És mi van azokkal az emberekkel akiknek más a vallásuk, szegény afrikai benszülött törzsek akik pl valamiféle antilopkoponyát imádnak, na ővelük mi lesz? Jézus Krisztus az ő gyarló hitetlen lelküket a gyehenna tüzére veti és ott fognak emésztődni az idők végezetéig? Vagy a mi istenünk és a mi Urunk Jézus Krisztus az Ő szerető szívének dobbanását hallatja-e minden földi ember számára? S ha igen, akkor szegény muszlim igazhitű, halála után mely fényességes kapuba lépjen: az Allah feliratúba, vagy az Isten feliratúba? És miképp cselekedett szegény jámbor Óégyiptusi ember, ki hűen hitt soksok istenségben, halála után ővéle mi történt? Nem lepődött -e meg, nem gyúlt-e pirosság az arcán zavarában mikor ráeszmélt hogy csak egy isten van és annak fia Jézus fogta karon és vezette a jámbor parasztot a mennyeknek országába? Ám ha épp ellenkezőleg, egyiptomi barátunk, halála után , szembetalálta magát mindazon dolgokkal amiket tanult , ez esetben Jézus Krisztus és az ő édesapja épp szabadságon volt?
Rájöttem, hogy csak akkor érzem jól magam a bőrömben, amikor vannak terveim, céljaim, amikor van miért harcolnom.
Továbbá, akkor érzem magam jól, amikor találok egy eszközt arra, hogy kifejezzem önmagam. Az elsődleges önkifejezési forma számomra a zene. Sokszor úgy ülök le a gép elé, hogy "na most megírom életem dalát!". De eddig még sosem írtam meg azt a dalt. A legjobb dolog az életemben a zene. Szinte minden műfajban találok olyan dalt, ami tetszik nekem. Voltam már rocker, jazz-fan, hard technos... én mindegyiket szeretem.
„Milyen zenét szeretek? Nekem mindegy, csak ciceregjen, dübörögjön, recsegjen, ropogjon, pattogjon, üssön, hasson, törjön, szakadjon, vibráljon, pumpáljon! Legyen gyors vagy lassú, vad vagy andalító, tüzes vagy jéghideg, felpörgető vagy nyugtató, dallamos vagy monoton, legyen benne kőkemény hörgés, lágy női vokál, rekedtes férfihang, rideg robothang! Dolgozzanak a filterek, hagy halljam az effekteket, torzuljon az a gitár, pattogjon a groove, üssön az a beat, legyen club vagy hip-hop, dubstep vagy r'n'b, rock vagy jazz, opera vagy blues, techno vagy metál...! A ZENE A MINDEN!!!”
Ha a zenével vagyok elfoglalva, akkor az sem érdekel, ha összedől a ház, ha épp akkor jön el az apokalipszis... akkor az sem érdekel, ha három fullos csaj riszálja magát előttem, és csak rám várnak, ha milliárd dollárosokat lobogtatnak a szemem előtt, akkor az is hidegen hagy...
A halált - minden velejáróval együtt - Jézus Krisztus győzte le. Ez benne van a Bibliában. Csak Ővele érdemes a halálra "várni". Mert Ő azt mondta a tanítványainak: "Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, s majd újra eljövök, hogy magamhoz vegyelek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek."
Élni sokmindenért jó, de csak Jézus Krisztusért érdemes. Ez is furcsán hangzik, de mégis mélységesen igaz. Mert ez foglalja csak magába igazán a más emberekért való élés értelmét és jó-ságát is.
A hithez azért kell egyház, mert az egyház egyszerűen a hívők közösségét jelenti, amire azért van szükség, hogy egymást buzdítsák, segítsék az emberek. Ehhez persze szükséges intézményi forma is, de nem az az egyház lényege.
Nekem anyám volt képmutató hívő - sajnos. Apám hitének viszont nagyon sokat köszönhetek.
Elég fura olvasni, hogy valaki azért él, hogy meghaljon.
Alapvetően nem vagyok kibékülve a vallással, mert az is csak olyan, amilyenné az emberek tették. A valláspolitikával van bajom, és nem értem, a hithez minek kell egyház.
Magával a hittel semmi gondom, mert hinni kell valamiben. A bizonyosság is jó, és Krisztus szavaiban sem találtam kivetnivalót (sőt). Azt szeretem, ha valaki tettekben és szavakban felvállalja a hitét. Persze, itt főleg a tettek számítanak. Ez már egy értékrendhez való ragaszkodást jelent, ami számomra megnyugtató. Sajnos, sok olyan ember van, „akinek egy az Isten, és mégis nélküle él”. Gondolok itt többek közt apámra, aki minden vasárnapi misén a karzatról üvöltötte a Miatyánkat, miséről hazafelé betért a kocsmába, otthon pedig terrorizálta a családját. Akinek a hite örömöt nyújt, és az a hit nem buzdítja antihumánus tettekre, akkor OK.
Én nem tudnám megfogalmazni, miért élek. Nem is tudom, hogy kell ilyen definíciót alkotni?
Én igazából amiért szeretek élni, az a sör. Meg a Tankcsapda. Meg a sör, meg persze a Tankcsapda. Továbbá, sör és Tankcsapda. Jah és persze, amiért érdemes élni, az a sör, meg a Tankcsapda. Végül, de nem utolsósorban, amiért valóban jó élni, az nem más, mint a sör. Meg a Tankcsapda. Remélem nem felejtettem ki semmit sem.
Én az apró kis örömök miatt szeretek élni, amikor egy jót beszélgetek, röhögök valakivel, amikor azt hiszem hogy tetszek valakinek, amikor egy farkasordító hidegben végigdolgozott nap után a meleg szobámban végre a kedvenc zenéim hallgathatom, amikor egy jót kajálunk vagy kirándulunk vagy marhulunk vagy iszunk a haverokkal, amikor kocsikázok és találok egy szép helyet az országban, amikor veszek magamnak valamit és örülök, amikor érezhetem egy kedves nő érintését, illatát, amikor láttam egy fasza filmet, amikor sikerélményem van,amikor megkérdik hogy vagyok- mi a helyzet, szóval ezek a kis dolgok nekem nagyon sokat jelentenek.
Szerintem nem kell nagyon mélyre ásnunk, hogy választ találjunk de ha mégis megtennénk akkor csak bonyolódni fognak a dolgok, szerintem mind a kettőtöknek igaza van, bár ezt ugyse én döntöm el, majd cs-istvan szól ha megtalálta az értelmet a mondandónkban:)
Kifejezetten cs-istvannak szántam, amit írtam, nem általánosságban véve. Van, akinek tényleg jót tenne, ha kicsit elgondolkodna az élet értelmén, de vannak, akiknek jobb, ha nem gondolkodnak rajta túl sokat.
Szerintem István extra önbizalom hiányos, sőt lusta is. Valószínűleg nem is egy Dávid-szobor ez az ember. Na már most, ha 40 évesen valóban nem hallgat senki másra, csak is saját magára, még mindig a lehető legjobban cselekszik.
De ha eddig nem lett öngyilkos, akkor már nem is lesz az. Annyi akaratereje eddig sem volt, ezután sem lesz. Mibe fogadunk? ;)
Szerinted, ha valaki 40 évesen szűz, "múmiának" nevezi magát, és szenved, az meg fogja találni az élet értelmét? Ahhoz először élni, tapasztalni kell. Neki egy nagyon fontos tapasztalat hiányzik az életéből (párkapcsolat), ráadásul fél elveszteni a szüzességét.
Lásd még elfinor válaszát.
„akiknek ez a kérdés jut eszükbe azonnal, ahogy elkezdenek egy kicsit unatkozni azonak társaság kell, mert enélkül csak sajnáltatás lesz minden ilyen gondolatnak a vége”
Többek közt. Tudod, aki gondolkodik, az okos; aki cselekszik, az bölcs.
„Lehet,hogy most erre van szüksége!”
40 évesen, szexuális frusztrációtól szenvedve? Kétlem.
,,Ne hallgass senkire, ugyanis mindenki nagyon próbál okosnak látszani, és mindenki hazudik. Egyetlen igazság van, a te igazságod."
Ez olyan mint ha azt mondanád, hogy amit te gondolsz és mondasz az szent és sérthetetlen! Ha így gondolod akkor szerintem ez tévedés mert, ha mondjuk azt mondja/gondolja, hogy ő öngyilkos akar lenni akkor ez a gondolat az egyetlen igazság? Mert ez a gondolat kihat a környezetére nem is kicsit. Főleg ha megisvalósul a biztatásodra.