Talán nem sokan tudják, hogy ezt a tudományos szemléletet a huszadik században egy objektív idealista irányzat, a holizmus szülte. Követői mai tudományos magyarázattal úgy vélik, hogy priori és posteriori ismereteink egyaránt a folytonosság hiányára engednek következtetni. Ennek leírása ma is vita tárgyát képezi.
Én is csak emésztgetem írásodat, és úgy gondolom, hogy elég lesz a legszembetűnőbb kijelentéseddel megfogalmaznom kifogásomat.
"Mellesleg: az Univerzum 100%-ig folytonos változata alighanem rövid élettartamú lehetett"
Aligha létezhetett, mert nem kivitelezhető, logikai töréspontba ütközik, többe is. Ha létezett volna, akkor el kellene ma fogadnia a tudománynak, hogy a kölcsönhatások szükségszerűen következtek (valamilyen logikai kapcsolatban álltak) az anyag létével, vagy hogy tudat az élet egyik következménye, része vagy azonos tulajdonságot mutat vele.
Nemsokára be fogok tenni egy nagyterjedelmű tanulmányt (valószínűleg link formájában) arról, hogy milyen logikai szinten követünk el hibákat, milyen jellegű logikai kapcsolatokat különböztetünk meg a matematikai absztrakciókból kiindulva és hogy melyik ma is létező elmélet érvényes leginkább a valóságra, amely soha sem volt folytonos.
Azt pedig köszönöm, hogy szóltál a nyitó linkkel kapcsolatban, tudniillik adtam rá sanszot, hogy el lesz tolva, de még sem ellenőriztem le. Bocs az egy percnyi fejtörőért. :))
Már több mint egy perce töröm a fejem, hogy mit szimbolizál a link, amire kattintva a Fórum kezdőoldala jön elő... Ettől függetlenül az alapvető kérdés, hogy miért olyan fontos a folytonosság hiánya, vagy a hiányának a hiánya? Nem a természet általunk alakított képét kellene a logikánkhoz csiszolni, hanem a logikánkat a természetnek a logikánktól független jelenségeihez. Ha számunkra értelmileg nehezen emészthető az Univerzum valamely sajátossága, nyilván nem az Univerzummal van a baj, hanem az emésztésünkkel. Azaz emésztésfokozó kúrára van szükség, mint pl. káoszelmélet, vagy a semmiből keletkezés lehetőségének elfogadása. Ahogy valaha elfogadták őseink, hogy a Föld gömb alakú, bár eleinte nehezen tudták elképzelni, hogy az "alul" levők miért nem esnek le. Idővel a folytonosság hiánya is megszokott lesz. (Mellesleg: az Univerzum 100%-ig folytonos változata alighanem rövid élettartamú lehetett csak, és a mi változatunkhoz képest nagyon hamar rekombinálódott a Semmibe, ahonnan előbukkant. A tartós Univerzumnak belső ellentmondásokkal kell rendelkeznie, azaz véletlenszerű inkontinuitásokkal, amelyek megakadályozzák a 100%-os rekombinációt.