Tegnap meg Zeitreise-turné Münchenben... és valóban legalább olyan időutazás volt, mint a 2015-ös jubileumi koncert. Csak a Revolution-ról nem játszottak semmit... ami kár, mert az Unbekannte Farbe helyett inkább elfért volna itt az előbbi címadója, vagy az Arsch vagy a Refugium... a Hoffnung-ról úgyis volt a Thunder And Lightning, ami az Anne Nurmi által írt számok közül az egyik legjobb, és koncerten a legjobban előadható...
Ami most nagyon jó volt, az a Satura, még plusz gitárszólókkal feldobva... ezeket a korai dalokat nagyon ki tudják így egészíteni mindig, a Tränen der Sehnsucht is jó példa erre... az nem volt, de helyette... Bresso!!! Még a hegedű nélkül is nagyon átjött, és Tilo is nagyon autentikusan adta elő...
Még mindehhez egy szokatlan kezdés Komet-tel, Alles Lüge zárószámként (előtte meg Copycat - amiről nem értettem pontosan a konferanszban, hogy azt mindenki kérte, hogy játsszák, vagy hogy nagyon tiltakoztak ellene egyese), és volt még a ráadásban az új számok közül a Schatten der Sonne, ami már előtte is tetszett...
Előzenekarnak azt a Kartagon-t hozták el, akiknek az egyik lemezén Tilo is közreműködött, de azt sajnos nem lépték meg, hogy behívják arra a számra, amiben ő is énekelt... mert az nem is volt náluk a repertoárban. Amúgy szintipop banda, a maguk nemében biztos jók, de nekem nem jön be a stílus...
A hely meg most olyan volt, hogy nem tudtam a két frontemberrel találkozni - Anne jött volna jól, mert ő még nem írta alá a legutóbbi két lemez borítóját - de majd a legközelebbi turnén... ha az új számok sokat elárulnak aról, ami a következő albumon lesz, akkor az csak jó lehet...
Élőben legalább olyan ütős az új album, mint stúdióváltozatban... látszik rajta, hogy ebbe Tilo nagyon beleadta a lelkét, és igazán kiírta magából, amit a 2016-os zenész-veszteségek kapcsán érzett. Meg hogy - valószínűleg pont ezért - mennyire fontos neki ez a lemez. Különben valószínűleg nem játszották el két szám híján itt is az egészet.. csak a címadó és a Black Wedding Day maradt ki. Nagyon hatott mindegyik, azért egy Weltenbrand élőben... Laß' die Nacht pedig egy kicsit át lett gyúrva, kevésbé jött ki a klasszikus hangszerelése... viszont a végére egy nagyon jó szólót raktak, kb. olyan volt, mint a Tränen der Sehnsucht újkori koncertváltozata.
Ez utóbbit megfejelni egy Der leise Tod-dal... habár a dolog már az első két dallal eldőlt, amivel indították a koncertet. Tehát ez nem volt egy átlagos műsor, még ha azért be-beszúrták a népszerű számokat. Nem mindet persze... itt nem volt például Lichtgestalt - és több másik lemezt is kihagytak - ami a turné többi állomásán igen. Meg hogy mi a népszerű, az is jó kérdés... Anne Nurmi-nak például sokkal jobb számai is vannak, mint a Not Every Pain Hurts és az If The World Stood Still A Day (mondjuk a Thunder And Lightning...). Utóbbi helyett jobban jött volna a Revolution-ról a címadó vagy az Arsch...
Az eddigiekhez képest ráadásul rövidebb is volt a koncert, 17 szám - meg ismét egy szokatlan zárás, a Schakal. A színpadkép nem volt rossz, még ha szinte kizárólag a közönség felé célozták az összes lámpát és füst is volt bőven... de próbáljuk ezt is úgy felfogni, hogy ez egy különleges lemez különleges turnéja volt, talán azért is volt összesen három - ha az oroszokat nem számoljuk - európai helyszín. (De az orosz, kínai és latin-amerikai közönség is kevesebb időpontot kapott előtte...)
Ami még nagyon tetszett, hogy milyen gondot fordítanak a merchandise-ra, a textil-dolgok között nagyon sok igényes példányt lehetett látni, többségüket hímzett logo-val, a kiegészítőkből is sokféle és jól eltalált volt a kínálat. Meg mindezek mellett Elodia-ig visszamenőleg kapni lehetett az összes lemezt, nem is drágán!
Tilo sajnos nem jött ki a nép közé a hely zárásáig (ez Erfurtban a szakszervezetek háza, egy szocreál épület kultúrterme, ez szerencsére a hangzásra nem volt rossz hatással), de megvártam kint, és így meglett ismét a közös kép, meg a két legutóbbi album borítójának aláírása is... szóval nem elégedetlenül megyek haza... ;-)
Nem bizony! Máris az év lemeze nálam, még úgy is, hogy csak a fele ment le! (Az első két szám a legjobb, de a Laß die Nacht... is nagyon szíven ütött, mert nagyon eszembe jutott róla valaki, akit pont a Lacrimosa-nak köszönhetek.)
Nem is tudom, mihez méltó mérni... még az Elodia-val is felveszi a versenyt! Persze tény, hogy a Lichtgestalt után egyre jobban visszavettek a szimfonikusságból, sőt a Hoffnung itt-ott már a "noise" kategóriába is belefért. Most viszont nagyon el van találva minden! Kár, hogy koncerteknek még híre sincs...
Ma reggel hozta meg a kollégám a lemezt Németországból, de még nem jutottam hozzá... amit meg féceszre kiraktak ízelítőt, az elég pocsékul szólt ahhoz, hogy ne az alapján ítéljek. De ami késik, az legtöbbször egy balkáni vonat... :-)
A tudomanyos osszehasonlitast meghagyom pl neked, mert bar minden altalam hallott Lacmirosa tetszett eddig kulonbsegtetelekre megsem vallalkoznek.
A Hoffnung is felemelo, nagyivu autentikusan eredeti es osszeteveszthetetlen. Picivel tobb noi eneket meg elbirtam volna, de komolyabb hianyerzetem igy sincs.
Valahol ott a kozepe tajan, kb a negyedik, otodik szam egeszen borzongato, de persze mar a legelejen megfog, szokas szerint.
Három év után ismét Drezda, ismét egy villamosos rendezvény közepében, és ismét három órás koncerttel... de nemcsak azért nem lett önismétlés a dolog, mert a villamosok most Prágában voltak!
A jubileumi koncertnél két indokot már elsütött Tilo a kihagyhatatlanságra előre: a Der Letzte Hilfeschrei-t és a Reissende Blicke-t! Ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy Crucifixio, és már ez elvitte volna ezt a korai korszakot a hátán. Mégsem emiatt volt megkapó, hanem az autentikusság miatt: csak Tilo és Anne volt kint egy-egy szintetizátorral (na jó, utóbbi azért némileg paradoxon, hiszen ezeknél a lemezeknél még nem volt ott), csak itt-ott csatlakoztak a gitárosok. De még a Tränen der Sehnsucht és az Alles Lüge is ilyen módon lett eljátszva, pedig azok a mai Lacrimosa-hangszereléssel is igencsak hatékonyak...
A kronológia többi része már sajnos jóval kiszámíthatóbb volt, nem mindenhol törekedtek arra, hogy ne a koncertre való nagy slágereket húzzák elő a bohócsapkából, hanem inkább valami ritkaságot. Schakal helyett jó lett volna egy No Blind Eyes, Not Every Pain helyett meg egy Siehst du mich... de azért így is akadtak rég nem hallott, vagy nagyon szeretett kellemességek, mint a Halt mich, a Liebesspiel vagy az AuS.
Az új lemez pedig... a cím (Hoffnung azaz remény) és a harlekin-portrés borító máris nagyon megfog, de a két szám, amit toltak róla, nagyon igazolja azt, amit valaki egy évtizeddel ezelőtt mondott nekem: minden album egy trilógia részének tekinthető, és ez is nagyon jól illik a Sehnsucht és a Revolution mellé.
Három maradt csak ki a sorból... a Copycat, a Komet és a Lichtgestalt, mindhárom be volt tervezve a ráadásba, de a középső végül ott sem hangzott el, a Revolution viszont dupla esélyt kapott, mert onnan még két számot beraktak a végére. A hangzásra egy rossz szavam se lehet, ahogy a zenészekre sem. Tilo önmagához képest is sokat beszélt, és most is kijött a többiekkel együtt a merchpulthoz a műsor vége után. Ha pedig ez nem lett volna elég, a korábbi tervekkel ellentétben mégis mennek majd a télen európai turnéra, eddig azonban még csak a két mostani koncerthelyszínhez közeli német városokat lehet tudni, meg egy belgát... de ebből lehet még több is...
Na, most senki nem ment el, hogy megnézze őket? Én ettől függetlenül igen, és végül többféle oknál fogva is Drezda lett kiválasztva helyszínnek.
Az új lemez az ugyan nem egy könnyű eset az elődeihez képest, hogy Tilo ennyire "forradalmian" rúg fel sok mindent, különösen a klasszikus hangszerek tekintetében, de ettől függetlenül ennek is megvan a maga létjogosultsága. A címadó az a Copycat mai rokona, a Feuerzug-ról az Einsamkeit korszaka jut eszembe, telitalálat az Irgendein Arsch, a Rote Sinfonie azért ad némi betevő klasszikust, a legjobb viszont akkor is a Refugium, méltó folytatása a Bresso - Das Schweigen - An Ende der Stille - Stumme Worte - Eine Nacht in Ewigkeit - Nachtschatten vonalnak...
És jó, hogy ezek mind voltak, főleg a Refugium vágott oda hatalmasat, ahogy kijött a második felvonás elején Tilo, és a kirakott pianínón egymagában elnyomta, még a kántálásokat sem kihagyva (hozhatna vonósnégyest is magával az ilyenekhez) . De jól nyomta ezen a hangszeren a Feuerzug alatt is, jobbkezes gitárral a kezében ellenben igencsak érdekes látványt nyújtott...
Egyébként azonban ez, hogy szünet volt, annyira nem jött ki jól, pláne hogy az összes odavágósabb számot (Komet, Lüge, Mandira Nabula, Lichtgestalt, Arsch) az első részben játszották, aztán a második félben igencsak leült a hangulat. Igaz, ehhez az is kellett, hogy az Am Ende stehen wir zwei teljesen átalakuljon, de annyira nem előnyére - ez igaz volt az Ein Hauch von Menschlichkeit-re is. Tilo meg kissé szétcsúszott volt (ellenben nagyon sokat beszélt önmagához képest), néhány strófát elhadart, meg tévesztett szöveget is. De azért igéretéhez híven ő kijött dedikálni a szünetben, és még fotót is tudtam vele készíteni megint. Anne meg inkább átöltözött azalatt...
A végén meg egy jókora visszatapsolást kaptak kétszer is, naná, a közönség szétszedte volna a helyet, ha nincs Copycat, és utána még egy Halt mich-et is kicsikart. Aminek viszont én örültem, hogy most volt Tränen der Sehnsucht, az Ich verlasse heut' dein Herz pedig a CD-n megszokott tempójában lett eljátszva. És ha mindent összeadunk, kb. tényleg kijött a három óra műsor...
Sajnos most utána nem jöttek ki hamar, a biztonságiak pedig finoman de erélyesen kitessékeltek mindenkit, így nem tudtam még egyszer találkozni velük. Pedig lett volna ezek kapcsán bőven kérdésem, de úgy néz ki, hogy pesti koncertről ezek után már nem érdemes kérdezni...
Masters Of Rock-on még rövidítve és fényes nappal is megvoltak a szerethető dolgok... persze eléggé a fesztiválhoz igazítva, így lett a következő setlist:
Schakal
Ich bin der brennende Komet
Alles Lüge
Mandira Nabula
Not Every Pain Hurts
Lichtgestalt
Feuer
Stolzes Herz
Copycat
...meg egy jobban a napszakhoz öltözött Anne Nurmi is.
Tilo viszont jött a rossz hírrel, hogy a beígért jubileumi turné Európát nem fogja érinteni.
Sziasztok! Mi is kint voltunk a koncerten! Szóval plusz 2 magyar. Életem legjobb élménye volt, először a Lacrimosa-t 2005ben láttam Wiesenben, már ott magával ragadott a zene és a szövegvilág, és így váltak a kedvenc együttesemmé. Tilo pedig egy Isten számomra. Az egész amit képvisel csodálatos. A kedvenc számom a Sehnsucht és a Feuer az új albumról. Nagyon nagy volt az egész koncert! Az összes albumuk megvan. Forever LACRIMOSA!!!! darladark
Most szólt egy szintén fórumozó embertársam, hogy lett Lacrimosa-topic... nem gondoltam volna, akármennyire is az egyik legnagyobb kedvencemről van szó...
Ezek szerint legalább öten vagy heten voltunk kint magyarok... :-) hiszen én is voltam, és találkoztam is két másikkal. Amúgy inkább szláv szót lehetett hallani többségben, és most nemcsak a nagyon beleélős oroszokra gondoltam, akik ott álltak mellettem a második-harmadik sorban... (aztán Tilo azt hitte, hogy én is közülük való vagyok, de még akkor is nagyon megköszönte, hogy hangulatot csináltunk, amikor kiderült, hogy máshonnan jöttem...)
Nekem hat éve jött a felfedezés, a fent említett embertárs ajánlotta őket figyelmembe, aztán a Shockos cikkek még jobban felkeltették az érdeklődésemet... és akkor vettem meg a Fassade-t meg az Echos-t. Mivel amúgy is a legnagyobb kedvencem a metallal kevert komolyzene, így egyből megfogott... aztán mikor egy kicsit jobban utánanéztem a szövegeknek (sok volt benne a nemigen használt szó), nagyon megfogott, hogy németül is annyira ki lehet ilyen mély érzéseket fejezni, mint amilyeneket eddig csak angolul hallottam...
Szerintem az Elodia a legjobb albumuk, de mindegyiket szeretem valami miatt, még az első három lemezt is... néha kell az a padlósság, ami csak az Angst-on meg az Einsamkeit-on van meg igazán...
A koncert pedig nagyon jó volt, főleg a meglepetés Call Me With The Voice Of Love miatt... meg hogy a végén az AuS-ban is előkerült a trombita... Egyébként igen rendhagyó volt a kezdés meg a lezárás is, főleg a négy évvel ezelőtti turnéhoz képest (akkor Berlinben láttam őket (cikk a Shockon), csodálatos volt, főleg a Tränen der Sehnsucht - ez hiányzott most - és az Ich verlasse heut' dein Herz). Amúgy Alleine zu Zweit, Komet, Alles Lüge... ezekkel csak jó lehetett. Utána pedig Tilo és Anne is nagyon közvetlen volt, csak kár, hogy nem akarnak nagyzenekaros koncertet... de nem zárják ki néhány klasszikus zenész alkalmazását Haggard-módra, meg azt sem, hogy majd egyszer eljönnek Pestre...
A helyről meg csak annyit, hogy annak örültem, hogy a biztonságiak is szartak a fotózási tilalomra, meg annak is, hogy osztottak vizet a koncert közben, mert én is leizzadtam csutakra, és egyre kevésbé bírtam a show-t szusszal (ez is bizonyítja, hogy jó volt...) - de a másik két magyar elmondása szerint volt, aki el is ájult...
Kisfeleségem hallgatta. Nem tudom, hogy azelőtt ismerte-e őket. Mondjuk szerintem az Endorama nótának köszönhetően kezdte keresgélni, amit a Kreatorral csináltak :) Számomra az első igazán izgalmas nótájuk a Seele in not (jól írtam vajon?:)) volt. Annak volt olyan hangulata, ami alapján elklezdtem komolyabban foglalkozni velük :) De aztán elég sok olyan nóta is van, amit aztán szívesen hallgatok. (pl Sanctus)
Amúgy én csak nemrég kezdtem metált hallgatni (Cradle of filth stb) ezeket szintén a nejem révén ismertem meg, a "fő profilom" a szolidabb zenék (New Model Army meg ilyenek)
Hogy ismerted meg őket? Én úgy, hogy annak idején metálos voltam (és most ismét az vagyok) és rendelgettem cd-ket, és mindig kaptam mellé Nuclear Blast-os katalógust, abban volt egy apró kép róluk, plusz az említett kiadó a rendelések mellé válogatás cd-t is adott, azon volt az Alles Lüge koncertváltozata a Live-ról, plusz tudtam, hogy AC dobol náluk, akit nagyon bírok (előtte a Running Wild-ban ütött), így kockáztattam, és megrendeltem a Stille-t. Ez volt az első Lacrimosa cd-m és csak tátottam a számat, akkora muzsika volt! Ez volt 1999 tavaszán.
Igen ez a nem ismerést tapasztaltunk :) Nekem három éve ismerősek, akkoriban sokat hallgattam őket.
Egyébként amikor tegnap beléptünk a terembe, viszonylag hamar "találtunk" egy magyarul beszélő párt :) Mondjuk nem elegyedtünk beszédbe velük, de lehetséges, hogy mi négyen voltunk innen :)
Nem nagyon ismerik a zenekart az országban. Egy időben nagyon szerettem őket, hatalmas rajongó voltam '99-2000 tájékán, aztán az Elodia nem nagyon tetszett, meg más irányzatok felé fordultam és hanyagoltam a zenekart. Tavaly kíváncsiságból letöltöttem az azóta kiadott albumaikat, és ismét megkedveltem őket, nagyon sokat fejlődtek. Kár, hogy AC már nem dobol a zenekarban, de hát inkább a bizniszt választotta.
Tegnap voltunk Anyával Bécsben Lacrimosa koncerten, ami nem volt felejtős, nagyon jó kis hangverseny sikeredett, minden elismerés nekik. Aztán szerintem itt a mi ki Budapestünkön is meg tudnának akár tölteni egy akkora termet, mint a Szene Bécsben.
