzeteseiig, papjaiig. Jézus maga mondta, hogy „van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról” (Mt 19,12). A szexualitás ettől függetlenül nem bűn, hanem önmagában nézve erkölcsileg közömbös, azaz se nem jó, se nem rossz. Jóvá akkor válik, ha egy jó cselekedethez járul hozzá (mint pl. gyermeknemzés, vagy a házasság java), de ellenkező esetben rosszá válik.
Tudod, beszélgettem valakivel, aki elmondta, hogy egy meggondolatlan aktus után milyen félelmeket élt át, hogy lesz-e "következmény" vagy sem. Azt gondolom, a pillanatnyi jó nem biztos, hogy jó. Nem fekete bárány a szex, hanem a felelősségteljes magatartás lenne a fontos.