Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Ezért az Örökkévalótól származó lelki béke az önazonosság érzésére épül...
Róma 12,1-2: Kérlek tehát titeket testvérek, az Isten irgalmasságáért az Istennek tetsző okos Istentiszteletként adjátok oda testeteket élő és szent áldozatul. És ne alakuljatok ehhez a korszakhoz, hanem változzatok át az elmétek megújításával, megvizsgálva mi az Isten akarata, a jó és tetszetős és tökéletes (beteljesedett).
A Róma 12-1-2 versek alapján úgy tűnik, hogy az önazonosság megőrzéséhez az önfejlesztés és az attribútum fejlesztés mellet nagyobb szükség van a rendszeres önvizsgálatra. Mi erről a véleményetek?
Már a #2380 számú hozzászólásban is volt arról szó, hogy az ember létezésének nemcsak oka, hanem célja is van. Aztán arról is volt már szó, hogy a "hit" szó eredetileg az Örökkévalóra ráhangolódást és az Örökkévaló akaratának (vagyis a hívő életcéljának) a teljesítését jelentette. Továbbá a #2599 számú hozzászólásban arról is volt szó, hogy az önazonos ember megvalósítja az életcélját, vagyis megvalósítja az Örökkévalónak az életére vonatkozó akaratát. Mindebből az is következik, hogy csak az eredeti értelmezés szerinti hívő ember lehet önazonos; és ezért hiteles az önazonos ember; és ezzel teljes összhangban van az alábbi vers.
Zsid 10,7: Akkor mondtam: Íme jövök megtenni Isten az akaratodat, (ahogyan) a könyvtekercs fejezetében megíratott rólam.
Mindezt most azért írtam le, mert szerintem az egy közismert tapasztalat, hogy az ember életcéljának a megvalósítását a körülmények megzavarhatják. Ezért amikor valakinek sikerül megvalósítania az életcélját, akkor úgy érezheti, hogy a képességein és az igyekvésén túlmutató sikert ért el; és ezért oka van a hálaadásra. Ezért az Örökkévalótól származó lelki béke az önazonosság érzésére épül, és nem a biztonság érzéséhez kapcsolódó alacsony stresszhormon szintre.
Máté 6,33: Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, és mindezeket megkapjátok hozzá.
Figyelembe véve egyrészt azt, hogy a "hit" szó eredetileg az Örökkévalóra ráhangolódást és az Örökkévaló akaratának teljesítését jelentette; másrészt azt, hogy a szövegkörnyezet alapján a "mindezek" szó azokra utal, amik miatt sokan aggodalmaskodni szoktak; így is értelmezhető a Máté 6,33 vers: Törekedjetek a hitre, és mindazt megkapjátok, amire szükségetek van.
Továbbá azt is figyelembe véve, hogy az ember hitét a hálás lelki békéje hitelesíti, az alábbi értelmezett fordítás is helyes.
Parafrazált Máté 6,33: Keressétek azt, ami hálás lelki békével tölt el, és mindazt megkapjátok, amire szükségetek van.
Úgy tűnik, hogy ma sokak számára érthetőbb ez a parafrazált Máté 6,33 vers.
Mózes meg az ő karjai??? A hite, amihez támogatók kellettek?
:-O:-)
"45 éve él felemelt kézzel egy indiai férfi
Az indiai saivita, azaz Síva-hívő Amar Bharti, akit már szentként tisztelnek, 45 éve felemelt kézzel él. Elmondása szerint, közel 45 évvel ezelőtt, úgy döntött, hogy elhagyja feleségét és gyermekeit, és Indiába megy szolgálni Síva istent. Sadhu Amar Bharati ma már szent embernek számít Indiában.
Átlagos középosztálybeli életet élt, munkába járt, lakása volt és felesége, és három gyereke. Mindez azonban nem számított, egy nap arra ébredt, hogy neki Síva istent kell szolgálnia, ezért mindent hátra hagyott. Elkezdett egyszerű öltözékben India útjain kóborolni. Három év múlva azonban úgy érezte, hogy még mindig túlságosan kötődik a földi dolgokhoz, ezért úgy döntött: felemeli és úgy is tartja a jobb karját, hogy ellenálljon a kísértéseknek.
Amar Bharati ezzel a világszerte zajló háborúk ellen is tiltakozni akart. Indiában sok Síva hívő követte a példáját, van aki 7, 13, sőt 25 éve szintén felemelve tartja a jobb karját. Egy ideig szinte elviselhetetlen volt a fájdalom, de ma már ez megszűnt. A karját, ha akarná sem tudná mozdítani, ebben a furcsa, félig felemelt pózban rögzült. A körmét sem vágja ezen a karján, a kézfején levő furcsa csavarodott képződmény valójában a több évtizedes körme."
szerintem teljesen félreértetted az egész lényeget a bibliai elvnek, így nem csoda a vallásoskodás, a hitekedés és ragaszkodás egy szöveg értelmezésének teológia magyarázatának dogmaiságához, hát rajta gyakorold én szabad vagyok a sok hazudozásaitól!
A #3074 számú hozzászólásban le lett vezetve, hogy a Szentírás szerint minden embernek vannak a jó tetteket megakadályozó lelki működési zavarai. Ettől még előfordulhat az, amit az 1Mózes 4,7 vers egyik fordításából idéztél: " Ha jólcselekszel, emelt fővel járhatsz "
Sőt, a jó cselekedetekből még az ember tulajdonságát meghatározó személyiséget (szokásokat, viselkedési-, gondolkodási-, és érzésmintákat) is ki lehet alakítani; vagyis kialakíthatóak az lélekben a vélt jó cselekedetekre vezető mechanizmusok. Az ilyen jónak vélt lelki mechanizmusokkal kapcsolatban az alábbi gondok vannak:
Nehezen illeszkednek a lélek működési zavaraihoz.
Nehezen alkalmazkodnak a világ sokszínűségéhez.
Nehezen alkalmazkodnak a világ változásához.
Ezért aki ilyen jónak vélt lelki mechanizmusokkal él, az az illeszkedési nehézségek miatt úgy fogja érezni, hogy szerepet játszik, és az alkalmazkodási nehézségek miatt úgy fogja érezni, hogy az általa játszott szerep nem is mindig működik. Aztán ha sokszor érzi úgy, hogy az általa játszott szerep nem működik, akkor az oda vezethet, hogy elhagyja a szerepét (kiesik a szerepéből); amit a kívülállók lelki összeomlásként szoktak látni. Ez a "lelki összeomlás" kifejezés abból az általánosan elterjedt nézetből származik, amely szerint a személyiség olyan, mint egy lelki építmény; és ezért amikor valaki levetkőzi a korábban a személyiségének tulajdonított szerepét, akkor az olyan, mintha összedőlne a személyisége, pedig csak kimutatja a valódi személyiségét. A Máté 7,24-27 és a Lukács 6,46-49 versek szólnak a személyiség valódi felépítéséről.
Kainnak mondta az Isten; " Ha jólcselekszel, emelt fővel járhatsz "
Nem jutalmazás, hanem az ember nyugalma, békéje, lelkiismerete múlik rajta, hogy miképpen cselekszik... Nem az istenimádati kultusz tesz igaz emberré, hanem az emberi tulajdonságod mutatja meg milyen is vagy..., főleg más embertársadiddal szemben!
A bűn nem a teológia, a bibliai szövbegek határozzák, nem a szabályrendszereik, sem törvényeik, elképzeléseik az erkölcsi normatíváról, mert az sajna hamis és téveszmékből épülnek!
A #3066 számú hozzászólásban már volt arról szó, hogy az 1Mózes 4,13 versben található "עון" igéből képzett [on] főnév fordítható bűnnek is, elhajlottságnak is, és torzultságnak is.
1Mózes 4,13: És mondta Káin az Örökkévalónak: Elviselhetetlenül nagy a bűnöm.
A sarokra tapadó bűn a csámpásra taposott cipősarokhoz hasonlóan akadályozza az egészséges járást; és ezért a bűnös ember olyan, mint a rosszul járó ember. Arról is volt már szó, hogy az ember ereje önmagában kevés ahhoz, hogy megszabadulhasson a bűntől; és ezért az embernek szüksége van Isten kegyelmére (természetfeletti erejére) a bűntől megszabaduláshoz, amihez a hite által férhet hozzá. Ennek fényében érdemes megnézni az alábbi verset.
Zsolt 32,2: Boldog az ember, akinek az Örökkévaló nem tulajdonít bűnt, és akinek lelkében nincs csalárdság.
Ebben a versben a "אשר" szó jelentése: boldognak lenni, áldottnak lenni, egyenesen menni, vezetni. Ezért a jól járó (vagyis a hívő) ember áldott és boldog; és ebből az is következik, hogy a boldogság fogalmának korhű jelentése a lelki béke és a (hálás) megelégedettség, és nem az eufória. Ezt tovább gondolva belátható, hogy az ember hitét a hálás lelki békéje hitelesíti.
" hitt. Azaz, bízott. Ábrahám gyermektelen volt, mégis bízott Isten ígéretében, hogy utódai számtalanok lesznek, mint az ég csillagai. Kész volt Isten idejét bevárni, anélkül, hogy kételkedett volna Isten igazságában." /Hertz kommentár/
Nos, megkérdezem, te hozzád szólkt Isten? Neked ígért bármit is? Ő mondta, hogy legyéál keresztény mert akkor jutalomba részesedsz?
Mert én azt látom, hogy te egy szervezet szöveggyűjteményét és magyarázatait veszed magadra, úgy ahogyan anno a mózesi történetekben, pl. Ábrahámról leírta a szerző, de ott ember, maga az Úr jelent meg neki, de neked ki jelent meg a sarki károgó lelkész, pap, plébános, guru és bökdösött az írásokra, hogy mi az igazi HIT, ami tulajdoníttatott Ábrahámnak? Könyörgöm, ne hasonlítsd már magadat egyféle páli és evangélista papolással össze akár Mózes, Ésaiás, prófétákkal, arról beszélj, mit mondott neked Isten személyesen, mert enéllkül hiteltelen és szélhámos propaganda az egész!
1Mózes 15,6: És (Ábrahám) hitt az Örökkévalóban, Aki ezt (Ábrahám) igazságának tulajdonította.
Az 1Mózes 15,6 verssel teljes összhangban van a Róm 3,28 vers.
Róm 3,28: Mert azt véljük, hogy az ember hit által válik igazzá a törvény tettei nélkül.
Pál apostol azért írta le a Róm 3,28 verset, hogy egyértelművé tegye azt, hogy a Mózes közvetítésével Istentől kapott törvény után is érvényes az, hogy az ember hit által válik igazzá. Az pedig már többször is említve volt, hogy az Örökkévalóra ráhangolódást jelenti a hit; és ezért a hit egy attitűd (hozzáállás, beállítottság, viszonyulás), és nem egy vallási tevékenység, és nem valamely vallási szabálynak vagy szokásnak a betartása, és nem is egy rögeszme. Ennek megerősítésére írta Pál apostol az Ef 2,8-9 verseket.
Ef 2,8-9: Mert kegyelemből vagytok megmentettek (megszabadultak) a hit által, és ez nem tőletek van, hanem Istennek az ajándéka; nem tettekből, nehogy valaki dicsekedjék.
Az Ef 2,8-9 versek szerint az ember a hit által fér hozzá ahhoz a kegyelemhez (természetfeletti erőhöz), amely megszabadítja a bűntől; mert az ember ereje önmagában kevés ahhoz, hogy megszabadulhasson a bűntől. Jézus egyébként maga mondja, hogy sokakért vállalta a megváltással járó kínhalált; és a sokakért ≠ mindenkiért; mert a sokakban csak azok vannak benne, akik elfogadják Jézusnak ezt az áldozatát.
2Kor 5,18-21: Mindezek pedig az Istentől vannak, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk ajándékozta a kiengesztelődés szolgálatát, úgy ahogyan a világ vétkeit nem felrovó, a világot önmagával kiengesztelő, és a kiengesztelődés igéjét belénk helyező Krisztusban jelenvolt Isten. Ezért Krisztusért járunk követségben, és mint az általunk buzdító Isten Krisztusért kérünk, engesztelődjetek ki az Istennel. A bűnt nem ismerőt értünk bűnné tette, hogy általa Isten igazságossága legyünk.
Jézus nem szabadít meg senkit a bűneitől, főleg nem hit által, de ezt neked is tudnod kellene, hogy hamis illúziót kerget aki ilyen keresztény butításokban hisz!
Sajnos 2 ezer év sötét keresztény egyházak embertelen tettei kiáltanak az égbe, ami azóta sem állt le és szedik áldozataikat, csak te a ködös mézesmáz eldórádót látod, vágyálmaidat kergeted és a valóságot felcseréled egy képzettel!
" Mert kegyelemből vagytok megmentettek (megszabadultak) a hit által, és ez nem tőletek van, hanem Istennek az ajándéka; nem tettekből, nehogy valaki dicsekedjék. "
nem az első ellentmondásos mázas mézesmadzag hazugság, hisz ha bele sem gondolsz mit is akartz ezzel leplezni, takarni és mire is vetítette ki hamisan....?
Ha kegyelemből van valami és ezt állítólag Isten adja, akkor a te hited semmit nem számít!
Mindezek alapján belátható, hogy az izraeliták a vallási szabályaik és szokásaik (vagyis a tágan értelmezett törvény) betartásától várták a bűn elkerülését, Jézus pedig a hit által szabadított meg a bűntől; és ezzel a Jézus által megvalósított megváltás fölöslegessé tette a vallási szabályok és szokások betartását; és ezért nem fogadták el az izraeliták azt, hogy Jézus a Megváltó, és ezért vitatták azt, hogy Jézus beteljesítette-e az írásokat, Dávid házából való-e, elhozta-e az ígéret korát. Vagyis ez volt a valódi ütközőpont az izraelita vallás és a kereszténység között, és nem a Szentháromság tan.
Ef 2,8-9: Mert kegyelemből vagytok megmentettek (megszabadultak) a hit által, és ez nem tőletek van, hanem Istennek az ajándéka; nem tettekből, nehogy valaki dicsekedjék.
Róm 3,28: Mert azt véljük, hogy az ember hit által válik igazzá a törvény tettei nélkül.
Már korábban is volt arról szó, hogy a szervezett vallások gépiessé teszik a hitéletet, és a hit gépiessé válása vezet a babonához; aminek következtében a szervezett vallásoknak nagy szerepe van a babonák terjedésében. Arról is volt már szó, hogy egy változó világban nem feltétlenül előny a vallásokra jellemző konzervativizmus; és éppen ezért Jézus sem foglalkozott vallás alapítással, vagy reformmal. Ezért Jézust egy irgalmassággal jellemezhető életformával lehet követni, és nem egy vallás szabályainak és szokásainak a betartásával.
sajnos ezek kamu keresztény vallásértelmezések, semmi köze egy valósághoz, mert aki józan ítélőképes gondolkodó rájön, hogy ez amit te idevázoltál egyféle tudatos agymosás és semmi köze semmiféle Isten akaratának, de van a valláslőjárók tudatos dogmaiságához...
Mózes karjai ugyanis nemcsak az Örökkévaló szándékát erősítették meg, hanem az amalekitákkal harcoló népet is. A lényeg az, hogy a hívő számíthat az Örökkévalónak az erejére; és ez a gondolat teljes összhangban van az Isaiás 40,30-31 versekkel is. Ebből következően a hívő ember az Örökkévaló erejével már megszabadulhat a bűntől; de az embereknek csak segítséggel lett elegendő hitük ahhoz, hogy megszabaduljanak a bűntől. Az emberek akkora segítséget kaptak ahhoz, hogy megszabaduljanak a bűntől, hogy az már megváltásnak minősül; de ennek ellenére az emberek kínhalálra juttatták a Megváltójukat. A Megváltó tisztában volt a kínhalál kockázatával, és vállalta a kínhalál kockázatát; aztán hogy a kínhalála senkit se riasszon el a követésétől; megmutatta, hogy van élet a halál után.
Fil 2,5-8: Az a lelkület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt, aki Isten létformájában nem tartottam zsákmánynak az Istennel való egyenlőséget, hanem önmagát kiüresítette, szolga létformáját véve, hasonlóvá lett az emberekhez, és megjelenésében embernek bizonyult. Önmagát megalázva lett engedelmessé mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Lukács 4,1-15: Jézus pedig Szent Szellemmel telve visszatért a Jordántól, és a Szent Szellem által vezetve a pusztába ment negyven napra az ördög próbatételére. Nem evett semmit sem azokban a napokban, de a végére megéhezett. Mondta neki az ördög: Ha Isten fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljon kenyérré. Jézus ezt válaszolta neki: Megíratott, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Ekkor a magasból egy pillanat alatt megmutatta neki a világ minden királyságát; és mondta neki az ördög: neked adom az összes hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom; tehát ha hódolsz előttem, minden a tied lesz. Jézus ezt válaszolta neki: Megíratott, hogy Uradat Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Továbbá Jeruzsálembe vezette őt, és a templom párkányára állította, és mondta neki: Ha Isten fia vagy vesd le magad innen, mert megíratott, hogy parancsolni fog az angyalainak, hogy őrizzenek téged, és a kezeiken hordoznak téged, nehogy kőbe üsd a lábad. Jézus ezt válaszolta neki: Megmondatott, hogy ne tedd próbára az Uradat, Istenedet. Az összes próbatétel teljesítése után egy időre elhagyta az ördög. Jézus a Szellem erejével tért vissza Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Zsinagógáikban tanított, mindenki által dicsőíttetve.
A Fil 2,5-8 és a Lukács 4,1-15 versek alapján belátható, hogy Jézus Krisztus minden csodáját (köztük a megváltást is) a Szent Szellem erejével vitte végbe. Vagyis csak olyan lehetőségeket használt, amely a többi ember számára is rendelkezésre áll; és nem használta a saját természetfeletti képességeit. Ezért a csodáit más ember is megtehette volna akkor, ha az Örökkévalóval összhangban cselekszik. Vagyis azért kellett a Fiú Istennek megtestesülnie, mert Ő mindig összhangban van az Örökkévalóval; és így az összhang által hozzáfért a Szent Szellem természetfeletti erejéhez. Ezért amikor Jézus ilyen módon vitte végbe a megváltást, akkor ezzel egy természetfeletti titokba is beavatta az embert; és ez a természetfeletti titok az, hogy három személyből áll az Örökkévaló; de a Máté 25,31-46 versekben olvasható tanítása alapján az irgalmasság cselekedeteinek végzése alapján ítéltetünk meg, és nem a természetfelettiekről alkotott elképzeléseink alapján. Vélhetően az izraeliták is azért nem tartották (több mint 165 évig) a Szentháromság tant ellentétesnek a monoteizmussal, mert a Máté 25,31-46 versek alapján a Szentháromság tant nem tartották lényegesnek.
A #3100 számú hozzászólásban is írtam, hogy eredetileg az izraelita vallásnak az egyik irányzata volt a kereszténység, és csak fokozatosan vált ki a második század végéig az izraelita vallás sokféle vallási irányzata közül. A keresztények úgy fogadták be maguk közé a gójokat, hogy nem várták el tőlük azt, hogy kövessék az izraelita vallási hagyományokat és szokásokat; ami eleinte csak kis mértékben volt zavaró, de a gójok számának növekedésével a korábbi helyzet már tarthatatlanná vált; és ezért vált szükségessé a kereszténység kiválása. Vagyis ha nem lett volna túl sok a hagyományokat és szokásokat nem követő gój a keresztények között, akkor az izraeliták megpróbálták volna Jézus követőit benntartani az izraelita vallás sokféle vallási irányzata között.
Mindezek alapján belátható, hogy az izraeliták a vallási szabályaik és szokásaik (vagyis a tágan értelmezett törvény) betartásától várták a bűn elkerülését, Jézus pedig a hit által szabadított meg a bűntől; és ezzel a Jézus által megvalósított megváltás fölöslegessé tette a vallási szabályok és szokások betartását; és ezért nem fogadták el az izraeliták azt, hogy Jézus a Megváltó, és ezért vitatták azt, hogy Jézus beteljesítette-e az írásokat, Dávid házából való-e, elhozta-e az ígéret korát. Vagyis ez volt a valódi ütközőpont az izraelita vallás és a kereszténység között, és nem a Szentháromság tan.
úgymon "megtértem" egy pünkösdi gyülekezetbe, bár mindig az igazság érzése volt erősebb és későbbiekben ez volt az elsődleges ok, hogy eljöttem, hisz amit ott tapasztaltam az nem más, mint egy vallási rendszerben való integrálódás, ami kérdéseket vetett fel bennem kezdetek óta.
Sokféle hívő testvérrel megismerkedtem, sokakkal beszélgethettem őszintén és láttam sokaknál a félelmeket, a teljes alárendeltséget.
Volt közöttük, akik pestigaleri vezére volt, hajléktalanok, de tanárok, orvosok, jogászok is, tehát vegyesen. Ami érdekes a klikkesedés, mindenki a maga csoportját igyekezet keresni, vagyis az értelmiségiek, azok akik csupán szakmunkások, segédmunkások, vagy iskolázatlanokként tengődtek ide-oda-
Volt egy srác, sokat beszélgettemvele még megtérése előtt, sátánistaként ismerték, sokan féltek tőle, feketére festette a házukban lévő szobája falát, temetőből hozott koponyák voltak gyertyákkal megvilágítva, stb. Megtért változott. Egyikrégi hívő tag, akiről kiderült, hogy sokat foglalkotzott ezoterikai tudományokkal, többek között halottidézőkkel, asztaltáncoltatással és eljárt mint aki szentlélekkel betöltekezett mert szeretett előljáróként hangosan nyelveken imádkozva artikulálva imádkozva szerepelni, az az eset is úgy alakult, hogy jött alkalomra és még volt idő az imaterem kinyításáig, késett a nyitó... és akkormesélte honnan jött, szeánszról. Mellettem a sátánista srác rám nézett, hisz én vittem a gyülekezetbe is, voltam pártfogója. Majhd jött a nyitás és a beözönlés után az imakezdés. A szeánszos tesó elengedte magát és látszott rajta a delejezés. A lelkész semmit nemtudotzt az esetről, mert akkor meg sem engedte volna hogy ottlegyen. De ami visszataszító, hogy egy pünkösdi szentlélekbetöltött lelkész semmiről sem tudott, itt mutatkozik meg az, hogy a nagy semmit kínálják valaminek, szemfényvesztés és beetetés. Nemhogy Isten nem volt ott, de semmiféle szentlélek sem, de az a fajta gerjesztés az emberekben egy tömegpszichóüzist váltott ki...
A volt sátánista az alkalom végén nekem mondta többet nem jön ide!
Nos, mivel én már 12 évesen észleltem az "ollót", ami az akkori ismereteim és hittanon elhangzottak között nyílt, fellázadtam a családi (nagyrészt nagyszüleim) generálta nyomás ellen, így megúsztam "első áldozással", a "bérmálkozás"-ra már eélyük sem volt velem szemben.
Így gyakran nézem a felnőtt kortársaimat, akik az infantilis fantazmagóriák hatása alatt, meséket kritikátlan benyalva, meselényeket valósnak vélve vesztik el a józan eszüket.
Még rád is ferde szemmel nézek, mivel ilyen "pünkösdista" szervezetek szeánszain vettél részt:-)
ez mind szép és jó történetek, de ha te felteszed a kezedet éés kéátszáz lelkész, hívő, istenembere tartja akkor megnyerhetőó a harc?
Mert felmerül a kérdés, mi értelme és tanulsága volt a mózesi kéztartatásnak? Ott győztek, ja de vesztésre álltak amikor lankadt, akkor itt egy emberi tényező volt a befolyásoláűs eszköze, vagy egyféle tornáztatás, hisz Istennek egy szavába került volna és az ellensék volt, nincs, de gyanús, hogy egy nagyon nehéz győzelemből egyféle vallásdogmatikai hittétellé tették...
Ki írta meg a történetet, talán olyan aki ott sem volt és az egész mózesi történetet, persze a teremtéssel együtt úgy találták ki, vettek át más vallásokból hasonló leíratokat, amit magukra szabattak...
Jézust nem hinném,, hogy keresztre feszítették, sőt története nagyon is hazugságon alapszik, keresztények hazugságain!
Érdemes az előzményből az alábbi verseket megismételni.
1Mózes 4,13: És mondta Káin az Örökkévalónak: Elviselhetetlenül nagy a bűnöm.
Zsolt 49,8: Senki sem válthatja meg testvérét, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
A héber gondolkodás sajátossága miatt a Zsolt 49,8 vers így is fordítható: "Senki sem válthat meg egy embert, nem adhat érte váltságdíjat Istennek." Vagyis emberi erővel nem lehet megszabadulni a bűntől; és ezen a ponton érdemes felidézni az alábbi verset.
2Mózes 17,12: Mózes kezei azonban elnehezedtek, ezért vettek egy követ, és alátették, és ő ráült. Áron és Húr pedig megtámasztották az ő kezeit: az egyik innen, a másik onnan. Így az ő kezei hívők/megerősítők voltak naplementéig.
Mózes karjai ugyanis nemcsak az Örökkévaló szándékát erősítették meg, hanem az amalekitákkal harcoló népet is (ahogyan erről a #2859 számú hozzászólásban is írtam). A lényeg az, hogy a hívő számíthat az Örökkévalónak az erejére; és ez a gondolat teljes összhangban van az Isaiás 40,30-31 versekkel is. Ebből következően a hívő ember az Örökkévaló erejével már megszabadulhat a bűntől; de az embereknek csak segítséggel lett elegendő hitük ahhoz, hogy megszabaduljanak a bűntől (ahogyan erről a #3079 számú hozzászólásban írtam). Az emberek akkora segítséget kaptak ahhoz, hogy megszabaduljanak a bűntől, hogy az már megváltásnak minősül (ahogyan erről a #3088 számú hozzászólásban írtam); de ennek ellenére az emberek kínhalálra juttatták a Megváltójukat. A Megváltó tisztában volt a kínhalál kockázatával, és vállalta a kínhalál kockázatát (János 12,27); aztán hogy a kínhalála senkit se riasszon el a követésétől; megmutatta, hogy van élet a halál után. A halál nem egy pont az élet végén, hanem egy kettőspont: utána jön a lényeg.
Egyszer a pünkösi körökben körbejárt a nagyszellemi elmék kérdése; " Ha egy lakatlan szigetre kerülnél és lehetne választani bármit, akkor mit vinnél magaddal? "
Én azt válaszoltam; egy társat...
Nem volt jó a válaszom..., jó le is néztek, mert nem a bibliát választottam mint oly sokan!
Nem is értettem, hogy miért fontos egy többezer éves szöveggyűjtemény egy lakatlan szigeten és miért is kerülnék egy lakatlan szigetre a tanmese alapján, ám a lényeg az elfogultság, a pszichózis, az emberek szuggerálása és szolgalelkűvé tétele!
az eklézsia az egyházi nevelés nemmásban merül ki, mint a tömegpszichotikumban, az embereket egy láthatatllan, elképzeltetett isteni lényt szolgálva, magányos rajongónak nevelés, mert akárhogyan is nézem amikor tömegben eufórikusan az égreemelik tekintetüket, mintha látnák az isteni csodát és kezeikkel az eget tapogatják, ringatva magukat hallelújázva énekelve imádkozva, a melletük lévőre se tekintve, embertársaival egy a cél, hogy kifejezzék rajongásaikat és ettől elalélva, hogyhát részesei a fehérruhás tömegnnek a megváltotztaknak... a bűnbocsájásnak és a támogatásnak minden téren...
A lelkészek meg adják alá a lovakat, hogy hát milyen csodálatos a szentlélek jelenléte, na erről is tuddnák mesélni, amikor egy pünkösdi hívő éppen szeánszról, asztaltáncoltatásos alkalomról esett be az alkalomra és az imábannyelveken szólóan eléggé hangosan és gesztikulálva ráragadt a lelkészre is és az egész gyülekezetre, majd a végén a lelkész kijelentette, hogy itt volt a szentlélek és kiáradt és még ilyen nagy élményben nem volt része neki sem...
Mellettem egy sátánista srác ült aki megtért és megrőkönyödött és otthagyta a gyülekezetet!
az, hogy mi kedves Istennek, főlleg egy szöveggyűjteményes könyvgyűjteményben összegyűjtött ismeretlen szerzők által megírt vallásirodalmi műben, az csupán a szereplőkre írt jelzők, tulajdonságok kivetítése és nem egy valóságban lévő valakiről szóló tényleges ismeret, hát ezért kell a hit, hinni egy mesei misztérium karakterében, mintha tényleg élne!
Nagy külö9nbség és te is mást sem teszelk idézgetsz széltében hosszában, innen-onnan, gyökök, gyökvonások, ragok, ragozások és azt hiszed az írásban van az üdvöd és abból kell a jövődet ápolgatnod egy egyházi kereteken belül?
Egyetértésed időnként nem úgy vanmegfogalmazva, ahogyan az lenni szokott, vagy tévedtem?
Amire én felhívtamtöbbször is a figyelmet, hogy a bibliai szöveg mára okafogyott, kultúrális érték, tanulságos emberi történetekkel, de ezek nemmirólunk szólnak...
Ha Istent keresni akarod, akkor ne a vallásokban, ne egy ókori szöveggyűjteményből keltsd életre!
A #3153 számú és a #3155 számú hozzászólások óta az a téma, hogy az irgalmasság cselekedetei egyrészt kedvesek Istennek, másrészt annak alapján ítéltetünk meg. Erre reagálva írtál valamit a #3166 számú hozzászólásodban, amivel egyetértettem, és jeleztem, hogy ettől még változatlanul igaz, hogy az irgalmasság cselekedetei egyrészt kedvesek Istennek, másrészt annak alapján ítéltetünk meg. Mindezek után te egyedül azon vagy arrogánsan kiakadva, hogy találtam a hozzászólásodban olyasmit, amivel egyetérthettem. ☺
