Nem tudom, volt e már ilyen topik, úgyhogy az a biztos, ha megnyitom, remélem hasznos lesz ha normális hsz-ok születnek, amelyek stílusa is jellemzi az adott vallást.
"De ha a keletkezett dolgok egymástól függenek, akkor semmi sem valódi? A valótlan a valótlantól függ, és mivel függ, ezért duplán (triplán) valótlan? Tehát itt önmagába zárul a logikai kör?"
ZSENIÁLIS! :)
Ahogy mondod. Csak ezt a magas labdát nem tudták leütni! ;)
"De akkor ez a rendszer nem emészti el önmagát? Tehát akkor miért valóságos és nem illuzórikus az az állítás/gondolat is, hogy a dolgok függőn léteznek? Ha ez az állítás is illúzió, ha ez a gondolatot is csupán egy ugyanolyan ok hozta létre, mint bármi mást, akkor mégiscsak van kiskapu (vagyis nem biztos, hogy minden illúzió), ha pedig ez az állítás nem illúzió, akkor ugyancsak van kiskapu, mert magára erre a gondolatra pl. nem érvényes, hogy illúzió! Nem?"
Kedves ChonGhe, a hinduizmus nagyon szerteágazó... számtalan iskola, sokféle vélemény... olyan dzsungel, amiben nem egyszerű meglátni a rendszert. Ami persze nem jelenti azt, hogy nincs benne rendszer :)
Ugyanakkor: az indológusok első nemzedékei a hódító angolokkal érkeztek... esetükben objektivitásról nem beszélhetünk, a cél a gyarmatosítás igazolása (mi fehérek különbek vagyunk...), illetve a keresztény hittérítés. Hogy érzékeltessem a kor hangulatát, néhány idézet: Warren Hastings márki, India kormányzója, az 1770-es években: „A hinduk pusztán állati funkciókra korlátozódó lényeknek tűnnek, de azt állatok közül is inkább a közömbösebb fajtákból valók, s értelmük nem fejlettebb mint egy kutyáé.” Lord Bentinck főkormányzó az 1830-as években a puszta márvány nyersanyagárán kívánta elárvereztetni a Tádzs Mahalt - mint értéktelen vackot. Rendben, ezek a politikusok. Nézzük a tudósokat, a kor indológusait, kiknek munkáit meghatározó jelentőségűnek tartják ma is: Részlet Max Müller egy leveléből: „Tíz évig csendesen szeretnék közöttük élni, megtanulni a nyelvet, és megpróbálni barátságokat kötni. Aztán meglátnám, hogy beleillenék-e egy olyan munkába, amelynek segítségével a régi indiai papság hazugságai cáfolhatók, és amellyel megnyílik az út a kereszténység egyszerű tanításai előtt.” H.H. Wilson: „hinduk vallása nem egy koncentrált, kerek egész, hanem egy heterogén keverék, amelyet különböző és nem ritkán nem összeillő elemekből állítottak össze. Csak hozzátoldottak néhány régi elemhez néhány bizonytalan eredetű dolgot, amelynek nagy része kiemelkedően káros és botrányos. Babonásságuk alapja a tudatlanság, és amíg az alapot ki nem húzzák alóla, addig a felépítmény - bármilyen üres és rothadt - továbbra is állni fog.” Theodor Goldstücker: „A harc ez ellen az ellenség ellen egyszerű és vonzó is egyben. Egy felnövekvő nemzedéknek meg kell tanítani Európa ősi irodalmát.”
Nem sorolom tovább... de nem csodálkozom azon, hogy megállapításaik objektivitása erősen hiányos. Teszem persze hozzá, a nyugati közvélemény más része meg romantikus ámulattal csodálkozott rá Keletre (nem csak Indiára), amiből természetesen szintén hiányzik az objektivitás.
Visszakanyarodva a politeizmusra... egyébként maga Max Müller sem politeizmusként beszél a hindu vallásról, inkább megalkotja a henoteizmus kategóriát (heis theos - „egy isten”), valamiféle átmenetként a politeizmus és a monoteizmus között.
"De úgy tudom, a hundu szentháromságon kívül vannak más istenek/félistenek?" Én a félisten teminológiával sem vagyok igazán kibékülve, az a nyugati világban a görögök óta az istenek és az emberek egybekeléséből származó utódokat jelenti. A hinduknál ezek a lények halandó teremtmények. Különféle létformákról beszélnek, állat, ember, s az emberfölötti létforma, a "félistenek", a dévák. A szanszkrt szó a div fénylik, ragyog igéből származik, s így tulajdonképpen "fénylőt" jelent. Talán az angyalok elnevezés jobb, mint a félisten. Ők vívnak meg a "bukott angyalokkal", az aszurákkal. Őket tekintik a természeti erők közvetlen irányítóinak is, ennyiben tehát fordulnak hozzájuk. Ilyen "félisten" Szúrja (a napisten), vagy Indra, a dévák királya.
Másfelől beszélhetünk az avatárokról. A szanszkrt szó: ava-tára - "le átkelő", arra utal, hogy Isten alászáll a maga világából, és megjelenik az emberek között. Ilyen avatárok Ráma vagy Krsna... Az avatárokra vonatkozott az előző hsz-om harmadik idézete: „Isten egy. Hívei meditációját követve ez az egy formájú számtalan alakot ölt.”
Hát mit csináljak, ha a hasonlóság ellenére tényleg vannak különbségek (leginkább Krisztus személyét illetően), csak Te nem akarsz róluk tudomást venni. :)
Nem én soroltam be a politeizmusba, hanem valláskutatók. De egyébként valóban érdekesek a szövegek, így már valóban csak felszínesen lehet politeistának nevezni a hinduizmust. De úgy tudom, a hundu szentháromságon kívül vannak más istenek/félistenek? is a hinduizmusban, gondolom ez alapján lett inkább a politeista besorolás. Azokról mit lehet tudni?
Mióta elkezdtünk itt társalogni, az alábbi párbeszéd folyik közöttünk tömören:
Chon Ghe: Nálunk szeretettel élünk az Istenben, meg egymással, meg az egymás a másikkal és a másik az egyikkel és a többi.
teremtett: MI is.
Chon Ghe: Igen, de mi nem úgy élünk szeretetben mint ti, hanem máshogy.
teremtett: Mi sem. MI pont úgy, mint ti.
Chon Ghe: Mi hiszünk a Szentháromságban, és Jézus Isten volt az tuti.
teremtett: Nálunk is van Szentháromságnak megfelelő forma, de mi tudjuk, hogy Jézus miért nem Isten, csak isteni.
Chon Ghe: Nem, mi nem úgy hisszük a Szentháromságot, ahogy ti, mi másképp.
Jó, drága testvírem az Úrban, keress egy másik valakit, aki megmagyarázza Neked, hogy semmiben nem hiszel többet, vagy kevesebbet az Úrban, mint ahogyan az a Valóságban van, csak TE AKAROD másképp hinni. Pedig ugyanazt hiszed.
Namost ezért ajánlott lelki mestert fogadni(minyimum), mert mikor valaki ennyire nem érti a tanításokat és még utána sem néz, akkor a lelki mester legalább közel van, és hozzád vág valamit, ami fáj annyira, hogy felébredj a kómából. Na most én a továbbiakban nem tudok Veled mit kezdeni, mert nem fogom a nyugdíjas éveimig magyarázni Neked azt, hogy pont arról beszél a hindu is, mint a keresztény. Ha nem bírsz ezzel kibékülni, akkor ne folytassál vallásközi párbeszédet.
Pont olyan szeretettel ölellek, mintha kersztény lennék, meg pont úgy hiszem azt, hogy az Isten az kiterjeszti Önmagát annyifelé, amennyifelé jólesik Neki, úgyhogy ha egy mód van rá, ezt a témát az Úrban ne boncolgassuk tovább. Köszi.
"Miért van az, hogy objektív besorolás szerint is a hinduizmus politeista, a kereszténység meg monoteista vallás?" Az ilyen "objektív" besorolást tudatlannak nevezném.
Ha már hármasságról beszélünk, akkor álljon itt három idézet... a hinduizmus nagy időtávot fog át, így az első idézet a legrégebbinek tekintett Rg-védából, az utolsó pedig egy csupán négyszázötven éves könyvből való. Szóval arra kérnélek, értelmezd nekem a politeizmus szemszögéből e gondolatokat: „Az Egy Létezőt a bölcsek sokféleképp mondják, Agninak, Jamának, Mátarisvának nevezik.” (Rg. 1.164.46.)
a Bhágavata-puránából: „Az igazság ismerői egységes tudásként fogadják el azt (a legfelsőbbet), akit három arculatban ismernek föl, mint Brahmant, Paramátmát és Bhagavánt.” (1.2.11.)
a Csaitanja-csaritámrtából: „Isten egy. Hívei meditációját követve ez az egy formájú számtalan alakot ölt.” (2.9.155.)
én azért nem szállok vitába ezzel az értelmezéssel, mert már többször is elmondtam, hogy nem hiszek istenben. így azon gondolkoznom, hogy most én harmóniában élek-e istennel, fölösleges dolog. legfeljebb a te szempontodból lehet így, ahogy leírtad, mert te hiszel benne.
az én nézőpontomból egészen másképp működnek a dolgok.
Na, szóval, mint kifejtettem a bűn tulajdonképpen az, amikor nem a Teremtő akarata szerint működsz. Te sem úgy, ahogy kellene, meg a teremtett dolgokat sem úgy használod, mint amire teremtve lettek (bár a kettő többnyire ugyanaz). Pl. a kaja azért lett teremtve, hogy tápláld a testedet, ellásd energiával. Ha erre használod, akkor az nem bűn. A bűn az, amikor szart, élő embert, stb. eszel vagy hányásig zabálod magad pl. A szerelem sem bűn, csak a paráznaság, a hírnév sem, csak a gőg, stb. stb.
Szóval, ha tulajdonképpen teljes harmóniában élsz az univerzummal (nem ezós önámító értelemben, hanem ténylegesen és minden kritikán felül), akkor oké, ha nem, akkor bűnös vagy. Mivel Isten képmása vagy, ezért hasonlóan tökéletesnek kell lenned. Ha nem vagy tökéletes, valamilyen szinten bűnös vagy. A bűnbocsánat az, hogy ha elismered, hogy nem tudsz a Teremtő akaratának megfelelően élni (az Ő hasonlatosságának megfelelően), és kéred, hogy bocsásson meg, akkor megbocsát. tehát az Élet törvényének megszegését az Élet megbocsáthatja Neked. Ezen tényleg nem tudom, miért kell felháborodni, hacsak nem a felfújt ego van a háttérben, amitől a buddhizmus szerint is szabadulni illik.
Ráadásul itt a lelkiismeretfurdalás, amit nem tudom, hogy magyaráznak a buddhisták, de létező tapasztalati tény.
Na most, ha ezt összevetjük a tudatlansággal, akkor lehet azt mondani, hogyha felismered, hogy Te miért vagy az univerzumban és a többi elem micélból van és mire kellene használnod azokat, milyen viszonyban legyél velük, akkor ezt valóban lehet a nagybetűs Tudásnak nevezni. De itt még van egy lépés, mert az, hogy tudod, mit kellene csinálni, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy csinálod is, sőt, hogy képes vagy megcsinálni. Úgyhogy szerintem ezért helyesebb bűnről beszélni, mert abban benne van a helytelen szándék, a tett, a gondolati vétség, a javítás lehetősége, stb., amihez képest - én legalábbis úgy érzem - a tudatlanság kevesebbet jelent, vagyis veszélyesebb erkölcsileg erre szűkíteni a témát. (Hacsak nem győzöl meg, hogy a buddhista értlemezés szerint a tudás mást jelent).
És mint írtam korábban (de úgy látom, itt mindenki olyan szerteágazóan fórumozik, hogy korábbi dolgokra már nem nagyon emlékszik), kellően elmélyült szemlélődéssel tapasztalhatsz a bűnről még egy érdekes jelenséget: a PAUSE effektust. Vagyis hogy ha nem vétkezel, akkor az életed szabadon folyik, fejlődik, míg ha bűnt követsz el, abban mindig bejön a halál merevségének eleme. Ha még csak szándék szinten jelenik meg a bűnös kívánság, akkor állandóan ismétlődve rágondolsz, azon jár az egyad, nem tudsz tőle szabadulni, magához köt, rabságba ejt, az életed filmjén egy PAUSE lett nyomva. A bűn rabság, a rabság merevség, a merevség halál. Ha elköveted a bűnt, ugyanúgy újra kísérteni fog állandóan az emléke, akár akarod, akr nem, visszatérsz hozzá, gyötrődsz vagy mentegegeted magad, esetleg a bosszútól tartasz, ami be is következhet és a harag újabb végtelen ciklusát engedheti útjának. A karma törvénye szerint pláne. Mindettől csak a bűnbánattal tudsz szabadulni és úgy, ha megbocsátanak neked, mert ekor szünik meg végleg a bűn minden hatásával, következményével. Ekkor nyomják be a PLAY-t az életed filmjén, megszabadulsz tőle, ismét megelevenedik minden és továbbléphetsz. Figyeld csak meg. Ez nem feltétlenül keresztény tanítás, hanem szerintem egy univerzális emberi tapasztalat.
Sajna egy írott közegben nem mindig megy át a hangsúly és a gesztusok, amik egy ilyen kérdést kísérnek. Valóban dedós módon is fel lehet ezt a kérdést tenni, de nem ez volt a szándékom. Ha továbbolvasol, talán kiderül mégis, hogy mi lehetett a szándékom.
Szerinted, már megbocsáss, nem dedós egy kicsit olyanokkal jönni, hogy na ki tud nagyobbat mondani a Jézusnál, meg hogy mégis a kereszténység a legmenőbb, s abból is a keleti?
Főleg, hogy ennek ürügyén egy "vallásközi párbeszéd" c. topikot futtatsz?
Szóval, azt szeretném pontosítani, hogy nem az Istenhez való hasonlatosság a bűn a kereszténységben, hiszen az pont, hogy cél, sőt eleve isten hasonlatosságára lett az ember megteremtve. A bűn az engedetlenség volt, az Isten iránti bizalom feladása egy alacsonyabbrendű hatás miatt. De Buddha is gondolom ugyanazt érzékelte, mint mindenki más, aki leásott az emebr lelke mélyére, hogy az emebr el van romolva, hogy nem ez az eredeti állapota, ennél több, tisztább, és ő is ezt a restaurálást akarta megvalósítani.
A bűn egyébként pontosabban fogalmazva, nem pusztán enegdetlenség egy úrnak, hanem mivel Isten a teremtő és az élet, így Isten parancsa az Élet parancsa, ha azt követed, az életet követed és kiteljesedhetsz, te is Alkotóvá válsz. Ha ezt nem követed, a halál felé mész. Bár a Biblia nyelvezete olyan, hogy azt minden szellemi képességú megértse, itt jóval univerzálisabb, mélyebb tartalmak vannak megfogalmazva, mint elsőre látszanak.
Egyébként kösz a figyelmeztetést, igyekszem majd én is úgy fogalmazni, hogy az jobban megfeleljen a vallásközi párbeszéd szellemének, még ha ezt a tipikot én is nyitottam. A nemtudásra még visszatérünk.
És a trimurti Atya, Fiú és Szentlélek, ahol kölcsönösen egymásban lakoznak, és a három csak személyben különbözik, lényegszerint voszont egy? Miért van az, hogy objektív besorolás szerint is a hinduizmus politeista, a kereszténység meg monoteista vallás? Hmmm? Ez megint elég felszínes nyilatkozat. Bor sör egyre megy, mindkettő alkoholos ital, nem?
Most sincs több időm, úgyhogy a lényegre térek. Mint mondtam, sokan Jézus prófétának tartják/tartották, de az, hogy valaki, pontosabban többmilliárdon felismerték, hogy annál több (de nem a mennyiség számít, elég, ha egyetlenegy emberben megismerik ez a felismerés), akkor azonb már érdemes elgondolkodni.
Nézd meg ezeket (Zsidó levél kezdete:)
1.
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,
2.
A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,
3.
A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
4.
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
5.
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
6.
Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
7.
És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
8.
Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.
13.
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
14.
Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
Tehát nem egy felhatalmazott volt Jézus a te logikád szerint, hanem az, aki által az Atya teremtette a világot, aki nemcsak egy kiváló ember, hanem még az angyaloknál is jóval magasabb szinten van. Vagy mit mond maga Jézus (Jn 10):
11.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12.
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14.
Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15.
A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16.
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
17.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18.
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
Pontosan azért jött, hogy életét adja ajuhokért. Más próféta is terelgette a juhokat, de ők csak béresek, vagy hindu terminológiával, felhatalmazottak voltak, hiszen a béres is, a felhatalmazott is, Isten megbízásából vigyáz a juhokra. De egyik sem adja az életét a juhokért, egyedül az, akijé valóban a juhok. Egyik emebr sem mondhatja azt, hogy embertársai az övék, ezt csak Isten mondhatja. És egyedül Isten az, akiben olyan szeretet van övéi iránt, hogy képes az élete árán is megvédelmezni őket. És a Te feltevésedre is megvan írva itt a válasz már 2000 éve: Jézustól nem elvették az életét, hanem Ő adta oda. Ő Istenként az Atyával és a Lélekkel iráűnyította úgy az eseményeket az emebrek és ördögök szabad akaratát is tiszteletben tartva, hogy meghaljon a kereszten, leszálljon a legmélyebb pokolba értünk és onnan vigyen fel az Atyához. Ezt halála előtt jóval előre megmondta (még csak az Evangélium 10. fejezeténél járunk). És erről szól az egész Ószövetség, nemcsak Jób, hanem Mózes törvénye, a zsoltárok, a próféták, mind arról szól, hogy Isten velünk fog lakozni, életét adja értünk, hogy megmentsen és örök életünk legyen. Már írtam erről, de ha gondolod, bővítem a listát. Ez nem arról szól, hogy a keresztények lemossák a többi vallást, hanem arról, hogy Isten mennyire szereti az embert.
Ahogy János Apostol (akinek különlegesen szoros kapcsolata volt Jézussal) fogalmaz, de érdemes az egész János Evangélium 3. fejezetét elolvasni, sőt az egész Jéános Evangéliumát, mert ez áll legközelebb egyébként a keleti gondolkodáshoz. Talán Jób helyett ezt is lemezhetnénk, mert katuálisabb és univerzálisabb annál.
Jn 3,16
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
nézd. a kereszténységben a bűn nem más, mint a gőg, hogy az ember értelmével fel akar érni Istenhez, és Istenhez hasonlatossá akar válni. Buddha nem akart Istenhez hasonlatossá válni, mivel egyáltalán nem hitt semmilyen teremtő istenben. eképpen bűne sem lehetett. én sem hiszek semmilyen teremtő istenben, tehát én sem lehetek bűnös. ha te mégis azt mondod, hogy én bűnös vagyok, akkor szerintem jogosan lehetek felháborodva. :)
én se mondom neked, hogy nem-tudásban élsz, és következő életedben majd valami alsóbb létsíkon születsz újra... és tudod miért nem mondom? mert nem használ a vallásközi párbeszédnek.
Szerintem félreértettük egymást(nem mintha baj lenne):
***Hogy ezt mennyiféleképpen lehetne értelmezni, nem tudom, de akármelyik vallás oldaláról nézem is, mindben van erre szép kiforrott gondolat, megfogalmazás. Mind ugyanúgy megtudná adni a válaszát, és nem mondana ellen az itt szereplőnek. Miben különbözünk hát mégis? Szerintem semmiben.***(teremtett)
***A Jób könyve egy nagyon érdekes olvasmány, szépen végig lehetne menni rajta, hogy melyik vallás milyen válaszokat, tanításokat tudna felhozni minden egyes sorára. Persze, ha ez egy jól együttműködő vallásközi párbeszéd topic lenne. Így maradjunk annyiban, hogy az én vallásom megfogalmazása szerint nem következne ennyire az a mondanivalóból, hogy jön a szenvedő Messiás. ***(teremtett)
***Egyébként én benne vagyok Jób könyvének elemzésében is, bár nem a legegyszerűbb könyv.***(Chon Ghe)
Azt gondoltam Neked lenne jó beszélgetni róla. Bocs.
***Van. Úgy gondolom jogom van alakítani a világot. Amit mondtam és javasoltam, nem ütközik az elveimmel, sem az általam fontosnak tartott élni és élni hagyni erőszak nélküliség elvével sem.***
Nem hiszem, hogy érted mire akartam rávilágítani. Azt kérted, hogy tárjuk itt fel, hogy a vallások miért egyezők, vagy miért különbözők, stb. Elmondtam, hogy a vallást élve lehet megérteni. *Javasoltam*, keress mestert, vagy akit a Te vallásod szerint tanítónak neveznek. Erre közlöd, megvan a saját utad. Oké. De akkor én most mit tehetek azért, hogy tanulj és éld a vallásod, hogy megértsd magadtól, hogy miről szólnak a különféle vallások és MIÉRT vannak különféle vallások? Ott a kezedben a lehetőség, elindultál egy úton. Járd!
Na, ide rakom a könyvjelzőt, mert most nem fér bele időben, hogy válaszoljak ehhez méltóan. De egyébként lehet, hogy valóban jobban tanulmányoznom kellene a védákat és az inkarnációkat. De nem azért, mert úgy gondolom, hogy Jézus nem a Szentháromság tagja volt, mint mondtam, bármi másban hamarabb fogok kételkedni, hanem hogy ne beszéljünk el egymás mellett és jobban megértsük egymást. Egyébként az Isten ezer lépést tesz feléd, ha te egyet mondáés nálunk is megvan, és Jóbról Te akartál prédikálni, nem én. Na de a többit majd később, üdv!
Nem tudom miért háborít fel bárkit jobban az, hogy megváltják a bűnét, mint az, hogy vallásalapítója születésének ünnepét gyalázzák. Fura az ember, de Te biztos jobban ismered a mögöttes indítékokat.
A Szentatya üdvözölte a kuvaiti keresztény-iszlám párbeszéd bizottság tagjait
Forrás: Vatikáni rádió
Vallásszabadság, a vallásokat védelmező törvényjavaslatok, közös kulturális képzés megteremtése: ezek azok a célkitűzések, amelyeket a kuvaiti keresztény - iszlám párbeszéd bizottság tagjai bemutattak XVI. Benedek pápának a szerda délelőtti általános kihallgatás keretében a VI. Pál teremben.
A küldöttség titkára a muzulmán vallású síita Zuhair Al-Mahmeed, a pápának ajándékozott egy kötetet, amely az Iszlám Egyetértés Mozgalom Intézete által 2007-ben szervezett fórum Jézus alakjáról szóló értekezéseit tartalmazza arab nyelven, finoman kidolgozott piros kötésben. A gesztust a párbeszéd és a tisztelet jelének tekinthetjük – mondja Camillo Ballin püspök, Kuvait apostoli helynöke.
A találkozón jelen volt a bizottság alelnöke Amanuil Ghareeb evangélikus lelkész is. A bizottság tagjai között vannak szunnita muzulmánok, koptok és ortodox keresztények is.
