"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz."
Ősz lép a tájra már megint, A múló idő arcomba legyint. Hulló falevelek, sárguló erdő Súlyos terhével szürke felhő Lassan baktat az ég peremén, Majd könnyezve terül fölém. Sírni kezd, de zokogásra vált Könnyei között galamb szállt Egyedül, bús magány a társa, Nyárban maradt turbékolása. Egy faágra lebben s feje forog, Rám néz, Én vissza s elindulok Céltalan csak úgy visz a lábam, Szomorkodom e síró őszi tájban.
Minden arany már, a Napsugár is, mely ontotta kincsét egész Nyáron át nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon, társuk a lomb alig takarja őket várják a sorsuk, s egy szeles nappalon lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen hajtva a széltől egy árva falevél, táplálta anyját rövid kis életében, most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel érkezik egy hűvös hajnalon, s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben, a Föld készül. Mereng új Tavaszon....
Őszvan megint, lehulló levelek varázsát nézem. Szívem megremeg. Sodorja szél, aztán a földre hull, de akad köztük, ami nincs sehol, mert újra, s újra fel, magasba száll, nem is levél, boszorkány, vagy halál? Vagy álom, mely csak a lelkünkben él? Köd? Látomás? Mégis mindent megér. Felejtenéd, de többé nem lehet, bár híre sincs, s nem jön más üzenet csak ősz, csak fény, csak hulló levelek. Töppedt avart rugdosva lépkedek.
Tőlem panaszt ne halljon senki. Amíg van út, tovább kell menni. Avart rugdosva? Foszló álmokat számolni? Évet, hetet, napokat? Mérlegre tenni, hogy mit értem el? Nem érdemes. Az idő másra kell.
A meglévőnél százszor többet ér az, ami csak a képzeletben él, mert álmaidban mindig visszajár mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár, mint őszi csend, mint szálló csöpp levél, utána kapnál, több a semminél... Kérdezheted, csak álmodban felel. S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd!
