Mi 29 éve vagyunk házasok, és eddig mindig élt velünk valaki egy lakásban. Eleinte a szülők, később a gyerekek. Most teljesen ketten maradtunk. Házasságunk elég jó, mert megvan köztünk a kellő bizalom, ám mégis váratlan a helyzet. Ki mit tett ilyen helyzetben, erre lennénk kiváncsiak.
Tudod mókás volt,mert pont ezt teszem,amiket felsoroltál:):)De ,szó szerint.!
Kutyázom,házat újítom,kertészkedek és ráadásul festek--mint nálatok a férj--.
És mindezek nem boldogítanak,amióta nincsenek itt a gyerekek.Nem tudom megoszatni velük a napi élményeket,akár a kutyák mindennapi aranyos vagy bajos dolgait,akár a kertben és a házon végzett sikeres előrehaladást.Rengeteg fotót csinálok ,amiket neten átküldök nekik,tehát naprakészek,mintha együtt lennénk.
De én akkor sem vagyok már a régi ,egyre kevesebb a motivációm .Sokszor úgy érzem,hogy ezek nem fontosak,oly mindegy csinálom-e vagy sem.Mert anélkül is este lesz egyszer.Aztán egy új nap.És megint egy.
Talalnod kell mas ertelmet eletednek, gyerekeket elengedni nem tragedia, hanem klassz. En kutyazok, lakastfelujitok, kerteszkedek, ferj festeget klassz kepeket. Kutya is gyerekpotlo, a bazsalikomot is orom nezni, ahogy no. Ne varjad, keressed az aktivitast.
Nincs ott a férj mint Nektek.Nincs semmilyen párkapcsolatom.
Minden szerepkörből kiestem és nem találom a helyem.
Sokszor a teljes összeomlás határán vagyok,mert tudom,hogy van tovább,de nincs hozzá elég energiám.Csak várok valamire .Fogalmam sincs minek kellene történnie,hogy ujra "valaki" legyek??????????
Itt vagyok. 19-20 eves gyerekeim egyetemen, es elvezem az elszakadast. Jo, ha hazajonnek, sutok-fozok, megszorongatom oket, aztan 3 nap utan sikitofrasz, mert nem talalom a szemoldokcsipeszemet vagy kisollomat, vagy csak sok nekem a tarsasag, akit idehivnak.
Igen, talán ennek Is megvan a jó oldala. Hogy mást ne említsek a szex az bizony nagyon is más ha csak ketten vagyunk. Lehet közlekedni a lakásban meztelenül, és minden mást is lehet csinálni, amihez csak a kedvünk van. lehet hangosan élvezni stb. De azért jó lenne egy hasonló helyzetben lévő házaspárral elbeszélgetni.
Anyum meg apum amíg velük laktam, addig is könnyedén kijöttek a fürdőből, csak akkor nem, amikor a barátnőim ellepték a házat :) Erre nem kell várni jobb helyen 20 évet szerintem :)
szerintem az egyetlen dolog, amin változtatni kell, az az érdeklődési kör. menjetek nyaralni ketten, hétvégenként utazgassatok, főzőcskézzetek barátokkal, ilyesmi. hülyeség lecserélni a lakást, mert gondolom azért néha hazamennek a gyerekek. próbáljátok élvezni a csendet és hogy nem kell állandóan veszekedni, ja, és ne nagyon hangoztassátok előttük, hogy egyedül vagytok, ne legyen lelkiismeret furdalásuk, csak pont annyira, hogy 2-3 hetente hazarepüljenek. ez egy teljesen hétköznapi helyzet, sőt, szerintem ti a szerencsés kategóriába tartoztok.
hidd el, ez egy normál, mindenkivel előforduló krízishelyzet
Magukra maradó, még aktív szülők családja
Ebben az életkorban a házaspár megkönnyebbülhet, hiszen lényegesen lecsökken a felelősség, az anyagi és fizikai megterhelés. A szülői feladatok háttérbe szorulásával új lehetőségek jelenhetnek meg. Kiteljesedhetnek szakmailag, egzisztenciálisan, új célokat tűzhetnek maguk elé, több idejük jut egymásra, addig meg nem valósult terveikre.
Nehézségek
Sok házasságban a szülői szerep helyén űr keletkezik, és ha nem lép be valami más közös cél vagy feladat, a kapcsolat kiüresedése nyilvánvalóvá válik. Emellett erre az életszakaszra tehetők a változó korral együtt járó testi-lelki megpróbáltatások, és ennek az időszaknak a jellemzője a visszatekintés is. A szembesülés az eddig elért eredményekkel a gyermeknevelés, a karrier, az anyagi javak, a párkapcsolat terén gyakran krízissel, úgynevezett integritásválsággal jár.
Ez az életszakasz új szerepek elfogadását és megtanulását várja az érintettektől: az anyós, após, nagymama, nagypapa szerepek elfogadásánál, átélésénél meghatározó, hogy mennyire várták, mennyire készültek rá. Fontos az is, hogy az ő szüleik körében milyen példát láttak, s hogy gyermekük választottjával mennyire vannak megelégedve.
Végleg elmentek a gyerekek vagy csak hétközbenre? Nagyon sok diák minden hétvégén hazajár. Mikor én annak idején egyetemre kerültem (az öcsém már középiskolába elkerült), mesélték, hogy anyukám sírva járta a kisvárost "ide jártunk fagyizni, itt vettem neki a ruhát" stb. kommentárokkal, és úgy kellett észhez téríteni, hogy csak tanulni mentek el a gyerekei, nem eltemette őket. Aztán hazamentünk az első hétvégén, meg utána néhány kivétellel szinte mindegyiken, és ugyanúgy folytatódott a család közös élete néhány nap szabadidővel a hét közepén. Még jól is esett nekik, hogy kipihenhetik magukat, mert a hétvége általában elment a főzőcskézéssel nekünk egész hétre előre.
Nem vagyunk egyedül, vannak rokonaink barátaink, és még munkatársaink is. De mégis mintha a cél elveszni látszana. Mert erre szerződtünk mi ketten 29éve. Ez volt a cél, felnevelni őket, és most elértünk ide. Hogyan tovább. Sokan ilyenkor válnak, vagy csapodárrá válnak, mert nincs már összetartó erő. Bár a szex még együtt jó, nagyon jó, de hát........
ne zavarjon a terápia kifejezés, ez csak egy módszer ahol technikákat tanulsz. olyan mint egy suli. nem betegség kezelése, hanem életviteli tanácsadás. de persze egyedül is működhet, természetesen.
Az ember megszokja őket. Itt vannak velünk, neveljük óvjuk őket. Aztán elrepül 20 év, eljön a szeptember, és itt hagynak. Először az egyik. Jó-jó, ezt még elviseljük a másik még velünk van. Aztán eljön a szeptember , és ő is elmegy. Hirtelen nagy lett a lakás. Üres, minden a miénk, bármerre megyünk, már csak mi vagyunk. Eszünkbe jut hogy minek is az ilyen nagy lakás, kisebb is elég lenne. Most mit tegyünk. Persze van kis előnye is. Bármiről beszélgethetünk, Kijöhetünk a fürdőszobából meztelenül, és ugye szabad a szex. Jó lenne pár tanács,ha vannak olyanok akik hasonló cipőben járnak, ők mit tettek, vagy mit tesznek, és hogyan élték, élik meg.
