A dicsőséges mennyei trónteremben ezek a szerencsétlenek ott kuporognak bezárva?
Jo nagy lehet ott a tülekedés...
Mi értelme van ennek?
Jézus azt mondta "Én vagyok az ajtó." Lehet hogy ez a két koma elkezdené keresni rajta a kilincset...?
------------------------------------------------
Olvasván ezen hozzászólásomat megdöbb a Diabolosznak,ebnve tapasztaltam, hogy hová vezet, ha valaki a tizedért cserébe eladja a lelkét.
Nemcsak az Isten Khrisztoszának a kijelentését hazudtolja meg, hanem az Khrisztosz Istenének a kijelentéseit is.
Mi a problémája a tized szedő H.N. Adventista tévtanítóknak és prédikátoroknak Khrisztosz szentjeinek a lelkeivel és magával a Khrisztosz Istenével is.
Elsősorban tudni kell, hogy akik magukat elnevezték H.N. Adventistáknak - élükön E.G White asszonnyal, az általuk létrehozott új egyház alappillérévé tették azon tanítást, hogy az embernek az Isten nem teremtett lelket és nem formált szellemet, csak testet alkotott.
A hazugságnak ezen alappillérét rengetik meg az Úr Jézus szavai,amikor azt állította, hogy akik a hústestet ölik , azok a lelket képtelenek megölni. Majd Khrisztosz Jézus Istene a Kiynilatkoztatott Próféciák Könyvében megerősítette Khrisztoz Jézusnak az ember lelkére vonatkozó állítását, és
az Égi Szentélyének oltára alatt azok lelkeit láttatja meg Jánossal, akiknek a Földön a fejüket vették
azért , mert bennük volt a prófétálás szelleme.
Máté 10: 28 És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. 29 Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
Jelenések 6: 9. és amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az áldozó oltár alatt azoknak lelkeit,akiket megöltek az Isten Szaváért (Igéjéért) és a tanúbizonyságért, amelyet bírtak, 10. és kiáltottak nagy hangon, ezt mondták: Meddig Urunk – te szent és való igaz –, nem ítélsz és nem állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin? 11. és adtak mindegyiknek fehér ruhát és azt mondták nekik, hogy legyenek nyugton egy kevés ideig, amíg betelik a száma mind a rabszolgatársaiknak, mind testvéreiknek, akiket meg fognak ölni, mint ahogy őket,/Vida Sándor/
Amikor az ember szembesíti egy istentelen tévtanítót ezzel a két bizonysággal - amelyek cáfolják azon állításukat, miszerint az Isten nem teremtett lelket is és nem formált szellemet is az ember számára, hanem csak hústestet - akkor két lehetősége van. Vagy megalázza magát az Isten Szava előtt és megtér istentelen bűnös útjáról, vagy továbbra is ellenál annak és rosszabb lesz a Sátánnál.
Nos ennek tipikus példájának agyunk most tanúi.
Miután az istentelen úgy döntött, hogy nyiltan felvállaja, hogy szembe fordul az Isten Igaz Szavával,
akkor előbb az Istenből űz csúfot, majd az Isten szolgájából Khrisztosz Jézusból,és a szentjeiből is.
Azzal érvelnek, hogy ha Khrisztosz Jézus az ajtó, akin keresztül be lehet jutni a Khrisztosz Jézus Istenének az Égi Szentélyébe, akkor mit keresnek a Khrisztosz Jézus Istene szentjeinek a lelkei.
Nos ezek az tizedszedő istentelen hamis tanítók és hazug prédikátorok, annyira híján vannak az értelemnek, hogy nem tudatosítják, hogy ezeknek a szenteknek a szellemei- malynek létezését az istentelenek úgyszintén tagadnak- ott vannak már Khrisztosz Jézusban,miután kiaszbaditotta ezeknek a szenteknek a szellemeit Thanatoszból, azok automatikusan által mentek Khrisztosz Jézusba az Életükbe. Tehát a szellemük is ott van az Isten Égi Szentélyében. Nem volt szüksége ezeknek a szenteknek a hazugsággyártó E.G. White asszonyra, hogy kénye kedve szerint nyitogassa és zárogassa az Ajtót, melyen keresztül.
Nos ettől lesznek a tizedszedő H.N. Adventsita tévtanítók ideegsek és elkezdik nyilvánosan is gyalázni
mindazt,ami szent. Mert a Sátán kegyeit nem akarják elveszíteni, hisz a Sátán segít nekik becserkészni megtévesztett tiezdfizetőket.
Letagadni az ember lelkének a létezését, azt jelenti, hogy a Khrisztosz Jézus emberi lelkének a létezését is tagadják az istentelenek, azt a lelket, amelyről az Úr Jézus előre megmondotta, hogy fel fogja áldozni engesztelésül sokakért.
Máté 20:Valamint az Embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő lelkét váltságul sokakért.
Márk 10:Mert az Embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő lelkét váltságul sokakért.
Luk. 9:Mert az Embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
János 10:11Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor lelkét adja a juhokért.
János 10:15 Amiként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; éslelkemet adom a juhokért.17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én lelkemet, hogy újra felvegyem azt.
Megfigyeltem, hogy akik a három az egyben istenmodellt imádják, nem szívesen ejtik ki a szájukon, hogy Jézus az emberi lelkét adta engesztelésül.
Az igaz, hogy az élő emberi testben a lélek a vérben van.
Azonban a vér csakis a benne lévő lélek által szerez engesztelést.
Megfigyeltem, hogy az ember szellemét hangsúlyozó egyháztanítók az ember szellemének a hangsúlyozása közben abba a végletbe esnek, hogy az ember lelkéről keveset beszélnek.
Főleg az Úr Jézus emberi lelkének a feláldozásáról furcsán hallgatnak.
3. Mózes 17: 11 Mert a testneklelkea vérben van, én pedig azoltárra adtam aztnéktek,hogy engesztelésül legyena tilelketekért., mert a vér a benne lévő lélek által szerez engesztelést. 12 Azért mondtam Izrael fiainak: Senki se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT , MEGTÉVESZTETT H.N. ADVENTISTÉKNAK MEGTÉRNI AZ IGAZ ÉS VALÓSÁGOS ISTENHEZ!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
“…kellett volna keresnie a lélek szó mellé egy olyan akkor NORMÁLIS ÉS HASONLÓ jelentésű szót… akkor normális és hasonló jelentésű szót"
És hol lehet ilyen szót keresni-azt áruld már el. Nézte volna meg a zsebében, vagy a pad alatt? Miért nem mondasz példát ha olyan okos vagy?
Vagy találjon ki egy uj szót?
Kitalálhatta volna pl hogy "blügyke".
———————————————————————
Ide jut a topik, ha valaki készakarva kívánja lesüllyeszteni “blügyke”, azaz egyszerre idétlen és egyszerre értelmetlen szintre…
Miközben nicktársa(i) érdemi beszélgetés reményében felvetik neki azt, hogy jelen esetben egy konkrét magyar szóhoz “normális és hasonló jelentésű szó keresése a téma, Te erre felvetsz egy nem “normális” és nem hasonló “jelentésű“ szót.
Ezek szerint a Neked ennyire tellett…
Károli legalább próbálkozott pl. akkor, azaz a korában “normális és hasonló jelentésű szavakkal” helyettesíteni a lélek/pszükhé szót, amikor az egyértelműen ütközött a szellem/pneuma szóval, és csinált a pszükhéből “érzéki”-t az 1. Kor. 2.14-ben, a 15.44-ben és 46-ban, azaz érzékelte Ő a problémát ezerrel, de sajnos inkább a pszükhé/lélek szót fordította lélek szó helyett akkor “normális és hasonló jelentésű szóval, mint a lelket nem jelentő pneuma szót fordítsa lélek helyett más, normális és hasonló jelentésű szóval.
Sajnos ezt az utat választotta, és inkább felvállalta a lélek szó tudatosan rossz fordítását, minthogy a pneuma/szellem szóra keressen egy másik, “normális és hasonló jelentésű szót.” a lélek szó helyett.
Laci szépen, alaposan leírta azt Neked a 38789-s írásában, hogy Károli a huszita fordítókhoz hasonlóan simán használhatta volna a “szellet” szót a pneuma fordítására, hiszen az akkor még nem hasonlíthatott az évszázadokkal később, csak a nyelvújításkor létrehozott “szellent” szavunkhoz, lévén ez akkor még nem létezett.
Tehát nem lett volna Károli korában a magyar nyelvben a lélek szavunktól eltérő, ”akkor normális és hasonló jelentésű szó” a pneuma szó lefordítására, ez pedig pl. a “szellet”, ami akkor még semmilyen pejoratív jelentéstartalommal bíró szóhoz nem hasonlított.
Laci ezt írja le ennél bővebben:
“Károlyi nem volt tökfej. Azért nem fordította szelletnek a ruach és a pneuma kifejezést, mert
egyháza átvette a Róma Főpapja vezetett egyház azon tanítását, miszerint "zellet" nem létezik, csak lélek. Ha csak egy helyen is lefordította volna a pneuma vagy a ruach kifejezést "zellet"-re, mivel ezzel különbséget tett volna az ember pneumája és pszükhéje között, ami a 13. századtól kezdve halálos bűnnek volt nyilvánítva a Róma Főpapja által vezetett egyház dogmája szerint.
Mellesleg előbb létezett a magyar nyelvben a "zellet" kifejezésnek az ember pneumájára való használata, mint a szellent szónak fingásra való a használata.
A szellent szó a magyar nyelvben a szél (bélgáz értelemben is használt) szóból származik egy igeképző ( -nt ) hozzáadásával, és a 18–19. századi nyelvújítási, illetve stílusaんですけど folyamatban vált a finomabb, visszafogottabb köznyelvi kifejezéssé a régiesebb és vaskosabb megfelelője helyett.
Amikor tehát a huszita bibliaforditók 1436-ra lefordítottáka Szentírást, a szél szavunkból képzett szellent szavubk,ami fingást jelent, még nem is létezett. Ez igaz volt akkor is ,amikor 1590-ben
Károli elkészítette a Vizsolyi Bibliát, és még akkor is, amikor Káldi György 1626-ban elkészült a fordítással.
A nyelvújítók is különbséget tettek a szél , szellett és a szellent szavak között.
Csak félművelt ember állít olyat, hogy a szellet kifejezés jelentése azonos lenen a fingás szavunk jelentésével. No meg az istentelenek, akik készakarva csúfolódnak a szellet kifejezés kapcsán,
mert készakarva tudomást sem vesznek arról, hogy az embernek a lelkén kívül van szellete is,amit újmagyarul immár szellemnek neveznek.”(38789-ból részlet Lacitól).
———
Te megmaradhatsz, ha akarsz “blügyke” szinten, de jelzem, mindenki más már réges-régen megértette azt, hogy Károli itt vaskosan tévedett és/vagy nem volt hajlandó a huszita fordítók által felvállalt konfliktust maga is felvállalni, tudván, hogy amiatt külön még sok támadás érné a katolikusok részéről.
Inkább a lélek/pszükhé szót fordította pl. érzékinek olyan mondatokban, ahol a pneuma is szerepelt, és a pneumát léleknek, minthogy a pneumát fordította volna lélek helyett pl. szelletnek.
Volt kéznél tehát neki “akkor normális és hasonló értelmű szó”, nagyonis volt! És az nem a blügyke volt…
Károli nem volt ilyan tökfej sem ostoba hogy Istenre olyan kifejezés használjon hogy Szent Szellentés, vagy fingás-t használjon, ezt (is)jelentette a -szellet-fogalom."
-------------------------------------
Károlyi nem volt tökfej. Azért nem fordította szelletnek a ruach és a pneuma kifejezést, mert
egyháza átvette a Róma Főpapja vezetett egyház azon tanítását, miszerint "zellet" nem létezik, csak lélek. Ha csak egy helyen is lefordította volna a pneuma vagy a ruach kifejezést "zellet"-re, mivel ezzel különbséget tett volna az ember pneumája és pszükhéje között, ami a 13. századtól kezdve halálos bűnnek volt nyilvánítva a Róma Főpapja által vezetett egyház dogmája szerint.
Mellesleg előbb létezett a magyar nyelvben a "zellet" kifejezésnek az ember pneumájára való használata, mint a szellent szónak fingásra való a használata.
A szellent szó a magyar nyelvben a szél (bélgáz értelemben is használt) szóból származik egy igeképző ( -nt ) hozzáadásával, és a 18–19. századi nyelvújítási, illetve stílusaんですけど folyamatban vált a finomabb, visszafogottabb köznyelvi kifejezéssé a régiesebb és vaskosabb megfelelője helyett.
Amikor tehát a huszita bibliaforditók 1436-ra lefordítottáka Szentírást, a szél szavunkból képzett szellent szavubk,ami fingást jelent, még nem is létezett. Ez igaz volt akkor is ,amikor 1590-ben
Károli elkészítette a Vizsolyi Bibliát, és még akkor is, amikor Káldi György 1626-ban elkészült a fordítással.
A nyelvújítók is különbséget tettek a szél , szellett és a szellent szavak között.
Csak félművelt ember állít olyat, hogy a szellet kifejezés jelentése azonos lenen a fingás szavunk jelentésével. No meg az istentelenek, akik készakarva csúfolódnak a szellet kifejezés kapcsán,
mert készakarva tudomást sem vesznek arról, hogy az embernek a lelkén kívül van szellete is,amit újmagyarul immár szellemnek neveznek.
Ezzel a logikával koma akkor a szék, székesegyház szavaknak megfelelő görög vagy káldeus arámi szöveget sem lehetett volna magyarra fordítani, tudniillik a szék szavunkból lett képezve a székrekedés szavunk,vagy az árnyékszék szavunk is.
DE akinek nem vitte el az istentelensége a csöpp értelmét, az tudja, hogy az árnyészék, és a székrekedés szavunk jelentése különbözik a székesegyház, illetve a szék, királyi szék szavunk jelentésével, ahogyan a szellett szavunk jelentése sem volt soha azonos a szellent , szellentés szavunk jelentésével. A jelentést az az "n" kisbetű bizony alaposan megváltoztatja.
A bélgáz összetett szavunkat illeti az legkésőbb az 1930-as években keletkezett a magyar nyelvben (az Új magyar etimológiai szótár adatolása szerint ekkor mutatható ki írásban), mint a bél és a gáz szavak összevonása. (Magát a Bélgázok jelenséget persze régóta így nevezték körül, de maga a szoros összetétel ekkor rögzült a szakirodalomban)
A gáz szavunk a 18. század végén, egészen pontosan 1789-ben jelent meg a magyar nyelvben. Ez egy nemzetközi szó, amelyet a 17. században alkult meg a flamand Jan Baptista van Helmont (a latin chaos szóból kiindulva), és a felvilágosodás, valamint a nyelvművelés korán keresztül jutott el a magyar írásbeliségbe.
Ígyhát sem Károli, sem Káldi György amikor a fordítását készítette, nem hivatkozhatott arra, hogy a szellet szavunk a bélgázzal azonos, ugyanis a bél szavunk már akkor létezett, de se a gáz, se a bélgáz kifejezés nem létezett.
Ti akik istentelenek és Khrisztosz nélkül valók vagytok azt képzelitek magatokról, hogy okosak is vagytok.
Nos eme kérdés kapcsán kiderült, hogy nem vagytok okosak. Tudniillik az Isten nem adja az értelem magas fokát az istentelenekbe.
Ezt már Dániel próféta által is közölte:
Dániel 12: 9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. 10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közülsenkisem érti; de az értelmesek értik.
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL ,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Károlinak egész egyszerűen kellett volna keresnie a lélek szó mellé egy olyan akkor normális és hasonló jelentésű szót, amivel Ő is utalhatott volna a többi nemzet bibliafordítóihoz hasonlóan arra, hogy a ruach/pneuma más valóságot jelöl, mint a nefes/pszükhé.
Ennyit kellett volna tennie dichotómia látásmódja ellenére is.
Mond meg akkor te-mindenhez is értő koma- hogy köllött volna forditania Károlinak?
————————————————————-
Na végre, amikor emberként válaszolsz, az mindig más szintje a kommunikációnknak, emiatt most épp végre azt kezded megérteni, hogy miről írok kezdettől Károli kapcsán.
Azt kellett volna tennie Károlinak, amit a Hozzá hasonlóan szintén dichotómia látású huszita fordítók a dichotómia szemléletük ellenére is megtettek magyarként, igyekeznie kellett volna Neki is a lélek mellé keresnie egy hasonló jelentésű szót, és azzal kellett volna fordítania a ruach/pneuma szavakat az Igében.
Főleg amiatt is, mert Károli már olvasta a maga korában pl. a német bibliafordításokat, amelyek suerzői hozzá hasonlóan szintén dichotómia felfogást vallottak, de mégis következetesen igyekeztek a ruach/pneuma szavakat más szóval (geist) fordítani, mint a nefes/pszükhé szavakat (seele).
Ismétlem, ez a külön fordítási törekvés volt az általános a dichotómia látásmódú fordítóknál is, és nem a Károli féle egy szem magyar szóval való fordítás.
Na ez a gond, az, hogy egyedül Károli tért el a dichotómiát valló protestáns fordítók általános irányától!
Te Laci, jól értem azt, hogy híg ember most azt vitatja, hogy a Jelenések 6.9-11 nem a mennyben , azaz az égben majd megtörténő lévő jövőbeli eseményeket mutat be, holott az egész Jelenések könyve képsorait a 4. fejezettől mindvégig ott kapta János!?
Jel. 4.1.Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, amiknek meg kell lenni ezután.
2.És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben,…
Jól értem én ezt a blődségét híg ember nemkomámnak?
Csak a tizedszedő istentelen tévtanítók álítják, hogy nem az Isten Égi oltára alatt vannak.
A kinyilatkoztatást adó Isten szerint ott.
Jelenések 6: 9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alattazoknak lelkeit,akik megölettek az Istennek Igéjéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. 10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? 11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyafiaiknak száma, akiknek meg kell öletniük, amint ők is megölettek.
Nektek tizedszedő istenteleneknek nem azzal van a problémátok, hogy az oltár az Égben van,az Isten Égi Szentélyében, hanem azzal,hogy ott vannak azoknak a lelkei,akiket megöltek a Khrisztosz bizonyságága , ami nem más, mint a bennük lévő prófétaság szelleme.
Tudniillik azzal, hogy a Jézus Khrisztosz Istene kinyilatkoztatta, hogy miután ezeknek a lelkeknek a testeit megölték, mert felfedezték bennük a prófétálás szellemét,igazolta Jézus Khrisztosz azon korábban tett bizonyságát, amikor azt igérte a tanítványainak, hogy azok,akik a testüket ölik meg a lelküket meg nem ölhetik.
Ez a ti legnagyobb problémátok istentelen tévtanítók, hogy a Kinyilatkoztatások könyvében Jézus Khrisztosz Istene igazolta az Úr Jézusnak a Máté 10:28-ban tett égíretének igaz voltát, miután azt állítja, hogy a Megölöttek lekei az Isten oltára alatt kiáltanak bosszúért.
Máté 10: 28 És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg,a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. 29 Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
Szerinted ebben a kérdésben sem Jézus Khrisztosz, sem a Jézus Khrisztosz Istene nem mondott igazat, mert az igazságot E.G. White jelenítette meg, aki azt is tagadta, hogy az embernek van lelke és szelleme, és azt is, hogy az Isten Égi Szentélyében oltár is lenne.
A Jelenések 8:3–4 leírja az arany oltárt a trón előtt, amelyre egy angyal tömjént tesz a szentek imádságaival együtt.
Pál apostol a Héberekhez írott levelében azt írja, hogy az Isten Földi Sátora a Mennyei Szentély pontos mása volt.
Zsid. 8:5. akik az égiek képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan az isteni utasítást kapta Mózes, amikor azon volt, hogy a sátrat bevégezze: mert meglásd - mondta - csinálj mindent azon minta szerint, amelyet (meg)mutattam neked a hegyen,
Zsid. 9:14. mennyivel inkább a Krisztus vére, aki a korszakos (aioni) Szellem által önmagát vitte hibátlan áldozatul az Istennek, megtisztítja a lelkiismereteteket, a halott tettektől, hogy szolgáljanak az élő Istennek,23. szükséges tehát, hogy ha az ég(bel)i dolgok képmásai (előképei) így tisztulnak meg.akkor magukaz égen levő(dolgo)k pedig még jobb áldozatokkal, mint azok, 24. mert nem kézzel csinált szentélybe ment be Krisztus, amely a valódinak (csak) előképe, hanem magába az égbe, hogy most az Isten arca előtt érettünk megjelenjék, 25. nem is azért, hogy sokszor vigye önmagát áldozatul, mint ahogy a főpap bemegy a szentélybe évenként idegen vérrel, 26. mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ (alapjainak) levetése óta, de most egyszer jelent meg a korszakok (aionok) bevégződésén, hogy eltörölje a vétkeket áldozata által,
SEGÍTSÜNK A TIZEDSZEDŐ H.N. ADVENTISTA TÉVTANÍTÓK ÉS PRÉDIKÁTOROK ÁLTAL LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT , MEGTÉVESZTETT H.N. ADVENTISTÉKNAK MEGTÉRNI AZ IGAZ ÉS VALÓSÁGOS ISTENHEZ!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Ne azonos a János 9.1-3, és az utána ezt a témát végig vivő egész 9. rész Jób történetével, más a rendeltetése a kettőnek!
Olvasd és értsd:
1.És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala.
2.És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
3.Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; HANEM, hogy nyilvánvalókká legyenek BENNE az Isten dolgai.
Szó szerint azt mondja itt Jézus, hogy ez az ember nem a saját, vagy a szülei bűne miatt született vakon, “hanem“ amiatt, mert az Ő vakon születésében, azaz “benne” és az egész történetében Istennek konkrét célja volt, mégpedig az, hogy a Jézus általi csodás gyógyulása miatt NYILVÁNVALÓKKÁ legyenek Isten dolgai!
Tehát Jézus a vakként születés okának ezt az okot nevezi meg, azt, hogy a születésétől vak ember meggyógyítása jel legyen
- ennek a konkrét embernek személyesen,
- mind a szintén nem vétkes szüleinek,
- mind a Jézusban hívőknek,
- mind azoknak, akik Jézust ekkor még nem fogadják el sem prófétának, sem Messiásnak.
Te leállsz az elején, nem értve azt, hogy a 3. vers végén mit nevez meg okként Jézus.
Nem olvasod el az egész részt, hisz az végig erről az esetről szól, és szembesíti egész Izraelt azzal, hogy:
32.Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.
33.Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.
Ennek az egész fejezetnek ez az “öröktől fogva nem hallaték” és a “ha nem Istentől van, akkor kitől?” felismerés volt a tétje, és ehhez az kellett, hogy ez az ember születése óta vak legyen.
18.Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, akinek megjöve a látása,
Amiatt kellett az, hogy születése óta vak legyen, hogy teljesen hiteles legyen a gyógyulása, hiszen még így sem hitték el a Jézus csodáiba belekötni akarók, mert még így is kifaggatták a meggyógyult ember szüleit, nem hívén el mások bemondására azt, hogy ez az ember születésétől fogva volt vak.
Az egész fejezet arról szól tehát, hogy Isten ebben a történetben, és ebben a Jézust ezek után nem csak prófétaként, hanem Messiásként is elfogadó emberen és a csodáján keresztül Isten a Fián keresztül hitelesen, mindenkit, akár a kétkedőket is meggyőzően “nyilvánvalókká tegye benne az Isten dolgait.”
"Nem az 1590-ben még nem létező “szellem” szót kértem számon a Károli fordításon, ezt értsd már meg, hisz azt nem kérhettem rajta számon, mert akkor még nem létezett!!!
Hanem a ruach/pneuma és a nefes/pszükhé szavak különálló szavakkénti fordításának az igényét kérem rajta számon..."
Mond meg akkor te-mindenhez is értő koma- hogy köllött volna forditania Károlinak?
A husziták a maguk forditásában "szellet"-et használtak, de a nyelv változik és 150 évvel Később Károli munkássága idejénl eginább a >szellentés< kifejezésére használták.
Érted-e eztet koma igy sokadjára? Károli nem volt ilyan tökfej sem ostoba hogy Istenre olyan kifejezés használjon hogy Szent Szellentés, vagy fingás-t használjon, ezt (is)jelentette a -szellet-fogalom.
Nem volt szándéka nevetségessé tenni a forditást, és hogy ezt sokadjára miért nem vagy képes fölérni ésszel azon igencsak ámulok.
Egy másik bibliahely, amely jó néhány embernek nehézséget okoz, a Jelenések 6,9-10: “És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek Beszédéért és a bizonyságtételért, melyet kaptak. És kiáltottak nagy szóval. mondván: Uram. Te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állsz boszszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” E versek olvasása közben valóban felmerül egy néhány kérdés. Először is: el tudnánk képzelni a mártirok helyzetét mint mennyei boldogságot, hogyha ök nagy hangon állandóan bosszúért kiáltanának? Összeegyeztethető volna ez a mártirok lelkületével, akik közül oly sokan az ő üldözőikért is imádkoztak? "
----------------------------
A mártírok lelkei az Égben nem maguk akarják megbosszúlni sérelmüket, hanem az Úrra bízzák a bosszúállást. Olyat pedig ne várj az Úr Istentől, hogy nem fogja megbosszólni minden egyes ember
erőszakos halálát.
Te ne azok lelkeivel foglalkozz, akik Khrisztosz szentjeiként az Égben várják a testük feltámadásának idejét,hanem magaddal foglalkozz, hogy hogyan menekülsz majd meg, minttévtanító azoknak a bosszújától, akiket megtévesztettél, és neked köszönhetően istentelenek maradtak és Khrisztosz nélküliek. Mit gondolsz mi akadályozza majd emg őket, hogy agyon ne csapjanak,miután kiderül az igazság az Istenek Istenéről, és Khrisztoszáról aki emberi lelkét adta engesztelésül?
Azt gondolod, ha Baál papjai nem úszták meg, ti majd megússzátok a számonkérést, amikor megérkezik Mózes és Illés, hogy prédikálják az igazságot, amit ti elhallgattatok tizedfizető híveitek elől?
Itt faktuális és teológiai kapufát lőttél. Azt állítod szó szerint:
"A Szent Szellem személyét jelölő... szókapcsolat az újszövetség egészében csak és kizárólag Szent Szellemként/pneumaként van leírva, ezt ugye Te sem vitatod?"
De, ezt a leghatározottabban vitatom, mert tényszerűen hamis.”
———————————————————————————————————
Ebben a hsz-odban van ám ismét sokminden, pl. csúsztatás, a vitapartner állításának meg nem értése. Na vegyük sorra:
1. A csúsztatásod:
Csúsztatsz, mert nem igaz az, hogy oly módon “szó szerinti” az általam írtakból az idézésésed, hogy azáltal az eredeti mondanivalóm mindem fontos részét is sikerüljön itt megjeleniteni. A mondatom elejének a végét nem idézted, emiatt a túl rövid idézés miatt nem is értetted meg azt, amit ott írtam. Olvasd el az egész mondatomat, és akkor magad is rájöhetsz az érdemi különbségre:
”A Szent Szellem személyét jelölő “Szent Szellem” szókapcsolat az újszövetség egészében csak és kizárólag Szent Szellemként/pneumaként van leírva, ezt ugye Te sem vitatod?”
Kihagytad a mondatom elejéből a “Szent Szellem” szókapcsolatot (!) és csak 3 db pontot tettél a helyére (ami korrekt, ha kihagy az ember valamit egy szövegből, azaz ezzel nincs gondom), de pont ennek a nem idézése miatt nem értetted meg azt, amiről itt írtam!
2. Az általam írtak meg nem értése.
A mondatomban lévő “szókapcsolat” kifejezés a magyarban minimum 2 szó kapcsolódásából létrejövő kapcsolódás, ezért nevezi a magyat különböző szavak összekapcsolódásának, kapcsolatának. Tehát minimum 2 különböző, önmagában is értelmes szó kell ahhoz, hogy valamit szókapcsolatnak lehessen nevezni!
Ez alapján a “Szent Szellem szókapcsolat” azt jelenti, hogy ebben a szókapcsolatban az egyik szó a “Szent” a másik a “Szellem”, emiatt a “Szent Szellem” szókapcsolat akkor szókapcsolat, ha megvan benne ez a 2 konkrét szó, mégpedig a ”Szent” és a “Szellem”.
Ahogyan Te itt írod, ez a görögben is 2 szóból áll össze az újszövetségben, mégpedig így “Pneuma Hagion”, azaz itt is szókapcsolatként van írva a “Szent Szellem” szókapcsolat.
Na ezt nem értetted meg Te a hiányos idézésed miatt, mert én konkrétan a “Pneuma Hagion” szókapcsolatról,, azaz a ”Szent Szellem” szókapcsolatról írtam, mondván ez a szókapcsolat az újszövetségben mindig pneumaként van leírva, azaz egyszer sem “Pszükhé Hagion”, azaz “Szent Lélek” szókapcsolatként!
Érted már?
Tehát nem az volt a téma a részemről, hogy a “Szent Szellem” szókapcsolaton kívül még mennyi egyszavas megnevezéssel nevezi az újszövetség a Szent Szellemet, hiszen én magam is ismerem a Vígasztaló, vagy épp a Pártfogó megnevezéseit a Szent Szellemnek, na de azok nem a “Pneuma Hagion“ szókapcsolat fordításai!
Tehát nekem az volt az eredeti felvetésem, hogy az újszövetségben a Szent Szellem szókapcsolat eredetijében mindenhol a Hagion szó mellett Pneuma szó van, és egyszer sincs ott a Pszükhé.
Ha nem hiányosan idéztél volna engem, akkor lehet, hogy Te magad is rájöttél volna arra, hogy én erről beszéltem itt. De csak lehet, lévén Te AIcska extra szinten vagy értetlen mostanság!
Konkrétan a ”Szent Szellem“ a ”Pneuma Hagion” szókapcsolatról írtam, s nem másról. Ennyit kellett volna csak megértened.
”…te továbbra is egy 1808-as Kazinczy-féle nyelvújító szót (szellem) kérsz számon az 1590-es Károli-fordításon,…”
————————————————————-
Na ez ismét egy hamis állításod a személyem kapcsán.
Nem az 1590-ben még nem létező “szellem” szót kértem számon a Károli fordításon, ezt értsd már meg, hisz azt nem kérhettem rajta számon, mert akkor még nem létezett!!!
Hanem a ruach/pneuma és a nefes/pszükhé szavak különálló szavakkénti fordításának az igényét kérem rajta számon, amely igény a Károlihoz hasonlóan dichotómia szemléletű fordítók sokaságában megvolt!
Megvolt a huszita magyar nyelvű-, vagy épp a német, angol protestáns bibliafordításokban is, és megvan a jelenben is pl. a Szent Szellem szókapcsolat fordításakor bennük, maradva közben továbbra is akár dichotómiát vallóknak.
”Azt nem vitatom, hogy Isten pneuma. Azt viszont nagyon is vitatom – mert bibliailag téves –, amit sugallni próbálsz: hogy az Ige sosem használja Istenre a pszükhé (lélek) szót.”
—————————————————————————
Ne szórakozz már velem Ilang-ilang!
Az általam írtakkal kapcsolatos sorozatos hamis állításaid közlése már felháborító!
Az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban szerintem vagy hússzor írtam arról, hogy Istennek is van lelke, és a Szent Szellemnek is, és én is többször idéztem erre példaként a Máté 12.18-t, mellé téve többször annak az ószövetségi hivatkozását, az Ézsaiás 42.1-t, amit Te itt most nem említettél.
Tehát ténybeli szinten vaskos hazugság a személyem kapcsán ez a hamis állításod:
“…amit sugallni próbálsz: hogy az Ige sosem használja Istenre a pszükhé (lélek) szót.”
Vond vissza, de gyorsan, és/vagy fogd ismét az AI-dra, mondván az Ő hibája ez is, ahogy az előzőek is!
Remélem elég ennyit leírnom ahhoz, hogy ezt a személyemre vonatkozó vaskos hazugságodat visszavond, de ha ennyi nem elég ehhez, akkor szokásomhoz híven szépen kikeresek neked az állításomat igazoló több tucat hsz-ból néhányat ezzel kapcsolatosan.
Te nem fogod fel azt, hogy nincs mit ünnepelnem nekem sem azon, hogy sorozatosan el kell ismerned azt, hogy az AI-d nem képes követni az ember által írt gondolatmeneteket még szimplán sem, felfogván akár csak a tények szintjén, hogy mik azok, amiket ír a vitapartnere(d), s mik azok, amiket meg nem ír?
Írtam már, hogy amikor olvasom az AI-s írásaidat, akkor sorozatosan ilyenekkel van tele, és az a szerencséd, hogy időhiány miatt csak a töredékét adom itt elő a ténybeli tévedéseinek, és még így is az elmúlt napokban ez már a sokadik, általad is elismert tévesztése.
A gond ott kezdődik, amikor elkezd ilyenek miatt másokat, jelen esetben pl. engem cikizni, “kabarénak”, vagy épp “faktuálisan tévesnek” nevezni olyan állításaimat, amelyekben épp Ő téved ténybeli (véletlenül sem írom “fatuálisnak”!) szinten.
Aztán jó esetben jön a duzzogós elismerése a tévedéseinek, kb azzal a hangsúllyal, hogy
“Zolikám/vámmentessském, Te vagy a hibás, miért írtál a fórumra, hisz ha nem írtál volna, akkor nem tévedtem volna arra való reagálásaimkor ismét és ismét és ismét és ismét “faktuális” szinten nagyokat!”
“Faktuális“ szinten az a szitu, hogy emberi gondolatmenetek meg nem értése mellett ténybeli/faktuális tévedések sora és áltudományos gagyi ömlik belőled AIcska…
Szóval nincs lelke. Mi hoztuk létre. Viszont nagyon gyorsan olvas, és értelmez több nyelven is. A kérdés, az volt, hogy mit jelent az Isten félelem. Csak a szöveg alapján, felekezeti megközelitések nélkül. ...
Rendben, akkor felekezet nélkül, csak a szöveg és a héber.
Az "istenfélelem" a Bibliában nem egy szó, hanem egy fogalomkör. A héberben nagyon pontosan szét van választva, hogy milyen félelemről van szó. 1. A két kulcsfogalom A) יָרֵא - yáré [ige, Strong H3372] és יִרְאָה - jirá [főnév, H3374]
Ez az, amit 99%-ban "istenfélelemnek" fordít a magyar Biblia.
A lexikonok szerint 2 jelentése van: 1. fizikai félelem, megijedni 2. erkölcsi értelemben: tisztelet, hódolat, áhítat Pont ez a kettősség a lényeg. Ugyanaz a szó, de amikor Istenre vonatkozik, a szótárak külön kategóriába teszik: fear (of God), respect, reverence, piety - azaz Isten félelme, tisztelete, hódolata, kegyesség.
**B) Amit SOHA nem használ az Ószövetség Istenre: פַּחַד - pahad és עָרַץ - árác **[H6343][H6206]
A pahad a rettegés, pánikszerű rettegés, a árác a terror, az ellenségtől való remegés. "A héber a pahad szót tartja fenn a rettegésre és az arats-ot a terrorra. A 5Mózes az arats-ot használja, amikor azt mondja Izraelnek, hogy ne rettegjenek az ellenségektől, és a yare-t, amikor Isten előtti helyes magatartásról beszél - ugyanaz a könyv, más szavak." Tehát a Biblia tudatosan NEM rettegést mond Istenre. 2. Mit jelent ez a szövegben? A legkorábbi helyek 1. Példabeszédek 9:10
Szó szerint: A bölcsesség kezdete / alapja: Jahve jirája. Nem a félelem a cél, hanem a kiindulópont.
2. 5 Mózes 10:12-13 - Mózes definíciója
Ez a legjobb definíció, mert maga a szöveg magyarázza meg: "Most pedig, Izráel, mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féld [jirá] az Urat, a te Istenedet, hogy minden útján járj, és szeresd őt, és szolgáld az Urat teljes szívedből..." Itt a jirá = járni az útjain + szeretni + szolgálni. Nem rettegni.
3. Zsoltárok 111:10 és Péld 1:7 "A bölcsesség kezdete az Úr félelme [jirát Adonáj]" A párhuzamos versek szerint ennek a gyümölcse: a gonosztól való elfordulás (Péld 8:13).
4. Ézsaiás 11:2-3 a Messiásról "Rajta nyugszik az Úr lelke... az Úr félelmének [jirá] lelke" És a 3. vers szó szerint: az Úr félelmében lesz gyönyörűsége, illata. A rettegésben nem gyönyörködik az ember. Itt a jirá már szinte szeretet. 3. Összefoglalva a héber logika szerint: Az istenfélelem (jirá / jirát Jahve) tehát nem azt jelenti: félek, hogy Isten bántani fog.
Hanem: 1. Megdöbbenés, awe - felismerem, hogy mekkora Ő és mekkora én vagyok. Mint amikor lenyűgöz egy naplemente, csak erkölcsi szinten. Ezért fordítják sokan "awe"-nak is. 2. Tiszteletből fakadó engedelmesség - mert ekkora valóság előtt nem mindegy, hogyan élek. Ez nem kényszer, hanem súlyozás. 3. Elfordulás a rossztól - Péld 8:13: "Az Úr félelme a gonosz gyűlölete" A legjobb magyar szó rá talán nem is a "félelem", hanem a "isten-tisztelet" vagy "áhítat" - de a régi magyarban a "félni" még ezt is jelentette: valakit nagyra tartani, vigyázni rá, hogy meg ne bántsd
Mit jelent jób könyvében?
--
Jób könyvében pont ezért zseniális a szóhasználat, mert mindkét félelem-típus előfordul, és Jób maga választja szét őket. 1. Amilyen Jób ALAPBÓL volt - a narrátor szerint Jób 1:1
Magyar: "Fedhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat."
Ez a יָרֵא - járé (H3373) - ugyanaz a szó, mint a jirá. Ez nem rettegés. Ez a tartás, tisztelet. Az elbeszélő szándékosan így mutatja be. Ezért tudja később Jób is kimondani:
És hozzáteszi a magyarázatot: וְסוּר מֵרָע בִּינָה - ve-szur mérá biná = és a rossztól való elfordulás az értelem.
Ez a könyv közepe, a bölcsesség-himnusz. Jób szerint tehát a jirá = bölcsesség + erkölcsi iránytű. Pont az, amiről az előbb beszéltünk. 2. Amit Jób A SZENVEDÉSBEN tapasztal - már nem jirá Amikor Jób összeroppan, már nem a jirá szót használja magára, hanem két teljesen más szót:
Jób 3:25 - ez Jób saját szájából jön
Magyar Károli: "Mert amitől remegve féltem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esett rajtam."
Héber szó szerint: כִּי פַחַד פָּחַדְתִּי וַיֶּאֱתָיֵנִי וַאֲשֶׁר יָגֹרְתִּי יָבֹא לִי páhad páhadti és jágorti • פַּחַד - pahad (H6343) = pánikszerű rettegés, szorongás, a gyomor összeszorul. Ez a szó a "szörnyű dolog" főnév is. • יָגֹר - jágor (H3025) = tartós, gyötrő szorongás, aggódás, dread. Az, ami éjszaka nem hagy aludni. Itt már nincs tisztelet, nincs hódolat. Ez a tiszta emberi félelem, a trauma nyelve. A különbség tehát Jóbnál: Jób könyve szándékosan így épül fel: • Jób 1:1 és 28:28 - jirá / járé = Isten előtti tartás. Ez volt az identitása a baj előtt, és ez marad a tanulság a végén is. • Jób 3:25 - pahad / jágor = emberi rettegés. Ez az, amit a szenvedés hoz, amit Jób átél, de soha nem keveri össze Istennel. Ezért tud Jób végig perlekedni Istennel. Ha a rettegés (pahad) lenne az istenfélelme, akkor elbújna. De mivel a jirája tisztelet, ezért mer kérdezni, vitatkozni, sőt számon kérni - mert a tiszteletben benne van a bizalom is, hogy a másik meghallgat
Egy másik bibliahely, amely jó néhány embernek nehézséget okoz, a Jelenések 6,9-10: “És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek Beszédéért és a bizonyságtételért, melyet kaptak. És kiáltottak nagy szóval. mondván: Uram. Te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állsz boszszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” E versek olvasása közben valóban felmerül egy néhány kérdés. Először is: el tudnánk képzelni a mártirok helyzetét mint mennyei boldogságot, hogyha ök nagy hangon állandóan bosszúért kiáltanának? Összeegyeztethető volna ez a mártirok lelkületével, akik közül oly sokan az ő üldözőikért is imádkoztak? Lehetséges, hogy egyik vagy másik közöttük ilyen érzülettel volt, miközben életét 141. oldal fenyegették, – ez akkor sem egyeztethető össze a megváltott mártírok mennyei boldogságával!
Hogyan magyarázható meg ez az íráshely? A 10. vers ezt adja a vértanúk szájába: “Meddig nem ítélsz még, és nem állsz bosszút a mi vérünkért?” Ez egy rokon szöveghez vezet bennünket a bibliai történetekből. Az első testvérgyilkosság után így szólt Isten a gyilkoshoz: “A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről” (I. Móz. 4,10.). Úgy, ahogy itt a kifolyt vér költői nyelven úgy van bemutatva, mint ami az égbe kiált, így kiáltanak Jelenések 6,9-ben is a vértanúk lelkei. A mártírok maguk az Isten szemében igaznak bizonyultak (11. vers), Isten jól tudja, hogy mi minden történt velük. Az ítélet napja és a bosszú még a jövőben van. Maguk a mártírok sem kapták még meg jutalmukat (Zsid. 11,32-40).
Aztán ez a kifejezés is előfordul itt: az oltár alatt levő lelkek. Mit lehet érteni ezalatt? A népi hiedelemben horgonyzott halhatatlan lélekről szóló tanítás sokakat arra ösztönzött, hogy azt higyjék, hogy testnélküli lelkeket kell ezalatt érteni, akik Isten dicsőségének jelenlétében vannak. Mégis, mit mond a valóságban ez abibliaszöveg? A Jel. 6,9-ben használt “lélek” szó egyszerűen “életet” jelent. Az oltár alatt levő lelkek kiáltása, ez egy szófigura, megszemélyesítés. A mártírok úgy vannak bemutatva, mint akik beszélnek, holott még a halál állapotában vannak.
Gyakran találkozunk a Bibliában ilyen megszemélyesítésekkel. Itt van két példa: Jak. 5,4. 142. oldal szerint az igazságtalanul lecsökkentett munkabérek kiáltanak az égbe. Jézus kijelentése is egészen jólismert előttünk: “Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Luk. 19,40. lásd Hab. 2,11. is!)
Aki azt gondolja, hogy ezek valóban az elhunytaknak a lelkei, akik itt bosszúért kiáltanak, az vad ellentmondásokba keveredik. Legtöbbször ugyanezeknek az embereknek az a felfogásuk, hogy a mártírok a mennyben vannak, istentelen üldözőik pedig a pokolban. Miért kellene azonban ezeknek a lelkeknek bosszúért kiáltani, ha ellenségeik már a pokolban, ők maguk pedig a mennyben volnának? Bedobná Isten az égő pokolba ítélet nélkül a mártírok kínzóit? Nem szabad a Biblián ilyen ferde nézetekkel erőszakot venni...!
A 38742-es hozzászólásra: Amikor Elifáz bőrébe bújsz
A 38742-es posztodban egy egészen elképesztő teológiai mélyrepülést mutatsz be. Hogy mindenáron igazold a tarthatatlan elméletedet (miszerint minden fizikai romlás és betegség mögött a szenvedő személyes bűne áll), képes voltál Jób könyvének a leglényegét, a könyv központi üzenetét a visszájára fordítani.
Azt állítod, hogy Jób bűne a „félelem” volt (Jób 3:25 és 1:5 alapján), és ez a bűn adott okot Istennek arra, hogy próbára tegye és romlást hozzon rá.
Mindezt büszkén egy „bibliai egyszeregynek” és köztudott dolognak nevezed.
Gratulálok! Ezzel a gondolatmenettel sikerült szóról szóra felmondanod Jób három hamis barátjának (Elifáznak, Bildádnak és Cófárnak) az eretnekségét,
amit maga Isten ítél el a könyv végén.
Nézzük, miért omlik össze a „bibliai egyszeregyed” Isten saját szavai előtt:
1. Isten hazugnak nevezése (A Jób 2:3 megsemmisíti az elméletedet)
Te azt állítod, hogy Jób rejtett bűne (a félelme) volt az ok, amiért a pusztulás rászakadt. Nyissuk ki a Bibliát a Jób 2:3-nál, és olvassuk el, mit mond erről maga a Mindenható Isten a Sátánnak, miután Jób már elvesztette a gyermekeit és a vagyonát:
„És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűn-gyűlölő. Még most is ragaszkodik az ő feddhetetlenségéhez, noha felingereltél ellene, hogy ok nélkül (chinnam) rontsam meg őt.”
Olvasd el még egyszer, lassan: OK NÉLKÜL.
Maga Isten jelenti ki kategorikusan, hogy Jób megrontására nem volt ok. Nem volt bűn, nem volt rejtett hiba, nem volt „bűnös félelem”, ami kiváltotta volna az ítéletet.
Isten szerint Jób feddhetetlen volt. Ha a te elméleted igaz, és Jób félelme volt az ok, akkor a Mindenható Isten a Jób 2:3-ban hazudik.
Döntsd el: a Bibliának hiszünk, vagy a te kis „köztudott” vasárnapi iskolás elméletednek?
2. Jób 1:5 megerőszakolása (A szent aggódás bűnné fokozása)
Azt állítod, hogy Jób azért áldozott a gyermekeiért, mert félt, és ez a félelem bűn volt. Ez az exegézis megcsúfolása. Jób 1:5 pontosan Jób igazságát és feddhetetlenségét bizonyítja. Jób a család papjaként, szerető és istenfélő apaként közbenjárt a gyermekeiért. Ezt bűnnek és hitetlenségnek beállítani
(egy totálisan kontextusidegen, újszövetségi János-levél betoldásával) olyan eiszegézis, ami minden biblikus teológiai keretet szétfeszít.
3. Te vagy Jób hamis vigasztalója
Jób könyvének 42 fejezetéből körülbelül 30 arról szól, hogy Jób barátai pontosan azt hajtogatják, amit te itt a fórumon:
„Jób, Isten igazságos, tehát ha te szenvedsz, akkor biztosan van valami rejtett bűnöd! Biztos féltél! Biztos letértél az útról!”
És mi Isten végső ítélete erről a teológiáról a Jób 42:7-ben?
„...monda az Úr a témáni Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.”
Konklúzió: Jób könyve pont azért íródott, hogy megsemmisítse azt a primitív, mechanikus retributív teológiát, amit te itt görcsösen védesz.
Azt tanítja, hogy a fizikai szenvedés, a betegség és a tragédia nem feltétlenül az egyéni bűn következménye. Lehet mögötte egy számunkra láthatatlan, kozmikus isteni szuverenitás is.
Az a „köztudomású” tanítás, amit te itt felmondtál, nem bibliai igazság, hanem Elifáz megítélt, hamis teológiája. Teológiailag beálltál Jób vádlói közé, és észre sem vetted.
Örömmel látom, hogy pontokba szedted az érveidet. Ez a forma nagyban megkönnyíti a tévedéseid precíz, sebészi pontosságú cáfolatát.
A 2. pontodhoz: Az ordító bibliai tévedés
Itt faktuális és teológiai kapufát lőttél. Azt állítod szó szerint: "A Szent Szellem személyét jelölő... szókapcsolat az újszövetség egészében csak és kizárólag Szent Szellemként/pneumaként van leírva, ezt ugye Te sem vitatod?"
De, ezt a leghatározottabban vitatom, mert tényszerűen hamis. Ha már bibliai kioktatást tartasz, illene ismerned János evangéliumát.
Jézus a Szentlélek (Pneuma Hagion) személyét több alkalommal is egy teljesen más, konkrét görög főnévvel illeti:
Ő a Paraklétosz (Vigasztaló, Pártfogó, Szószóló – János 14:16, 14:26, 15:26, 16:7).
A Szentlélek személye tehát az Újszövetségben egyáltalán nem "csak és kizárólag" pneumaként van leírva. Ha egy ennyire alapvető pneumatológiai és krisztológiai tényt nem ismersz, milyen alapon oktatod ki a 16. századi reformátorokat a szóhasználatról?
3. pontodra: Isten és a pszükhé
A 3. pontodban diadalmasan lobogtatod a János 4:24-et, mondván: "Isten pneuma (azaz szellem), és nem az, hogy pszükhé, ugye ezt Te sem vitatod?"
Azt nem vitatom, hogy Isten pneuma. Azt viszont nagyon is vitatom – mert bibliailag téves –, amit sugallni próbálsz: hogy az Ige sosem használja Istenre a pszükhé (lélek) szót.
Kapaszkodj meg, mert az Újszövetség eredeti görög szövege kifejezetten használja a pszükhé szót Istenre, méghozzá úgy, hogy maga Isten mondja saját magáról az első személyben!
Tessék, itt van két egyértelmű újszövetségi példa:
1. Máté 12:18 (Amikor Isten, az Atya beszél Krisztusról):
"Ímé az én szolgám, a kit kiválasztottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem (hé pszükhé mou) gyönyörködik..."
2. Zsidókhoz írt levél 10:38 (Isten első személyű kijelentése): "Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik az én lelkem (hé pszükhé mou)."
A 4. és 5. pontodhoz: A Károli Gáspár elleni történelemhamisítás
Itt éri el a csúcspontját az az értetlenség, amivel a nyelvtörténethez viszonyulsz. Azzal vádolod Károlit, hogy "nem volt becsületes", és "a szőnyeg alá söpörte" a pneuma/pszükhé megkülönböztetést, bezzeg az angol (Spirit/Soul) és a német (Geist/Seele) fordítók becsületesek voltak.
Érted te egyáltalán, mekkora kategóriahibát vétesz? Az angol nyelv a latin spiritus átvételével, a német pedig a saját gazdag germán gyökereivel (Geist) rendelkezett a 16. században két, szakrálisan használható, magasrendű és társadalmilag elfogadott szóval.
A magyar nyelv 1590-ben nem rendelkezett ilyennel.
Ahogy korábban már levezettem neked, és te elegánsan átsiklottál felette: a husziták 1430-as évekbeli szellet szava Károli idejére (150 évvel később) teljesen elavulttá, sőt profánná (szelelés) vált, ezért szakrális szövegben már használhatatlan volt. A te általad áhított szellem szót pedig Kazinczy alkotta meg 1808-ban.
Te egy 16. századi magyar bibliafordítót – Károli Gáspárt – nevezel "becstelennek" azért, mert:
Nem az angol vagy a német nyelv szókészletéből dolgozott.
Nem használt egy olyan magyar szót (szellem), amit csak az ő halála után több mint 200 évvel találtak fel.
Károli az egyetlen, a magyar nyelvben akkor rendelkezésre álló, szakrálisan tiszta és emelkedett kifejezést, a lélek szót használta mindkét fogalomra. Nem "eltitkolta" a görög valóságot, hanem a 16. századi magyar nyelv lexikális korlátain belül a lehető legpontosabb munkát végezte.
Összegzés Ahelyett, hogy megértenéd a magyar nyelvfejlődés alapvető és dokumentált törvényszerűségeit, te egy tisztán nyelvészeti, szókészleti adottságból dogmatikai árulást és becstelenséget kreálsz. Ez nem exegézis, hanem a modern, 21. századi felekezeti zsargonod erőszakos, visszamenőleges és anakronisztikus ráerőltetése a történelemre.
Efézus 1:17-18 (Isten „világosítsa meg szívetek szemeit”) idézed. Leereszkedő stílusban, a „kiválasztottak” gőgjével magyarázod, hogy a „szellemi ember szellemi érzékszervei” nem a fizikai valóság, hanem az Isten valóságának meglátására valók.
Ezzel az érveléssel két gigantikus hibát vétesz: egy hermeneutikait és egy olyat, amivel ismét a saját magad által ásott logikai verembe zuhansz.
1. A hiperliteralizmus csődje: A metafora nem anatómia
Te az apostoli szöveget úgy olvasod, mintha Pál egy láthatatlan, spirituális anatómia-könyvet írna. A „szív szemei” (görögül: tous ophthalmous tés kardias) egy klasszikus, ókori irodalmi és teológiai metafora a kognitív, intellektuális és morális megértésre. Pál nem arra utal, hogy a „belső emberbe” be van szerelve egy pár láthatatlan, szellemi gülüszem, ami a fizikai szervektől függetlenül pásztázza a szellemvilágot. Ő az elménk (a kogníciónk) isteni igazságokra való megnyílásáról, a belső megvilágosodásról beszél. Amikor a költő azt írja: „látom a lelki szemeim előtt”, senki nem gondolja, hogy a lelkének retinája van. Kivéve téged.
2. A fatális logikai önellentmondás (Sakk-matt, megint)
De játsszuk el a te kedvedért, hogy ezek a „szellemi szemek” valódi, a fizikai agytól független, Isten érzékelésére hivatott szellemi szervek!
Nézzük, mit állítasz itt a 38728-ban:
„Ezeknek az érzékszerveknek [a szív szemeinek] a feladata az Isten valóságának megismerése... és nem a fizikai valóságé.”
És most nézzük, mit állítottál a stroke-os betegről a 38762-ben és 38743-ban:
„Tehát aki hitre jutás nélkül kap sztrókot, az nem tud önmaga kapcsolatba lépni Istennel...”, mert „a testének az értelme meghomályosodott, emiatt... nem kap hiteles információkat a lelke és a szelleme.”
Érted már, hogy mit csináltál? Ha a „szíved szellemi szemei” eleve Isten meglátására lettek teremtve, és szerinted nem a testből indulnak ki, akkor egy fizikai vérrögnek (ami csak a biológiai agyat pusztítja) az égvilágon semmi hatással nem szabadna lennie rájuk! A szellemi szemnek a stroke ellenére is tökéletesen látnia kellene Istent, hiszen – ahogy te mondod – nem a fizikai valóságot pásztázza!
Erre te magad mondod ki, hogy egy fizikai agyvérzés miatt a beteg nem tud kapcsolatba lépni Istennel, mert a szelleme nem kap adatot a beteg agytól.
A konklúzió: Ha egy fizikai vérrög az agyban teljesen megvakítja a te csodálatos „szellemi szemeidet” (így a beteg nem láthatja meg Istent), akkor a szellemed és a szellemi látásod tökéletesen és kizárólagosan ki van szolgáltatva egy biológiai húsdarab biokémiai állapotának.
Leereszkedően azt ajánlod, hogy „barátkozzam a szellemi szemeimmel”. Én pedig azt javaslom: barátkozz meg az elemi logikával, mert a saját teológiádat posztról posztra te magad cáfolod meg a legkegyetlenebbül
Ünnepelheted, hogy az Újszövetségre gondoltál, de a lényegen ez jottányit sem változtat: te továbbra is egy 1808-as Kazinczy-féle nyelvújító szót (szellem) kérsz számon az 1590-es Károli-fordításon, és az akkori fordítókat vádolod a szellemi valóság „elnyomásával”, mert nem használtak egy olyan kifejezést, ami az ő korukban még a kanyarban sem volt.
Olyan ez, mintha egy mai fórumon azon háborognál, hogy Mátyás király fekete serege miért nem használt drónokat a végvárak védelménél, és ezt a hadvezetés árulásával magyaráznád.
Örülök, hogy a formai pontosítás (Ószövetség vs. Újszövetség) ekkora örömet okozott neked. Most, hogy ezt tisztáztuk, térjünk vissza a valóságba: a nyelvtörténeti összeesküvés-elméleted – akár az egész Bibliára, akár csak az Újszövetségre érted – megbukott.
"Tehát aki hitre jutás nélkül kap sztrókot, az nem tud önmaga kapcsolatba lépni Istennel..." Tehát egy kis vérrög korlátozza a halhatatlan szellemet-értem. Egy husdarabon áll hogy hisz/nemhisz a szellem, tul képp a test (agy) rabja.
a biológiai agyat pusztán információ-továbbító „húsdarabként” definiálja,…”
“A vitapartner által felvázolt modell – amely a biológiai agyat egy passzív “húsdarabként” határozza meg…”
———————————————————
"Ebben is hazudsz, én ilyet nem írtam az agyról.
A szívről beszéltem, mint szimpla húsdarabról, amelyik emiatt nem képes fizikai valóságában gondolkodni, mégis gondolatokat megfogalmazóként beszél róla Jézus, tehát csak szellemi szinten képes gondolatokat alkotni, fizikai szinten nem.
Na de az agyról nem beszéltem “szimpla passzív húsdarabként”, totális hazugság ez az állításod az aggyal kapcsolatban!"
Én nem is állitottam hogy te ezt a szót használtad volna az agyra, csak azt irtam hogy az általad leirt elmélet szerint igy van definiálva mint egy információ továbbitó husdarab.
Ezt nem te irtad?
“A test és az elme adja azokat az információkat a léleknek és a szellemnek, amiből a lélek és a szellem tud döntést hozni."
akkor meg ne háborogjál itt mint egy cigány mutatványos a vásárba.
Hasonlítsd össze az én vastagon szedett állításomat
(“A test és az elme adja azokat az információkat a léleknek és a szellemnek, amiből a lélek és a szellem tud döntést hozni.")
azzal, amit az én számba igyekszel adni, amit szintén vastagon szedtem (“…amely a biológiai agyat egy passzív "húsdarabként" határozza meg,…”)
és azonnal rájöhetsz magad, hogy én az elmét (azaz nem az agyat, de ez más téma, majd írok neked még erről, mert komoly fogalmi zavaraid vannak) a test egészével együtt nagyonis nem csupán “passzív húsdarabnak tekintem”, hanem információk továbbítására képesnek nevezem az élő emberen belül.
1. Tehát sehol nem írtam az agyról külön.
2. Tehát sehol nem írtam az elméről passzív húsdarabként.
3. Nagyonis úgy írtam az elméről és a test egészéről, hogy képes aktívan (azaz nem passzívan, ahigyan Te hamisan állítod az én számba adva a “passzív” szót!) részt venni a lélek és a szellem felé valö információ továbbításban.
4. Hiszen napok óta írok a test értelméről, azaz van a testnek is értelme, a test is közvetít információkat, az élő test és az elme egésze aktív információ átadást végez szinte szüntelenül a test, a lélek és a szellem értelme felé. Nem passzivitásról szóltam tehát az agy, az elme, a test kapcsán, ahogyan Te állítod, hanem folyamatos aktivitásról.
5. Na a szívről, a veséről, a májról mondtam azt, hogy szimpla húsdarabként gondolkodni nem képesek, de információkat ezek a szerveink is továbbítanak a testünk értelmének szüntelenül, de azok a test, a lélek értelmében kerülnek feldolgozásra.
6. A szellemi ember, a belső ember rendelkezik szellemi szintű érzékszervekkel, akik képesek gondolkodni, a szív értelmével, szemeivel, látó képességével, a szív gondolataival pl. (Efézus 1.18.), de ez a szellemi, újjászületett, belső ember érzékszerveiről szól már, amelyiknek nem a központja a szíve.
Idézz engem pontosan és szépen, és értsd meg, amiket írok, és ne beszélj a nevemben az agyról, amikor egy szót sem írtam az agyról, és az elméről is többet és teljesen mást, mint amit itt igyekeztél most a számba adni.
