Keresés

Részletes keresés

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 862

Tokaji Márton

Őszi kép

 

Mily pompás a tájban a sok ezüst levél,

Hallom, hogy rezgeti alkonyatkor a szél.

Már a napok mérik szép őszben az éltem,

Természet öleli most magához létem.

 

 

 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 861

Tokaji Márton

Tűnődés

 

Elmerengve ülök a szép ősznek alkonyán.

Vitorlás levelek tarka kis hajóján.

Körém festette a természet e-képet.

Elém varázsolva sok régi emléket.

Fiatal éveim, hogy futottak tova?

Életem derűjét elvesztettem sorra.

Vállamra ült a kor, dér szállt már a tájra.

Úgy csillog az ezüst az aranynapsugárba.

Az idő elrepült, megvénült az ember,

Nem kell már versenyre a nagy természettel.

A bíbor alkonynak eltűnődő árnyán.

Álmodozni oly jó az őszi szelek szárnyán.

 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 860

Tokaji Márton

Búcsúzik az ősz

 

Aranyszínű őszben az elmúlás honol,

Testem, lelkem fázik, s te nem vagy sehol.

Vággyal teli tájon, avar hull elém,

Hervadt fa rozsdája integet felém.

 

Elmentek a fecskék közeleg a tél,

Esőt vár a föld, zúg, dühöng a szél.

A szétesett idő a szívemben él,

Remények csodája a karácsony éj.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.11.06 0 0 859

Tokaji Márton

Suhan az ősz

 

 

Fáknak levelei rozsdabarna, sárga,

De néhol vörösbe hajlik át az árnya.

Erdei utakon széllel együtt futnak,

Őszi hangulatban szinte kavarognak.

A Nap enyhe sugara simítja a tájat,

Öleli csókolja a gyönyörű fákat.

Két évszakon át lombjait csodálta,

Úgy érzi itt hagyják és most ő lesz árva.

Már minden hiába megjött az elmúlás,

Kikeletkor lesz majd csak megújulás.

Addig eső könnye hullik majd a tájra,

A fák alszanak a tavaszra várva.

 

 

gamidka Creative Commons License 2010.11.02 0 0 858

 

Dsida Jenő

Meredtszemű ősz    

 

Kiszivattyúzták az üvegburát,

a lelkemet.

Nincs benne hang, csak meredtszemű ősz.

Csend és homály.

A hullt levelek ágya mély, puha,

selymes halom,

de nem zörög turkáló láb nyomán,

nem is zizeg.

A varjú se csárog a jegenyén,

csak tátogat.

Halálos-némán teljesedik el

a rendelés:

Aki elfáradt, nincs kinek köszönjön,

aludni megy.

Az álmos űrben úgy úszik-lebeg

sok furcsa vers,

mint az ökörnyál udvarunkon, otthon,

ősz elején.

 

gamidka Creative Commons License 2010.10.28 0 0 857

Mindenkinek kellemes napot...:)!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ne feledd az ősöket!

(sziú/dakota)

 

Soha! Soha!

Ne feledd a zenét,

dobok szavát, ősök történetét!

Soha! Soha!

Ne feledd a régieket,

kik most már holtak, az ősöket!

 

Mindig! Mindig!

Mit mondanak az ősök,

azt kövesd, azt nézd!

Mindig! Mindig!

Ők azt mondják neked,

mit a Nagy Atya üzen.

 

       http://www.youtube.com/watch?v=5gQSF6uUFqM

Emma_ Creative Commons License 2010.10.27 0 0 856
Szabó Lőrinc

Őszi fák

Láttalak, lomb, mikor születtél,
fiatalon!
Mint kívül a gesztenyefák,
ép oly magas az ablakom:
az ablakot a kék tavaszban
zöld ujjongásod lengte be
s még ráncos volt minden kis leveled,
mint az ujszülöttek keze.

Ráncos vagy most is, gesztenyelomb,
ráncos megint,
mint bőr vagy öreg papír zörögsz,
ha a szél megráz odakint,
de ha fele kincsed lent röpül is
a földön ide-oda,
még beragyogsz az ablakomon,
gesztenyefáim aranya.

Beragyogsz: ha kisüt a nap,
ezer meg ezer kis kezed
egyenkint markolja a fát
és fölgyujtja a végső perceket:
gyönyörű vagy! S akármilyen
reménytelen,
ez a tékozló szépség, ez a dac
tetszik nekem.

Örökké kellene élni, de
ha nem lehet,
küzdj bátran és búcsúzz vigan:
így veszni szebb;
küzdj és örülj s hogy buksz, nyugodj
büszkén bele, –
arany voltál, szemét leszel,
szépség szemete.

Küzdj s tékozolj! Arany levél,
halál lepkéje, gyúlj ki, szállj!
Most ég el a nyár, és nem is
szomorú ez a szép halál.
Küzdj s tékozolj! Ne bánd, milyen sírt
igér a szél s az út sara:
ragyogj, őszi lomb! – Bárcsak én is
így pusztulnék el valaha.


Emma_ Creative Commons License 2010.10.27 0 0 855
Nagyon örülök, hogy tetszett! :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Zelk Zoltán

Egy hattyu alszik

Egy hattyu alszik a tavon
mint rózsa, úgy lebeg,
léte folyékony s olvadó,
akár a fellegek.

Néhány árnyék a vízre ül,
mert nem talál haza -
nem is árnyak talán, csupán
fenyőfák sóhaja.

A hattyuk nem is rózsák,
de víziangyalok,
az ég álmodja őket,
ha olykor andalog.


Előzmény: gamidka (853)
Mnemoszüné Creative Commons License 2010.10.26 0 0 854
Nagyon szép napot, Mindenkinek!:-)

*******


József Attila

Ritkás erdő alatt

Ritkás erdő alatt a langy tó,
lukba búvik piros bogárka,
fű biccen szürke csöpp varangytól
és a szántón borong a nyárfa.

Magos muharban hasán horkol
odvas dorong, a végén gomba.
Nézi teltkeblű öreg hordó;
puha moha meg zsíros donga.

Lebeg a hosszú szél lebontva,
- késő, szép délután ez, késő -
fodraiból a levelet
fésüli zümmögő fésü.

S a köd szoptatós melle buggyan
a ráncos szoknyájú hegyek közt, -
így volt. Egy ember ült a porban
s eltünt a kifeslő jegyek közt.

1932


gamidka Creative Commons License 2010.10.26 0 0 853

Köszönöm. Szép ez a vers...:)

~~~~~~~~~~~~~

Mindenkinek kellemes napot!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor

 (részlet)

Pipacs 

Mintha gyűrött párnádról ébrednél,

olyan a pártája a pipacsnak,

árokparton, búzában nevetgél,

s vérpirosan hull le, ha aratnak -

illata bódít, elaltat,

kelyhe, magja méreggel van tele:

Papaver rhoeas a latin neve.

 

Előzmény: Emma_ (852)
Emma_ Creative Commons License 2010.10.25 0 0 852
Áprily Lajos

Ködös évszak előtt

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.


gamidka Creative Commons License 2010.10.25 0 0 851
August von Platen-Hallermünde

A vízben 

A vízben leng a liliom csillogva, tétován,

tévedsz, míg azt hiszed: csak teng inogva tétován.

Lába erősen gyökerez a mély tenger alatt,

fejét egy kedves gondolat ringatja tétován.

                (Ford.: Weöres Sándor)

 

gamidka Creative Commons License 2010.10.23 0 0 850
miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 849
miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 848

Köszönöm a szép verseket :)

 

Csík Zenekar - Kállai kettős dallamai

miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 847

miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 846

Nagy László

Dióverés

Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.

Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.

Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.

Szaporább kopogás, csörgés
támad, ha jön az ember,
s bottal az ágak bogára
boldogan ráver.

Földre, fejekre, kosárba
kopog a dió-zápor,
burkos dióra a gyermek
kővel kopácsol.

Már, mintha álmodnék, hallom
zaját a jó örömnek,
darálók forognak, diós
mozsarak döngnek.

Fagyban és nagy havazásban
meg kell maradnunk jónak
s tisztának is, hogy örüljünk
csörgő diónak.

Majd csorgó hó levén ring a
picike dió-csónak,
s lomb zöldül újra a füttyös
sárgarigónak.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 845

Weöres Sándor

BUDAI GYÜMÖLCSÖS  

 

Északra Rózsadombtól, nyugatra Óbudától,

a ferenchegyi kertben a fű ősszel se sárga,

fakó sziklák tövében galagonya-bozóton

sok bogyó pirul, mintha most szökkenne virágba.

A kert felső szögéből lelátni a Dunára

hol hidak emelkednek szónoki lendülettel,

s a túlsó, pesti parton a háztömbök sorára

hová ködöt borít vagy sziporkát szór a reggel[.]

 

Óriáskígyót vonszol, öntöz a feleségem,

nézem melyik kerül ki győztesen a csatából:

szárnyas bogár az asszony, és hét-öles a sárkány,

de hol a nő parancsol, a szörnyeteg cikákol.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 844

Weöres Sándor

`Valse triste`

 

Hűvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

   Ködben a templom dombja,

   villog a torony gombja,

   gyors záporok sötéten

   szaladnak át a réten.

   Elhull a nyári ének,

   elbújnak már a vének,

   hüvös az árny, az este,

   csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, akár a másik.

Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.

Lyukas és fagyos az emlék.

   A fákon piros láz van.

   Lányok sírnak a házban.

   Hol a szádról a festék?

   kékre csípik az esték.

   Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,

   nem marad semmi emlék,

   az ember szíve vásik,

   egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.

Kolompol az ősz kolompja.

A dér a kökényt megeste.

Hűvös és öreg az este.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 843
József Attila

Ősz


Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvű oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, míg dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 842

Birtalan Ferenc

Őszi vers, Bogárnak


Az ablakon a madarak belesnek:
Október mindent bronzba önt.
A jegenye, zörgő levelet peregtet.
Riadt szívünkig ér a csönd.

Valahol avar ég. Kósza füstje
tömjénez. Válunk templomosra.
Aranyba öltözünk, ezüstbe.
Készülünk a végső nem-tudomba.

Majd jön a szél, hogy elröpítsen:
találjunk boldogabb hazát.
Valahol él talán egy isten,
ki a menthetetlent menti át.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 841

Radnóti Miklós

Október

 

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 840

Stignor István
Ősz

Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...

Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...

Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...

Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon....

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 839
Gyulai Pál

Szüreti lakomán

 


Hegyen a köd fehér-kéken
Napsugár csókjába vész,
Diófán, a hegy tövében,
Víg madárka fütyörész.
Csak visszhang a víg madárdal,
Nincs virág, a lomb lehull;
De bár minden hervad, elhal,
Szüret zajlik, kedv virul.

 

Vajha őszén napjainknak,
Midőn talló, száraz ág,
Mit legtöbbször hátra hagynak,
Szerelem és ifjuság:
Hangzanék egy-egy víg ének,
Sütne nyájas napsugár,
S termésén a kedv tövének
Megcsendűlne a pohár!

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.10.22 0 0 838
Juhász Gyula

Október


Szüret tüzei égnek,
Szólnak szüreti nóták
S a szőlőhegyek hátán
Venyige lombja pirkad
És megszépül csöndesen
Az egész mulandóság.

 

Szüret tüzei mellett
Próbáljunk melegedni,
Szüret nótái mellett,
Míg venyigelomb pirkad,
Próbáljuk meg csöndesen
A tavaszt elfeledni!

 

Enyém e dalos ősz most,
Enyém az őszi pompa,
Enyém e bús mosolygás.
Venyige lombja pirkad
És megszépülsz csöndesen
Bánat, nagy őszirózsa!

 

gamidka Creative Commons License 2010.10.18 0 0 837

 

 

Garai Gábor: Dáliák

 

Dáliák, tépett fürtű szép,

szilaj medúzafők,

szín-tárcsák, sárgát nyugtalan

vörösbe sűrítők,

 

dáliák, fanyar illatú

lángnyelv-centrifúgák,

forgassátok ifjúkorom

aranyát, bíborát:

 

míg egyszer kertem, dzsungelem

ölébe szédülök...

Dáliák, hosszan égjetek

emlékeim fölött.

 

 

Emma_ Creative Commons License 2010.10.18 0 0 836

Áprily Lajos

Fellegek játéka

Esendő voltam és beteg,
és szálltak fenn a fellegek.

Vándoroltak a kék uton,
gondolkoztam játékukon,

s szóltam: Ha én itt elveszek,
felhők között felleg leszek.

Gyöngyház- és rózsaszín hajó,
magas szelekben suhanó.

Megszólítasz: Ne szállj - maradj -
súlyos voltál, most könnyü vagy...

De én nem szállok már alább,
csak lebegek némán tovább.

Oszladozom, foszladozom,
haloványabbra változom.

Árnyékolom a kék eget
és te csak nézel engemet,

s én meg foglak tanítani,
hogyan kell szertefoszlani.


sorriso. Creative Commons License 2010.10.17 0 0 835
Rónay György: Verebek


Tizennyolc-húsz fokos hideg
volt idefönt a hegyvidéken.
Már azt hittem, ezen a télen
kipusztulnak a verebek.
Napok óta egyet se láttam.
S mi történt tegnapelőtt? Ebéd
után egy kevés maradék
volt még a tálban,
csak pár falat, de mégis étek:
eltenni kevés, kidobni vétek.
A cica kényes, nem eszi meg.
"No, majd megeszik a verebek!"
Azzal egy kis tálkára véve
kitettük a balkon közepére
a hóba.
nem történt semmi perceken át.
Aztán megrebbent egy bokorág,
s gyanakodva
kidugta fejét,
és szétnézett egy kis veréb.
Szemügyre vette a terepet -
(de akkor már új s új verebek,
tíz-tizenöt is lehetett,
tolakodtak a háta megett) -
tollát borzolta, mintha fázna,
majd hirtelen
rászállt egyenesen
a balkon alatt a barackfára.
Onnét, kis kémlelés után,
mint csöppnyi gombolyag, oly puhán
huppant le a hóba a balkonon.
A többi veréb az ágakon
leste, mi lesz.
Nem történt semmi. A kis begyes
ugrott egyet-kettőt, utána
lecsapott a tálra,
kikapott belőle egy rizsszemet,
s eszeveszett
iramban visszamenekedett
a fára;
onnét lesett
a balkonunkra. A többi veréb
elébb s elébb
óvakodott, majd egyik a másik
után röppent a barackfáig,
barackfáról balkon peremére,
s onnét orvul, gyanakodva, félve
a tálig,
s egy rizzsel vissza az ágra.
Ellepték már egészen a fát.
és most kezdődött a haditanács!
Micsoda lárma!
Husz? ötven? száz? - a Rózsadomb
valahány verebe ott zsibong
azon az egy fán, ott csivitol,
s amikor
elérkezik a pillanat,
zúgva megindul a csapat:
surrog-burrog a sok kicsi fürge
szárny, s a szürke
hadsereg elfoglalja a tálat.
Nekilátnak,
nyelik szaporán a rizsszemeket.
S a tálon csak úgy kopog és pereg
a sok kicsi csőr: tíz, száz, ezer
békés kis géppuska kelepel,
s mire a nagy csata véget ér,
a tálka alja olyan fehér,
hogy annál szebb a leghevesebb
mosogatás után se lehet.
A balkonon a hó
tele van millió
pirinyó
szarkalábbal:
a verebek lábnyomával.
Azóta minden ebéd után
nagy veréblakoma van Budán
a balkonunkon: itt zsibong
a Rózsadomb
minden verebe, s zengi veréb-
nyelven, hogy jólesett az ebéd,
s jöhet bátran a többi veréb
vendégségbe mert van elég,
s lehet
minusz tíz, húsz, harminc: a telet
majd csak kibírjuk, verebek,
verebek, rigók, emberek,
ha van bennünk egy kis szeretet.

Eisa1111 Creative Commons License 2010.10.17 0 0 834

Jajj, ne!!

Inkább gyere ide :O) 

Mindenkit szeretettel fogadnak, hátha megszereted ezt a helyet! :O)

 

Előzmény: grouchiy (833)
grouchiy Creative Commons License 2010.10.16 0 0 833

Amiképpen eltávozik a szép napos idő

azonképpen mén el innét

Grouchiy Benő.

Hósszúú éles (virtuális) tőr ifjú

szivében.

Íme bizonyság Isten előtt:

gyilkos erőszak ölte meg őt.

Aaaaa

 

Előzmény: Eisa1111 (832)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!