Egy sor szarakodást, amihez el kell lőni a filmet, előhívni, denzitométerrel visszamérni, abból hívási görbét szerkeszteni stb, azt készen kapod a digitális gépeddel és a grafikai szoftverekkel, csak olcsóbban, gyorsabban és pontosabban. Ha veszed a fáradságot, és kalibrálod a szenzorodat, vagy átnézed a DxO kalibrációját, akkor pontos fényméréssel, -amire a Nikonok alkalmasak- megtervezheted az expót. Mindent ugyanúgy csinálhatsz, mint a filmmel, csak nem kell várnod, hogy viszontlásd a képet, mert azonnal ott van az orrod előtt. A zóna-rendszer részben abban segít, hogy kialakíts magadnak az adott filmre, hívóra és hívási metódusra való negatívkarakterisztikát, ami hívás után megváltoztathatatlan. Digitálisnál ezt ráérsz utólag kialakítani, elmentheted, illetve tetszőleges formában és számban "újra hívhatod a filmed". Ha ez nem megy, vehetsz beépülő modulokat, mondjuk a Nik-től, a DxO-tól stb. A Silverefex Pro2-ben (ami csak félig gagyi) zónatérkép van. Csak ráböksz a zóna számára, és megmutatja melyik terület hová esik a képen. (ha esetleg megveszed ezt a szoftvert, azért csak mutasd meg B31-nek is).
Azt nem tudom, hogy miért kell behúzni a hisztogram jobb oldalát középig, de ha nagyításnál a negán rögzített csúcsfényt addig exponálod a papírra, amíg az ott a papírt a középszürkéig exponálja, ugyanolyan szar lesz, mint a digitálison.
Egyébként a hisztogram a RAW-ba ágyazott nézőkép jpg hisztogramja, ami nem teljesen precíz a teljes dinamikára nézve. Ha pedig jól mérsz fényt, olyan nagyon nem kell a hisztogramot bűvölni. Nyomtatásnál több lehetőség van a gyors, és igen precíz megjelenítésre, mint az optikai nagyításnál. Óriási a papírválaszték, és a korrekciós lehetőség a megjelenítésben. A nyomtató persze hogy egymás mellé köpi a tintát, mivel a szemed felbontása olyan rossz, abból te nem érzékelsz semmit. Persze, ha valaki kukkerrel stírolja a nyomatot, az vessen magára. A tintasugaras nyomtatók szélesebb gamutot tudnak ábrázolni, mit az analóg színes papírok, de ha nem tetszik, akkor ott a Durst Lambda, vagy Siena levilágító-hívó cajg. Fekete-fehérben kb. 40 tónust lehet papírra tenni, ennyi a szeparációja a jó papíroknak megfelelő laborálással. A filmek kb. 200 tónust tudnak elkülöníteni. Digitálisan 256-ot, ha nem is lehet mindent megjeleníteni egy jó nyomaton, még mindig jobb a helyzet, mint az analógnál, és bizony pont a feketékben van több részlet, mert a szenzorok dinamikáját nem felfelé lehet növelni. Ha gazdagabb országokban bemész egy divatüzletbe, megláthatod mit tudnak most papírra teni, ha van, aki megfizesse. Ilyen minőségű képek korábban nem szaladgáltak. Van aki, a CIBA-ért siránkozik, ha tömeges igény lenne rá, akkor most is azt használnák. Nem használják.
Nekem egy kicsit a szar is ízetlen szindróma jut az eszembe, amikor ilyen szintű eszközök hiányosságain fanyalgunk.
Tudom tökéletes cuccok nincsenek, de úgy általában nem visszafelé fejlesztenek. Ha pedig tényleg annyira hiányzik a zóna-rendszer, és az analóg világa, ott vannak a fasza gépeid, tegyél beléjük filmet, aztán szard le ezt a sok három alapszínnel rögzítő vackot. ( a Kodak filmek hány színnel rögzítenek?)
Én most nem a feldolgozásról, hanem a szenzor adottságairól, az A/D konverzióról és a fizikáról beszélek.
Egy 76dB dinamikatartományú jelet 16 biten digitalizálni teljesen felesleges. Az 14 bites A/D-t használó kameráknál is csak kis ISO-n lehet értelme a 14 bitnek, és ott is csak válogatott kameráknál.
Lásd dxomark a képminőséggel nem egészen konzisztens pontozása.
Sajnos a színekkel kapcsolatban sok mindent nem tudunk megtapasztalni. A gyártók a pixelszámra és a profitra koncentráltak az elmúlt két évtizedben. A fényképezőgép gyártók akár 16 bitről is beszélnek, de a fotópapír, monitor és videokártyagyártók? Jó, a fotópapírnak vannak fizikai adottságai, de azért néhány színproblémát talán meg lehetne oldani. Szintén nem három színből kikeverve. A nyomatról meg ne beszéljünk, mert ott szintén mint a szenzornál egymás mellett vannak a színpontok. Nagyon ciki, hogy megjelenítő eszközök hiányában részben vakon dolgozunk. A színárnyalatok száma is nagyon becsapós. Arról kellene beszélni, a valóság dinamika tartományából hány rekeszt tudunk érzékelni, és melyik rekesztartományban hány tónus van! Ugyanis a tónusok nem egyenletesen oszlanak el az érzékelt fényérték tartományok között. A világos rekeszértékekben nagyon sok tónus van, a sötét tartományokban pedig nagyon kevés. Így aztán ha túlexponálsz, a kép hamar kiég, ha pedig alálövöd a képet, akkor a finom színek és tónusok vesznek el. És a legsötétebb érzékelt rekesztartományban (esetleg a többiben is) hány százalék a zaj? Sok millió tónus van, de mégis ha a hisztogramon a jobbszélső csúszkát középre cibálod, a képernyőn olyan tónushiány látszik, hogy az már szinte siralmas. Nem írtam le a problémát elég pontosan, de a lényeg, hogy a képmegjelentés terén nagy gáz van, és a gyártók részéről nemigen jön információ olyan dolgokról, ami nem a bizniszt, hanem a problémamegoldást segítené. Már a tények pontosabb megismerése is segítené a fotózást. Ha például a megjelenítés is 16 bites lenne, ami ugye nem elképzelhetetlen. A hisztogram is lehetne sokkal nagyobb, és megmutathatná a teljes kép információ- dinamikatartományát és ennek a papíron viszontlátható részét. Szépen beskálázva, számokkal és egységekkel, hogy melyik fényértékben mennyi tónus van, és mikor jön el a korrekciónak az a foka, amikor már nem kapja meg a fotópapír azt a tónusszámot amit vissza tudna adni. Biztosan nem fogalmaztam szabatosan, de bizony Ansel Adams zónasistemje a képfeldolgozásból is nagyon hiányzik.
De képfeldolgozás alatt nem az adattárolást értjük, így nem gond, ha színcsatornánként 14 bites képet 16-ba tárolunk. De amúgy egyetértek, hogy még nem látjuk hasznát a 16 bitnek.
12 bites kép: 68 719 476 736 színárnyalat
14 bites kép: 4 398 046 511 104 színárnyalat
16 bites kép: 281 474 976 710 656 színárnyalat
RGB érzékelő esetében. Persze ezek csak számok, és bevallom őszintén, én még a 12 bites 68 milliárd szín előnyeit sem tapasztaltam meg, pedig grafikus vagyok. Persze csináltam már extrém körülményeket, pl. extra fakó képből próbáltam kontrasztos képet csinálni, de a zaj mindig keresztbe tett. Igaz, nincs D4-em.
A számítástechnikában az adatfeldolgozás byte = 8bit egységekben történik. Van 14 bítes feldolgozás, de az csak a 2byte-ba fér bele, tehát a 14 bítes Tiff kép a számítógépen 16 bítes helyet elfoglalja.
Nagyobb kijelző? Hát az midig jól jön. Én szemüveges vagyok, szemüveggel nézek a gépbe, sajnos a kijelzőt pedig szemüveg nélkül látom jobban. Ez az állapot már alapból elég gubancos. Régen sokat fotóztam filmre, akkor valóban nem néztem a monitort. A digitális fotózás a képfeldolgozással több lehetőséget ad a felvételi hibák javítására, azonban egy javított kép sohasem lesz olyan, mintha pontosan dolgoztunk volna. Mindjárt sokan fognak írni, hogy a RAW feldolgozáskor egy kis expozíciós hiba simán korrigálgató, ami igaz is, de egy kényesebb témánál ahol később az árnyékok és a csúcsfények rajzát is beletuszkolod a fotópapír árnyatterjedelmébe ez már észrevehető. Esetenként az is megeshet hogy expozíciós hibák nehezítik a nagy tömegű képhalmaz későbbi, automatikus feldolgozását. Ezenkívül én a fotózásból élek, és soha nem engedhetem meg magamnak, hogy egy kép amivel megbíztak, az ne legyen meg. Ezért gyakran, ha van rá mód és idő, megnézem mit csináltam, és ha kell, korrigálok. Ezenkívül van olyan téma például a portré vagy az akt, ahol tudnod kell, hogy megvan -e a KÉP, vagy még tovább kell folytatni a fotózást. Persze van olyan eset is például egy esküvő ahol nem nézünk meg minden kockát, de alkalmanként ott is kell ellenőrizni.
A belenagyítás? Néha megnézem, de ritkán, túlságosan időigényes. Lehet hogy kényelmesebbre is be lehetne pogramozni, de a tekergetés, pozícionálás nagyon időrabló.
Az meg már csak újabb bonyodalom, hogy -ha jól tudom- nincs monitor, ami a teljes a 16 bites színmélységet meg tudná jeleníteni, a papír nyomatokról meg nem is beszéljünk.
Azt hogy érted, hogy 14 bites feldolgozás nincsen?
Hát mert az adattárolás és feldolgozás alapegysége az 1 byte, ami 8 bit. Ez azt jelenti, hogy a 14bites színmélységet is 2 byte-on (16bit) lehet csak tárolni és feldolgozni, akkor meg kvázi nem mindegy, hogy be van-e billentve az a felső két bit is vagy sem? Az megint más kérdés, hogy a Roboter által is említett 96db-től elég messze vannak a képérzékelők, tehát 16 biten inkább szűrt zaj jelentkezik, mint hasznos info.
Azt hogy érted, hogy 14 bites feldolgozás nincsen?
Miért szeretnél nagyobb kijelzőt? Ha fotózol, utána még molyolsz a képek nézegetésével LCD-n? A nagyításos módszerrel mi a gond? Nem kötözködésből írom, csak érdekel.
Nem használok D3x-t, csak esetenként kölcsön kaptam. A d3-t viszont jól ismerem, túlságosan is sokat cipeltem.
Nem érdekel a d3, d3x mérete, ez egy kisfilmes gép, szerintem szabadna hogy kb. a d700 nál nagyobb, nehezebb legyen. Nem az a bajom, hogy ez az (ál)profi gép nagy, hanem az hogy a Nikontól nincs normális méret, mint a canonnál az 5d2, vagy akár a Sonynál az A900. Végül is eme bánatomat már elsírtam itt néhányszor. Biztos nem én vagyok egyedül a világban ezzel a normális gépméret igényemmel. Gondolatban már leszámoltam a Nikonnal, nem várhatok még ezer évig. Még a D800-t megvárom és ha az sem lesz számomra megfelelő, akkor gudbáj.
D3x valóban van, de számomra csak elméletikeg, mert kurva drága és nehéz, akkor se kéne ha nyernék a lottón. (Van a pentaxnak egy aranyos hasonló tömegű gépe 645D, nem is drágább és 40 Mpixele van, kétszer akkor szenzora!)
Most is van viszont egy F hatosom, azt néha megsimogatom, és leszögezem, igen, pont ilyennek kéne lenni egy igazi fényképezőgépnek.
16 bitről közvetlen tapasztalatom nincs, a hátlapok világában emlegetnek ilyesmit. Logikus is lenne, végül is 14 bítes képfeldolgozás nincs, így a helyet számítógépen is úgyis elfoglalja. Nagyon indokolt is volna, gondolj csak arra, hogy egy rekesz alexpónál ,,jó" képed még lehet, de olyan minőség mint amit pontos expóval kaptál volna, azt már nem kapsz. Photoshoppal természetesen papiron vagy monitoron és láthatóvá lehetne tenni azt a képrészt ahol ez a nagyobb dinamika kívánatos lenne. Sajnos azt gondolom, hogy Roboter alábbi hozzászólása igaz, hogy nincs a 16 bíthez kellő ,,zajmentes" információ. Persze amíg csak az érzékenységet hajszolják, nem is lesz. Tényleg jó lenne már egyszer a fényképezőgép gyártó adatlapján azt is látni, hogy a 14 bítes kép mellett hány bítes a zaj!
Nem arról van szó, hogy laptopot vagy más ezközt akarok kijelzőként magammal cipelni, hanem a kisebb gépre nagyobb kijelzőt szeretnék.Tudom, hogy ez zavarná a kezelőgombok elhelyezését, de meg lehetne oldani.
A négy szín érzékelését nem én találtam ki, ez létezett valamelyik Sony (828 vagy valami ilyesmi) gépen, de úgy látszik macerás a feldolgozása. Ha ránézel a színterekre, és a szín ,,háromszögre" akkor egyértelmű hogy három alapszínnel nem lehet pontosan visszaadni a szineket.
A 16 bites A/D konverzió 96dB dinamikatartományt tud visszaadni. Ezt meg kellene közelítenie a szenzor dinamikájának, hogy legyen értelme használni. A közelében sem vagyunk.
MF-en is inkább jól csengő adat, mióta ott is a kisebb pixelméretek, nagyobb felbontás kezdett elterjedni, és összevethetőek a kisfilmes digi gépek pixeleivel. Letöltesz a Dalsa vagy Kodak honlapjáról egy MF hátfalba való csillivilli szenzor alaplapját, és nem fogsz 90dB-s dinamika adatokat.
A zajszűréssel elért 14bites dinamikáról inkább nem mondok semmit...
Bevallom nem nagyon értelek és kíváncsi vagyok a véleményedre. Nem kötözködés képpen, de tényleg kíváncsi vagyok. Ha jól tudom te D3X-et használsz, ennek tükrében kérdezem.
A professzionális szót én másra tartogatnám, de ez nem érdekes. - ha ez nem profi gép, akkor micsoda? Illetve mit jelenen neked a professzionális?
Mi az ami hiányzik?
Emberi méret és súly. - kisebb vagy nagyobb kéne? A D3X valamivel könnyebb.
Legalább 25Mpixel. - A D3X 24,5 mpix. Már évek óta kapható. :-)
16 bítes képfeldolgozás. - TE látnád a 14 bit és 16 bit közti különbséget? Milyen monitoron? Illetve mit látnál abból viszont egy nyomaton?
Nagyobb kijelző. - Van olyan, úgy hívják 24 incses monitor. Esetleg vihetsz magaddal laptopot, de mégha 5 incses is volna akkor sem tudnád a képminőséget ellenőrizni.
Esetleg négy szín érzékelése a jobb színvisszaadáshoz. - mi volna a 4. szín és mitől volna jobb színvisszaadás?
Amit hiányolsz belőle az ott van a polcodon a D3X-ben. :-)
Megnéztem. Végül is ezt lehetett várni, kicsi de biztos előrelépegetések, semmi merész változás. Jó kis riporter gép lesz. A professzionális szót én másra tartogatnám, de ez nem érdekes.
Talán a zár, AF , pixel javult egy kicsit. Mivel úgysem lenne rá fedezetem, jó is hogy ez a gép nem fájdítja a szívemet.
Mi az ami hiányzik?
Emberi méret és súly.
Legalább 25Mpixel.
16 bítes képfeldolgozás.
Nagyobb kijelző.
Esetleg négy szín érzékelése a jobb színvisszaadáshoz.
Nekem nem hiányzott, (de végül is ez egy riporter gép):
Az érzékenység, a gyorsaság, és az AF tuningolása. Persze sokan örülni fognak ennek, mostabában ez a divat, de nem ebből áll a fotográfia.
