1956 nagy változásokat hozott az országban és a sportban is. Év végén végre levehettük a ránk erőszakolt piros-fehér gúnyát és kispályás csapatunk megnyerte a bajnokságot, vagy mégsem? A budapesti csoportot fölényesen nyerte a Kinizsi, mindössze kétszer szenvedtünk vereséget, a Metró és a Generátor ellen. Ezzel a középdöntőbe jutott csapatunk, melyet Sztálinvárosban rendeztek. Itt a Dunakeszi, a Székesfehérvári Honvéd és a Pécsi Dózsa várt ránk. A mieink magabiztosan vették az akadályt, következhetett az országos döntő. Ezt Budapesten rendezték. Először a Metró gárdáját győztük le 13-6 arányban, majd a Debreceni Törekvést 22-5-re. A mindent eldöntő mérkőzésre október 21-én került sor a Vörös Meteor ellen. Velük a budapesti csoportban kétszer is találkoztunk, egyszer 11-9-re, egyszer 7-6-ra nyertünk, így több, mint kedvezőek voltak az előjelek. Az élet másként alakította a dolgokat. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd nem sokkal a lefújás előtt már mi vezettünk 10-9-re. A Meteor innen fordított. A Kinizsi bírói műhiba miatt megóvta a találkozót, aminek helyt is adtak és újrajátszást rendeltek el. A forradalom miatt ez a találkozó nem jöhetett létre, ráadásul a meteorosok disszidáltak, így hosszas huzavona után 1957 tavaszán mindkét együttest bajnoknak nyilvánították.
A bajnokcsapat tagjai: Berendi József, Bodnár József, Cserfai Tibor, Glatz László, Horváth Béla, Iglódi Balázs, Jaczulák János, Kele Miklós, Nád János, Som Ferenc, Vágvölgyi András, Vajna István Edző: Mayer Miklós
Év végén már ismét FTC-ként és zöld-fehér szerelésben vágtunk neki a Terembajnokságnak, sorainkban a lányok későbbi sikeredzőjével, a fiatal Elek Gyulával! 1956-ban újra rendeztek MNK-t, de ezúttal is csak a második fordulóig jutottunk. Még egy érdekeség fűzödött 1956-hoz: a Kinizsi a Vörös Meteor tornájának keretén belül lejátszotta első nemzetközi mérkőzését a csehszlovák Spartak Trnava ellen. A mieink 16-13-ra nyertek. 1957-ben kispályán már nem kellett területi selejtezőket, majd középdöntőket vívni, hanem a vidéki együttesek bekapcsolódásával országos bajnokságot rendeztek. A mieink a Meteor mögött ezüstérmet szereztek. Az FTC külföldön is megmutathatta tudását, hiszen júniusban sikeres csehszlovák túrán vettünk részt. Augusztusban az Üllői úton rendeztünk nemzetközi tornát, melynek első fordulójában a Bayern Münchent győztük le 15-13-ra. Nagypályán már nem értünk el ekkora sikereket, mivel mindössze öt pontot gyűjtve a 9. helyen végeztünk. 1958-ban még rendeztek nagypályás bajnokságot, de a Fradi már nem indult el ezen, csak kispályán. Ezen ismét remekül szerepeltünk. A mieink csak három ponttal maradtak le az Újpesti Dózsa mögött és bronzérmet szereztek. 1959-ben megint eggyel hátra léptünk a tabellán, ezúttal a 4. helyen zártunk, de csapatunk továbbra is meghatározó tagja volt az első osztálynak. 1960-ban létrehozták az egységes kispályás bajnokságot. Az első osztály mezőnye úgy alakult ki, hogy az 1959. évi nagypályás és kispályás bajnokság első 6 - 6 helyezett indulhatott az NB I-ben. A fiúk negyedikek lettek kispályán, míg a lányok ugyancsak negyedik helyet szereztek nagypályán, így mindkét együttesünk az első osztályban indulhatott. (A lányok megszakítás nélkül azóta is ott szerepelnek!) Az 1960-as első egységes kispályás bajnokság drámaian ért véget. Október 16-án a Bp. Spartacust fogadtuk az Üllői úton. Ez volt a 200. bajnoki mérkőzésünk. Sajnos nem sikerült méltóképpen megülni a jubileumot, hiszen a szövetkezetiek nyertek 10-6-ra. Az FTC a 4. lett. Mivel az első három (Újpest, Spartacus és ETO) azonos ponttal végzett, így közöttük a gólarány döntött. Azonban nem kellett volna ennyit számolgatni, ha az FTC legyőzi a Spartacust. Ebben az esetben a mieink lettek volna az aranyérmesek!!!! 1961-ben újból a negyedik helyre futottunk be, majd egy év múlva végre ismét sikerült felkapaszkodnunk a dobogóra. 1963-ra kicserélődött a keret és a bajnokságban már nem sikerült folytatni az elmúlt évek kitűnő teljesítményét. Azonban az FTC mégis nem várt sikert aratott ebben az évben. Hosszú idő után megint megrendezték az MNK-t. Először a Győri Fonóval, majd a Pécsi Bányásszal mérkőztünk oda-visszavágós alapon. Vidéken rendre egy-kétgólos vereséget szenvedtünk, itthon viszont fölényes győzelmeket arattunk. Ezt követően a Bp. Honvéd következett, akiket saját pályájukon győztünk le 16-14-re. Így villámgyorsan az elődöntőben találtuk magunkat. A Bp. Spartacus elleni 10-8-as diadal azt jelentette, hogy az FTC MNK-döntőt játszhatott a Vasas ellen!!! Augusztus 17-én a Kisstadionban rendezték a döntőket. (Azért beszélünk döntőkről, mert a női döntőt is itt rendezték, ahol ugyancsak érdekelt volt a Fradi, sajnos a lányok a Spartacus ellen 6-5-re veszítettek.) A fiúk azonban szép sikert értek el. Szinte végig a Vasas vezetett a mérkőzés folyamán, de a hajrában Som és Vajna góljaival megfordítottuk a találkozó állását, így a Ferencváros nyerte a kupát!!!!
A kupagyőztes csapat tagjai: Baják Ferenc, Frigyesi Tibor, Iglódi Balázs, Incze László, Jámbor Attila, Jánya József, Kele Miklós, Konkoly Károly, Kulik János, Oszfolk János, Perner Ferenc, Rivnyák Sándor, Skoumál Gábor, Som Ferenc, Somhegyi Iván, Vajna István, Vitéz Tamás Edző: Eszéki Rezső
Már a háború előtt vannak nyomai annak, hogy az egyre népszerűbb kézilabdát az FTC berkein belül is űzték, meghonosodni azonban nem tudott a fiatal sportág. 1945-ben nem csak az országban, de a sportban is nagy változások történtek. Azonban ennek ellenére is némileg megdöbbentő, hogy az addig szinte semmilyen szinten nem versenyző ferencvárosi férfi gkézilabdacsapat osztályozót játszhatott az NB I-be kerülésért. Természetesen ekkor még nagypályáról beszélünk. A rutintalan zöld-fehéreknek nem is sikerült kiharcolni az első osztályú tagságot. A II. csoportban mindenkitől vereséget szenvedtek. Kispest, Csepel, Kistext és WM Kase voltak az ellenfelek, akiktől a pályán kaptunk ki, illetve a Ferencvárosi Barátság ellen már kis sem álltunk, ők 0-0-val kapták meg a két bajnoki pontot. Így az FTC 7-62-es gólaránnyal 0 ponttal a 6. helyen végzett csoportjában. (Érdekesség, hogy ugyanígy a semmiből bukkant elő az FTC férfi kosárcsapata, ők is osztályozót játszhattak, azonban ők kiharcolták az első osztályú tagságot!!) Visszatérve a kézisekre, ez a sikertelen próbálkozás egy időre visszavetette a sportágat a Ferencvárosban. Legközelebb 1950-ben hallhatunk róluk, de már nem FTC-nek hívják őket, hanem ÉDOSZ-nak. Furcsa mód az 1950-es nagypályás bajnokságban két ÉDOSZ csapat is szerepelt, az egyik az ÉDOSZ, a másik az ÉDOSZ Kalász (játszottak is egymás ellen: ÉDOSZ - ÉDOSZ Kalász 8-5). Ezen két csapat fúziójából jött létre az ÉDOSZ Kalász, majd Kinizsi Kalász, hogy aztán villámgyorsan (ezek a névváltoztatások néhány hónap alatt történtek) Bp. Kinizsiként induljanak el az 1951-es nagypályás bajnokságban. Az első mérkőzésen 5-4-re nyertünk az Építők ellen. A bajnokság végén a 7. helyen végzett a piros-fehér gárda és nem került be az országos döntőbe. Nézzük mi is történt kispályán. 1950-ben játszotta a Fradi, azaz az ÉDOSZ első hivatalos kispályás tétmeccsét. Ez még nem bajnoki volt, hanem a nagypályások telente terembe szorultak és kispályán úgynevezett Terembajnokságot rendeztek a számukra. (A nőknél ugyanez volt a helyzet. Sokáig nem is volt kispályás csapatunk, mégis minden évben résztvettek a lányok a kispályás terembajnokságon. Így fordulhatott elő az, hogy 1960-ig csak egy kispályás bajnokságon vettek részt a hölgyek - 1952-ben, mégis addigra már több, mint 100 kispályás meccset játszottak le). Tehát a férfiak első tétmeccsüket 1950. október 29-én Csepelen játszották a Bp. Postás ellen. A másodosztályú terembajnoki mérkőzésen a Postás nyert 14-12-re. Egy hét múlva a Lőrinci Fonó már kapitulálni kényszerült a kinizsis fiúk előtt, az eredmény 13-3!!! Néhány hónap múlva már az első osztályú terembajnokságban kéziztek a mieink. Az első kispályás bajnokságot 1951-ben írták ki, amelyen még nem szerepeltek a "ferencvárosi" fiúk, csak 1952-ben olvashatjuk a Bp. Kinizsi nevét az indulók között. Akárcsak a nagypályán, itt is az Építők ellen kezdtük bajnoki szereplésünket. Sajnos nem sok sikerrel: 10-8-ra az Építők nyert. Az első Kinizsi-győzelem csak a 4. fordulóban született meg: 24-6 a Csepel ellen. Ekkor játszottuk le a későbbi nagy ellenfeleink, a Honvéd, a Bp. Dózsa és Elektromos elleni első meccseinket is, még kevés sikerrel. A mieink végül az első idény végén csoportjukban a 9. helyen végeztek, mindössze három győzelmet bezsebelve, így nem jutottak az országos döntőbe. Ebben az évben a Kinizsi lejátszotta első két MNK-mérkőzését is. Az első akadályt a Gamma ellen még sikerrel vette a piros-fehér alakulat, de a második fordulóban vesztettünk Debrecenben a Debreceni Honvéd ellen és kiestünk a sorozatból. Nem is játszottunk több Magyar Kupa meccset közel négy évig. Eközben a nagypályások 1950-ben a 13-ok lettek, majd 1951-ben hetedikek, míg 1952-ben a 10. helyen végeztek. 1953 sem hozott nagy változást csapataink életében. A kispályások ismét a 9. helyen zártak a budapesti csoportban és nem jutottak az országos döntőbe, míg a nagypályások úgy lettek hatodikak, hogy több mérkőzésüket le sem játszották. 1954-ben már apróbb sikereket ért el a fiatal szakosztály. Új kiírása lett a bajnokságnak és elég volt három osztályozót megvívni az országos döntőbe jutáshoz. Elsőre a Metrótól még kikaptunk, de győztünk a Soproni Haladás és a Debreceni Dózsa (ma Debreceni KSE az NB I-ben) ellen és máris a legjobb 12 csapat között találhattuk magunkat. Itt már kevesebb siker várt a mieinkre, a 10. helyen végeztünk. Érdekesség, hogy a Kinizsi ekkor játszotta le az első vidéki bajnoki mérkőzését a Győri Fonó ellen, amit a Fonó nyert 13-9-re. A nagypályások a bajnokságban a 8. helyen végeztek, viszont nagy sikert értek el a Magyar Kupában, azaz az MNK-ban. Döntőbe jutottak!!! 1954. augusztus 28-án az Üllői úton játszották le a döntőt a Csepeli Vasas ellen, de sajnos nem sikerült a bravúr. A XXI. kerületiek nyertek 12-9-re, így övék lett a kupa. 1955-ben kis- és nagypályásaink is hallattak magukról. Kispályán visszaállt a rend, azaz előbb megrendezték a területi bajnokságokat, így a Budapest-bajnokságot is, ahonnan be lehetett jutni az országos döntőbe. 1955-ben a Kinizsi óriási bravúrt hajtott végre: 18 meccsből mindössze 5 vereséget begyűjtve a százszázalékos Bp. Dózsa mögött 2. helyen végzett és továbbjutott az országos középdöntőbe. Erre Debrecenben került sor. Ezen a Debreceni Dózsán kívül (amelyet 19-14-re győztünk le) gyengébb képességű csapatok vettek részt, így a mieinknek nem jelentett akadályt a továbbjutás. Jöhetett az országos döntő, ahová már csak pesti csapatok kerültek be! A mieink először döntetleneztek a Metróval, majd 7-4-re kikaptak a későbbi bajnok Vörös Meteortól, végül 17-7-re kiütötték azt a Bp. Dózsát, amely százszázalékosan jutott tovább előttünk a budapesti csoportból. Teljesítményünk a második helyre volt elég, azaz a Kinizsi bajnoki ezüstérmes lett!!! A nagypályások ismét remekeltek a Magyar Kupában. A bajnokságban ugyan a 8. helyen végeztek, viszont megint MNK döntőt játszhattak. Sajnos ezúttal sem sikerült megnyerni a kupát. Ekkor a Vasas ellen szenvedtünk vereséget 11-5 arányban, így újból ezüstérmesek lettünk. Ez volt nagypályás csapatunk utolsó sikere. (Érdekesség, hogy ugyanazon a napon a nagypályás lányok is MNK döntőt játszottak a Vörös Lobogó, azaz az MTK ellen és ők megnyerték az MNK-t!!!!)
Nem tudok állást foglalni a Fradi gazdálkodásáról. Az azonban kétségtelen, hogy eddig a IX. kerületi és a fővárosi önkormányzat is a Starst támogatta. A Stars esetében ezt a IX. kerületi székhely indokolhatta. De Vasas-Starsként a dolog eléggé necces lenne.
Mondjuk van helyette más, az FSzSE-Zalai Titánok a Ferencvárosi Szabadidő Sport Egyesületben hamarjában Kercsónak létrehozott hokiszakosztályt jelenti, miután a Mester viharosan távozott Zalaegerszegről. Hát majd meglátjuk, ő mennyit kap.
Dehogynem, őket is. Az összeg hagy némi kívánnivalót maga után, de azt nem lehet állítani, hogy nem támogatja. Sőt, még arra is vigyáznak, nehogy az egyesület ilyen-olyan bugyraiban eltűnjön a pénz, ezért nem is nekik adják oda, hanem a jégcsarnoknak...
nagy-nagy örömömre szolgál ez a topik, szükség van rátok lelkes szurkolókra most úgyis áll a bál a csapatnál nagy viták vannak a vezetőségben, nem tudunk megegyezni, hogy a csillag hány ágú, illetve milyen színű legyen
amúgy a vasas a lehető legjobbkor jött a számunkra. úgy tűnik, hogy sajnos a kilencedik kerületben jövőre fasiszta előretörés lesz, ezért kellett találni egy újabb stabil pontot, ahonnan számolatlanul tudjuk a közpénzeket csapatunkhoz irányítani szerencsére a tizenharmadik kerület stabil bástyának, a vasas megfelelő partnernek tűnik erre.