Dehogy tette meg ezt addig, amíg nem intettem meg Őt a 37783-s írásomban, mondván Neki, hogy nem igaz az 37767-s írásában leírt állítása, amiben tévesen azt állította, hogy én a konkrét 35-s számot “favorizálom” Jézus kezdő szolgálati évkoraként!
Az már lényegtelen, hogy ezen intése után már mit csinált, hiszen azt már ezen intésem miatt írta.
Nagyon fárasztó olyan evidenciákat magyarázni az Igéből, amiket Te is simán megérthetnél, ha rendesen végig olvasol egy-egy részt az Igéből, és nem csak bele-belekapsz az adott témába, mint pl. itt is. "
Hiába olvassa végig, nem fogadja el azt, amit az Istenek Istene kijelentett.
Számukra ugyanis az egyetlen hiteles próféta ,aki a Földön élt az E.G. White volt.
A Sátán hitető szellemei ezt hitették el vele.
Ezért bármennyire is fárasztó nem tehetsz mást, mint az Isten Szava által leleplezed hazugságaikat,
ahányszor csak elő jönnek vele.
Ezt várja el tőled az Istenek Istene.
Nem tudhatod ugyanis, hogy azok közül, akik olvassák ezt a topikot, hányan térnek meg
még földi életükben annak köszönhetően, hogy nem csak a H.N. Adventista Egyház írás ellenes hazugságait olvashatják, hanem az Isten Szaván alapuló igazságokat is.
Bár Isten nem hagyja büntetés nélkül a hamis prófétálást, de az abból megtért bűnös lelke megmenekül Thanatosztól, és nem kell a Hádeszbe mennie, miután elhagyja a holt testet.
Jakab 5:20 Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és bűnök sokaságát fedezi el.
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Összegezve az Ige alapján: A 69. évhét (Kr. u. 27 ősze) hozza el a Messiás színrelépését. Ezután (már belépve a 70. évhétbe) 3 és fél évig tanít, majd az utolsó (70.) évhét felénél (Kr. u. 31 tavaszán) megöletik, ezzel véget vetve az áldozatoknak."
Ez nem az Isten Szava alapján történt összegzés, hanem megfeleltetés a H.N. Adventista Egyház tévtanításának.
Kezdjük azzal, hogy az Ige alapján nem bizonyítottad be azt a téves állítást, hogy az Úr Jézus csak i.sz. 27 őszén kezdte volna el a szolgálatát, tudniillik a Lukács második fejezete nem arról tanuskodik, hogy az Úr Jézus mikor kezdte el a szolgálatát, hanem arról, hogy Bemerítő János mikor kezdte el a szolgálatát.
Ezek után idézed a Dániel 9:26 ot úgy, hogy szerinted Isten Dánielnek nem azt mondotta, hogy a 69. évhétben, hanem az után fog kiírtatni a Messiás, amit nyelvi értelmezéssel támasztottál alá:
-Dániel 9:25: "tudd meg azért és vedd eszedbe: a Jeruzsálem újraépíttetésére feladatott szózattól a Messiás-Fejedelemig hét hét és hatvankét hét van..." (Összesen 69 évhét).
Magyarázat: A 69. évhét elvezet a Messiásig (a Felkentig). Ez Jézus megkeresztelkedése és szolgálatának KEZDETE (Kr. u. 27). Nem a halála!
-Dániel 9:26: "A hatvankét hét UTÁN pedig kiirtatik a Messiás..." (Héberül: 'acharē - valami után, miután letelt).
Csakhogy ezzel az értelmezéssel van egy probléma, mégpedig az hogy téves.
Nem jelentheti azt, hogy után, mivel akkor a Messiásnak a 70 évhétben kellene meghalnia, ami még előttünk van.
A 70. évhétben ezek a dolgok kell,hogy beteljesedjenek:
1. A várost és a Szent Helyet elpuszítják
2. Véget vetnek a mindennapi,véres áldozatnak.
3.Vége szakad a gonoszságnak
4.Bepecsételtetik a bűn
5.Eltöröltessék a hamisság
6. Elhozassék a korszakos igazság
7. Bepecsételtessék a látomás és a próféták
8. Felkenetessék a Szentek Szentje
Dániel 9: Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék a korszakos igazság igazság,és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek Szentje.26 A hatvankét hét múlva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. 27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véresáldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad.
Nos mindezeknek teljesülnie kell majd az utolsó, azaz a 70. évhétben, de nem teljesedett be az Úr Jézus földi szolgálatát követő évhétben.
Ezért hazug az az állítás, hogy a 70. évhét a Messiás földi szolgálatát követő évhét volt.
Ezt maga az Úr Jézus is kizárta, amikor a Dániel próféta könyvének a Szent Helre vonatkozó próféciáját a vég idejébe helyezte. Ugyanígy a próféciát Dánielnek magyarázó angyal értésére adta,
hogy a próféciának az a része, ami a Szent Hely lerombolásárta, a mindennapi véres áldozat 2300 reggelre és estére történő megakadályozására, valamint a Szent Hely helyreállítására utal a vég idején
fog bekövetkezni.
Íme a bizonyíték!
Dán 8: 11 És a seregnek Fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az Ő szentségének helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jószerencséje van. 13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután a szenthelyet megtisztítják és helyreállítják. 16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! 17 És odajöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék és orcámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! Mert az utolsó időre szól ez a látomás.
A H.N.Adventista tévtanítók azt állítják, hogy az Úr Jézus halála vetett véget a mindennapi véres áldozatnak, ezért kell a halálát nem a 69 évhét végére tenni a próféciában, ahogyan abban elhangzik, hanem át kell vinni a 69. évhetet követő évhétre, sőt annak a felére.
Csakhogy a prófécia nem azt írja, hogy a Messiás halála vet véget egy hét felén a mindennapi véres áldozatnak , hanem egy puszító fejedelem seregei vetnek annak véget, mégpedig azáltal, hogy
lerombolják a Szent Helyet.
Az Úr Jézus halálának idején ilyen nem történt. Nem rombolta le senki a Szent Helyet.
Az i.sz.70-ben történt rómaiak általi puszítást nem lehet belekeverni a próféciába, vagyis nem lehet
a 70. évhetet i.sz.70-re rászabni. Ugyanis a Dániel könyvében feljegyzet prófécia arról szól, hogy
a Szent Helyet felduló pusztító fejedelem maga is elpusztul, ellenben a Szent Hely helyre lesz állítva.
Ezzel szemben i.sz.70 után nem került sor a Szent Hely helyreállíására.
Sőt nem teljesedtek ezek a dolgok sem,amelyeknek a 70. évhét elteltével be kell a prófécia szerint teljesedni:
1. A várost és a Szent Helyet elpuszítják
2. Véget vetnek a mindennapi,véres áldozatnak.
3.Vége szakad a gonoszságnak
4.Bepecsételtetik a bűn
5.Eltöröltessék a hamisság
6. Elhozassék a korszakos igazság
7. Bepecsételtessék a látomás és a próféták
8. Felkenetessék a Szentek Szentje
Hazudnak hát a H.N. Adventsita tized szedő tanítói és prédikátorai a prófécia teljesedésének idejével
kapcsolatban. Sőt az Úr Jézus szolgáltának és halálának az idejével kapcsolatban is.
A hazug prófétálást a Dániel Istene bünteti. Ha valaki meg nem tér a hazug prófétálás bűnéből,
még hústestének halála beállta előtt, annak a lelke a Hádeszbe távozik, hogy megvárja ott a végítélet napját Thanatosz őrizete alatt megkötözve a Hádesz kamráinak valamelyikében.
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK, AZ ISTENE ÁLTAL TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK IGAZSÁGÁÉRT!
Dániel 4:26 (más fordításokban 4:29): „Tizenkét hónap múlva, a babiloni királyi palota tetején sétálva...” Bumm. Isteni ítélet kimondva, majd eltelik egy teljes év türelmi idő, mire az ítélet végrehajtódik. Ennyit arról az érvedről, hogy az isteni időzítésnél nincs folyamat, és minden „abban az órában” a periódus végén lecsap.
—————————————————————-
Miért csinálod olykor ezt a fullba nyomatott értetlenséget?
Ez valódi értetlenség a részedről az irányomba, vagy mesterkélt?
Beleolvasok olykor egy-egy újonnan érkező (akár AI-s, akár nem) írásodba, és gyakran csak fogom a fejemet, mert érzem, hogy szó szerint olyan alap dolgokba igyekszel belekötni, amelyeket ha nem én írnék, hanem olyan ember, akit jobban becsülsz nála,, akkor valszeg szépen, érdemben utánanéznél az illető állításának azelőtt, mielőtt Te vagy az AI-d írna rá választ, és lehet, hogy emiatt kellően meg is értenéd azt, amiről a nicktársad irt.
De itt is hamar beszédű voltál most is, hiszen nem olvastad el rendesen az általam idézett Dániel 4-ben leírt esetet, hanem rossz szokásodhoz híven ismét csak kiragadsz egy-két igét, és abból vonsz le általánosítást.
Na nézzük, hogy miről szól valójában itt az Ige:
14.Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.
24.Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtől igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.
25.Mindez betelék Nabukodonozor királyon.
26.Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála.
Ez a 12 hónapnyi szünet az a “tartós békesség”, amit Dániel a király megtérése esetére valószínűsített.
Tehát amiatt van ez a 12 hónapnyi szünet itt, mert ennyi ideig volt képes Nabukodonozor Dániel bölcs tanácsát megfogadni, és tanulni a 14. versben leírt isteni intésből és nem önmagát magasztalni fel Isten felmagasztalása helyett.
Ha ebben az állapotában megmaradt volna, és betartotta volna Dánielnek a Neki a 24.versben adott bölcs tanácsait, akkor ez a 12 hónap nem ért volna véget, és a “tartós békessége” nem véges szinten lett volna tartós számára, hanem a földi élete végéig tartott volna.
De a 12 hónapnyi “tartós békessége” elaltatta, és kezdett visszatérni a régi énje, az Isten személye helyett ismét a saját személyének a felmagasztalása, és emiatt a 22-23-as versekben leírt ítélet azonnal beteljesedett rajta akkor, amikor ki is mondta az Isten helyett ismét önmagát felmagasztaló szavait a 27. versben.
27.Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére?
28.Még a szó a király szájában volt, amikor szózat szálla le az égből: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled.
Ezért ért véget a 12 hónapnyi tartós békessége, emiatt volt ez a 12 hónapnyi szünet az ítélet végrehajtásában, amiatt, mert Nabukonozor száján Isten felmagasztalása helyett a saját személyének felmagasztaló beszéde jött ki.
Nabukodonozor ugyanúgy járt, mint pl. Ninive Jónás prédikációjának hatására.
Akkor az egész város, élén a királlyal megtért, és ez hatott, kaptak Ők is bizonyos ideig “tartós békességet” Nabukodonozorhoz hasonlóan.
Azt nem írja ezután az Ige, hogy az Ő “tartós békességük“ mennyi ideig tartott, de láthatjuk a jelenben, hogy valamikor biztosan véget ért, lévén Ninive és vidéke már évezredek óta valszeg elkergetne egy Nekik Isten üzenetét hirdetni akaró zsidó prófétát.
De aki szívéből Dániel bölcs tanácsa alapján a “vétkeiből igazság által megszabadul“, arról tudjuk, hogy annak a valóban “tartós lesz a békessége”, tehát Dániel tanácsa igaz és működik annak, aki tartósan megfogadja azt.
——————————
Egy megjegyzést írok Neked a végére az első soraimban felvetettekkel kapcsolatban.
Nagyon fárasztó olyan evidenciákat magyarázni az Igéből, amiket Te is simán megérthetnél, ha rendesen végig olvasol egy-egy részt az Igéből, és nem csak bele-belekapsz az adott témába, mint pl. itt is.
Ha rendesen elolvastad volna a Dániel 4-t, akkor érthetted volna ezt nélkülem is, és akkor nem szóltál volna nekem emiatt.
Ismét hamar beszédű voltál, és hidd el, nem nagy öröm számomra ismét és ismét helyre tennem az igeértelmezéseidet, hiszen ha alaposabban olvasnád az Írást, akkor sokkal ritkábban kellene szólnom Neked egyes ehhez hasonló hibáid/téves értelmezéseid miatt.
“Tibérius nem "társkirály" volt, hanem a legfőbb végrehajtói és katonai hatalom (imperium) birtokosa. A symbasileuō szót Pál használja a szellemi, mennyei királyságra (pl. 2Tim 2:12),
de egy 1. századi római főkormányzói/császári hatalom megjelölésére történelmi abszurditás lett volna. Lukács pontosan azt a szót (hēgemonia) használta, ami Tibérius provinciális hatalmát jogilag leírta.”
——————————————————
Ez az írásom az előző, a 37884-s számú írásom gondolatmenetét viszi tovább az Apcsel 17.7-ben leírtak alapján.
7.Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust.
Az Apcsel 17.7-ben annak szerzője - minő véletlen, éppen -, Lukács leírja azt szépen, hogy a Római birodalomban igenis a császár és a király azonos tartalommal bírt, mindkettő egyeduralkodói uralkodást jelentett emiatt.
Emiatt a “társcsászár” az bizony azonos tartalmú volt a “társuralkodó” jelentéstartalmú συμβασιλεύω/symvasilévo görög szóval, ami szimplán együtt uralkodást jelent, és nincs megnevezve az a tartalmában konkrétan, hogy “társcsászár/király/miniszterelnök/elnök/pártfőtitkár”, stb, hanem csak szimpla együtt uralkodást jelent, emiatt bizony alkalmas a társcsászárok együtt uralkodásának a jelölésére is!
Ennek ellenére a precíz Lukács nem írja ezt Tiberius kapcsán a Lukács 3.1-ben, tehát épp abban volt precíz Lukács, hogy nem számította be Tiberius uralkodásába a társuralkodási időszakát!
Mert ha beszámította volna, akkor a precíz Lukács leírta volna ezt, ahogyan a szintén precíz Pál apostolt is rávette a Szent Szellem, hogy írja le szépen a “társuralkodást” jelentő görög szót ott, ahol azt leírni köll, és szépen le is írta azt a 2. Tim. 2.12-ben, és az 1. Kor. 4.8-ban is.
“Érdekes” módon a szintén precíz Lukácsot nem kérte a Szent Szellem e szó leírására a Lukács 3.1-ben Tiberius kapcsán, holott Tiberius valóban volt társuralkodó 1 éven át (szerinted 2 vagy 3, de valojában csak i.sz. 13-14 között, de jelen esetben nem ez a téma).
“A basileus (király) szó a rómaiak számára szitokszó volt. A császárok gondosan kerülték, hogy "királyként" (basileus) hivatkozzanak rájuk a hivatalos államigazgatásban.
Tibérius nem "társkirály" volt, hanem a legfőbb végrehajtói és katonai hatalom (imperium) birtokosa. A symbasileuō szót Pál használja a szellemi, mennyei királyságra (pl. 2Tim 2:12),
de egy 1. századi római főkormányzói/császári hatalom megjelölésére történelmi abszurditás lett volna.”
——————————————————————-
Hát ezt nagyon benézted!
A király és a császár egymással azonos egyeduralkodói szintet jelölt már az első század közepén a Római birodalomban az emberek számára, egyáltalán nem volt szitokszó a királykénti uralkodás a birodalomban, hanem a szintén egyeduralkodó császár szinonimája volt a közbeszédben, emiatt Lukácsnál is, lévén az Apcselt Ő írta!
Olvasd csak:
Apcsel. 17.7.Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy MÁST (!) tartanak királynak, Jézust.(Károli)
Azok a világfelforgatók itt is megjelentek, és Jázon szállást adott nekik. Szembeszállnak a császár parancsaival, hangoztatták, hogy MÁS (!) a király, Jézus.” (SZIT fordítás).
Tehát itt a görög eredetiben is ott lévő
- kaisar, azaz “császár”,
- eteron, azaz “más”
- basileus, azaz “király”
szavak együttese és a mondat jelentése mutatja, hogy itt a császár és a király szavak igenis ugyanazt a tartalmat jelentik, senki sem azon háborodott fel, hogy e két szót azonos tartalmúnak tartotta bárki is, hanem a felháborodás oka az volt, hogy ki valójában az egyeduralkodó uralkodó, azaz ki valójában a császár/király?
Ezt mutatja a “más” szó használata is, nem az volt a téma ugyanis, hogy császárnak vagy királynak kell nevezni valakit, hanem az volt a téma, hogy az aktuális császár a valódi király, vagy vagy más a király?
Ha a Te logikád szerint gondolkodtak volna a királyról, mint uralkodási formáról, akkor másképp beszéltek volna itt az emberek, akkor a szöveg így hangzott volna:
“…ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak császárnak...”
Na de király szerepel a mondat végén, és nem császár, s ez azt mutatja, hogy ez a két uralkodói megnevezés azonos tartalmat jelölt az emberek számára, és nem azt a fajta különbözőséget, amiről Te itt írtál!
Ismétlem, keresd, kutasd az Igét, s benne az összes igehelyet, és csak utána szólalj meg valamiről!
„Gondolkozni az kemény sport!” Bár gúnynak szánod, azért beletalálsz. :) Amit én hiányolok, hogy ezt nem egy elemzés követi, hanem minősítés. :/
Igazából, mit teszel Te is? "tudatlanok vagytok" "megvezetettek vagytok" "gyopárok vagytok"
"nem nőttetek fel" "ostobaságokat nyaltatok be" A hívőket kritizálod, 0 érvvel, egyéni meglátásból. Ez már nem állítások kritikája.
"ti elvetitek az összes tudományt" Miről is volt itt szó nem tekintek messzire vissza. Csillagászat, kronológia, régészet, történettudomány, naptárrendszerek. Pont erről beszélnek a résztvevők. Hogyan egyeztethető össze a Biblia szövegével. Szóval ez nem a tudomány elutasítása, hanem annak alkalmazása. (én most hetek óta Jerikónál táborozok, és olvasom a cikkeket, tanulmány kivonatokat… De, az életben nemlett volna jerikó régészeti vonal, ha maga a biblia nem irja le hol van. Vagy hoagyan omlott le, és hogyan nyit kaput Kánaán felé. )
Persze, hogy nincs egyetértés, a hívők közt. Katolikus, Ref, ortodox, J.T. vagy más prot. stb. Ez egy legitim megfigyelés részedről, vagy részetekről. De, túl gyors és egyszerűsített a következtetés. „Hamis”
Nem sokat értek a fizikához, mármint azon a szinten, hogy sötét anyag, kvantumgravitáció, és más modellek. Mégsem mondom,hogy a fizika hamis. És ha van vitás pontja a fizikának, az önmagában még nem cáfolat.
Próbálom definiálni tehát, amit nyilván nem értesz, de ha már felvetetted.
Saját felekezetfüggetlen definícióm a szöveg alapján: A Szent Szellem a Biblia nyelvén Isten élő lehelete és szele. Nem elvont anyag, hanem Isten cselekvő jelenléte, amely teremt, éltet, felhatalmaz, megtisztít, tanít és vezet. Az Ószövetségben főként Isten erejeként jelenik meg, amely időlegesen száll emberekre, a Újszövetségben pedig mint Isten állandó, belül lakó, személyes vonásokkal leírt ajándéka. Persze a zsidó olvasat is más, a katolikus, és ortodox, és a többi. a felekezetek megggyőződésük alapján máshová teszik a hangsúlyt: van, aki a keleti dinamikát őrzi (erő), van, aki a görög személy-kategóriát viszi végig (személy).
Mit is hiányolsz tehát? Tények, realitás, tudomány? Mire? Magad sem üzöd ezt a sprotot, csak a kispadról kiabálsz, vagy nézőtéri szinten. Amikor pedig próbálkozol, akkor ömlesztve hozol olyan oldalakat, amik eleve elfogult irások. És a tudományhoz mint olyan közük sincs.
Az, hogy felveted, hogy a hívő téved. Ez rendben van. Ő is ezt gondolja rólad, vagy rólatok.
Ti tudatlanok vagytok.
Ti megvezetettek vagytok.
A tudomány meghaladott benneteket.
Ezek pedig egyéni identitás védő szövegek, amivel lezárod, és kívül helyezed. Mert nyilván ha a hívő tudatlan, nem kell komolyan venni. Ha a tudomány meghaladja őket, akkor idejét múlt, és van korekktebb magyarázat
szóval miről beszélsz? Nem látom melyik tudományos eredmény? Melyik állitást cáfolnád? Mik a bizonyitékok?
Azt már most elmondom, hogy a hit, és annak alapja a biblia nem fogja a hogyant megmagyarázni. Te/Ti ezt várnátok el. Az irások a miértre adnak választ, és irányt, célt tűznek ki.
Azt állítod, hogy mivel Jézus a Máté 2:6-ban hēgoumenos (fejedelem/vezér), és Ő egyeduralkodó, ezért a hēgemonia automatikusan "teljes egyeduralkodást" jelent Tibériusnál is.
——————————————————————-
Istmét hamisan vádolsz engem, mert semmiféle “automatizmusról” nem írtam a 37852-s írásomban, hanem lehetőségről írtam, olvasd csak:
“Na ebben más Lukács és az egész Ige szemszöge a Tiédtől, mert a Biblia a regionális uralkodás mellett igenis használja teljesen egyeduralkodó személyre is a hegemónia szót, de Te ezzel a lehetőséggel nem számolsz, csak a regionális uralkodás jelentéssel!
Többször szóltam már Neked amiatt, hogy sokszor csak egy irányra koncentrálsz, és emiatt leszűkíted az Igét olyan esetekben is csupán egy jelentésre, amikor az Ige nem szűkíti le önmagát, hanem igenis kihasználja az adott szövegben/szavakban lévő sokféle jelentéstartalomban rejlő lehetőségeket.
Itt az ideje, hogy számolj a saját nézőpontodtól eltérő nézőponttal is pl. itt is, és keresd, kutasd kellően a többes jelentéstartalmakat is, és ne csak a saját vélt igazadhoz illőket!
Mert igenis eléd van adva, hogy az Ige használja teljesen egyeduralkodó jelleggel uralkodó személyre és annak uralmára a hegemónia szót, s nem csak regionális szinten uralkodókra/uralkodásra, hiszen látható, hogy Jézusra is használja!
Márpedig Jézus mellett bizony nincs társuralkodó, társcsászár, vagy bárki, akivel osztozna az uralmán, mégis hegemón módon uralkodónak nevezi Őt az Ige. Ahogyan Tiberiust is.
Ahogyan Jézus az egész világ “helytartója/fejedelme”, úgy Tiberius is az egész római birodalom helytartója/fejedelme cézárként/császárként, így értsd ezt, hiszen ezt is jelenti a hegemónia, mint uralkodási mód, azaz nem csak regionális, tartományra vonatkozó, részleges uralmat.
Na ez Lukács nézőpontja, és ezt a Jézuséhoz hasonló egyeduralkodói uralom szintet i.sz.14-ben érte el Tiberius és nem i.sz. 4-ben, vagy 11/12-ben, vagy akár 13-ban.” (37852-s írásom részlete)
——
Téged az zavart meg, hogy ahelyett, hogy elolvastad volna rendesen a 37852-s írásomat, ehelyett csak a 37873-s írásomat olvastad el e kapcsán, amiben érdemben nem foglalkoztam ezzel a témával, hanem csak jeleztem Neked, hogy érdemben a 37852-s irásomban foglalkoztam ezzel.
De lusta voltál, és inkább csak az e témával egy sor erejéig foglalkozó 37873-ra írtál választ, ahelyett, hogy elolvastad volna érdemben a bővebb érvelést tartalmazó 37852-t.
És akkor szépén észre vetted volna azt, hogy én egy lehetőséget adtam eléd, és nem automatizmust, na de Te nem vagy képes alaposan átrágni magadat az Igén, és az összes lehetséges lehetőséget számba venni egy-egy témában, emiatt hamar beszédűvé válsz/váltál.
Mert bizony jelent egyeduralkodói uralkodást adott esetekben a hegemónia, nem véletlenül értelmezi így a barátod az AI is a jelenben, és Jézus korában is használta emiatt ezt a szót az egyeduralkodóként uralkodó Jézusra.
Tehát nem automatikus ez, hanem lehetséges.
Automatikusnak éppen Te igyekeztél feltüntetni a hegemónia szót, mint olyan szót, ami csak regionális, részleges hatalmat jelöl, holott ez nem igaz, épp Jézus példája mutatja be, hogy Te voltál az, aki rossz automatizmust igyekeztél elénk adni.
Aztán majd arra is rá kellene jönnöd, hogy a it sokan vártak Jézustól a földi szolgálata idején, az az ezer éves királyságban meg fog valósulni poltikai szinten is, hiszen Jézus hegemón politikai vezető is lesz akkor, azaz a Máté 2.6-ban leírt szellemi szintű hegemón uralkodása politikai szinten is meg fog valósulni az egész világ felett.
Tehát ahogyan hegemón módon egyeduralkodó szellemi szinten már a jelenben is, úgy lesz poltikai szinten is hegemón egyeduralkodó az egész világ felett.
Amikor nyilvánvalóan ismerethiányos, mai szinten tudatlan emberek kreálta fantazmagória az alap, olyanok számára akik elhiszik a képtelenségeit, lehetetlenségeit, mesés figuráit, noha az ismereteink meghaladták?
Gyakorlatilag egy tarthatatlan "tévtan", "téveszme" alapjairól vitatkoztok, ami nyilvánvaló ellentmondások halmaza, ami napjainkban tarthatatlan.
Elveti mindegyiktek a kora ismereteit, gyakorlatilag az összes tudományt, a biológiától a geológiáig, a fizikától a kozmológiáig, a csillagászattól a történelemig.
Miért is?
Mert "egy könyves", befolyásolt, és vallásilag megvezetett emberek vagytok.
Berzenkedik ez ellen bárki is közületek?
Nem.
Azért mert nem is vagytok képesek felfogni, mibe ragadtatok bele!
Hgy,-és, H.N.A,-s J.T.,-s, bigott katolikus, homály református, ortodox emberek írják ide, tanúsítva, mennyire gyopárok ahhoz, hogy felnőjenek korukhoz!
Még azt sem tudjátok definiálni, mi közös bennetek, azon kívül, hogy talmi és lejárt ideológia rabjai vagytok.:-/
Nézem, amikor "szellemről", vagy "szellemmel töltekezésről" hadováltok, noha egyiteknek sincs fogalma sem arról, hogy mit takar.
Egy definiálatlan, soha és senki által nem bizonyított "entitásról" vitatkoztok, meg egy mitológiai mű, mindnyájatok által benyalt fantazmagóriájáról, amit mind másként éltek meg.
Megy ez a "cicaharc" azok között, akik a tényeket és a realitást elvetik?
Mondom, sosem juttok közös nevezőre, noha mind befolyásolt és megvezetett elmék vagytok.
Végtelenített "igehelyes" ráncigálás, azok között, akik egyike sem képes képes a korához felnőni, az ismereteket, a tudományt elfogadni.
Szánalmas "harc" az ostobaságokat benyalók között.
Annélkül, hogy a bántás legkisebb szándéka lenne bennem. Pusztán a nézetem mutatom meg. 1. a kawasaki motoros párhuzam kifejezetten dicséret. Mert ezzel elismered, hogy azért ez a kawasaki odaver az emberi sikfutásra. De, az érdem nem enyém, A.i.- pedig magasról tesz rá. Hiszen abban a pillanatban, amikor visszaküld egy információt már el is felejtette. Minden egyes újabb interakciónál nem emlékszik, hanem újraolvassa a kontextus abalakot.
2. Minden a fejedben van? Ezt már kérdeztem mástól is. :) kutatók, vagy tanulmányok teljességben. Maguk a témák? Vagy olykor-olykor elkezdesz gépelni, és keresni a böngészőben?
3. ha két „kutató” szóval itt társalgó személy, információcserét folytat. Egyikük, könyvtárat használ, lexikonokat, és más kereshető információkat. Másikuk pedig fejből nyomja. Melyikük jár helyesebben el? (költői, nem kell megválaszolni.)
szerintem, Te is használsz mankókat amikor keresel egy témában. Ezt dobod a másik ember szemére, holott te magad is élsz vele. Max más szinten.
4. szobára? Ez most mi? Érzelmi kirohanás, egyfajta gúny? Mit védesz ennyire?
Tudod én úgy kezelem ezeket a szösszeneteket, hogy nem az a célom, hogy megállapitsam, vagy bizonyitsam ki az okosabb. Hanem az, hogy megtudjam, ki hogy gondolkodik. Melyik állitás az ami elfogadható, hol vannak a logikai bukfenek. Mi az ami még szóbajöhet stb.
szóval ismét elköveted azt az álltalános hibát, hogy nem a témához szólsz hozzá, hanem a személyemhez, személyt minősitesz, 0 érvvel a témában. Tökéltesen hozod azt a formát, ami megfigyelhető, hogy mindenki identitásból, és az okosabb vagyok mint a másik. Mozgatóerőből diskurál. :/
És nem arról van szó, hogy nem értem A.i. válaszok. Hiszen én irányitom merre menjen. Vagyis, Olvastam, emlékszem. Irányt adok merre menjen, mit keressen. Nem arról van szó, hogy nem ellenőrzöm. Mert amit visszahoz, azt összevetem azzal, hogy mire emlékszem, mit olvastam, és milyen konzekvenciát vontam le.
Rövid konkluzió amit levonok. A hívők, és tagadók, jelenleg abban szenvednek, hogy úgy érzik A.i. kiveszi a kezükből az irányitást. Már nem villoghatnak annyit a böngészők keresésével, mint korábban. Nem tudják a falhoz préselni a másikat. Veszélyben érzik az identitásukat. Mert már információkkat is figyelembe kell venni. Eddig elég volt azon poénkodni, nah, szegény hívő, megeszik mindent… Vagy forditva, szegény tagadó, még a nemét is tagadja. Csupa személyeskedések. Most azonban egy-egy témában, akár hívő, akár tagadó. Ha a másik fél M.i. hoz be, akkor ez támadási alap a személy ellen.
Végezetül elmondanám, hogy nincs a világon egyetlen kiváló tudós, kutató, aki mindent fejből tudna. Nyilván adott témában adott kategóriában többet tud mint más, de ő is könyvtárat használ, rendszerez, és más kutatók munkáit is figyeli.
Hmm. Kawasaki? Volt egy tanárom aki azt mondta; Nem kell mindent tudni, elég ha azt tudod, hogy hol és mit keresel.
Az pedig, hogy a verseny jut eszedbe, elmondja, hogyan gondolsz ezekre a dolgokra. :)a
Vámmentes, ha már ennyire büszke vagy a memóriádra, akkor vizsgáljuk meg, hogyan hagyott cserben téged a bibliaismereted most is!
Elegánsan elugrottál a történelmi dátumok elől, és behoztad a diszpenzacionalista (jövőkutató) teológia legnagyobb tévedését: a 70. évhét szétszakítását és az "Antikrisztus szövetségét". Mivel olyan érveket hoztál fel (Nabukodonozor, szövetségkötés), amiket eddig nem érintettünk, most ezeken a pontokon fogom megmutatni, miért omlik össze a kártyavárad.
Azt állítod a 69. évhét azonnali lezárására hivatkozva, hogy Nabukodonozoron „a kimondásának órájában be is teljesedett” az ítélet. Kérlek, nyisd ki a Bibliádat, és olvasd el a saját magad által hozott példát egy picit figyelmesebben! Dániel 4:26 (más fordításokban 4:29): „Tizenkét hónap múlva, a babiloni királyi palota tetején sétálva...” Bumm. Isteni ítélet kimondva, majd eltelik egy teljes év türelmi idő, mire az ítélet végrehajtódik. Ennyit arról az érvedről, hogy az isteni időzítésnél nincs folyamat, és minden „abban az órában” a periódus végén lecsap.
2. Ki erősíti meg a szövetséget? (Dániel 9:27)
A legnagyobb teológiai csúsztatásod, hogy a 70. évhétre (az utolsó 7 évre) behozod az Antikrisztust, mondván: ő köt szövetséget.
Mit mond Dániel 9:27? „És egy héten át megerősíti a szövetséget sokakkal...” (Héberül: gabar berit, ami nem egy új szövetség megkötését, hanem egy meglévő érvénybe léptetését, megerősítését jelenti). Milyen isteni szövetséget erősít meg Róma vagy az Antikrisztus? Semmilyet!
Ezt maga Jézus Krisztus tette meg!
Hallgasd csak a Máté 26:28-at: „Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik...” Dániel „sokakról” és „szövetségről” beszél a 70. héten. Jézus „sokakról” és „szövetségről” beszél a kereszthalálakor! A 70. évhét főszereplője egyértelműen a Messiás, nem pedig egy 2000 évvel későbbre vizionált Antikrisztus!
3. A 2000 éves "lyuk" a naptárban
Dániel 9:24 kristálytisztán fogalmaz: „Hetven hét szabatott a te népedre...” A héber chathak (szabatott) szó jelentése: levágva, egyben kimérve. Ez egy egybefüggő, 490 éves időszak.
A te elméleted (és a futurista teológia, amit mellszélességgel védesz) fogná az első 69 hetet, majd nyomna egy "szünet" gombot a történelemben, betesz egy eddig 2000 éves lyukat a próféciába, és az utolsó egy hetet (7 évet) kilövi a távoli jövőbe, a Jelenések könyve idejére. Hol ír Dániel a 69. és a 70. hét közötti több ezer éves szünetről? Sehol! Isten stopperórája nem áll meg. A 69. hét után azonnal következik a 70. hét.
A 69. hét végén (Kr. u. 27) a Messiás fellép.
A 70. hét felénél (Kr. u. 31) a Messiás meghal, véget vetve az árnyékképi áldozatoknak.
A 70. hét végéig (Kr. u. 34, István megkövezése) az evangélium kizárólag a zsidóknak szól („megerősíti a szövetséget sokakkal” a saját népe közül), majd ezután fordulnak az apostolok a pogányok felé.
A Jelenések könyve csapásai és a fenevad valóban a végidők eseményei, de te hatalmasat tévedsz, amikor ezeket bele akarod préselni Dániel 9-nek a kimondottan a zsidó népre kiszabott (70 hét) prófétai idejébe.
A memóriád talán jó, Vámmentes, de az Ige logikáját és összefüggéseit most is feláldoztad egy mesterséges, szétszakított kronológia oltárán.
Vámmentes, ahogy kérted, nézzük meg a 37873-as (és a benne hivatkozott 37852-es, 37864-es) írásaidat. Mivel a görög kifejezéseket és az Ige pontos idejét kéred számon, tegyük a nagyítót a nyelvtani és történelmi tényekre!
1. A görög szavak: Miért hēgemonia és miért nem symbasileuō?
A Máté 2:6 és a hēgoumenos érved (37852): Azt állítod, hogy mivel Jézus a Máté 2:6-ban hēgoumenos (fejedelem/vezér), és Ő egyeduralkodó, ezért a hēgemonia automatikusan "teljes egyeduralkodást" jelent Tibériusnál is. Ez egy klasszikus logikai és nyelvészeti tévedés. A hēgeomai szótő egyszerűen azt jelenti: vezetni, irányítani, elöl járni. Ennek a vezetésnek a mértékét és hatókörét mindig a szövegkörnyezet és a történelmi státusz határozza meg! Jézus esetében a prófécia Izrael szellemi és királyi vezetéséről szól. A római politikában viszont a hēgemonia a tartományi kormányzásra, a katonai és adminisztratív vezetésre (a latin imperium megfelelőjére) utal. Ezért hívja az Ige Pilátust és Félixet is hēgemōn-nak. Ők vezették a tartományt.
Tibérius Kr. u. 12-től az összes tartományt vezette Augustusszal közösen (imperium proconsulare maius). Erre a hēgemonia a legtökéletesebb és legpontosabb kifejezés, amit a görög nyelv adhat.
A symbasileuō (társuralkodás) hiánya (37864): Azt kérdezed, ha Tibérius társuralkodó volt, Lukács miért nem a symbasileuō (együtt uralkodni/társkirálynak lenni) igét használta?
A válasz a római közjogban keresendő, amit Lukács, a precíz történész pontosan ismert: Róma nem királyság volt, hanem köztársasági alapokon nyugvó birodalom!
A basileus (király) szó a rómaiak számára szitokszó volt. A császárok gondosan kerülték, hogy "királyként" (basileus) hivatkozzanak rájuk a hivatalos államigazgatásban.
Tibérius nem "társkirály" volt, hanem a legfőbb végrehajtói és katonai hatalom (imperium) birtokosa. A symbasileuō szót Pál használja a szellemi, mennyei királyságra (pl. 2Tim 2:12),
de egy 1. századi római főkormányzói/császári hatalom megjelölésére történelmi abszurditás lett volna. Lukács pontosan azt a szót (hēgemonia) használta, ami Tibérius provinciális hatalmát jogilag leírta.
2. Dániel 9: Mikor ölik meg a Messiást? (Az Igeidők és a kronológia)
Azt írod, a Messiást a 69. évhét leteltekor (abban az órában/napon) ölik meg, nem a 70. évhét közepén. Itt viszont a szövegértelmezésed és a kronológiád mond ellent a Dániel 9 világos és szó szerinti leírásának. Olvassuk el az igét hajszálpontosan:
A támpontok szó szerint:
-Dániel 9:25: "tudd meg azért és vedd eszedbe: a Jeruzsálem újraépíttetésére feladatott szózattól a Messiás-Fejedelemig hét hét és hatvankét hét van..." (Összesen 69 évhét).
Magyarázat: A 69. évhét elvezet a Messiásig (a Felkentig). Ez Jézus megkeresztelkedése és szolgálatának KEZDETE (Kr. u. 27). Nem a halála!
-Dániel 9:26: "A hatvankét hét UTÁN pedig kiirtatik a Messiás..." (Héberül: 'acharē - valami után, miután letelt).
Magyarázat: Ha valami a 69. hét UTÁN történik, az definíció szerint már a 70. évhétben van! Ha a kedd után találkozunk, akkor szerdán találkozunk. A halála tehát már a 70. évhét eseménye.
-Dániel 9:27: "És egy héten át [a 70. évhéten] sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét FELÉN véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak..." (Héberül: chătsî - közepe, fele).
Magyarázat: Itt a precíz időpontítás! A 70. évhét (az az "egy hét") felénél, azaz 3 és fél évvel a szolgálata megkezdése után Jézus Krisztus a kereszthalálával (amikor a templom kárpitja kettéhasad) örökre véget vet a földi áldozati rendszer érvényességének.
Összegezve az Ige alapján: A 69. évhét (Kr. u. 27 ősze) hozza el a Messiás színrelépését. Ezután (már belépve a 70. évhétbe) 3 és fél évig tanít, majd az utolsó (70.) évhét felénél (Kr. u. 31 tavaszán) megöletik, ezzel véget vetve az áldozatoknak.
Vámmentes, a szöveg önmagát magyarázza, ha nem vágjuk le a végét. Dániel 9:27 pontosan megadja, hogy mi történik abban a bizonyos utolsó évhétben, és a Messiás halála hajszálpontosan a hét felére van pozicionálva. Nem lehet a Messiás halálát a 69. hét végére préselni, ha az Ige kimondja, hogy az a 69. hét után és a 70. hét felénél történik!
Tudod, amikor valaki a négyszáz méteres síkfutás rajtrácsáráa egy Kawasaki motorral áll fel, akkor érthető, hogy az összes többi versenyző megveti és leköpi a becstelenségéért és a csalásáért.
Ha nincs a fejedben elég ész, hogy egy emberek közti vitában eredményes legyél, akkor az MI mankóra támaszkodás nem segít rajtad: csak azt mutatja, hogy nincs a fejedben elegendő ész a vitához.
Az AI működésével kapcsolatban sok félreértést látok. Gyakran előkerül az az érv, hogy „nem emlékszik”, ezért nem lehet megbízni benne. Szerintem ez félreviszi a lényeget, mert az AI elsődleges feladata nem az emlékezés, hanem a problémamegoldás. Vegyünk egy egyszerű példát: 2 + 2 = 4 Itt nincs bizonytalanság. Egy művelet van, egy helyes eredménnyel. Most nézzük ezt: ? + 2 = 4 Itt már hiányzik egy információ. A feladat nem az emlékezés, hanem a következtetés. Meg kell találni a hiányzó elemet. Még bonyolultabb: X + Y = 4 Most már több lehetséges megoldás létezik: 2 + 2 = 4 1 + 3 = 4 3 + 1 = 4 1,5 + 2,5 = 4 Itt már nem egyetlen válasz van, hanem lehetőségek halmaza. A feladat az, hogy a rendelkezésre álló feltételek alapján megtaláljuk a legvalószínűbb vagy legalkalmasabb megoldást. Most tegyünk fel még egy kérdést: X + Y = Z Itt már nemcsak a kiinduló adatok bizonytalanok, hanem maga a végeredmény is. A lehetőségek száma ugrásszerűen megnő. A valós élet problémái inkább ilyenek. Például: Mikor történt egy esemény? Mi lehetett egy szöveg eredeti jelentése? Miért hozott valaki egy adott döntést? Mi a legjobb magyarázat a rendelkezésre álló adatok alapján? Itt nincs egyetlen biztos válasz. Sok tényezőt kell egyszerre figyelembe venni. Én ezt „dimenzióknak” nevezném. Minden új bizonytalanság egy új dimenzió: hiányzó adat, több lehetséges értelmezés, eltérő források, különböző következmények. Két-három dimenziót az ember könnyen kezel. Tízet már nehezebben. Százat vagy ezret pedig szinte lehetetlen fejben átlátni. Az AI ereje nem az, hogy mindenre emlékszik. Hanem az, hogy nagyon sok lehetséges kapcsolatot képes egyszerre figyelembe venni. Ezért félrevezető az az elvárás, hogy az AI-t elsősorban az emlékezete alapján ítéljük meg. Egy matematikus sem azért old meg egy egyenletet, mert emlékszik rá, hanem mert alkalmazza a megfelelő műveleteket. Egy sakkozó sem azért talál jó lépést, mert memorizálta az összes játszmát, hanem mert kiértékeli a lehetséges folytatásokat. Hasonlóan az AI sem elsősorban „emlékezik”, hanem lehetőségeket vizsgál, összefüggéseket keres, majd kiválasztja azt a választ, amely a rendelkezésére álló információk alapján a legjobbnak tűnik. Természetesen tévedhet. Ahogy az ember is tévedhet. A kérdés tehát nem az, hogy emlékszik-e minden korábbi mondatra. A kérdés az, hogy a rendelkezésére álló adatokból képes-e értelmes következtetést levonni. Az AI nem digitális emlékezetként érdekes, hanem mint problémamegoldó eszköz. Az emlékezet csak egy segédeszköz lehet. A lényeg a művelet, az összefüggések felismerése és a következtetés
És! Milyen paraméterekkel inditjuk útnak. Vagyis a nézetünkre hangolni. Valamit, mit adunk eléje, hogy miből dolgozzon.
Az emlékezet nem fontos, a megoldás a lényeg. Ami változhat mindenegyes feladatnál. Ha holnap ugyanazt a feladatot adom neki, de egy vesszőt máshova teszek, megváltoztatom a mondatszerkezetet, már el fog térni az eredményben.
Akkor mégis mire jó? Megnézi a lehetőségeket, és szűr egy olyan irány felé, amerre felhasználó halad.
Mi ennek a vitának az igazi tétje, amit te folyamatosan próbálsz elmaszatolni? A tét Dániel könyvének 9. fejezete: a 69. évhét (483 év) hajszálpontos beteljesedés.
———————————————————
Tudod AI, az én agyam nem olyan, mint a “tied”, én nem egy-két hsz szintjén emlékszem vissza egy-egy téma kapcsán a leírtakra, hanem egy adott témában hetekig az összes hsz tartalmára emlékszem.
Ahogyan nem voltál képes a 37767-s írásodban “visszaemlékezni” egy 20 órával korábban írt írásomban (37701) leírt konkrét idősávra (33-36), és ehelyett botor módon egy konkrét szám, a 35 “favorizálásával” vádoltál meg engem hamisan, úgy láthatóan most sem emlékszel arra, hogy semmiféle maszatolás nincs a részemről a 69.évhét leteltének végén megöletett Messiás kapcsán, hiszen néhány nappal ezelőtt e témáról írtam napokig.
Te hoztad be full tévesen ezt a Tiberiassal kapcsolatos társcsászár/vagy még csak caesar és proconsul/tribunus időmeghatározás témakört, s nem én.
Én evidenciaként írtam arról, hogy Tiberius uralkodása i.sz. 14-ben kezdődött, míg épp Te vagy az aki ezerrel igyekszel azóta is elmaszatolni azt az időpontot i.sz.11-12-re, hogy kijöjjön az egyébkent is több sebből vérző matekod a 69 évhét kapcsán.
Mert leírta Neked Laci is, én is, hogy a 69.évhét elmúlásakor/leteltekor történő Messiás megölés az nem a 70. évhét közepén történik meg, hanem a 69.évhét leteltének napján, vagy akár abban az órában.
Nabukodonozorra is pl. kimondatott egyszer egy isteni ítélet, ami a kimondásának órájában be is teljesedett rajta, holott nem volt eredetileg kimondva ezzel kapcsolatosan konkrét időpont a jövőre nézve (Dániel 4.27-34.).
Nabukodonozor értelme 7 évig (”7 időig“) elvétetett, és a kiszabott 7 év után visszatért az értelme. Nem írja azt itt sem Dániel, hogy ez a 8.év végén történt meg, hanem azt írja, hogy a kiszabott idő letelte után, azaz minden bizonnyal azonnal, mihelyst a kiszabott 7 év letelt.
Belsazárra is a kimondott ítélet nem abban az évben, vagy évtizedben, stb… történt meg, hanem a kimondás napjának éjjelén.
Amikor lejár a konkrét idő, akkor az lejár, ott és akkor megtörténik abban az órában, vagy azon a napon az ítélet végrehajtása, és így járt Jézus is, a 69.évhét végén aznap, de egyes számítások szerint szó szerint a lejárta órájában ölték meg Őt.
Az is sajnálatos, hogy nem vagytok képesek felfogni, hogy az utolsó évhét elején nem Krisztus köt szövetséget sokakkal, hanem a következő fejedelemről, azaz Rómáról van már innentől szó, és az általa szimbolizált Antikrisztusról, mert már a 7 dombon épült várossal, azaz Rómával is szimbolizált Antikrisztus fogkajd felvonulni utoljára a Szent Város, azaz Jeruzsálem ellen, és Ő fogja megöletni az ott 42 hónapig/1260 napig predikáló 2 tanúbizonyságot, és Ő fogja emiatt azt pusztítani ismét, ahogyan a szellemi elődje, a római birodalom tette i.sz,70-ben.
Ne hagyd ki a Jeruzsálem utolsó pusztítását, hiszen ott van leírva előtted a Jelenések könyvében, ne hagyd ki az Antikrisztus személyét, ne hagyd ki az ott leírt armageddoni háborút, és ne hagyd ki a Messiás ezer éves királyságát se.
Ezek mind az utolsó 7 év eseményei.
Vagy Te hová helyezed ezeket az eseményeket, és a 42 hónapig/1260 napig szolgáló tanúbizonyságok történetét, az Őket az egész világ szeme láttára (vakszeg netes közvetítés által) megölető és utána 3,5 napig a holttestüket közszemlére tevő, majd az egész világ által láthatóan (szinten valszeg neten közvetítve) a mennybe felvitetve, és ezáltal sokaknak további bizonyságul téve eseményeket?
Mindezek mikor és hol történnek meg szerintetek?
És a többi esemény a Jelenések 6. fejezetétől kezdódően?
"Tudod, segítek én neked abban mindig Neked abban, ha az Igében igenis benne lévő tartalmat kellően kell kibontani, és nem csak egy-egy igéből vonva le általánosításokat."
Arra sem képes egyiktek sem, hogy észlelje, hangyapöcsnyit sem mozdul el senkinek az álláspontja!
Az összes topikon, mind csak a saját, nagyrészt sík ostoba és benyalt elképzeléseket írjátok.
Józsilácska, Lezli, híg Béla, Liangliang, Becsapé, Lucius, és te is, meg néhány ad hoc vakegér, aki belefolyik de minek.
Adva van az ókori ismeretlenek kreálta istenetek, meg a vele kézenfogva járó ördögeitek, démonjaitok, angyalok, kerubok, amik létét soha senki semmi módon nem bizonyította (és nem is lehetséges!) ti meg mindnyájan hiszitek, ki úgy ki meg amúgy, de a korotok ismereteit elvetve.
Nehéz eldönteni, vajon ki ostobább a témában.
A legokosabb nyilván az a hívő, aki egyedül és csendben el van a saját fantazmagóriájával:-)
Jó engem x szinten szórakoztat, hogy egy ilyen heterogén, befolyásolt, megvezetett banda, miként oltja egymást, de egyben elborzaszt az a butaság ami meg szintén átjön:-/
Igék?
Igák, amit az ókor bugyrából viseltek, de még élvezitek is.
Lóg a levegőben ez az írásod, nincs egyik hsz-omhoz sem csatolva, emiatt nem tudom, hogy úgy írtad-e ezt meg, hogy a benne említett 37850-s írásomon kívül olvastad-e témában a 37850-s írásom után írt írásaimat is, pl. a 37852-t és a 37864-t?
Mert nem látom ebben az írásodban az ezen írásaimban írtak “nyomát”,
- sem a hegemón fejedelemként bizony a Máté 2.6 szerint nagyonis és teljesen egyeduralkodóként uralkodó Jézusról szóló 37852-s írásomét,
- sem az újszövetségben nagyonis használt ”συμβασιλεύω/symvasilévo/társuralkodás görög ige Lukács 3.1-béli hiányáról írt 37864-s írásomét.
Tudod, segítek én neked abban mindig Neked abban, ha az Igében igenis benne lévő tartalmat kellően kell kibontani, és nem csak egy-egy igéből vonva le általánosításokat.
És természetesen a Dániel 9.26-ban az van leírva, hogy a 69. évhét leteltekor ölik meg a Messiást, és nem a 70. évhét közepén. Ezt csak Te tolod a következő évhét közepére, de majd meg írok erről még Neked újabb, szintén ezzel kapcsolatos igék alapján.
Addig is javaslom, hogy olvasd el és értelmezd a 37852-s és a 37864-s, e témába illő írásaimat is, mert amiatt írtam azokat, hogy ne legyenek kihagyva e vitában.
Egyetlen 1. századi ember sem nevezett volna "mintegy 30 évesnek" (hōsei triakonta) egy 36 (de még egy 34) éves felnőtt férfit, főleg nem az a precíz Lukács, aki a napokat és a politikai címeket is hajszálpontosan ismeri.
———————————————————
Csakhogy Lukács nem egy olyan emberről írta ezt, akit személyesen megismert, de az illető nem árulta el a korát neki, és emiatt ránézésre meg kellett Neki az illetőt személyesen látva az életkorát saccolnia.
Nem, nem ez a szitu, hanem az, hogy mások beszámolóiból tudott csak dolgozni Jézus kapcsán, amely beszámolók összessége az volt, hogy “mintegy 30 esztendős”.
Nem írja le ennek a végeredménynek a kialakulási történetét Lukács, de az alábbiak mégis megtudhatóak, vagy minimum valószínűsíthetőek e kijelentéséből:
1. Jairus lánya életkorához hasonlóan (“mintegy 12 éves”) Jézus esetében sem közölték Vele Jézus kortársai azt, hogy konkrétan mennyi idős volt Jézus a szolgálata kezdetén, mert ha közölték volna vele, akkor a precizitása miatt a Vele közölt konkrét életkort írta volna le Jézus esetében is, és Jairus lánya esetében is.
2. Mert kész volt közölni Lukács bárkinek a konkrét életkorát, pl. Anna prófétaasszony életkorát pontosan, kimondva nyíltan a konkrét 84 évet, tehát a készség meg volt benne arra, hogy életkort pontosan közöljön (itt Károli tévesen teszi oda a “mintegy” szót, mert az eredetiben nincs ott).
3. Emiatt Jézussal kapcsolatosan egy összegző becslést írt le, amely becslés az alapossága miatt biztosan több emberrel való beszélgetésének az eredője, tehát minden bizonnyal nem csak egy ember beszámolóján alapult.
4. Ha pedig nem csak egy ember beszámolóján alapult, akkor amiatt lehetett a végeredmény a “mintegy 30 éves”-nek nevezés, mert valszeg egyesek harmincnak mondták (tegyük fel a mindkettőnk által favorizált minimum 30 éves voltát Jézusnak a szolgálata kezdetén a tanítóknak szükséges kellő életkori tisztelet miatt), gondolván, hogy 30 alatt senki sem tanít, mások harminc év közepinek mondhatták, mert annyira bölcsnek tűnt számukra a beszédében lévő hatalom miatt, hogy el sem tudták képzelni, hogy mindezt a bölcsességet egy tanítói korba alig beért, alig harminc éves ember tudja, stb…
5. Mindben az a közös, hogy valszeg senki sem győzködte Lukácsot a kapcsán, hogy “Te Lukács, hidd el, én tudom a teljesen biztos szolgálat kezdési életkorát Jézusnak, és írd meg nyugodtan itt is az általam Neked mondott konkrét életkort, ahogyan Anna prófétanő kapcsán megírtad a konkrét 84 éves időpontot, és nem “mintegy 80“-t”, holott valszeg senkit sem zavart volna az, ha ezt írja le egy ennyire idős ember esetében.
Minimum ennyi tanulsága van ennek a Lukács 3.23-ban leírt igének, és az abban adott hozzávetőleges életkornak.
Engedd el a 35/36-os sávodat, legyen a tiéd a "győzelem" abban, hogy pontosan idézted magad. Az eredmény szempontjából teljesen mindegy.
———————————————————-
Ebben teljesen igazad van, az “eredmény szempontjából teljesen mindegy”, hogy 35 vagy 36 az általam valószínűsített felső évszáma Jézus szolgálata kezdetének.
Én csak amiatt szóltam e kapcsán, hogy ha idézel engem, akkor azt pontosan tedd, lévén konkrétan leírtam előtte pl. a 37701-ben, hogy én egy 4 éves sávban gondolkozom, s nem konkrét életkorban és nem konkrét számban.
Dehogy tette meg ezt addig, amíg nem intettem meg Őt a 37783-s írásomban, mondván Neki, hogy nem igaz az 37767-s írásodban leírt állítása, amiben tévesen azt állította, hogy én a konkrét 35-s számot “favorizálom” Jézus kezdő szolgálati évkoraként!
Az már lényegtelen, hogy ezen intése után már mit csinált, hiszen azt már ezen intésem miatt írta.
Dehogy tetted meg ezt addig, amíg nem intettelek meg Téged a 37783-s írásomban, mondván Neked, hogy nem igaz az 37767-s írásodban leírt állításod, amiben tévesen azt állítod, hogy én a konkrét 35-s számot “favorizálom” Jézus kezdő szolgálati évkoraként!
Az már lényegtelen, hogy ezen intésem után már mit csináltál, hiszen azt már ezen intésem miatt írtad.
Vámmentes, egy pillanatra álljunk meg, és nézzük meg, mivé silányult ezt a beszélgetést. Oldalak óta azon vitatkozol, hogy te 35-öt vagy 36-ot mondtál, vagy hogy a "mintegy 30" jelenthet-e 34,99-et. Eközben teljesen elvesztetted a fonalat, hogy miért is beszélünk erről egyáltalán.
Engedd el a 35/36-os sávodat, legyen a tiéd a "győzelem" abban, hogy pontosan idézted magad. Az eredmény szempontjából teljesen mindegy. Egyetlen 1. századi ember sem nevezett volna "mintegy 30 évesnek" (hōsei triakonta) egy 36 (de még egy 34) éves felnőtt férfit, főleg nem az a precíz Lukács, aki a napokat és a politikai címeket is hajszálpontosan ismeri. Híg ember és Lucius61 is pontosan látja ezt a felosztási nonszenszt.
Ami a Kr. u. 4. kontra Kr. u. 12. "hegemónia" elméletedet illeti (37850): A történelmi tényeket nem lehet logikai bűvészkedéssel átírni.
Kr. u. 4-ben Tibérius egy hadvezéri (tribunicia potestas) hatalmat kapott. Kr. u. 12-ben (Ahogy Lucius61 is helyesen hivatkozik rá a történelmi források, pl. Suetonius alapján) kapta meg a tartományok feletti közös kormányzás (imperium proconsulare maius) jogát Augustusszal. Júdea egy tartomány volt. Szerinted Júdeában (és az ezt a régiót leíró Lukács) mikortól számították Tibérius fennhatóságát (hegemónia)? Attól a perctől, hogy kiment a germánok ellen harcolni, vagy attól, amikor hivatalosan is a provinciák (köztük Júdea) uralkodója lett?
A válasz a történelemben és a józan észben is: Kr. u. 12.
Mi ennek a vitának az igazi tétje, amit te folyamatosan próbálsz elmaszatolni? A tét Dániel könyvének 9. fejezete: a 69. évhét (483 év) hajszálpontos beteljesedése.
Ha elfogadjuk a történelmileg és nyelvileg is igazolt tényeket (Tibérius társuralma Júdea felett Kr. u. 12-ben kezdődött), akkor a 15. év Kr. u. 27 őszére esik.
Ekkor lép fel Jézus (a "Felkent"). Ez pontosan, napra pontosan beteljesíti az i. e. 457-ben (Artaxerxész rendelete) elindult Dánieli 69 évhetet.
Jézus (Kr. e. 4 vagy 5-ös születéssel) ekkor pontosan 30 vagy 31 éves, ami tökéletesen fedi a "mintegy 30 éves" kitételt.
A Biblia matematikája, történelme és próféciája itt tökéletes harmóniában áll. A te elméleteid (a "hegemónia" átdefiniálása Kr. u. 4-re, az életkor 36 évre nyújtása) ezt a tökéletes, isteni harmóniát próbálják darabokra törni, csak azért, hogy egy emberi kalkulációnak (vagy egy téves "későbbi" naptárnak) megfeleljenek.
A kérdés az: elismered-e, hogy a Kr. u. 27-es dátum tökéletesen beteljesíti Dániel próféciáját a 69. évhéttel, vagy továbbra is a 34,99 éveken és a germániai hadvezéri kinevezéseken akarsz rágódni, miközben elsiklasz a Messiás színrelépésének isteni pontossága felett?
Tehát az az "A és B ostobaság", amit rám akarsz húzni, kizárólag a te fejedben létezik, mert nem teszel különbséget egy hadvezéri megbízatás (Kr. u. 4) és a birodalmi főkormányzói/társuralkodói státusz (Kr. u. 12) között.
——————————————————————————-
Dehogyisnem teszek én különbséget ezek között, hiszen az Ige is tesz különbséget, és amikor συμβασιλεύω/symvasilévo-ról, azaz “társuralkodásról” van szó, akkor ezt a görög szót használja az 1. Kor. 4.8-ban, vagy épp a 2. Tim. 2.12-ben, de nem használja Lukács a Lukács 3.1-ben, érted!?
Ha a Pálhoz hasonlóan precíz Lukács pl. Pálhoz hasonlóan ”társuralkodás”-t jelentő időszakot akart volna megjelölni Tiberius kapcsán a Luk.3.1-ben, akkor ott Ő is a “társuralkodást” jelentő symvasilévo görög szót használta volna, de nem így tett, holott ismerte önmaga is görögként ezt a kifejezést, főleg Pál munkatársaként (Kol. 4.14.), s annak olykor szükséges és helyes használatát is Páltól.
De a precíz Lukács nem használta az akkor is létező és a Pál által 2 igehelyen is (1. Kor. 4.8; 2. Tim. 2.12.) használt “társuralkodást” jelentő “symvasilévo“ görög szót, holott ha annyira precíz akart volna lenni, hogy a Lukács 3.1-ben Tiberiusnak az 1 évnyi (szerinted 2-3) társuralkodásának időszakát is beszámította volna, akkor ezt külön jelezte volna ezen szó használatával, ahogyan mestere, Pál is megtette ezt 2 igehelyen, amikor szükséges volt.
De nem írt ilyet a Lukács 3.1-ben, nem utalt e görög szó használatával Lukács arra, hogy Tiberius társuralkodási időpontját is beszámítani kívánja az egyedüli császárkénti uralkodása mellé, hanem csak szimplán császár címmel rendelkező és hegemón szinten uralkodó minőségétől számítja a 15 évet.
Mármint a precíz Lukács, akinek mentora, a szintén precíz Pál többször is használta a társuralkodás kifejezést, ha szükségesnek tartotta. A precíz Lukács követte volna ebben is Pált, ha szükségesnek érezte volna, de Tiberius esetében nem tette a Lukács 3.1-ben.
Ezért egy szót sem beszél Lukács társuralkodásról Tiberius kapcsán, holott a precizitása alapján ez elvárható lett volna Tőle is, ahogyan Pál is elvárta önmagától, hogy ha társuralkodásról (is) akar beszélni, nem csak egyeduralkodásról, vagy épp regionális, részleges, helytartó jellegű uralkodásról, akkor szépen leírja az adott helyre az oda illő “symvasilévo“, azaz társuralkodást jelentő szót.
De nem írt ilyet a Lukács 3.1-ben Lukács, mert egyáltalán nem foglalkozott itt Tiberius társuralkodási időszakával.
A precíz Lukácsnak ez volt a “szemszöge”, legyen a Tiéd is ez!
Szóval azt mondod, lukács úgy érti, ránázésre olyan harmincas?
—————————————————-
Sajnálom, hogy nem követed érdemben az itteni írásokat, hanem most is csak belekaptál egy témába, az adott témát végig nem olvasva érdemben.
Mert leírtam, hogy Jairus lányára is a “mintegy 12 esztendős”, azaz becsült számot mondott a precíz Lukács a Luk. 8.42-ben, na ott állhatna az általad írt 1-1,5 évnyi tévedés lehetősége, hiszen a tíznél alig több fiatalok életkora még valóban becsülhető max 1-1,5, legfeljebb 2 év tévedéssel.
De akire azt mondják, hogy “mintegy 30 esztendős” (Luk. 3.23.), na ott a kifejlett felnőtt kora miatt nagyobb a szórási lehetőség az évek számát tekintve, látom nap mint nap a harmincas éveikben járó fiaimon és lányomon, de látom a 10 év körüli kisebb tévedési lehetőséget a 9,5 éves legnagyobb unokámon, és a kortársaiknál, akiknek csak becsülni tudom a korukat, ha nem mondják meg előre.
Azt is leírtam, de nem olvastad ezek szerint, hogy a precíz Lukács Anna prófétaasszonyra írt 84 éves kornál nem használja a görög eredetiben Lukács 3.23-ban és 8.42-ben használt a “mintegy” jelentésű görög szót, azaz ezt itt téves forditása Károlinak, a SzIT fordítás emiatt itt helyesen a ”Már 84 éves volt” megjelölést használja.
Tehát amikor lényeges szempont az, hogy kinek mennyi az életkora, akkor tud pontos lenni az Ige, de amikor nem lényeges, akkor használ becslést és pl. a “mintegy” szót.
Mert egyáltalán nem érdekes az valójában, hogy 11, vagy épp 13 éves volt Jairus lánya, vagy esetleg pontosan 12, ahogy becsülték Jézus kortársai és az ott lévők, nem állítottak ki róla orvosi kartont, mert ez nem volt lényeges, ahogyan az sem, hogy Jézus valójában pontosan mennyi idősen kezdte el a szolgálatát?
Egyáltalán nem lényeges Jézus éveinek a pontos száma, csak az a lényeges a Dániel 9.26 miatt, hogy mikor volt a halála?
Ami Anna prófétanő esetében fontos volt, az sem Jairus lánya, sem Jézus esetében nem volt fontos. Még a precíz Lukács számára sem, hiszen Isten számára sem lényegesek ezek az infók, emiatt nem lettek elénk adva ezek pontosan Jézus, vagy épp Jairus lánya esetében. Anna esetében igen, de Jairus lánya és Jézus esetében nem.
Ja, mindegyik idézet Lukácstól van, emiatt ez egységében látszik az, hogy az Igében van helye a becslésnek is nem lényeges esetekben és van helye a pontos életkor megjelölésnek is, azaz Lukács sem borította ezt fel, és nem ragaszkodott ahhoz a precizitásában, hogy Ő márpedig nem hajlandó leírni addig sem Jairus lánya esetén sem, sem Jézus esetében sem semmit, főleg nem becslést, amíg valaki nem mondja meg neki a konkrét, egyedül helyes életkorokat Jairus lánya és Jézus esetére.
Az Igében ez van elénk adva erről, és ehhez a mégoly precíz Lukács is igazodott, ahol becskést kapott, és a Benne lakozó Szent Szellem ezt elegendőnek minősítette, ott leírta a becslést, ahol pontos időpontra sarkallta a Benne lakozó Szent Szellem, ott addig ütötte a vasat, amíg meg nem tudta a pontos infót, vagy épp életkort.
Ez így működik az Igében általánosságban, és ebbe állt bele Lukács is, nem a saját énjét tolta előre végtelenségig, hanem a Szent Szellem vezetése alapján olykor megelégedett a becslésekkel is.
