Keresés

Kamarás Klára
Őszi illúziók


Őszvan megint, lehulló levelek
varázsát nézem. Szívem megremeg.
Sodorja szél, aztán a földre hull,
de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány, vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt avart rugdosva lépkedek.


Tőlem panaszt ne halljon senki.
Amíg van út, tovább kell menni.
Avart rugdosva? Foszló álmokat
számolni? Évet, hetet, napokat?
Mérlegre tenni, hogy mit értem el?
Nem érdemes. Az idő másra kell.


A meglévőnél százszor többet ér
az, ami csak a képzeletben él,
mert álmaidban mindig visszajár
mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi csend, mint szálló csöpp levél,
utána kapnál, több a semminél...
Kérdezheted, csak álmodban felel.
S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd!

 

 

 

 

 

Forever Autumn

 

 

 

Karunesh: Autumn Leaves-Őszi Levelek

 

 

 

Az ősz hűvös sóhaja...

Áramoljunk ki,ki innen a nyílt mezőre.

Nyugodt az éj. Lassan megyek előre,

fejem fölött a Hold,s a csillag-milljárdok.

Rám merednek reszkető-fehéren,

azt kérdezik, miért zúg úgy a vérem

és miféle vagyok én. 

És kérdem tőlük, mit jelentetek,

ti ,

kiktől a Mindenség beteg,

ó csillagok, ezüstsebek,

s te Hold,

te 

óriási tályog.

Kamarás Klára

  Ültess egy fát !

 

 

Ültess egy fát !

Hadd nöjjön karcsú ága,

Tán rátalál egy énekes madárka …

 

Ültess egy fát,

Majd ád dúslombú árnyat !

Alatta víg gyerekcsapat tanyázhat.

 

Ültess egy fát !

Legyen a béke fája,

Hozzon gyümölcsöt, békét a világra !

Juhász Gyula

Fák 

 

 

 Oly mozdulatlanul nyugodtak 

A kerti fák az őszi fényben. 

Talán a nyárról álmodoznak, 

Csak egy levél hull néha szépen. 

 

 Az élet csöndje ez a béke, 

A nyugalom e nagy tenyészet, 

Örök erők szent szövedéke, 

Lehullt levél én, elenyészek. 

 

 Avar leszek majd az avarban, 

Míg fölöttem a fiatal fák 

A lombjaikat diadallal 

Az örök égnek fölmutatják.

 

Szia Gamidka! :)

 

KARAFIÁTH ORSOLYA                            

 PROFÁN PALETTA

   (Izsák Sipos Szilárd képeihez)

 Az ég

 

Skarlát az ég. Vagy okker.

Nem áldozat szeretni.

Homály. A víz színében.

Félárnyalatnyi semmi.

 

Hisz ismered. Az áradás.

Ahogy fehők vonulnak.

Servers-kék. Vörös. Ezüst.

Más nézőponthoz úsztat.

 

Kobalt, azur, fedés.

Hullám, légszomj, meduza.

Kiszáradt tó. Hamu.

A sebzett bőr lazúrja.

 

 

Köszi szépen, de egyenlőre nem sikerül. Még próbálkozom!

Benedek Elek

Öreg faültető éneke

 

 

Ragyogj, ragyogj még őszi napsugár,

Melengesd testét az elaggott földnek!

Szánd meg szegényt, óh nézzed, mily kopár,

Talán nem is zöldül ki soha többet.

 

Ragyogj, ragyogj még nyájas-szelíden,

A zord szelet kergesd a messzeségnek,

Hadd ültetek fát szépen, rendiben,

Oh, nem magamnak - az új nemzedéknek!

 

Ragyogj, ragyogj még, s azzal ne törődj,

Munkám örömét hogy aligha látom…

Jól tudják ezt a vén faültetők,

Oh, jól tudom ezt én is, nap barátom!

 

Oh, jól tudom, hogy más szedi le majd

Édes gyümölcsét mind ez ifjú fáknak,

Örömet, hasznot nékem egy se hajt,

Fáradt testemnek sosem adnak árnyat!

 

Mindegy! Te csak ragyogj, segélj nekem,

A zord szelet kergesd a messzeségnek,

Mi hasznos benne? - én nem kérdezem,

Csak ültetek a jövő nemzedéknek.