A kutya tehát most már másfél éves, ez a dolog azért problémás, mert én problémafelfogóképességű vagyok.Mások esetleg nem foglalkoznak ilyen ügyekkel.
Tanulságul is írom... Engem értek meglepetések,mert ezeken a dolgokon nem gondolkoztam korábban. Az önállóan vagy falkában felnövő kutya önálló. Úgy értem ,hogy nincs hozzászokva, hogy gazdája van.Önállóan gondolkozik.
Pl. adok enni, de csak végső esetben nyúl hozzá.Megpróbál lopni.
Szerintem a kutya majdnem ember -Csányi- ,így feltétlen hiszem, hogy képes színészkedni.Baráti közeledésre inadekvát vadászles pózt vesz fel, inadekvát megadást produkál...
Házőrző-jelző-barát szerepet szánok neki,mostanában már kezdi azért teljesíteni itt-ott.Idegenekkel sem agresszív,de nem is barátkozik. (Ez egy műhely és udvara , ahol lakik.Ha nincs ott senki, bemegy és összegyűjti a cipőket.Most már nem rágja meg őket.A kilincsre csukott ajtót kinyitja.)
Keresi a helyét a "falkában" próbálgatja a rangsort - ha már szakkifejezeskhez hasonlókkal tűzdeled tele az írásodat, gyanítom, nem szükséges elmondanom, hogy a kutya falkaállat, testbeszéde jelentése lehet többek között dominanciára törekvés avagy megadás).
A kutyák nem adnak inadekvát válaszokat, legalábbis a mi fogalmaink szerint nem érdemes ily módon definiálni. Az, hogy Te nem érted, illetve mást várnál, az nem jelenti, hogy a válasz inadekvát. Szerinted nem megfelelő csupán.
Azt sem tudhatod, hogy a menhelyi "szocializáció" során milyen olyan válaszokra kényszerült, amelyek a túlélését segítették.
Szerintem először Neked magadnak kéne átgondolnod, hgy mit szeretnél: szeretni akarod, kényszeríteni arra, hogy a Te elvárásaidnak megfeleljen avagy elég lenne, ha boldogan élne és megtanítanád néhány alapvetésre, maximálisan figyelembe véve habitusát, vézenét.
Én azt szoktam mondani a Hozzád hasonló kutyásoknak, mielőtt a kutyájukat elemezgetik, magukkal jöjjenek tisztába. És tegyék rendbe, amit kell. Mert volna mit, ahogy olvasom.
Hát - futni azt nem- biciklizni (én, ő gyalog) elmentünk egyszer ezzel a kutyával, mondom pireneusi-gretriever, szal egész olyan, mint egy hova... 20 méter után elkezdte élvezni, 4.5 km-en át száguldott vontatva egem, ott eldobta magát...kocsival kellett hazavinnem,két hétig szinte nem mozdult csak nézett.
Szerintem az ember nem összevissza választ autót,nőt,házat ,frizurát,ruhát, kutyát.Nekem sosem lehetne rotweilerem,pincsim,masztiffom,pitbull...stb. Ha örökölném se. A menhelyi kutyát nem látom sérültnek.De lényeges, hogy nem együtt nőttünk fel. Szal háromnegyed évét nem ismerem,én sem épültem be a tudatába. Biztosan ő is inadekvátnak lát engem.Lehet, hogy nem érti miért nem kell velem megküzdeni a kajáért.
Teljesen más tapasztalatokat szerzel ha sok kutyád van. Sok kutya egymáshoz-hozzád viszonya is teljesen, esetleg lényegileg más. Te vagy tapasztaltabb, nem kétlem. Ezért kérdezek.
"A kutyák gazdáikra hasonlítanak. (?) Nekem nagyon lényeges a kutyám milyensége"
Lehet hogy félreértettem, de nálad a nyúl viszi a puskát? Mert ha szó szerint értelmezem, amit írtál, akkor attól félsz, hogy olyan leszel, amilyen a kutyád. De legalábbis a kutyád szemilyiségén keresztül szeretnéd megismerni magad? Hát ez már nem túl egészséges. Szerintem.
Ez tényleg akkora probléma? Egyébként ismerősék kutyája hasonló volt kicsinek, hanyattdobta magát és rendszeresen bepisilt örömében-izgalmában. Le is nézték ezért, ott is a másik volt a bezzegkutya. Ezeket kinőtte, de nem lett belőle az a domináns, fegyelmezett, véresszájú házőrzőtípus.
Igazad van ,így van, én eképp gondoltam ,csak most ,egyféle önigazolásból emlegetem a régieket.Persze ez egy másik kutya.Pl négy lábbal támadja a falat jókedvében... Sok a kamuzás,színészkedés,hanyattvetés, ez nekem nem jön be.
Korábbi ebeim kicsiként sem estek hanyatt,nem gondoltam, hogy elmúlhat.
Másfél éves ez gretriever formátumú, színű , kuvasszerű fejű...kifejlettnek vélem.
Van olyan , hogy fajtakeveredés okán viselkedéskeveredés is ? A pireneusi az egy pásztor, a retriever meg nem.(úgy tűnik az idegeneket inkább benn tartaná, beengedi, kifele véd...) Gondolod még elmúlhat a hanyattdobás?
Bármennyire is szeretted korábbi kutyáidat, helytelen az a hozzáállás, ha a jelenlegit mindig hozzájuk hasonlítod. Egy új kutya egy új világ, új egyéniséggel. Az emlékeidet őrizd meg a régiekről, az újból pedig hozd ki azt ami őbenne van!
Az elért sikereidhez örömmel és őszintén gratulálok. Viszont az általad említett jobb sorsra érdemes kutyák ma is ugyanúgy sorra halnak, mint ahogy valószínűleg ezután sem lesz másképp (SAJNOS!!!). A te és sok társad jó szándéka még akkor is elhanyagolható, ha a hozzátok került kutyák szempontjából ez maga a megváltás.
Nekem olyan kutyáim voltak, melyek pl nem léptek be a házba csak kérésre. De ezt a dolgot nem tanultuk, csak egyszer megbeszéltük. A kerítést az udvar és a kert között csak az oszlopok jelzik...korábbi kutyáim első szóra, (kézjelre) , megértették,hogy a kertbe menni nem szabad, macskakergetés közben sem.
Most ez a zsenge is megértette...kifigyelte, hogy du négy körül nem vagyok képben, du négykor (órát igazíts!) hátranéz,majd taríram-taríram megy a kertbe viháncolni. Mikor megjövök, éppen azt nem mondja: -He-he, voltam a kertben !
Amit írsz az teljesen igaz, én azonban elsősorban nem a származásra gondoltam, hanem hogy milyen élmények érték a kutyát életének a legkorábbi időszakában. A legszomorúbb az, amikor magunkhoz veszünk egy olyan kutyát, amelyről sohasem fogjuk megtudni, hogy mi történhetett vele korábban, csak azt szűrhetjük le a viselkedése alapján, hogy bizony nem éppen kellemes dolgok lehettek azok. Viszont ha olyan szerencsém van, hogy jövendőbeli kutyámat akár a megszületése pillanatában is láthatom, és onnantól kezdve figyelemmel kísérhetem a vele történteket, és tudhatom, hogy nem érték káros hatások, akkor szinte szavatolva lesz, hogy egy kiegyensúlyozott eb gazdája leszek.
Egyvalami biztos: soha nem lesz két egyforma kutyád, pontosabban az új kutyád mindig más lesz, mint az előző. És lehet, hogy az új sokkal "problémásabb" lesz. Azért, mert egyszerűen nem volt szerencséd, és olyan kutya került hozzád, amelynek az idegrendszere szétzilált. Ezen javítani lehet rengeteg munkával, de valószínűleg soha nem sikerül teljesen "ideális" kutyát faragni belőle, bár ennyi info alapján ezt is túlzás kijelenteni. Igazságot itt ne keress: az csak legenda, vagy beetetés (ahogy tetszik), hogy pl. menhelyi kutyát érdemesebb befogadni, mert sokkal hálásabbak, ragaszkodóbbak stb. stb. Lehet persze igazság ezekben is, de az esetek 100%-ában a kockázat nagyobb, hogy idegrendszerileg károsult kutyához jutunk ezúton, mintha egy tenyésztőtől vásárolunk, vagy kapunk egy mindenféle káros élménytől mentes kölyköt. A másik fontos dolog: a kölyökkor fokozottan vesződségesebb ilyen esetekben, ami viszont minden esetben enyhül az 1., de sok esetben inkább a 2. évét betöltött kutya esetében. A kölyökkorban szinte elfogadhatatlan viselkedésű, károsodott idegrendszerű kutya is automatikusan kevesebb gondot fog okozni az idő előrehaladtával, a fent említett életkor betöltése után, de nagyban függ persze, hogy addig is milyenek a körülményei.
Meghaltak kutyáim, menhelyről újítottam egy gretriever-pireneusi háromnegyedévest. Hím, ismerem a szüleit...De a menhelyről került hozzám. Gondoltam jó kutya lehet belőle... Kezdettől fogva gyakori inadekvát viselkedést produkál. Genitáliát dob minden előzmény nélkül.Máskor földbe lapul ,és nem mozdul. Máskor ráfekszik bármire,uralkodó jelleggel.Máskor a tipikus félelem megnyilvánulást mutatja,pedig nem is fél, csak kamuzik.
Szal lehet ebből kutya ?
Van egy tervueren szuka féléves kölyköm máshol.Ez is gyakran dob genitáliát jöttömre. Az a kérdésem, hogy lehet az, hogy hozok magammal "félelemszagot"?Stresszszagot?
Elrontom-e a kölyök életét a másik kutya megtartásával?
Három kutyám élt velem, egy tizennyolc évig, kettő tizenegy évig.Egyik sem dobott soha ivarszervet, a berni kicsit távolságtartó volt, a hovawart erős...A hovawart bánatában halt meg a berni után.
