Viszont szerencséjére újra megérkezett Frederic Wenthworth! Amikor először olvastam, diszkréten mosolyogtam magamban, gondolván és mondván, hogy szegény fickó, nincs esélye, csak ő még nem tudja! Igaz, akkor még Anne sem így látta a dolgokat.
Másrészt viszont nem tudom Anne-t elítélni a döntésért. Lady Russel volt az egyetlen, aki törődött vele. Az apja semmibe vette, a nővérei közül az egyik lenézte, a másik kihasználta. Korát meghazudtoló éléslátással ítélte meg az életét meghatározó tanácsot, miszerint NE menjen férjhez a kapitányhoz. Lady Russel, ha sokkal tapintatosabban is, azt mondta, hogyha a férje meghal, akkor ott marad fillér nélkül, lehet, hogy gyerekekkel, és megint az apja kenyerére szorul. Szerencsére ez nem történt meg, de volt rá esély!
Figyelemre méltó lista, szeretném a sajátommal bővíteni.
Az én nagy kedvenceim a XIX. stázadi angol írónők, Austen, továbbá a Bronte nővérek. Ezek közül is Charlotte, az ő művei közül pedig a Villette. Viszont végignézve a könyvesboltok kínálatán, nem vagyok egyedül.
Lem (Stanislaw) néhány regénye: Solaris, Visszatérés, A kudarc, Az Úr Hangja. Az emberi megismerés határairól szólnak, scifinek kategorizálva, de többek annál. Az alapkérdés: mennyiben befolyásolja, és teszi lehetetlenné a valóság objektív megismerését emberi (vagyis biológiai evolúcióból eredő) mivoltunk? Mit akar az ember valójában a világűr "meghódításával"? A regények sorai közt olvasva: eléggé értelmesek vagyunk-e ahhoz, hogy efféle kérdéseket egyáltalán feltegyünk?
Annak jócskán modernizált változatát ígérik, pl. rengeteg újrafordított verssel és poémával, sőt "új" versekkel. Az első kötetben, azt hiszem, tavaly jelent meg, az Anyegin van Áprily és Galgóczy változatában, és egy-egy Weöres-, illetve Vas István-torzó. A második, az idei, ahogy mondtam, a széppróza. És persze mindez korszerű jegyzeteléssel stb.
